Munkácsy-díjas autodidakta szobrászművész, aki bő húsz éve az Egyesült Államokban él, és aki társaival az 1980-as, 1990-es években hangszerszobrain korszakos jelentőségű, az alternatív vonulathoz sorolható zenéket szólaltatott meg.

A tatabányai bányászcsaládból származó, 1974 óta képzőművészettel foglalkozó, a nyolcvanas-kilencvenes években Szentendrén kiteljesedő, 2003 óta az Egyesült Államokban élő és alkotó kezdetben környezetének mindennapi használati tárgyait értelmezte újra, majd jöttek a zörgős-csörömpölős, performance-szerűen megszólaltatható gigantikus szoborhangszerek, melyeket a kilencvenes évek derekától az emberi léptékű, reprodukálható zeneművek létrehozására is alkalmas hangszerszobrok váltották fel. A jobb híján az alternatívok közé sorolt Tundravoice nevű formációjával eddig két kazettát és öt CD-t jelentetett meg. Miközben az utóbbi két évtizedben tajvani élettársával, Yin Peettel a Bostontól 30 mérföldre észak-nyugatra fekvő Actonban hozott létre és működtet nemzetközi művészeti központot.

1987-ben az addigi sorozatai – bútorok, biciklik – után elkészítette az első szoborhangszereit. Miként a vele készült életútinterjúban mesélte: „Fogalmazzunk úgy, hogy nem zajongani szerettem volna rajtuk, mint akkoriban az ipari zenék képviselői, például az Einstürzende Neubauten vagy a Test Department , melyek a rendszerváltozás után eljutottak Magyarországra is. Az Einstürzende Neubauten turnémenedzserével, Dietmar Lupferrel amúgy jóban voltunk, 1992-ben fel is léptünk előttük a Petőfi Csarnokban (kettőnk között Henry Rollins szántotta fel a színpadot). De a Lois Ballast zenéjében a kezdetektől törekedtünk a struktúrára. Ebben az 1987 és 1993 között működő formációban többek között az ex-Bizottság-tag Szulovszky István Joni játszott centrifuga-gitáron, a festőművész Kopasz Tamás hőcserélőfurulyán, a grafikus Kiss Zoltán László mosóhengerhegedűn, én pedig facsavaróhárfán. Plusz sokáig a Zeneakadémián végzett Huszti Ádám volt a karmesterünk. Ő intézte a bemutatkozó fellépésünket 1987 októberében az FMK-ban. Aztán jött az Almássy Téri Szabadidőközpont, ahol a Club 2000 keretében a Vágtázó Halottkémekkel párhuzamosan koncerteztünk az aulában. Onnantól pedig érkeztek a koncertmeghívások.”

A Lois Ballastból 1993-ban aztán Tundravoice lett, mindkét formációban több tucat muzsikus fordult meg az évek, évtizedek alatt. Majd Lois Viktor 2003-ban kiköltözött az Egyesült Államokba, és jelenleg is a Bostonhoz közeli Actonban él. Miközben azért alkalmanként ad még koncert-performanszokat, például a 2005-ös Sziget fesztiválon.

JBSz