Publication/name

Zöld Pardon MMII

Meglehetősen hamar, már az 1990-es évek közepén megjelentek Magyarországon a brit pop irányzat követői (Heaven Street Seven, Publo Hunny, Időrablók). Közülük a legtöbbre kétségkívül az 1994-ben Szűcs Krisztián (1973, ének, gitár) és a később zenei újságíróként is tevékenykedő Németh Róbert (1972, basszusgitár) által alapított Heaven Street Seven vitte.
Szűcs és Németh az esztergomi tanárképző főiskolán találtak egymásra, majd csatlakozott hozzájuk a Quimby-ből kivált Kiss Endre (1964, gitár), valamint a szintén brit gitárzenét honosító paksi Houdinis-ből Orbán Gyula (1968, dob), és 1995-ben már így négyesben jelentették meg az első kazettájukat (Tick Tock No Fear). Kiss Endre a következő lemez (Goal, 1997) felvételei közben kilépett, de már korábban csatlakozott hozzájuk a szintén houdinis-os Balczer Gábor (1974, gitár). Ekkor még kizárólag angol nyelven írták dalaikat, a következő korongra (Budapest Dolls, 1998) viszont már négy magyar nyelvű szám is rákerült, és közülük kettőt (Valami, Hip Hop Mjúzik) meglepően sokat játszottak a rádiók, így a zenekar szélesebb körben is ismert lett.
Az igazi áttörést, az országos ismertséget és elismertséget a 2000-es, teljesen magyar nyelvű albumuk (Cukor) hozta meg nekik, róla a Hol van az a krézi srác című dal még a rádiós játszási listákat is vezette, és szintén sláger lett a Sajnálom és a Mozdulj!. A következő két koronggal (Kisfilmek a nagyvilágból, 2002, Szállj ki és gyalogolj!, 2004) megerősítették pozíciójukat, továbbra is arra törekedve, hogy egyszerre szórakoztassanak és elgondolkodtassanak. 2003 nyarán a Sziget nagyszínpadán a Fun Lovin Criminals előtt léphettek fel, 2006 januárjában a MIDEM-en átvehették az Európai Unió European Breakthrough Award díját.
2015-ös búcsújukig további három nagylemezt (Tudom, hogy szeretsz titokban, 2006, Jazz, 2008, Felkeltem a reggelt, 2012) jelentettek meg.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 461–462.
 
Az előadó saját honlapja: <a href="http://www.hs7.hu/main">http://www.hs7.hu/main</a>
Az előadó Facebook oldala: <a href="https://www.facebook.com/heavenstreetseven/">https://www.facebook.com/heavenstreetseven/</a>

Heaven Street Seven

A Gyulafirátótról származó Sub Bass Monster (Máté Szabolcs, 1977) 1994-ben előbb zenekart (Hemapopu) alapított, majd DJ-ként dolgozott. 1996-ban zenekarával demot küldött az első Fila Rap Jam-re, amelyen a III. helyen végzett, s daluk a tehetségkutatóról kiadott válogatáslemezre is felkerült. A Hemapopu azonban a kezdeti sikerek ellenére feloszlott, ezért alapítója a Fila Rap Jam II.-n Sub Bass Monster néven már egyedül lépett fel. A Nincs nő, nincs sírás című dallal ugyan nem ért el helyezést, de felkeltette a Warner-Magneoton figyelmét, és a kiadó lemezszerződést kínált. Az 1999-es Félre az útból az év egyik legsikeresebb debütáló albuma lett (sőt 70 ezres eladási mutatójával jó eséllyel a legsikeresebb magyar raplemez (ha nem számítjuk a Rapülők pop-rapjét), előadója nemcsak Az év felfedezettje lett az Arany Zsiráf-gálán, de a közönség is imádta a pörgő nyelvű „kisember” sültrealista dumáját.
Sub Bass Monster 2000-ben több mint 250 fellépést nyomott le. 2001-ben új, roppant sikeres koronggal jelentkezett (Tovább is van, mondjam még?, 2001), majd jellegzetes figurája feltűnt Jancsó Miklós az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél című filmjében. 2002-ben ismét díjazta a MAHASZ, Az év rapalbuma kategóriában nyert, népszerűségét bizonyította, hogy a Bravo olvasóinak közönségszavazásán a tinik kedvencei közé került, és ezt a státuszát a későbbi években is megőrizte. Új albumot mégis csak négy év múltán gurított ki (Sub Bass Monster, 2006), és bár ugyanabban az évben a Magna Cum Laude-val is készített közös kislemezt (Lehet, hogy eltört), újabb anyaggal csak 2013 nyarán rukkolt elő (Fekete Lemez).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 452–455.

Sub Bass Monster (Máté Szabolcs)

A karibi zenei világ már az újhullámos zenekarokra is nagy hatással volt, de nálunk a modernizált ska stílus meghonosításával csak néhány zenekar (Fórum: Csak az a biztos, ha tele a has, GM49: Kötöde) próbálkozott. Majd jöttek azok a zeneileg egészen korrekt skazenekarok, melyek a pozitív üzenet helyett esetenként kifejezetten rasszista szövegeket énekeltek. Mint például a Flúgos Futam (ebből lett az Egészséges Fejbőr), a Fals (arab- és románellenes dalokkal) vagy a Vanek vezette Skanzelizé. A rasszista vonulat mellett persze ott működtek azok a vidéki formációk is, amelyek a stílus potizív üzenetét vitték, mint például a szegedi Boldog Idő, a miskolci Kabinet Rt. vagy a győri LK-Beat.
Aztán az 1980-as évek közepén érkezett a Ladánybene 27, mely csaknem egy évtizedig egyedüli reprezentánsa volt a jamaicai reggae-nek és társstílusainak, főleg a dubnak és dancehallnak. A kilencvenes évek második felétől viszont az underground részeként rendkívül nagy érdeklődés kezdett el mutatkozni előbb a ska-punk, majd a tradicionális ska zenék iránt.
Az eredetileg ska zenét játszó Ladánybene 27-et 1985-ben a kunbaracsi építőtáborban alapították különböző budapesti amatőr zenekarokból érkezett középiskolások, akiknek brahis neve onnan ered, hogy a tábort telefonon csak a Ladánybene 27-es körzetszámon lehetett felhívni. A zenekar első formációja nem volt hosszú életű, számos tagcsere következett, és bár az évtized végén folyamatosan koncerteztek, csak az 1990-es AORTÁ-n való jó szereplés eredményeként vehették fel bemutatkozó nagylemezüket (Reggae, 1991). Időközben stílusuk is változott, szinte kizárólag a reggae különböző korszakaiból és alfajaiból állt repertoárjuk. Csaknem kialakult az a felállás – Bodnár Tibor (gitár), Bokó Zoltán (billentyűsök), Hertelendi „Rasta” István (basszusgitár), László M. Miksa (ének), Pálinkás Levente (konga, ritmus hangszerek), Árokszállási Tamás (dob) –, amely a kilencvenes években a hazai zenei élet egyik legfigyelemreméltóbb csapata volt.
A slágerek sora a Rastafari-val indult, majd sorra következtek a továbbiak (Új ska, Ébredj, Van még a világon, Szedegetem, Látlak Afrika, Megyünk tovább). A zenekar tagjai 1995-ben elutaztak Jamaikába, ahol videóklipet és útifilmet is készítettek. Ezekkel előbb a nemzetközi sikert is aratott Van még hely a világon című albumukat népszerűsítették, majd példaképük előtt hódoltak (Bob Marley emlékére, 1996), illetve a jamaikai zenei tradíciókat idézték fel (Pozitív, 1996). Ekkor a zenekart már nemzetközileg is jegyezték, meghívást kaptak a Sunfest és Sunsplash fesztiválokra, itthon együtt léphettek fel a Wailers-szel, Pato Bantonnal vagy Chaka Demus &amp; Pleirs-szel. 1998-ban ismét egy nagy slágerrel (Kell egy ház) és egy azonos című albummal lendítettek karrierjükön, mivel a dal több külföldi válogatásra is felkerült.
A Ladánybene 27 kétségkívül ekkoriban ért el a csúcsra, létrehozta és üzemeltette az első pesti reggae klubot (Trenchtown Reggae Party), illetve a legnagyobb hazai reggae ünnepet (Reggae Camp). Az új évezredben érezhetően visszavett a korábbi tempóból, de a mai napig rendszeresen koncertezik, lép fel fesztiválokon és jelentet meg újabb lemezeket. Mert ahogy mondani szokták: a „lényeg a reggae pozitív üzenete, a tisztelet, a szeretet és a béke!” És hát mindenekelőtt nekik köszönhető, hogy az új évezredben olyannyira megélénkült a vidéki és a budapesti ska szcéna.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 416–417.
 
<a href="https://www.facebook.com/Ladanybene27/">https://www.facebook.com/Ladanybene27/</a>
<a href="https://lb27.hu/">https://lb27.hu/</a>

Ladánybene 27

Marcel zenéje nem annyira a technikai újításai miatt volt fontos, sokkal inkább érzelmi úton hatott. Ha nem is jutott el tömegekhez, de akik hallgatták, általában szerették. Ugyanerről az alapról indult Széll következő művésze, Yonderboi (Fogarasi László, 1980), aki viszont az ezredfordulón minden képzeletet felülmúló sikereket ért el – elsősorban Nyugat-Európában.
A „mernyei csoda”, szokták róla mondogatni, akit énektanára „botfülű” fiúcskaként emlegetett, ezért az iskolai énekkarban csak tátoghatott, ám a szülőknek vigaszként azért hozzátette: jó a ritmusérzéke. Mivel a Somogy megyei faluból a busz négy óra alatt ért Budapestre, a gimnazista Fogarasi csak évente néhány alkalommal szánta rá magát, hogy lemezekkel elégítse ki zeneéhségét. Inkább nekiállt a számítógépén számokat barkácsolni. Technoid, elektronikus tánczenei hangzású számokat programozott, majd tizenhat évesen elküldte első demóját a budapesti Juice Records-hoz, és ettől kezdve olyan a történet, mint egy mese: a Doors Riders On The Strom című dalára épülő Pink Solidism azonnal rákerült a Future Sound of Budapest Vol. 1. válogatásalbumra, majd ennek hatására több nyugat-európai országban kompiláción is felbukkant.
És a tündérmese folytatódott: az 1999 nyarán Budapestre költözött Yonderboi Zságer Balázzsal a UCMG egyik szobájában(!) felvette a Shallow And Profound lemezének zenei alapjait, néhány este alatt profi hangstúdióban rögzítették az éneksávokat (Kutzora Edina) és a hangszeres részeket (Váczi Dániel, szaxofon, Vajdovich Árpád, basszusgitár, David Yengibarijan, accordion, Kovács Andor, gitár, Zságer Balázs, billentyűsök), majd otthon, kölcsön kapott házi készítésű monitorokon véglegesre keverték a zenét. A végül 2000 tavaszán megjelent Shallow And Profound nemcsak az egyik legemlékezetesebb produkció volt az akkori hazai elektronikai szcénában, hanem – továbbra is meseszerű – a következő években hazánk legjobban fogyó zeneipari exportcikke lett: Portugáliától Németországig hetekig vezette a slágerlistákat. A szinte ismeretlen Yonderboi-nak tulajdonképpen sikerült az, ami a korábban nagyágyúnak tartott Omegának vagy Locomotiv GT-nek csak részben: ismert lett Nyugat-Európában.
Pedig ha az ember meghallgatja ezt a CD-t, könnyen elbizonytalanodik, hogy miért aratott ez ekkora sikert. Nyilván fontos szerepet játszott benne ez a meseszerű történet. Emellett az UCMG jó nemzetközi kapcsolatai és terjesztése. Meg Yonderboi jó értelemben vett amatőr hozzáállása. Hogy nem profik pakolták egybe a produkciót, hanem egy tizenkilenc éves fiú próbálja megvalósítani álmait. Alapvetően downtempós, triphopos, easy listeninges világú darabok sorakoznak rajta, amelyek jobbára filmzenei etűdök (helyenként inkább vázlatok), és nem dalok. Néha még hamiskásak is. De olyan érzelmi töltetet hordoznak, amibe kétségkívül bele lehet szeretni.
E váratlan siker mindenesetre Yonderboi-t is elbizonytalanította, és a folytatást nem kapkodta el: kereken öt évet várt vele. A Splendid Isolation pedig a 2005-ös év szintén egyik legemlékezetesebb produkciója lett. Olyan, amilyennek a többség várta: tempósabb, elevenebb, és alapvetően instrumentális elődjéhez képest lényegesen több, akár a hazai kereskedelmi rádiók által is játszható dalt tartalmaz. Az újabb folytatásra pedig még ennél tovább, hat esztendőt kellett várni, de kétségkívül megérte: a 2011-es Passive Control jól felépített, kiforrott és egységes anyag lett. Még ha fogadtatása elődei sikerét meg sem közelítette.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 494–496.

Yonderboi

A rendszerváltozás idején alapította Szántó Gábor Faszi (ének, gitár), Varga Zoltán (basszusgitár), Molnár Tamás (ének) és Farkas Zoltán (dob). Sorozatos tagcsere után 1992-ben érkezett az azóta már Quimby-tag Gerdesits Ferenc (dob). 1993 és 1998 között három kazettát adtak ki (Üllői Úti Fuck I., 1993, Fekszik, 1996, A ló túlsó oldala, 1997), de valójában koncertzenekarként alapozták meg hírnevüket. (Közben 1995-ben tartottak már egy búcsúkoncertet, de az olyan jól sikerült, hogy inkább folytatták.) Nem kis meglepetésre – és az Esküvő című dal rádiós sikerének hatására – leszerződtette őket a PolyGram, viszont a nevüket Üllői Úti Fá:k-ra kellett változtatniuk, hogy 1998-ban megjelenhessen a korábbi dalokat tartalmazó „új” CD-jük, az Én meg a farkasember. Ezt követően két évig Leskovics Gábor is játszott velük. Egyre nagyobb kihagyásokkal koncerteznek, miközben az elmúlt tizenöt évben két újabb albumot (A gyengébbek kedvéért, 2006, Kössszépeee!, 2017) dobtak piacra.
A zenekar weboldala: http://www.ulloiutifuck.hu/ A zenekar Facebook-oldala: http://www.ulloiutifuck.hu/

Üllői Úti Fuck

A Leskovics „Lecsó” Gábor (1966, gitár, ének) vezette együttes 1983 nyarán alakult Szigetszentmiklóson. 1985-re jött létre az első stabil felállás: Leskovics mellett Potondi Anikó (ének), Bárány Tamás (gitár), Turjánszki György (basszusgitár), Majoros Éva (billentyűsök), Eőry Tamás (szaxofon), Zelenák Tibor (dob). Zenei világuk leginkább a funky, a pop és a rock között mozgott.
A nyolcvanas évek második felében két demóanyagot is felvettek, de az első albumuk (Ha jön az álom) csak 1990-ben jelent meg. Ekkor már a budapesti klubok egyik kedvelt zenekarává nőtték ki magukat. A következő években sorra jöttek az új korongok (A bál, 1991, A nagy rohanás, 1992, Szerelemharc, 1993), számos Arany Zsiráf-díjat besepertek, több világsztár (Ten Years After, Steppenwolf) előtt ők melegítették a közönséget, sőt, 1993-ban önálló koncertet adtak a Budapest Sportcsarnokban, melynek anyagát egy évvel később Szajhák és Partizánok címmel jelentették meg. Aztán – főként magánéleti problémák miatt – pár évre leálltak.
A kilencvenes évek második fele a Pál Utcai Fiúk életében nem sok újat hozott, legfeljebb jó néhány tagcserét és egy válogatáslemezt. 1999 nyarára állt össze az a felállás – Leskovics, Potondi és Turjánszki mellett Molnár Balázs (gitár), Farkas Zoltán (dob) –, mely a 2000 tavaszán megjelent Ha jön az élet-et felvette. Leskovics Gábor a kétezres évek elején az amúgy szintén a Fekete Lyukból indult Kispál és a Borz „állandó vendégművésze” volt, annak 2010-es leállásig, miközben 2005-ben Lovasi Andrással megalapította a Kiscsillagot.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 226–227.
 
<a href="https://www.facebook.com/palutcaifiuk/">https://www.facebook.com/palutcaifiuk/</a>
<a href="https://xn--plutcaifik-s4a22a.hu/">https://xn--plutcaifik-s4a22a.hu/</a>

Pál Utcai Fiúk

Gerendás Péter (1956, Budapest) dalszerző, énekes, gitáros a hazai könnyűzenei élet kiemelkedő alakja. Több mint négy évtizedes pályafutása alatt 17 önálló lemeze jelent meg. Virtuóz zenei játéka mellett humorral átszőtt, közvetlen személyisége is a sikerének titka. Kilenc gyermek édesapja, közülük nem egy már ismert zenész.
Tanulmányait Budapesten végezte, érettségit a Faipari Szakközépiskolában szerzett. Ezután rövid ideig a Déryné Színház tagja volt, majd belépett a dél-amerikai népzenét játszó Los Pachungos együttesbe. Eközben felvették a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz-ének szakára, ahol 1979-ben végzett.
Gerendás az 1976-ban alapított, Latin-Amerika világát idéző Láma együttessel a kemény rock tündöklése idején is sikeresen járta az országot, turnézott Zoránnal és az LGT-vel (utóbbi 1983-as szigetországi körútján is részt vett), majd négy évig Norvégiában vendéglátózott. 1988-ban tért haza, szólistaként folytatta, megnyerte a Magyar Televízióban megrendezett Magyar dalok versenyét Hóból vagyok című dalával. 1992 óta folyamatosan jelentetett meg nagylemezeket, miközben másoknak - mindenekelőtt Zoránnak, Koncz Zsuzsának és Katona Klárinak - írt lírai dalokat, és 1996-ban egy teljes lemezt Friderikának. A kilencvenes évek derekától számos színházi darabhoz komponált zenét (A tenger szerelmesei, 1997, Legyetek jók, ha tudtok, 2000, Kövek a zsebben, 2002, 11 perc, 2009, Kislány a pokolban, 2010, Aranyborjú, 2014, Agyigó, 2015). Munkásságáért 1994-ben a Liszt-díjat, 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét kapta meg. 1999-ben az EMeRTon-díjat (Az év énekese) és a Huszka Jenő-díjat (Az év zeneszerzője) is elnyerte.
1992-ben jelent meg első önálló lemeze, 908 címmel, 1994-ben pedig a Gerendás a deszkákon, majd jött a Két hónap a nagy folyón (1997) és az Átölel a múlt (1999). 2000-ben adta ki Kamaszkorom legszebb dala című albumát, melyen vonósnégyessel dolgozza fel a 60-as 70-es évek legendás dalait. Az Új dimenziók (2001) után 2003-ban a Budapesti Kongresszusi Központban megtartott George Harrison Emlékkoncert került kiadásra dupla album formájában. A 2004-ben megjelent Memento a holokauszt áldozatainak állít emléket, míg az Apák könyve (2005) Vámos Miklós hasonló című könyvének zenei változata. Ezt követték Faludy György verseinek megzenésítései 2006-ban, és ugyanebben az évben az Ötvenes kő című lemezzel jelezte, hogy betöltötte az 50. életévét. 2008-ban jelent meg Bartók országában címet viselő albuma. 2010-ben került a boltokba Családregény című lemeze. Ezt újabb három kiadvány követte: Nagyvárosi legendák, 2011; Gitáromba kapaszkodva, 2013; Boldogország, 2015. Legutóbbi lemezét Wolf Péter zongorista-zeneszerzővel közösen készítette, a címe: Válladon alszom el.
Gerendás Péter ma már felnőtt gyermekeivel lép színpadra, akik számos neves hazai produkcióban bizonyították tehetségüket: Gerendás Dániel (dob), Gerendás Hanna (zongora) és Gerendás Ruben (basszusgitár), ez a Gerendás Family Band.
Előadásain láthatjuk őt hol vonósnégyessel, hol szimfonikus zenekarral, hol ütőhangszeres kísérettel, de gyakoriak akusztikus szólókoncertjei is. És vele volt az utolsó fellépése a legendás jazz-zongoristának, Szakcsi Lakatos Bélának.
JBSz, HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/gerendas.peter/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/gerendas.peter/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/gerendaspeter/?hl=hu">https://www.instagram.com/gerendaspeter/?hl=hu</a>

Gerendás Péter

A pécsi Kispál és a Borz nagyjából ugyanazt a szerepet és jelentőséget képviselte a kilencvenes évek magyar rockzenéjében, amit az Illés képviselt a hatvanas években. Újszerűségben, attitűdben, gondolatiságban. Amit az első négy lemezen letettek, az nemcsak friss és hiteles, de egy korszak hiteles sűrítménye. Még ha ők is jócskán túlélték magukat.
A zenekart Kispál András (1964, gitár), Lovasi András (1967, gitár, ének), Ózdi Rezső (1964, basszusgitár) és Bräutigam Gábor (1965, dob) alapította 1987-ben. December 10-én adták bemutatkozó koncertjüket a pécsi tanárképző főiskola Szenes Klubjában. Mindössze kilenc dalt játszottak, de az ismert visszaemlékezések szerint azokat nyomban vissza is tapsolta a közönség.
Pedig a nyolcvanas évek végi alternatív miliőből a Kispál és a Borz magasan kiemelkedett. Mindenekelőtt azért, mert a többiekkel ellentétben Lovasi Andrásék teljes fegyverzettel érkeztek: a szakma alapszabályait betartó dalokat írtak, sajátos hangvételű, furcsa szövegekkel. Ahogy Lovasi szokta mondani, „egyszerűen épkézláb volt a produkció”. Kompakt, színpadképes, bármilyen körülmények között megszólalt. Nem volt hamis az ének, nem lötyögött a dob, egyszerű, de hatásos volt a hangszerelés, külön is élvezhető basszus- és gitárszólammal. Plusz az egészben volt valami egyedi hangvétel és fazon.
Ráadásul jó időben, jó helyen érkeztek. 1989/90-ben már rendszeresen játszottak a Lyukban, ott figyelt fel rájuk Nagy Gyula, ő intézte el, hogy 1990 decemberében Nagy Feró Rocker stúdiójában felvehessék az első nagylemezük anyagát. Aztán Nagy nem tudott vagy nem akart fizetni, Feró a felvételekbe belehallgatott és beleszeretett. És nemcsak megjelentette az anyagot, hanem a zenekart folyamatosan nyomta az ország egyik leghallgatottabb rádióműsorában is, a Garázs-ban. Majd a szerencse másodjára is melléjük szegődött: Geszti Péter az akkori egyetlen tévés rockmagazin, a Rockstúdió műsorvezetője éppen a Lyukban forgatott, amikor Kispálék az egyik helyiségben gyakoroltak. Geszti meghallotta őket, benézett hozzájuk, mondta, „ezek tök jók, forgassunk róluk is gyorsan valamit”, és így Lovasiék bekerültek az akkori egyetlen és a fiatalok százezrei által nézett műsorba.
A debütáló lemez a Nagyferó Produkció első albuma volt egyben, és magán is viselte az ezzel járó nehézségeket. Eredetileg Napozz Holddal lett volna a címe, és azért lett végül Naphoz Holddal, mert a budapesti grafikus így értette a telefonban, és mire a Pécsen élő Lovasiék meglátták a kész borítót, már javában nyomták azt. Utólag az is kiderült, hogy a B oldalon a feltüntetett hat szám helyett hét szerepel, és a hetedik ráadásul keverés nélkül keveredett a korongra. Feróék erre betettek egy papírt a tokba és ráírták: „Kedves vásárlóink fogadják sok szeretettel a zenekar és a kiadó ajándékát, az Őrjárat-ot”.
A korong végül csak 1991 őszén jelent meg, de addigra legalább már ismertté vált a zenekar, így több ezer példányban fogyott. 1991 novemberében felléptek Hollandiában, de ez azért nem volt általános. Idehaza viszont egyre nagyobb méretű tömegeket mozgattak meg. A második korong (Föld kaland ilyesmi…) 1992 októberében került a boltokba, ennek 15 ezres sikere keltette fel Rózsa István érdeklődését, hogy kiadja a harmadikat (Ágy asztal TV, 1993). Ehhez már két klip is készült (a címadó számhoz és a Zsákmányállat-hoz), a turnét záró bulin a Petőfi Csarnokban pedig hatalmas tömeg fogadta őket.
Az 1994-es évben rövid időre még a politikai erőtérbe is bekerültek (részt vettek az SZDSZ kampányában), a következő albumuk (Sika, kasza, léc, 1994) pedig egy multinál, a PolyGramnál jelent meg. Ezt a korongot azonban túlnyomó részt egy kölcsöndobos (Kiss Attila) dobolta fel, mert Bräutigam már nem bírta: elfáradt, és bár a Tankcsapdával, a Pál Utcai Fiúkkal és a Nyerssel közös „Hazudós zenekarok versenye”-turnén még részt vett, utána kiszállt.
Bräutigam helyére a pécsi Coda dobosa, Tóth Zoltán Csülök (1967) került, és már az új, vendégmuzsikusokkal – Dióssy D. Ákos (1968, billentyűsök), Vittay Ferenc (1967, gitár, ének) – kibővült csapat adott emlékezetes koncertet a Fővárosi Nagycirkuszban (ez volt amúgy Brautigäm búcsúja). Az 1997-es nagysikerű Tímár-filmben, a Csinibabá-ban játszott daluk (Kicsit szomorkás) révén szélesebb körben is ismertté váltak, még a Friderikusz-show-ban is felléptek, bár koncertjeik látogatottságán és a lemezfogyásokon ez kevésbé érződött.
1997-ben a pécsi Egyetemi Klubban ünnepelték 10. születésnapjukat, melynek esszenciáját CD-n megjelentették. Időközben a korábbi állandó kísérőjük, Dióssy D. Ákos zenekari tag lett, Csülököt 2002-ben a Budapesten élő amerikai Michael Zwecker (1969) váltotta fel a doboknál. A régi barát, Leskovics Gábor (1966, gitár, ének) pedig állandó közreműködőként pengette velük a húrokat. 2006-ban Zweckert Bóra Áron váltotta, egy évre rá pedig Mihalik Ábel lett az új dobos.
A kétezres évek első felében még kiadtak két nagylemezt (Turisták bárhol, 2003, Én, szeretlek, téged, 2004), de mintha már csak a tehetetlenségi erő vinné őket – ezekből az amúgy profin összerakott produkciókból hiányzott az előrelépés. Talán azért is, mert az új évezredben Lovasi már a zenekari kereteken kívül is készített produkciókat. Előbb megjelentetett egy szólólemezt (Bandi a hegyről, 2001), majd 2005 nyarán megalapította a Kiscsillagot, amely aztán annyira beindult, hogy igazából nem okozott meglepetést, amikor 2010. augusztus 9-én a Szigeten a Kispál és a Borz egy nagyszabású, sokszereplős koncerten elbúcsúzott a közönségétől. Bár másokhoz hasonlóan azóta is alkalmanként fellépnek.
Aztán 2022-ben bejelentették visszatérésüket, az új album (Beszorult mondat) végül 2023 májusában jelent meg, melyen többek között Bräutigam Gábor, G. Szabó Hunor és Krúbi működött közre.
JBSz–SJ
 
<a href="https://www.facebook.com/kispalesaborz/">https://www.facebook.com/kispalesaborz/</a>
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 430–436.

Kispál és a Borz

Az 1990-es évek egyik legegyénibb hangvételű rockzenekara.
Előzménye: a Kiss testvérek – Kiss Tibor (1971, gitár, ének) és Kiss Endre (1965, gitár) köré szerveződő Október nevű középiskolai formációban már játszott Varga Livius (1971, ütőhangszerek) is. A rendszerváltozást megelőző években a Münnich Ferenc Gimnázium diákjaiként az Október zenekarban játszottak, műsoruk az akkori jelen idejű újhullámtól (Talking Heads) a klasszikus rockhagyományokig (Rolling Stones) mindent átfogott. 1988 őszén a helyi szalagavató bálon léptek fel, ekkor már Kiss bátyja is a zenekar tagja volt, és hamarosan amolyan lokális hősök lettek. Az érettségi után a képzőművész ambíciókkal rendelkező Kiss Tibor felköltözött Budapestre (később festő szakon elvégezte a főiskolát), de vissza-visszajárt Dunaújvárosba, ahol különböző alkalmi formációkkal zenélgetett. A Tequila nevű kocsmában például sokat játszottak duóban vagy trióban akusztikusan, a főnök meg egy idő után felvetette, mi lenne, ha nyáron kiütnék a falat, és létrehoznának egy szezonális klubot, ahol ők lennének a házigazdák. Kiss Tiborék megörültek, kiütötték a falat, és a következő években igazi pezsgést hoztak Dunaújváros életébe. Több száz ember fordult meg a klubban alkalmanként, ahol az akkori feltörekvő rockzenekarok, a Kispál és a Borztól a Tankcsapdáig mind megfordultak. Majd a Tequila sikerén felbuzdulva más kocsmárosok is hívtak együtteseket.
Közben Kiss Tibor és az időközben az Egyesült Államokból visszatért Varga Livius elhatározta, hogy itt az ideje saját számokat írni. Mivel sokat kocsmáztak, abba a miliőbe álmodták bele a zenekart is, helyzetekről, kalandokról, házibulikról énekeltek, és annak a világnak teljesen megfelelt az angol nyelv. Így születtek az első dalok (Rotten Vein, Stink, Upside Down), és az akkori repertoárból a feldolgozásokat szép lassan felváltották a sajátok. Melyekből persze még erőteljesen ki lehetett hallani a hatásokat (Kurt Weill, Tom Waits). Majd a Tilos az Á-ban megismerkedtek későbbi névadójukkal, Birth Quimby-vel. És már az ő nevén léptek fel 1991 szilveszterén (mások szerint a zenekar neve ennél szaftosabb eredetű).
Sorozatos tagcserék után 1993-ra állt össze az első stabilabb felállás – Kiss Tibor, Kiss Endre és Varga Livius mellett Molnár Tamás (szaxofon), Mikuli Ferenc (1971, basszusgitár) és Medve Ákos (dob) –, mely rögzítette az első, angol nyelvű kazetta anyagát (A Sip Of Story). Eredetileg nem akarták megjelentetni, amolyan demónak szánták, hogy házalhassanak vele, de a Mafioso Records vezetője, Podlovics Péter mégis látott benne fantáziát, így kiadta. Pedig valóban nem kiérlelt produkció, inkább csak amolyan helyzetjelentés arról, éppen hol tartottak.
Ezt követően kilépett Kiss Endre, helyére Balanyi Szilárd (1974, billentyűsök) érkezett, és már vele vették fel a végül magánkiadásban megjelent, még szintén angol nyelvű Jerry Can Dance-t. Ráadásul nem akármilyen – de a kort jól jellemző – körülmények között. Amikor kezdtek ismertté válni, megkereste őket egy illető, hogy a menedzserük lenne. Bevitte őket egy stúdióba, ahol januárban felvették a Jerry Can Dance-t, az áprilisi lemezbemutató koncert előtt két héttel viszont még nyoma sem volt a CD-nek. A menedzserük nyugtatgatta őket, hogy késik a nyomda, meg a nyersanyag. Kissék gyanút fogtak, felhívták a stúdiót és kiderült, hogy a felvételek még mindig ott állnak. Rokonoktól, ismerősöktől végül egy nap alatt sikerült összegyűjteni azt a négyszázezer forintot, amiért kiválthatták a masterjüket, majd kerestek nyomdát, maguk csomagolták a CD-ket, és így pont kész lettek a koncert napjára.
Ezután szerződtek le – a Kispál és a Borzhoz hasonlóan megint csak az ott dolgozó Oláh István márkamenedzsernek köszönhetően – a PolyGramhoz. Ekkor már idehaza az angolul éneklő rockzenekarok között ők voltak a legkeresettebbek, megelőzve a Sexepilt és az Andersent is. És bár nem túl előnyös feltételekkel szerződtették le őket, végül öt albumuk jelent meg a PolyGramnál.
1995 őszén Kiss Tibor és Varga Livius három hónapot töltött New York-ban, majd hazajövetelük után több szempontból is váltottak: egyrészt ettől kezdve kizárólag magyarul írták a dalokat, másrészt kiszélesedett a zenei horizont, és a korábbi sanzonos-bárzenés stílus mellett az új számokban mindenféle népzenei/világzenei behatások jelentek meg. Az ekkor született Majom-tangó, majd az egy évvel későbbi Diligramm hozta meg nekik a szakmai áttörést és a közönségsikert, a kilencvenes évek második felében már az egyik legnépszerűbb alternatív együttesnek számítottak.
Ekkorra végleg kialakult saját letisztult és egyéni hangjuk, az 1999-es Ékszerelmére szintén tovább erősítette pozíciójukat, a 2000-es Szigeten már a nagyszínpad egyik sztárzenekara voltak. Ezt követően azonban megtorpant a Quimby, a 2002-es Káosz Amigos után pedig komoly válságba kerültek, amit tetézett Kiss Tibor drogfüggősége, így hosszú időre eltűntek a reflektorfényből. A Quimby 2004 végén tért vissza a színpadra, 2005 végén kiadott egy remek nagylemezt (Kilégzés), és attól kezdve egyre nagyobb lett a felhajtás körülötte. Bárhol, bármikor teltházak előtt játszhatott. Nagyot lökött rajtuk, hogy 2008-ban a Csík zenekar feldolgozta a Most múlik pontosan című dalukat, és ezáltal szélesedett a közönség korfája. A celebközeli állapotra utalt, hogy a zenekart szidni is divat lett, mondván, Kiss Tibiék rég elvesztették a szüzességüket és a lelkesen mámoros bájukat, egyre kevesebbet vetnek, inkább csak aratnak. Ami őket felszínesen szemlélve akár igaznak is tűnhetett, de közben számos olyan produkciót vállaltak be (például országjáró teátrumturné), amely pont nem ezt sugallta. Meg hát persze a szüntelen igény kiváltotta szüntelen rohanás rengeteg alkotói energiát szívott el. Miközben folytonosan küzdhettek a bulvárosodó médiával és a szegényes műfaji infrastruktúrával.
Így esett meg velük, hogy bár pontosan tudják, a Budapest Sportaréna mennyire nem az ő életterük, 2011. november 12-én – kizárásos alapon – mégiscsak ott vágták a tortát a huszadik születésnapjukon (öt évvel később ugyanitt ünnepeltek). Majd 2013 augusztusában, a Sziget nulladik napján ismét csak ők uralták a nagyszínpadot. Nagyjából ekkorra értek népszerűségük csúcsára, bár továbbra is a hazai koncertélet aktív és hangsúlyos szereplői.
Közben 2006-ban fennállásuk tizenöt éves évfordulójára válogatáslemezt és DVD-t jelentettek meg (Family tugedör), majd 2010-ben jött a várva várt új stúdióalbum (Kicsi ország), a huszadik évfordulót pedig 2011. november 12-én a Budapest Sportarénában ünnepelték. Szintén ekkor jelentették meg első koncertkorongjukat (Instant szeánsz), ami a Kicsi ország-hoz hasonlóan szintén vezette a MAHASZ eladási listáját, és aranylemez lett. Ezután további két albumot (Kaktuszliget, 2013, Jónás jelenései, 2016) jegyeztek. 2020 legelején a zenekar frontembere, Kiss Tibor terápiás céllal ismét hosszú időre visszavonult a nyilvánosság és a média elől, csak 2022 őszén állt a zenekarral ismét színpadra.
JBSz-SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 445–448.
Kapcsolat:
<a href="http://quimby.hu/hu/">http://quimby.hu/hu/ </a>
<a href="https://hu-hu.facebook.com/Quimby.hu/">https://hu-hu.facebook.com/Quimby.hu/</a>

Quimby

A három alapító, Novák Péter (1970, ének), Pribil György (1967–2013, gitár) és Nagy Gergely (1969, basszusgitár) már az 1980-as évek második felében együtt játszott A Cég nevű tehetséges és zabolátlan iskolai zenekarban. 1993-ban megalapították a Kimnowakot, majd egy évre rá a Hol van az a nyár? című klipjük (rendező: Silló Sándor) három díjat is nyert a Magyar Televízió videóklip fesztiválján, melynek hatására leszerződtette őket a Sony Music.
Az 1994 őszén a boltokba került debütáló album (Tűz van babám!) révén országosan ismertek lettek, majd egy évvel később jött a Fekete zaj. Róla a címadó dalt – melyben a Kimnowak cigány népzenészekkel együtt játszott – a kereskedelmi rádiók alig játszották, a balladisztikus Gyémánt-ot viszont sokat forgatták, és az év egyik slágere lett. De hiába nyerték el a Radio France által meghirdetett Rock és Popzene Kelet-Európában című verseny különdíját, hiába készített velük interjút az MTV 120 minutes című műsora (a Sexepil és az Andersen mellett), hiába játszottak végig ötven előadást a veszprémi Petőfi Színházban (Ég és Föld), hiába mutatták be az újabb, addigi legösszetettebb nagylemezüket (Utcazene, 1997) a budapesti Új Színházban, a várva várt áttörés mégsem következett be. Vélhetően azért, mert produkcióik a mainstreamnek túl igényesek, az undergroundnak viszont túl populárisak voltak.
1999-ben még kihozták a Lepkegyűjtő albumot, melynek igényes, kísérletező, bár nem túl eredeti rockzenéje csaknem visszhangtalan maradt. A csendesebb éveket követően készített újabb nagylemez (A Ház, 2003) után pedig lényegében megszűntek, bár ezt hivatalosan csak Pribil György 2013-as halála után jelentették be.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 466–467.

Kimnowak

Az 1980-as évek legsikeresebb újhullámos zenekara 1981-ben a Józsefvárosi Klubban kezdte pályáját, a „startolók” legtehetségesebb együtteseként vált ismertté.
Laár András (1955, gitár, ének) és Bornai Tibor (1955, billentyűsök, ének) 1973-tól több zenekarban (Küllőrojt, Almárium 1975) játszott, majd 1979-ben Márton András (1954, dob) csatlakozott hozzájuk az akkor megalakuló Kentaur együttesben. (Ugyanebben az évben Laár rövid időre a Panta Rhei énekeseként is bemutatkozott az együttes egyetlen nagylemezén.) 1981 februárjában hárman alapították még a KFT-t, nem sokra rá negyedik társnak bevették II. Lengyelfi Miklóst (1955, basszusgitár, bőgő), és már vele adták bemutatkozó koncertjüket 1981 márciusában.
A zenekar a nyári Tánc- és popfesztivál-on vált ismertté, a Bábu vagy című daluk, illetve annak színházi elemekkel dúsított, pantomimes előadásmódja emelte ki őket a mezőnyből. A Hanglemezgyártól ezt követően exkluzív szerződést kaptak, első nagylemezük (Macska az úton) 1982-ben jelent meg. Rendszeresen turnéztak (az LGT-vel is), négy hónap alatt kétszáz koncertet adtak, klubjuk volt a Lágymányosi Közösségi Házban, a Szkéné Színházban bemutatták Elmúltak az ünnepek című zenés darabjukat (miként fogalmazták: „még nem színház, már nem koncert”). Groteszk, abszurd, olykor agyzsibbasztó hangvételű, a valóságot gyakran görbe tükörben ábrázoló dalaikra (Elmúltak az ünnepek, Tea, Üzenet a liftből, Nem sikerül kikúrálni magam, Macska az úton, A pénztárcámat, A fodrász) elsősorban az intellektuális, egyetemi közönség volt vevő, ezért a zenekar fokozatosan háttérbe szorult a napfény- és nosztalgiazenét vagy teenybopper rockot játszó formációk mögött.
Az MHV második nagylemezüket (Üzenet a liftből / A fodrász, 1983) sikertelennek értékelte, a megjelenés további feltételeként megszabta, hogy a zenekar írjon népszerű slágereket. (Bár azért egy poénra vett, de igen erős punkos, posztpunkos mellékes kislemezt [Lie Lie Lie / Association] is kiadtak tőlük WYX néven, ami voltaképpen Márta István projektje.) Legnagyobb sikerük, az Afrika éppúgy az életben maradásért készült, mint a Bál az Operában című harmadik nagylemez. 1985-ben Hazel O’Connorral turnéztak itthon, Jugoszláviában és Ausztriában, és közös kislemezt készítettek. 1986-ban Bostonban, majd Los Angelesben is felléptek egy fesztiválon. Majd jött a Balatoni nyár és a Siker, pénz, nők, csillogás (róla az Elizabet és az Utcai zenekar lett sláger).
A KFT, ha kellett, mindig bizonyította, hogy futószalagon tudna popslágereket írni, de öntörvényű zenei világukat, sajátos világlátásukat nem adták fel. 1988-ban elsőként szerződtek magáncéghez, a Szimultán Rt.-hez (más kérdés, hogy rá is fáztak), majd két évvel később ismét kiadót váltottak, amely jelezte, hogy a KFT által játszott rétegzenére az inflálódó popvilágban nincs komoly kereslet. Ahogy Laár fogalmazta: „Végig úgy éreztük, hogy homokban biciklizünk.” Még egy darabig bicikliztek, majd 1991-ben a 10 éves jubileumi koncertjük egyben a búcsút is jelentette.
Laár visszavonult, a Buddhista Főiskolán tanított, Bornai szólólemezeket adott ki, Márton történelmi újságot alapított és a Beatles-dalszövegfordításait rendezte kötetbe, Lengyelfi zenei lapot szerkesztett, és session zenészként dolgozott. 1996. október 12-én a Budapest Sportcsarnokban a Bál az Interneten című különleges produkcióval ismét színre léptek (Hazel O’Connor Dublinból énekelt velük). Bár 1999-ben Laár helyén Mohai Tamással (Faxni, Háború, Boom Boom) albumot is készítettek (Éljen a szerelem, 2000), a társulás csak tizenkét fellépést ért meg.
Az új évezredben Márton ismét összehozta a zenekart. A klasszikus felállású KFT tizenhárom év után, 2003-ban készített új nagylemezt (Higiénikus ember), és az életművet azóta három másikkal (Nem csupa angyal, 2006, A bábu visszavág, 2008, Ufoshow, 2015) egészítette ki. Miközben 2006-ban a zenekar „negyedszázados sajátos egyéni hangzás- és szövegvilágú, sikerekben gazdag munkássága elismeréseként” a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést kapta.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János, A magyarock története 2 (80–90-es évek), Bp., Kossuth Kiadó, 2019, p. 148–149.
 
Kapcsolat: <a href="http://kft.hu/">http://kft.hu/ </a>
<a href="https://www.facebook.com/KFTzenekar/">https://www.facebook.com/KFTzenekar/</a>
Cikkeink: <a href="https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/08/cseh-tamas-kern-andras-csik-zenekar-demjen-ferenc-wellhello-zene/">https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/08/cseh-tamas-kern-andras-csik-zenekar-demjen-ferenc-wellhello-zene/</a>

„Mi nem azért csinálunk bossanovát, mert azt majd biztosan szeretni fogják.” – nyilatkozta a jazzpopos együttes egyik alapítója, Hegyi György (gitár, basszusgitár), aki az 1990-es évek közepén Hajós Andrással (ének, gitár, billentyűk) és Verasztó Gyulával (dob) álmodta meg az Emil.RuleZ!-t. Általánosságban jellemző rájuk a humor, ami tetten érhető dalaikban, lemezborítóikon és koncertjeiken is.
Zazie az ágyban című számukkal váltak széleskörűen ismertté. Debütáló albumuk (Zazie az ágyban, 2001) is ezt a címet kapta, amely 2004-re aranylemez lett. Ezt követte a Hisztis 2003-ban, és ugyanebben az évben filmzeneszerzéssel (Boldog Születésnapot!) is foglalatoskodtak.
A zenekarban több tagcsere is történt az évek folyamán. Először Gergely Éva vokalista távozott, helyette érkezett Gereben Zita, a zongorista Cseke Gábor utóda pedig Warnusz Zsuzsa lett. A legjelentősebb változás az együttes életében Verasztó Gyula alapítótag távozása volt 2005-ben, helyét Kisvári Ferenc dobos vette át. Ugyanebben az évben jelent meg az Emil.RuleZ! harmadik albuma (zanga!zanga).
Az Emil.RuleZ! minden, 2005-ig megjelent kiadványát a Twelvetones Records gondozta, és mindegyik aranylemez lett. Hétéves szünet után a Gyere Át! (2012) már a Universal Musicnál látott napvilágot. „Egy helyiségben készült a lemez nagy része, ami így amolyan barkácsjelleget is kölcsönöz az egésznek, de ez nekünk mindig jobban feküdt, mint bevonulni egy profi stúdióba szigorú határidővel.” – mesélte az anyagról Hajós András. A hosszú szünetet azzal indokolták, hogy az Emil.RuleZ! egy hobbizenekar, ami lehetőséget ad a tagok számára, hogy akkor csinálják, amikor az jólesik. Akkor álltak neki a stúdiómunkának, amikor összejött elegendő dal egy lemezhez.
„2005-ben hagytuk abba az intenzív részét; úgy, hogy addig gyakorlatilag minden nyári fesztiválon ott voltunk, kluboztunk. Éveken át vártunk, hogy mikor lesz megint olyan hangulat, hogy kívánjuk a dolgot.” – nyilatkozta a 2013 óta inaktív zenekarról Hajós András, aki 2016-ban Hegyi Györggyel közösen vágott bele a Dalfutár című műsor készítésébe.
BB
 
<a href="http://www.emilrulez.hu/">http://www.emilrulez.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100043006596526">https://www.facebook.com/profile.php?id=100043006596526</a>

Emil.RuleZ!

Hogy az új évezred rockfronton milyen új tehetségeket dobott felszínre, a legjobb példa a hiperkarma. 1999 végén egyszemélyes projektnek indult, a 2000-es szigeti bemutatkozásra viszont hús-vér zenekarrá alakult át és azóta öt remek nagylemezt (hiperkarma, 2000; amondó, 2003; Konyharegény, 2014; Délibáb, 2017, A napsütötte rész, 2019) jegyez.
Vezetője, Bérczesi Róbert (1976, ének, gitár) generációja talán legtehetségesebb dalszerző-előadója. A gyulai születésű, de Komlón felnőtt muzsikus a kilencvenes évek második felét a Blabla zenekar élén töltötte, mely 2000 februárjában Tatabányán lépett fel utoljára. Bérczesi ekkor már hiperkarma néven készített demót, és ehhez megkérte társnak Dióssy D. Ákost, a Kispál és a Borz billentyűsét. Az augusztusi Szigetre összeállt egy csapat, ősszel pedig megjelent az első nagylemez (hiperkarma, 2000), mely az év egyik legerősebb hazai rockalbuma lett. Mutatja ezt az is, hogy a következő másfél évben három különböző maxit (Dob+basszus, Lidocain, hiperkarma) is kimásoltak róla. A lemezből körülbelül kétezer példány ment el, de hatása ennél sokkal nagyobb volt. Talán azért, mert szerencsésen ötvöződött rajta a rockos gitárhangzás, a dobgépes hiphop ritmusok és a rappes szövegelés. Vagy egyszerűen csak azért, mert végre egy huszonéves előadó szólt a huszonévesekhez, és sikerült jól megformált szövegekbe, jól megformált dalokba foglalnia generációja életérzéseit.
Az első, komoly szakmai visszhangot kiváltott nagylemez után Bérczesi Róbert egyáltalán nem kapkodta el a folytatást. Az időközben állandósult kíséretével – Bacsa Gyula FX (zongora), Kis Tibor Sztivi (gitár), Varga László Laca (basszusgitár), Zaják Péter Zacsi (perka), Torma Gábor Frenk (dob) – járta az országot, bulizgatott, és csak 2003-ban készült el a folytatással. Az amondó-n már egyetlen dobgéphang sincs, viszont a meglehetősen szövegcentrikus hiperkarmától meglepő módon három instrumentális dal is rákerült.
Aztán Bérczesi egyre mélyebbre merült a drogok világába, 2007-ben a hiperkarmát is feloszlatta, és bár 2011-ben újraindította, csak 2013 végén tette le végleg a szereket és elvonóra vonult. Miként 2014 októberében a Recordernek nyilatkozta: „Olyan mintha tizenkét éven keresztül lenyomtam volna a fejemet a víz alá, és a vízalatti világban éltem volna. Most meg újra a szabadban vagyok és nézelődök. Ez alatt a tizenkét év alatt, amit betépve töltöttem a víz alatt, nagyon sok szöveget és zenét írtam. Ezeknek az összegzése ez a tizenegy dal”
Az időközben kitisztult énekes-gitáros tehát 2014 őszére készítette el az újkori magyar rocktörténelem talán legjobban várt harmadik nagylemezét (Konyharegény), amelyet sokan a hiperkarma-trilógia pályaösszegző részének tekintenek. Régi társaival újra koncertezett, 2017-ben pedig jött a változatlanul erős, a kései Blabla és a korai hiperkarma világát idéző folytatás (Délibáb), amit két évre rá a boldogság témáját körbejáró, rádióbarátabb számokat tartalmazó, eddig utolsó albuma (A napsütötte rész, 2019) követett. A formáció változatlan népszerűségét jelezte, hogy 2020. február 7-én húszéves pályáját a Budapest Sportarénában adott koncertjén összegezhette.
Bérczesi Róbert 2021 végén Napidalok címmel új szólóanyagot jelentetett meg, melyen – életében először – más szerző szövegeit zenésítette meg és vette fel egy albumra.
Elmondása szerint ez a lemez volt az első, amelynek munkálatai során sikerült megtapasztalnia, hogy a dalszerzés folyamata józanul is működik. Két évvel később újabb Napidal-lemez született (Napidalok 2 – Képzeld magad!, 2023), többek között Leskovics Gábor, Frenk, Kirschner Péter és Bagossy-Bíró Barbara közreműködésével.
Az időközben újjászervezett – Bércesi Róbert mellett Kis Tibor gitáros, Hámori Benedek dobos és Szöllőssy Katalin basszusgitáros alkotta – Hiperkarma zenekar 2023 szeptemberében jelentette meg első angol nyelvű albumát Exits Exist címmel, amelynek dalait még az év novemberében Londonban is bemutatták.
JBSz
Kapcsolat:
<a href="https://www.instagram.com/hiperkarmaofficial/?hl=hu">https://www.instagram.com/hiperkarmaofficial/?hl=hu</a>
<a href="https://www.facebook.com/hiperkarmazenekar/">https://www.facebook.com/hiperkarmazenekar/</a>

Kapcsolatok