Band/name

A zenekart a szövegíró, énekes, gitáros (és képzőművész) Fákó Árpád (1963) alapította 1983-ban. Rajta kívül Szulovszki István Joni (gitár), Németh Róbert (szaxofon), Kukta Elvira (ének), Gergely Tamás (basszusgitár) és Kreutz László (dob) játszott benne. Fennállásuk néhány éve alatt főként a Ráday Klubban, a Bercsényi Kollégiumban és a Kassák Klubban léptek fel. Zenéjük a Bizottság és az Európa Kiadó között volt valahol félúton. Egyetlen demofelvétel maradt utánuk.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 219.

Hús

Hús - fotók

Az 1980-as évek elején ismét megélénkült a rockélet undergroundja. A hard rock kifáradásával, válságával egy időben Budapesten új együttesneveket reklámozó, kézzel írott plakátok, szórólapok jelentek meg a falakon. A külvárosi művelődési házakban és egyes egyetemi klubokban szokatlan, új hangvételű bulikat tartottak, amelyeken a fellépő zenekarok (Bizottság, URH, Európa Kiadó, Kontroll Csoport, VHK) már tudatosan punk, illetve újhullámos címkével különítették el magukat a hazai rockélet szereplőitől.
Előzményei a neoavantgárd és a rock érintkezése: akkor, amikor a politikai vetületű második nyilvánosság (szamizdat) létrejöttével párhuzamosan egyfajta művészi hátat fordítás vagy szembenállás is folyt, a művészetek területén szintén megteremtődött egy alternatív nyilvánosság. Ekkoriban alakultak és élték fénykorukat a különböző, radikális és előre mutató művészeti műhelyek, a klasszikus/kortárs zene területén az Új Zenei Stúdió, a képzőművészetben a Vajda Lajos Stúdió, a filmben a Balázs Béla Stúdió, az irodalomban pedig a József Attila Kör, illetve az ennek egy részével átfedést mutató Fölöspéldány.
A neoavangárd és a rock érintkezése szempontjából kétségkívül két eseménysort kell kiemelni: egyrészt 1978 elején <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-spions-9809">Molnár Gergely és társai</a> felfedezték maguknak a rock and rollt mint médiumot, és koncertjeik amolyan nyitányát jelentették a nyolcvanas évek underground mozgalmának, másrészt 1979 tavaszán-nyarán a <a href="https://popkulturalis.hu/esemenysorozat-a-beatrice-es-a-folospeldany-9846">Beatrice és a Fölöspéldány</a> közeledett időlegesen egymáshoz.
E zenészek – akárcsak közönségük – számára a rock and roll ugyanis nemcsak zenét, hanem életformát is jelentett. Mely a nyolcvanas évek válságoktól terhes, depressziós éveiben alkalmasnak, viszonylag szabad, kötetlen formának tűnt közérzetük, gondolataik kifejezésére. És miközben a punk Angliában a külvárosból hatolt be a belvárosba, addig nálunk a rendszer jellegénél fogva elsősorban a kritikai értelmiség körében talált termékeny talajra. Sokan más művészeti ágakból jöttek a rock and rollba, mert valahogy úgy festett, hogy ez az a nyelv, amelyet beszélni lehet; valamint a hatásmechanizmusa is sokkal direktebb, nyersebb.
Amiben mindenképpen különböztek az akkori mainstreamtől: produkcióik látvány- és szövegcentrikussága. A zenei nyelv, ha nem is alárendelt, de másodlagos szerepet játszott náluk – közönségük elsősorban a szokatlan előadásmód, a radikális, nyers, tabukat döntögető, olykor nyíltan politizáló (vagy olyannak ható) szövegekért járt el a koncertjeikre. Mindez azonban megakadályozta a „hivatal” részéről a befogadás lehetőségét. Már csak azért is, mert – bár direkt politikai támadásokat nem intéztek a fennálló rendszer ellen – közérzetük szokatlan kifejezése mindenképpen rendszerellenesnek tűnt.
A nyolcvanas évek underground rockkultúrájának 1980-ban két, egymástól elég markánsan elváló, de azért folyamatosan összefonódó irányvonala volt: a Szentendre és környékén zenélgető harmincközeli képzőművészek (<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bizottsag-9860">Bizottság</a>) és a budapesti belvárosi értelmiségi fiatalok újhulláma (<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-urh-9898">URH,</a> <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kontroll-csoport-756">Kontroll Csoport,</a> <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-balaton-trabant-10031">Balaton/Trabant,</a> <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-vagtazo-halottkemek-vhk-23234">Vágtázó Halottkémek,</a> <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neurotic-10059">Neurotic</a>).
JBSz

80s Underground

Szulovszky Joni István

Kukta Elvira

Fákó Árpád

Gergely Tamás

Kreutz László

Németh Róbert (szaxofonos)

A XIV. kerületben, az Uzsoki út 57. szám alatt található Kassák Klub már az 1960-as évek vége óta az egyik legnyitottabb szellemű helynek számított Budapesten.
Játszott itt a Kex, 1969 decemberében itt adta búcsúkoncertjét a Radics Béla vezette Sakk-Matt, majd a hetvenes évek elején a kibontakozó táncházmozgalom elsőszámú centruma lett (önálló klubja lehetett itt a Sebő, majd a Muzsikás együttesnek), a hetvenes évek elején innen indult – a Kassák nevet használva – Halász Péterék színtársulata. 
1975 és 1979 között Szabados György Nyitott csoport nevű formációja játszott itt sokat, később a Szigeti Péter vezette jazzklubokban szerepeltek vezető jazzmuzsikusok. Egy időben Szemző Tibor és a 180-as Csoport is a Kassák állandó fellépői közé tartozott.
Indulása táján sokat játszott itt a KFT, 1980/81-ben itt léphetett fel nagyjából háromhetes rendszerességgel az URH, sőt Müllerék a búcsúkoncertjüket is a Kassákban adták 1981 márciusában. A kezdeti időkben a Kontroll Csoport, a Bizottság, a Balaton szintén sokat játszhatott ott (sőt pályája legelején még a KFT is megfordult erre), de itt debütált a Neurotic, itt adták első koncertjeiket az éledező punkmozgalom úttörői (Rottens, ETA, Punkráció). 1983 szeptemberében pedig Bodonyi Attila, a Hobo Blues Band akkori szájharmonikása szintén a Kassákban indíthatta el az első hazai blueskocsmát.
1983-as vezetőváltás következtében megváltozott valamelyest a Kassák Klub profilja. A koncertek száma megcsappant, ekkor kezdte azonban működését az egészséges életmódot, a korszerű táplálkozást és a keleti művészeteket népszerűsítő SANA-klub, de látogatottnak számított a CHUCK-buli nevű rockdiszkó is. Majd a Kassák Klub 1990-ben bezárta kapuit.
A lebontott épület helyén felépített Cserepesházban végül 2004-ben újra megnyitott a klub és ma az épületben működő Zuglói Ifjúsági Centrum mások mellett jóga, társastánc, film- fotó- és ajándékkészítő foglalkozásokat kínál, de rendszeresen szerveznek tehetségkutató versenyeket is.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 240

Kassák Klub

A Bercsényi utcában lévő Rózsa Ferenc kollégiumot mindenki csak Bercsényi kollégiumként emlegette, annak étkezdéje pedig szintén kultikus helynek számított, az itt rendezett ötórai teákra, amelyeken ugyancsak az Illés játszott (1964 végéig), szintén csak tagságival lehetett bejutni, de gyakran ez sem garantálta a belépést. A bulik előtt órákig kellett sorba állni, és nemegyszer előfordult, hogy a 8-10 forintos jegyekhez csak tízszeres áron lehetett hozzájutni.

A Budapesti Műszaki Egyetem Bercsényi utcai kollégiumának klubja (XI. kerület, Bercsényi u. 28-30.) már a hatvanas évek óta a haladó szellemű művészeti akciók/események egyik fontos terepe volt, a magyar neoavantgárd számos képviselője (Szentjóby Tamás, Hajas Tibor, Pauer Gyula, Erdély Miklós, Najmányi László) tarthatott itt kiállításokat, előadásokat, performanszokat, és itt játszhatott rendszeresen a Syrius. A nyolcvanas évek legelején pedig az URH, az Európa Kiadó, a Balaton, a Kontroll Csoport vagy a 2. Műsor koncertezhetett többször a Bercsényiben.

Bercsényi utcai kollégium

További fontos terepe volt a korszaknak a Közgazdasági Egyetem Ráday utcai kollégiumának 1982-ben megnyílt alagsori klubja (IX. kerület, Ráday u. 43-45.). Két egyetemista, a később az archív és kortárs underground korongok publikálásában élenjáró Bahia kiadót alapító Bognár Attila és Mesterházy Ernő érdeme ez a hely: átvették a kollégiumban vegetáló klubot, kitakarították az alagsort, és létrehozták az 1983 és 1986 között talán legfontosabb underground helyet. A Sex-E-Pil szinte házizenekarnak számított, de sokat játszott itt az Európa Kiadó, a Sziámi különböző változatai, a Trabant itt adta kevés koncertjeinek egyikét, és a szervezők már külföldieket (Laibach, Der Plan) is hoztak. 1986-ban azonban Bognáréknak különböző okok miatt menniük kellett, ekkor az Almássy Téri Szabadidőközpontban Klub 2000 néven további két évig folytatták a Ráday-ban megkezdett utat. (Majd a rendszerváltozás után létrehozták a Bahiát, Bognár pedig az új évezredben az A38 Hajót.)

Kapcsolatok