A hetvenes évek végén a New York-i gettókban megszülető hip hop kultúra Magyarországra jó tízéves késéssel gyűrűzött be. Ám mivel nálunk nem voltak meg a létrejöttében fontos szerepet játszó társadalmi-szociális feltételek, hozzánk csak divatként érkezett, a budapesti flaszteren feltűnő, óriási nadrágokat, baseball sapkákat viselő, kofferrádiókat cipelő első breakerek, rapperek nem fordítottak hátat a társadalomnak. A hip hop később sem vált agresszívvé, ugyanakkor nem lett belőle komoly üzletág sem, ez a szubkultúra mifelénk sokáig csak keveseket érdekelt.

Ma már megmosolyogtató kezdet, de elsőként Fenyő Miklós látta meg benne a lehetőséget, miután 1983 telén Nyugat-Berlinben először találkozott az utcai breaktáncosok akrobata-mutatványaival. Hazatérve előbb 1983-as szólólemezén (Miki) el is helyezte az első magyar rapet (Lépjük a lépcsőt), majd a Miki Teammel electrofunkos, hip hopos breaklemezt (Jól nézünk Miki, 1984) jelentetett meg, amely igazi profimunka, időtálló értéke a magyar popzenének. Ekkor a tinik körében népszerű zenekar, az Első Emelet is kóstolgatta az új zenei stílust (Dadogós break). Majd a nyolcvanas évek végén Budapesten feltűntek a graffitisek is (SDO, PNC, GAZ, FGO). 

Budapest környékén az 1988-ban indult Drop volt az úttörő rapcsapat, de a komoly zászlóvivő az 1989-ben startolt Animal Cannibals lett, amely a kilencvenes évek első felében öt demót is megjelentett első hivatalos albuma előtt.

 A kilencvenes évektől az új szubkultúra vidéken is terjedt. Pécsett a Megasound System (Új sportok című, 2 Live Crew-t és N.W.A-t idéző 1993-as kazettájuk trágársága ellenére is úttörő és nagyhatású a hazai színtéren), Győrben az 1993 és 1998 között szintén nagyhatású három albumot kiadó Warnin’ Shotz, majd az ebből kiváló Darkmark és TKYD, valamint a haveri galeri, a BG 41 (itt a később a Bloose Broavaz-t megalapító Tibbah a kulcsfigura) jelentett új színfoltot a városok életében. Szombathelyen a Rotties és a Last Players és Deego, Szegeden a Real Crew (későbbi Rebell Ethnic), az MH Posse, a Déli Front és az Abszurd, Békésen a B-Jack Rappers, Mezőtúron a Boyz In Da Getto, a Da Beez, Szolnokon a Klikk, Kecskeméten a JFK, Debrecenben a Fóbikus panaszok volt az úttörő még a nyolcvanaas évek végén, plusz a Romlott hazai csoportosulás, Mezőkövesden Funk-N-Stein (később Interfunk, Fanktasztikus), Nyíregyházán Bobakrome, Zomblaze és Bobafett, Baján az R.O.D., Pakson a Trogaz és a Dózis (Norbával), Szekszárdon a Sírásók terjesztette a hip hop-kultúrát. 

Majd a kilencvenes évek során a műfaj átkerült az undergroundból a mainstreambe. 

A multiknál szerződéshez jutó zenekarok közül elsőként az Amen-t kell megemlíteni, amelyet a Hit Gyülekezetébe megtért Pajor Tamás, a Neurotic egykori énekese alapított. Pajor már újhullámos együttesével megelőzte korát, dalainak rap-betéteit gyakran idézték, Brék című, 1985 körül született szerzeményük meg egyenesen a legemlékezetesebb magyar ős-rap, de ehhez a stílushoz a keresztény rockot játszó Amen esetében sem lett hűtlen. 

Az Amen még viszonylag szűk körben volt ismert, de a kilencvenes évek elején a profik által alapított Rapülők már igazi sztáregyüttes volt, amely a partihangulatba oltott rapet a rétegkultúrából beemelte a mainstreambe, és százezres lemezsikereket produkált. A T. Boy (Berkes Gábor, 1962), MC Gesztenye (Geszti Péter, 1964) és Michel De Lux (Szentmihályi Gábor, 1964) alkotta trió 1992 és 1994 között a Bonanza Banzai és a Manhattan mellett uralta a hazai poppiacot, mindenekelőtt a profi menedzselés diadalának és Geszti Péter különleges tehetségének és kommunikációs képességének köszönhette népszerűségét. 

A Rapülők szédületes sikerének köszönhetően az Animal Cannibals szereke is meglódult: sorra jelentek meg ironikus, de egyúttal tanító hangvételű, „szocreál slágereik” (Yozsefváros, Ülünk a vonaton, Ne menj, ha H.I.V. a lány, Minden sarkon, Átlagos gengszter, Kanni-bál), amelyek a nyócker, a dzsumbuj, a hazai ganxsta világ miliőjéből tudósítanak – a többi színes előadóval ellentétben – igencsak feketén-fehéren. 

Az Animal Cannibals tagjai ráadásul mindig is szívügyüknek tekintették a társadalmi mélyrétegekből felbukkanó rapelőadók felkarolását. 1996-ban rendezték meg először a Fila Rap Jam elnevezésű tehetségkutató versenyüket (lásd külön keretben), amelynek szereplői minden alkalommal egy-egy válogatás CD-n is megjelenhettek a produkcióikkal. A kilencvenes évek második felében négy ilyen rendezvényt szerveztek, amelyen több olyan előadó (Fekete Vonat, Pain, Sub Bass Monster) is felbukkant, akik az új évezredben a magyar rap második nemzedékét alkották.

Az új évezredben pedig a rap (zeneileg a hiphop) nálunk is egyre hangsúlyosabb részes lett a mainstream és az underground popkultúrának egyaránt.

JBSz