Rapülők, ganxsták, kannibálok (a magyar hip hop)

A hetvenes évek végén a New York-i gettókban megszülető hip hop kultúra Magyarországra jó tízéves késéssel gyűrűzött be. Ám mivel nálunk nem voltak meg a létrejöttében fontos szerepet játszó társadalmi-szociális feltételek, hozzánk csak divatként érkezett, a budapesti flaszteren feltűnő, óriási nadrágokat, baseball sapkákat viselő, kofferrádiókat cipelő első breakerek, rapperek nem fordítottak hátat a társadalomnak.

A hip hop később sem vált agresszívvé, ugyanakkor nem lett belőle komoly üzletág sem, ez a szubkultúra mifelénk sokáig csak keveseket érdekelt.

Elsőként Fenyő Miklós látta meg benne a lehetőséget, miután 1983 telén Nyugat-Berlinben először találkozott az utcai breaktáncosok akrobata-mutatványaival. Hazatérve előbb 1983-as szólólemezén (Miki) el is helyezte az első magyar rapet (Lépjük a lépcsőt), majd a Miki Teammel electrofunkos, hip hopos breaklemezt (Jól nézünk Miki, 1984) jelentetett meg, amely igazi profimunka, időtálló értéke a magyar popzenének. Ekkor a tinik körében népszerű zenekar, az Első Emelet is kóstolgatta az új zenei stílust (Dadogós break), majd miután a nyolcvanas évek közepén a hazai mozikban is vetítették a Breakin’ című kétrészes filmet, sorra alakultak a külföldi mintákat másoló csoportok, mint az Enemy Squad vagy a Harlem Company, akik másodikak lettek az 1988-as Ki mit tud?-on.

A nyolcvanas évek végén aztán az amatőr breakcsapatok mellett a graffitisek is feltűntek Budapesten, a Yo! MTV Raps tévéműsor további ötleteket is kínált a születő nagyvárosi folklór hazai képviselőinek. A fővárosi terepet ekkoriban az SDO graffitisei uralták, akik a falfirkálás mellett elsőként vállalták be az agresszív balhézást. Mellettük aktívan jelen voltak a PNC (Pride Is Not Crime) tagjai, akik viszont igényes, wild style graffitikkel hívták fel magukra a figyelmet. Ezeket az úttörő csoportokat hamarosan követték további graffitisek, melyek közül a GAZ (Graffiti Art Zone), az FGO (Fehér Gettó Osztag) és a sokáig szólóban dolgozó Monsta érdemel említést. A GAZ-ból vált ki később Hoesh, aki miután több graffiti versenyt megnyert, lemezborítókat tervezett, és rendszeresen tartott break bemutatókat az Élmunkás (1990-től Lehel) téri aluljáróban. Az FGO később szintén osztódott, a Woodoo Clan és a Hasznos Holmik saját jogon is nevet szerzett az underground világában. Az SDO-ból már a nagy nyilvánosság felé is vezetett út, hiszen a Bad Domination csoportnak az a Beat is tagja volt, aki később a Fekete Vonathoz csatlakozott.

Budapest környékén az 1988-ban indult Drop volt az úttörő rapcsapat, de a komoly zászlóvivő az 1989-ben startolt Animal Cannibals lett, amely a kilencvenes évek első felében öt demót is megjelentett első hivatalas albuma előtt.

A kilencvenes évektől az új szubkultúra vidéken is terjedt. Pécsett a Megasound System (Új sportok című, 2 Live Crew-t és N.W.A-t idéző 1993-as kazettájuk trágársága ellenére is úttörő és nagyhatású a hazai színtéren), Győrben az 1993 és 1998 között szintén nagyhatású három albumot kiadó Warnin’ Shotz, majd az ebből kiváló Darkmark és TKYD, valamint a haveri galeri, a BG 41 (itt a később a Bloose Broavaz-t megalapító Tibbah a kulcsfigura) jelentett új színfoltot a városok életében. Szombathelyen a Rotties és a Last Players és Deego, Szegeden a Real Crew (későbbi Rebell Ethnic), az MH Posse, a Déli Front és az Abszurd, Békésen a B-Jack Rappers, Mezőtúron a Boyz In Da Getto, a Da Beez, Szolnokon a Klikk, Kecskeméten a JFK, Debrecenben a Fóbikus panaszok volt az úttörő még a nyolcvanaas évek végén, plusz a Romlott hazai csoportosulás, Mezőkövesden Funk-N-Stein (később Interfunk, Fanktasztikus), Nyíregyházán Bobakrome, Zomblaze és Bobafett, Baján az R.O.D., Pakson a Trogaz és a Dózis (Norbával), Szekszárdon a Sírásók terjesztette a hip hop-kultúrát. E vidéki zenekarok aztán szinte kivétel nélkül jó kapcsolatba kerültek a pestiekkel, egy-egy nagyobb buli alkalmával megkezdődött a rajongótáborok ide-oda áramlása az országban, ami jelezte, hogy a rap immár nálunk is részese a popkultúrának.

A magyar rap második nemzedéke

Az Animal Cannibals tagjai ráadásul mindig is szívügyüknek tekintették a társadalmi mélyrétegekből felbukkanó rapelőadók felkarolását. 1996-ban rendezték meg először a Fila Rap Jam elnevezésű tehetségkutató versenyüket (lásd külön keretben), amelynek szereplői minden alkalommal egy-egy válogatás CD-n is megjelenhettek a produkcióikkal. A kilencvenes évek második felében négy ilyen rendezvényt szerveztek, amelyen több olyan előadó (Fekete Vonat, Pain, Sub Bass Monster) is felbukkant, akik az új évezredben a magyar rap második nemzedékét alkották.

Az underground hip hop megélénkülése

A kilencvenes évek második felét jellemezte az is, hogy a mainstream rap felfutásával párhuzamosan megélénkült az underground hip hop is. Sok előadó számára ez az új zenei-előadói stílus volt az a követhető kifejezésforma, amivel – mint ahogy Az Árral Szemben formáció tagjai rá is mutattak – itt Közép-Kelet-Európában adekvát módon tudták megfogalmazni, kifejezni az érzéseiket, gondolataikat. A fővárosban egyre szaporodó rapklubok, freestyle-estek, lemezboltok, külföldi fellépők után az undergroundban is egyre színvonalasabb formációk tűntek fel. Ennek örömére 1995-ben Szarvason megrendezték az első hip hop-találkozót és 1996-ban megjelent az első komolyabb underground válogatás Magyar Rap válogatás 1. címmel. Ekkoriban indult a gödöllői NKS (Nem Közölt Sáv), amely a hardcore utcai rap szószólójaként lett később kulcszenekar, valamint a firkászokból álló Firma és ők ketten közös projektjükkel, Az Idő Uraival is népszerűek voltak. Mellettük a Hátshow sor, a Fürkésző elemek, a Ruthless Gangstars, a Hasznos holmik és az ART is figyelemre méltó volt (a nyugati színteret pedig a győri Tibbah Nation-válogatások foglalták össze). Na meg Az Árral Szemben, amely elsőként tört ki a föld alól.