Person/name

Kreutz László

Beatrice zenekari fotók

Bárdos Deák Ágnes (1956, ének) alapította 1986-ban, miután kivált a Sziámi-Sziámiból. A formáció kisebb-nagyobb kihagyásokkal és rengeteg tagcserével azóta is létezik. Három nagylemeze (Szív, vér, agy, 1994, Cyber Éva, 1998, Én mindig csak Pest, 2000) jelent meg eddig, melyek közül a legérdekesebb az Én mindig csak Pest, mely az Ági és a Fiúk 1986-os formációjának archív felvétele. Rajta többek között Dénes József Dönci (Európa Kiadó) és Kocsis Tamás (Sex-E-Pil) gitározik, Kreutz László (Bizottság) dobol, a Kontroll Csoport „szaxofonkara”, Hajnóczy Árpád és Újvári János fúj, valamint Tóth Zoltán Spenót ritmusgitározik (aki aztán a rendszerváltozás után a Hajtás Pajtás biciklis futár cég egyik alapítója lett).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 222.
 
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/agiesfiuk/?fref=ts"> https://www.facebook.com/agiesfiuk/?fref=ts</a>

Ági és a Fiúk

Farkas Zoltán és Csanádi Kriszta alkották ennek a rövid életű zenekarnak a magvát. Csanádi 1982 és 1986 között különböző avantgárd produkciókban vett részt, Farkas pedig a Kontroll Csoport után több zenekarban megfordult. 1986-ban a Balkán FuTouristban találkoztak. Közös formációjuk 1987 júliusában alakult, sokáig magnó segítségével kettesben dolgoztak, később pedig vendég basszusgitárossal és dobossal. Egyetlen kazetta (Túl késő, 1991) maradt utánuk.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 222–223.

Keleti Fény

Az 1982-ben startolt zenekar az egyik legtöbbre hivatott „poptojás” volt. .
A Millenniumi Földalatti Vasútvonal 1982 és 1985 között a nyers indulat és a politikai attitűd jellemezte. Ekkor Tóth József volt az énekes és az ütőhangszeres is volt egyszemélyben, miközben Kiszeljov Andrej (gitár), Döbrentey Zsolt (szövegíró animátor) és Mészáros Péter (gitár) alkotta még a csapatot. amelyben időnként Bognár Mariann és Kassai Amarill vokálozott.  1984-ben érkezett a basszusgitáros Sándor Péter és a szintetizátoros Kelényi Gábor. 1985-ben az új dobos Kreutz László lett, illetve Németh Róbert (szaxofon) csatlakozik hozzájuk.
Az 1985 és 1988 közötti időszakot egy asszociatívabb attitűd jellemzi (főleg a belügyes zaklatás után), ekkoriban átmenetileg Tóth Zoltán Csülök, Dorozsmai Péter és Takáts Tamás is megfordul soraikban.
A folytonosan változó felállású zenekarban - melyben a stabil magot Kiszeljov, Kreutz és Kelényi jelentette - sokat koncertezett a Fekete Lyukban és a Tilos az Á-ban. Az 1990-es Szemétzene című kazettán Virth Bea énekelt. Mígnem 1995-ben végképp pont nem került a Millenniumi Földalatti Vasútvonal pályájának a végére.
Aztán 2022 tavaszán újra aktivzálták magukat, immár MillFav néven, bár Kreutz László 2022 decemberi halála óta nem koncerteznek.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 158.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/millfav">https://www.facebook.com/millfav</a>

Millenniumi Földalatti Vasútvonal

Az 1970-1980-as évek fordulójának első számú „botrányzenekara”, amelyet ugyan nem Nagy Feró (Nagy Ferenc, 1946, ének) alapított, de az ő nevével forrt össze.
1969-ben Magyarország első női popegyütteseként indult: Csuka Mónika (1952, ének, gitár), Nagy Katalin (1956–2010, billentyűsök), Szűcs Judith (1953, billentyűsök), Csuka Mária (1954, dob) és Hamar Krisztina (basszusgitár). 1971-ben nősült be Nagy Feró a zenekarba (elvette Csuka Mónikát), és évekkel később, folyamatosan változó felállás után, Csuka Mónika maradt az egyetlen női tag. 1977-ig megfordult benne többek között Cziránku Sándor, Fischer László, Marschalkó Zoltán és Temesvári András.
1977-ben megpróbálkoztak a diszkóval, a Gyere, kislány, gyere című dalukkal a Tessék választani!-n is elindultak, de hiába írtak hasonló számokat, a Metronóm ’77-re már nem fértek be velük. Ekkor Feró vett egy mély levegőt, gondolta, még egyszer nekifut, de most a rock felől közelítve. Miután Csuka Mónika otthagyta a zenekart, Miklós Tibor javaslatára bevette Miklóska Lajost, akiről tudta, hogy jó dalok írására képes, ha nógatják. Kapott egy kazettát, amelyen egy számára ismeretlen ausztrál banda, az AC/DC játszott, tudta, ilyen zenét akkoriban senki sem játszott itthon, úgyhogy elkezdte vele megismertetni a többieket.
Miként Nagy Feró később emlékezett: „Csak arról volt szó, hogy megéljünk. Azért maradt a Beatrice név is, mert egy-két helyen még emlékeztek ránk. El is adtam rögtön a bandát, de már Mónika nélkül. Közben írtuk a saját dalokat. Viszlát, Kifakult sztár, Térden állva, Csodálatos emberi ész. Bőrcuccokban játszottunk, ami akkor még nem volt divat. Harmadik alkalommal már kétszázan voltak az Ifiparkban, és a hatodik bulin már rentábilisak lettünk."
1978-ban tehát  egészen más tagokkal, egészen más zenével rukkoltak elő. A Nagy Feró, Gidófalvy Attila (1952, billentyűsök), Lugosi László (1951–2015, gitár), Miklóska Lajos (1948, basszusgitár) és Donászy Tibor (1955, dob) felállású csapat nyíltan társadalombíráló dalszövegeivel, kemény zenéjével, extravagáns színpadi megjelenésével és viselkedésével rövid idő alatt az ország első számú botránybandája lett. A Gidófalvy 1979-es kiválása után négytagúra fogyatkozott Beatrice nevétől volt hangos az elektronikus és az írott média, és miután az ellenzéki értelmiség egy része is mögéjük állt, pillanatok alatt a politikai erőtérben találták magukat.
Bár Feró elmondása szerint kezdetben saját érzéseiket, gondolataikat foglalták dalokba, a szakmában margóra szorult zenészek indulatai – különösen azután, hogy a botránybanda jelzőt is megkapták – találkoztak az „alsó tízezer” közérzetével. És a Beatrice ettől kezdve tudatosan vállalta a réteg képviseletét, kialakítva a maga „szociografikus rockzenéjét”, amivel hamarosan felkapott csapat lett az egyetemisták és a fiatal értelmiség köreiben is. A külvárosi zenekar gyakori vendég volt a nagy egyetemi klubokban, gyakran szerepeltek írókkal, költőkkel – és mind gyakrabban elvállaltak olyan politikai színezetű balhékat, amelyeknek már nem sok közük volt az eredeti törekvéseikhez.
Miközben a tömegkommunikáció elátkozta őket, a hivatal igyekezett integrálni a zenekart. 1980-ban nagy meglepetésre felléptek a rádió szokásos évi slágerszemléjén (!), ahol Fényes Szabolcs és Szenes Iván Minek él az olyan című slágerének ricsés feldolgozásával arattak sikert. Mint később nyilatkozták, ezt azért tették, hogy létüket tudatosítsák, illetve a dal üzenetét („árnyékban is élni kell”) közhírré tehessék.
Amikor viszont a több megyéből kitiltott Beatrice nyáron az Omega és a Locomotiv GT előzenekaraként országos ORI-turnén vehetett részt, sokan megzavarodtak. Különösen azután, hogy a szeptember 5-i kisstadioni koncert anyagából készült lemezre felkerült három számuk is: Nagy Feró Jerikó falairól énekelt. Az a Nagy Feró, aki két héttel korábban a „fekete bárányok” fesztiválon „Nemzet csótánya” feliratú trikóban celebrálta a csövesek-szakadtak miséjét.
Ez az ellentmondásos tevékenység nemcsak hogy összekuszálta a körülöttük kialakult mítoszt, hanem megkérdőjelezte korábbi tetteik hitelét és értelmét is. A kívülállás-önérvényesítés és a sikeres érvényesülés feloldhatatlannak tetsző dilemmáját feloldani igyekvő csapat ekkor már láthatóan az óvatos integrálódás („árnyékban is élni kell”) taktikáját választotta. Hogy úgy valósítsák meg egyéni ambícióikat, hogy közben vállalt feladatuknak is eleget tegyenek, a hátrányos helyzetű fiatalok üzeneteit is eljuttassák a nagyobb nyilvánossághoz. Ezért kacérkodtak a Magyar Rádióval, a Magyar Televízióval, az ORI-val, a Hanglemezgyárral, de a köréjük épült mítosz miatt az utolsó pillanatban mindig visszatáncoltak. Ambivalens módon egyszerre igyekeztek a hivatal és a közönség igényeinek megfelelni, de a rosszul értelmezett betyárkodás és időközben értelmetlenné vált kívülállás közben nem vették észre, hogy már a puszta létükért kell küzdeniük. A hivatal pedig 1981 elejére megunta Feróék packázásait, és a márciusi tatai tanácskozáson – tulajdonképpen lényegtelen dolgok miatt – „ítéletet” mondtak felettük.
Nagy Feró 1981 augusztusában végül feladta a kilátástalan küzdelmet és feloszlatta csapatát.
Aztán 1987-ben újraéledt a Beatrice, egy évre rá megjelentették első nagylemezüket (Beatrice 1978–88), majd folyamatos tagcserék után 1988-ra összeállt a későbbi sikercsapat: Nagy Feró (ének), Lugosi László (gitár), Zselencz László (1953, basszusgitár), Pálmai Zoltán (1954, dob). A rendszerváltozás után Nagy Feró ahhoz a Quint kiadóhoz szegődött, amelynek vezetője, Bors Jenő, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat volt igazgatója annak idején betiltotta. Már itt jelent meg a zenekar egyik legfontosabb albuma (Utálom az egész XX. századot, 1991), illetve az 1979-ben rögzített, addig elveszettnek hitt rádiós felvétel (A megkerült hangszalag, 1992). 1991 novemberében a Budapest Sportcsarnokban nagyszabású, teljes szimfonikus zenekarral közös koncertet adtak, ezekben az években több daluk (Azok a boldog szép napok, Nyolc óra munka) és feldolgozásuk (Pancsoló kislány, Hegyek között) a slágerlistákra is felkerült.
1992-től Lugosit ismét Vedres József (1957, gitár) váltotta fel, de Nagy Feró politikai szereplései egyre nehezebbé tették a régi társak számára a helyzetet, és lassan mindenki otthagyta a „főnököt”. Nagy Feró ezért inkább lelkes fiatalokat vett maga mellé, és 1996-ban Új Beatrice néven folytatta tovább. Azóta megjelent lemezeikkel (Ki viszi át, 1996, 20 éves jubileumi koncert, 1998, Vakaroma, 1999, Vidámság és rock &amp; roll, 2011, 2018, ) viszont már nem sok izgalmat keltettek a rockpiacon.
2018 óta pedig sorra összegzik a múltat (Az első 40 év – Live!, 2018; 40 – Aréna koncert, 2019; Támadás!, 2020; Egyéb nyalánkságok, 2021;  Hogyan nyertünk a KISZ KB dalpályázatán, 2021; Topis Rock '79, 2022), miközben 2021-ben Nagy Feró megkapta a Kossuth-díjat.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. . 452–455.
Kapcsolat:
<a href="http://www.beatrice.hu/beatrice/">http://www.beatrice.hu/beatrice/</a>
<a href="https://www.facebook.com/NagyFeroBeatrice/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/NagyFeroBeatrice/?locale=hu_HU</a>

Beatrice

A zenekart a szövegíró, énekes, gitáros (és képzőművész) Fákó Árpád (1963) alapította 1983-ban. Rajta kívül Szulovszki István Joni (gitár), Németh Róbert (szaxofon), Kukta Elvira (ének), Gergely Tamás (basszusgitár) és Kreutz László (dob) játszott benne. Fennállásuk néhány éve alatt főként a Ráday Klubban, a Bercsényi Kollégiumban és a Kassák Klubban léptek fel. Zenéjük a Bizottság és az Európa Kiadó között volt valahol félúton. Egyetlen demofelvétel maradt utánuk.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 219.

Kreutz László

Zenész - dobos

Kapcsolatok

Beatrice zenekari fotók

Ági és a Fiúk

Keleti Fény

Millenniumi Földalatti Vasútvonal

Beatrice

Hús