Person/name

Danyi Attila

Faragó „Judy” István (1944–2003), a korai beatkorszak egyik kiemelkedő képességű gitárhőse volt.
A Bács-Kiskun megyei Borotán, a jugoszláv határ közelében született. A szerény körülmények között élő család Budapestre küldte őt továbbtanulni, majd visszatért szülőfalujába, ahol a megyei tanács alkalmazta népszámlálóként. Zenei érdeklődését az újvidéki rádió könnyűzenei műsora, abban is mindenekelőtt a Shadows és ­ legfőképpen – Elvis Presley dalai keltették fel. Először egy tangóharmonika, majd egy akusztikus gitárt került tulajdonába. A szakma alapjait az utóbbin sajátította el, játékát a fővárosba való visszaérkezése után egy zeneoktatói munkaközösségben fejlesztette.
Faragó István 1962-től a Földmunkát Gépesítő Vállalat segédmunkásaként dolgozott, és még ugyanabban az évben megalapította első zenekarát, a Szinkront, amelyből hamarosan Tacskó együttes lett, abból pedig az időközben csatlakozó józsefvárosi vagány, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-komar-laszlo-6232">Komár László</a> javaslatára <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-scampolo-160">Scampolo</a>. Ugyancsak Komár lett István „névadója” is, ő nevezte el Judy-nak.
A repertoárjuk főként Elvis Presley-dalokból állt. A névváltás jó ómen volt, a banda ugyanis egyre sikeresebb lett, a Dália Klubban és az Ifiparkban is zenéltek. Újságokból lesték el a külföldi sztárok táncmozdulatait, a színpadon pedig hatalmas energiával játszották a legvadabb számokat. Saját klubjuk is lett: a Földgép Vállalat KISZ-helyisége, a Vigyázó Ferenc utcai Scampolo Klub. Ott az alig húsz éves virtuóz gitáros, Faragó „Judy” István és a vele egykorú Komár László énekes volt a két legnagyobb sztár.
„Az egyik haverom vitt el '63 májusában a Scampolo Vigyázó Ferenc utcai klubjába, és mondta, hogy itt egy fantasztikus gitáros van, a Faragó „Judy” István, látni kell. Valóban, hihetetlen technikai tudása volt, amit fejlesztett is. A boogie-woogie volt az erőssége, de játszottak sok Shadowst és hasonló instrumentális gitárzenét is.” – emlékezett vissza Danyi Attila, a későbbi Scampolós zenésztárs.
1964-ben Faragó „Judy”-t behívták kötelező sorkatonai szolgálatra, amely akkoriban két évig tartott. A seregben is zenélt, a Flottilla együttes gitárosa volt. Az 1965-ös Ki mit tud?-on is felléptek - matrózruhában.
Miután „Judy” letöltötte szolgálatát, ismét felmerült a Scampolo újraélesztése. A formációba 1967-ben néhány hónapra Presser Gábort is el tudták csábítani. De ez az új Scampolo nem kapott sok fellépési lehetőséget, saját nagylemezről pedig nem is álmodhatott. Az évek során „Judy” több zenésztársa is Nyugat-Európában telepedett le, ő viszont "képtelen volt külföldön élni", ezért itthon maradt.
1973-ban ismét összekerült Komár és „Judy”, a Szemek, Szájak, Szívek zenekarban, amelyet egy évre rá <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sprint-6851">Sprint</a>re kereszteltek át. Első sikerük a Postakocsi című szerzemény volt, azonban a rádiófelvételt csak egy nagylemez követte, 1978-ban, azután pedig fel is oszlottak. Faragó „Judy” és Komár László kapcsolata továbbra is megmaradt, „Judy” 1981-től kezdődően szerzőként és gitárosként is közreműködött az énekes szólóalbumain. Az első ilyen lemezen ő a zeneszerzője az Országutak csillaga című Komár-slágernek. És mindketten a magyarországi Elvis Klub tiszteletbeli elnökei voltak.
Faragó „Judy”-nak három önálló nagylemeze jelent meg: Judy Guitar (1983), Ezüst Gitár (1986), Judy 3. (1991), és egy válogatás CD-je, a Best of Faragó "Judy" István (1992). Ezek az instrumentális lemezek elsősorban "Judy" gitárjátékára épültek, saját szerzeményeken kívül magyar sikerdalok és világslágerek feldolgozásai szerepelnek (Akácos út, Szomorú vasárnap, Csinibaba, Love me tender).
Az 1986-1993 között közreműködött olyan előadók lemezein, mint Aradszky László és Szandi. Utoljára 1998 februárjában, a Budapest Kongresszusi Központban lépett színpadra a Scampolo emlékkoncertjén. Ezt követően végleg visszavonult a nyilvános szerepléstől. Hosszan tartó, súlyos betegség után 2003-ben érte a halál. Abban az évben töltötte volna be 59. életévét.
HZ

Faragó „Judy” István

A Scampoló (korábban Tacskó) a beatkorszak előtti idők hangulatát kifejező, zenéjét megszólaltató legnépszerűbb zenekar volt. Legnépszerűbb felállása: Faragó „Judy” István (1944–2003, gitár), Komár László (1944–2012, ének), Atkári Lajos (gitár), Varga Tibor (zongora), Markója József (szaxofon), Selmeczi Sándor (basszusgitár). Törzshelyük a Földmunkát Gépesítő Vállalat Vigyázó Ferenc utcai, 200 nézőt befogadó klubja lett. Rajongói bázisukat a Paul Anka Fan Club tagjai alkották, és 1962–63-ban a legjobb rock and roll zenét játszották Magyarországon. Faragó „Judy” gitárjátéka mellett a Carl Perkins, Cliff Richard és Elvis Presley sikereit éneklő Komár László volt a fő vonzerő, aki olyan tökéletesen utánozta Elvist, hogy a hallgatóság eleinte azt hitte, a dalok magnóról szólnak.
A Scampolo fellépett a Dáliában, a Budai Ifjúsági Parkban, versengett gitárpárbajokon, és ott volt 1963 májusában a Sportcsarnokban megrendezett fesztiválon is. 1963-ban Markója és Selmeczi helyére az Omegából Harmath László igazolt át, november 3-án pedig a Toldy gimnázium bálján felfedezték Zalatnay Saroltát (1947), aki 1964-től duóban lépett fel Komárral. A „rokizó énekes” és a „filigrán csajszi” duettje tovább növelte a zenekar nimbuszát, amely 1964 nyarán, az Ifiparkban érte el karrierje csúcsát, amikor valóságos népünnepélyt rendeztek a tiszteletére.
A Vigyázó Ferenc utca – a nagy beatklubok megalakulásáig – legendás hely volt Budapesten, és a Scampolo továbbra is az élvonalba tartozott. Ősszel eljutottak a hanglemezgyárba is, ahol megkezdték első kislemezük (Üzenet a Shadowsnak, Judy boogie) felvételét, de Faragó „Judyt” behívták katonának, s ezzel a Scampolo karrierje derékba tört. Fejük fölött ráadásul 1965-ben átcsapott a beathullám, az a „luxemburgi stílus”, amelynek már az Illés–Metro–Omega triumvirátus alkotta az élmezőnyét.
A Scampolo megmaradt klubos rock and roll bandának, de a Hanglemezgyár már nem számolt vele. Hiába tért vissza Faragó „Judy” a bevonuló Harmath helyére, a lépéshátrányt nem tudták ledolgozni. Ezt a sikertelenség miatti gyakori tagcserék is akadályozták. 1966-ban Mihály Tamás, 1967-ben Presser Gábor is tagja volt rövid ideig a zenekarnak, és ekkor slágeres felvételeket (Ne írjon fel rendőr bácsi, Maradj egy percig) készítettek. 1967-ben új felállásban a korszak változó zenei divatjához alkalmazkodva átálltak előbb a rhythm and blues vonalra (Jimi Hendrix, Cream, Fleetwood Mac), majd 1969-ben ismét újabb összeállításban Led Zeppelin-, Moby Grape- sikereket játszottak. Dalszerző hiányában azonban a Scampolónak nem lett igazi saját slágere (Egy öreg barátomnak, Sietős emberek, Levegőben, Aranyásó balladája, Belváros), így az évtized végétől végleg eltűntek az élvonalból, és állandóan változó összeállításban besoroltak a „parkos” bulizenekarok közé. Többször feloszlottak, majd új tagokkal folytatták, egészen 1981-ig.
1998-ban a Budapesti Kongresszusi Központban egy nosztalgiaest erejéig újra összeálltak.
Első és egyetlen nagylemezüket (Under The Rainbow) 2009-ben jelentette meg a Moiras Kiadó.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 48.

Scampolo

Éliás Gyula (1948–2022), az 1970-es években induló első magyar lemezlovas generáció tagja, aki a DJ-szakma elismert alakja volt.
Énekesként kezdte zenei pályafutását, a 60-as évek közepén tagja volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-phantoms-6240">Phantoms</a> (a későbbi Non-Stop) együttesnek, majd a 70-es évek elején a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-q-gli-6748">Q-gli</a> zenekarnak. Ezután kezdett lemezlovasként szerepelni. Az 1978 októberében induló első hazai vizsgaműsoron tizenkét lemezlovas vett részt. Köztük volt Éliás Gyula, aki ott lett „A” kategóriás DJ.
„A zenei ízlésvilágom már akkor is kicsit rockosabb volt, mint a társaimé. Nem volt példaképem, a saját elképzelésem szerint diszkóztam” - mondta el egy 1987-ben készült interjúban a DJ, aki elárulta, hogy már a kezdetektől állva adta elő műsorát, pedig akkor még ülve volt szokás.
1979-ben három másik DJ, Danyi Attila, D. Molnár György és B. Tóth László társaságában létrehozta a Discotheque 4-et, és közös fellépésekkel járták az országot. A 80-as években a budai Randevú nevű szórakozóhelyen diszkózott - egy időben hetente hat estén át ő volt ott a lemezlovas. 1985-től a Petőfi Csarnok Fantasztikus Házibuli című programjának egyik házigazdája volt, ugyanott a nagysikerű Csillagfény Disco egyik lemezlovasaként is dolgozott.
Munkásságáért 2019-ben életműdíjjal jutalmazta őt a magyar DJ Szövetség.
Éliás Gyula 2006-ban súlyos autóbalesetet szenvedett. Bár a karambol után felépült, a baleset nem múlt el nyomtalanul, az évek során fokozatosan romlott az egészségi állapota. 74 éves korában, 2022. május 26-án hunyt el.
Egyik fia, Éliás Gyula Junior (1975) ismert zenész. Az Artisjus-díjas énekes-zeneszerzőt rajongói a magyar Barry White-nak nevezik.
HZ

Danyi Attila

Zenész - gitáros, Zenész - orgonista

Kapcsolatok

Faragó „Judy” István

Scampolo

Éliás Gyula