Publication/name

Sun Chariot

Az 1990-es évek fontos szabadcsapata a képzőművész Lois Viktor (1950) vezette Tundravoice.
E formáció gyökerei a nyolcvanas évek elejére nyúlnak vissza. Abba a korba, amikor egyes fiatal képzőművészek ecset és véső mellett/helyett gitárt, szaxofont és dobverőt vettek a kezükbe. E mozgalom legismertebb zenekara kétségkívül a Bizottság volt. Lois Viktor viszont úgy vélte, a legjobban úgy lehetne egyesíteni a két művészeti ágat, ha a képzőművészek nem hagyományos hangszereken, hanem képzőművészeti alkotásokon játszanának. És különféle kidobott gépek és használati tárgyak alkatrészeit felhasználva, nekiállt megalkotni a maga hangszerszobrait. A mosótekerőt, a centrifugagitárt, a facsavaróhárfát, a radiátorbasszust, a palackdudát, a hűtőborda-xilofont és a porszívócső-szaxofont. Valamint a nyolc méter hosszú Gigant II-t, amelyen egyszerre hét ember zenélhetett. Kiállítás kiállítást, performansz performanszot követett, e különös hangszerekből megszólaló zene pedig egyre tökéletesedett. És társaival a Tundravoice megalakulása, 1993 óta teljesen kiszakadt a kortárs képzőművészek által kreált hangszerszobrok vagy akusztikus szobrok zörgős-csörömpölős világából. Bebizonyította, hogy instrumentumaival reprodukálható műveket is létre lehet hozni. Ha kell, mechanikus tánczenét, ha kell, brumm &amp; rollt, ha kell, metál sanzont.
A Tundravoice-nak eddig két kazettája (Tundravoice, 1994, Bálványbál, 1997) és három CD-je (Kétszívrezonátor, 2001, Sun Chariot, 2003, The Sun Goes Down, 2016) jelent meg.
A kezdetek óta persze sokat változott a zenekar és maga a zene is: a kezdeti underground fémes kísérletezéstől már a második kazettán a közérthetőbb és folkelemeket is felmutató dalok felé mozdultak, majd jött a brumm &amp; roll és a metál sanzon, legutóbb pedig a perszonál etno. A Tundravoice látszólag monoton zenéjében a fémes felszín alatt mindig érzékeny a pulzálás, a hideg-rideg hangszereken mindig átjön az emberi kisugárzás.
A Tundravoice koncertezését nehezíti, hogy vezetője, Lois Viktor tíz éve a Boston melletti Actonban él, és vezeti ott a Contemporary Arts International művészeti központot.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 455.

Tundravoice

Munkácsy-díjas autodidakta szobrászművész, aki bő húsz éve az Egyesült Államokban él, és aki társaival az 1980-as, 1990-es években hangszerszobrain korszakos jelentőségű, az alternatív vonulathoz sorolható zenéket szólaltatott meg.
A tatabányai bányászcsaládból származó, 1974 óta képzőművészettel foglalkozó, a nyolcvanas-kilencvenes években Szentendrén kiteljesedő, 2003 óta az Egyesült Államokban élő és alkotó kezdetben környezetének mindennapi használati tárgyait értelmezte újra, majd jöttek a zörgős-csörömpölős, performance-szerűen megszólaltatható gigantikus szoborhangszerek, melyeket a kilencvenes évek derekától az emberi léptékű, reprodukálható zeneművek létrehozására is alkalmas hangszerszobrok váltották fel. A jobb híján az alternatívok közé sorolt Tundravoice nevű formációjával eddig két kazettát és öt CD-t jelentetett meg. Miközben az utóbbi két évtizedben tajvani élettársával, Yin Peettel a Bostontól 30 mérföldre észak-nyugatra fekvő Actonban hozott létre és működtet nemzetközi művészeti központot.
1987-ben az addigi sorozatai – bútorok, biciklik – után elkészítette az első szoborhangszereit. Miként a vele készült <a href="https://beatkorszak.hu/doc/Lois_Viktor.pdf">életútinterjúban</a> mesélte: „Fogalmazzunk úgy, hogy nem zajongani szerettem volna rajtuk, mint akkoriban az ipari zenék képviselői, például az Einstürzende Neubauten vagy a Test Department , melyek a rendszerváltozás után eljutottak Magyarországra is. Az Einstürzende Neubauten turnémenedzserével, Dietmar Lupferrel amúgy jóban voltunk, 1992-ben fel is léptünk előttük a Petőfi Csarnokban (kettőnk között Henry Rollins szántotta fel a színpadot). De a Lois Ballast zenéjében a kezdetektől törekedtünk a struktúrára. Ebben az 1987 és 1993 között működő formációban többek között az ex-Bizottság-tag Szulovszky István Joni játszott centrifuga-gitáron, a festőművész Kopasz Tamás hőcserélőfurulyán, a grafikus Kiss Zoltán László mosóhengerhegedűn, én pedig facsavaróhárfán. Plusz sokáig a Zeneakadémián végzett Huszti Ádám volt a karmesterünk. Ő intézte a bemutatkozó fellépésünket 1987 októberében az FMK-ban. Aztán jött az Almássy Téri Szabadidőközpont, ahol a Club 2000 keretében a Vágtázó Halottkémekkel párhuzamosan koncerteztünk az aulában. Onnantól pedig érkeztek a koncertmeghívások.”
A Lois Ballastból 1993-ban aztán <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tundravoice-8104">Tundravoice</a> lett, mindkét formációban több tucat muzsikus fordult meg az évek, évtizedek alatt. Majd Lois Viktor 2003-ban kiköltözött az Egyesült Államokba, és jelenleg is a Bostonhoz közeli Actonban él. Miközben azért alkalmanként ad még koncert-performanszokat, például a 2005-ös Sziget fesztiválon.
JBSz

Kapcsolatok

Tundravoice

Lois Viktor