A Gyulafirátótról származó Sub Bass Monster (Máté Szabolcs, 1977) 1994-ben előbb zenekart (Hemapopu) alapított, majd DJ-ként dolgozott. 1996-ban zenekarával demot küldött az első Fila Rap Jam-re, amelyen a III. helyen végzett, s daluk a tehetségkutatóról kiadott válogatáslemezre is felkerült. A Hemapopu azonban a kezdeti sikerek ellenére feloszlott, ezért alapítója a Fila Rap Jam II.-n Sub Bass Monster néven már egyedül lépett fel. A Nincs nő, nincs sírás című dallal ugyan nem ért el helyezést, de felkeltette a Warner-Magneoton figyelmét, és a kiadó lemezszerződést kínált. Az 1999-es Félre az útból az év egyik legsikeresebb debütáló albuma lett (sőt 70 ezres eladási mutatójával jó eséllyel a legsikeresebb magyar raplemez (ha nem számítjuk a Rapülők pop-rapjét), előadója nemcsak Az év felfedezettje lett az Arany Zsiráf-gálán, de a közönség is imádta a pörgő nyelvű „kisember” sültrealista dumáját.

Sub Bass Monster 2000-ben több mint 250 fellépést nyomott le. 2001-ben új, roppant sikeres koronggal jelentkezett (Tovább is van, mondjam még?, 2001), majd jellegzetes figurája feltűnt Jancsó Miklós az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél című filmjében. 2002-ben ismét díjazta a MAHASZ, Az év rapalbuma kategóriában nyert, népszerűségét bizonyította, hogy a Bravo olvasóinak közönségszavazásán a tinik kedvencei közé került, és ezt a státuszát a későbbi években is megőrizte. Új albumot mégis csak négy év múltán gurított ki (Sub Bass Monster, 2006), és bár ugyanabban az évben a Magna Cum Laude-val is készített közös kislemezt (Lehet, hogy eltört), újabb anyaggal csak 2013 nyarán rukkolt elő (Fekete Lemez).

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 452–455.