Person/name

Csuha Lajos

Sankó László és Neményi Béla középiskolásként 1961-ben – az osztályban kitörő Elvis-láz hatására – a kor szokásainak megfelelően Sankó nevén alapított együttest. Felállás: Sankó László (1945, gitár), Neményi Béla (1943, zongora, ének), Bogdán Sándor (hawaii gitár), Selmeczi Árpád (szaxofon), Bánki Péter (dob).
Kezdetben Del Shannon-, Neil Sedaka-, Elvis Presley-dalokat énekeltek, majd amikor kitört a Beatles-láz, meglovagolták az új zenei divatot. Eleinte rendezvényeken, iskolabálokon, ötórai teákon, majd klubokban játszottak. A zenekar életében 1963 nyara hozta meg a változást. Sankó elmondása szerint „lementünk Balatonboglárra, a Halászkertbe. A szezont itt töltöttük, miközben rendszeresek voltak a botrányok. Aki farmerben, strandpapucsban mert bejönni, azt elvitték a rendőrök. Egyszer még Bélát is kikapták, pedig rajta fehér ing volt. Utólag persze kiderült, hogy ő zenész és nem tartozik a »huligánok« közé, de akkor ilyen időket éltünk. Amikor ősszel visszajöttünk Pestre, néhány tagcsere után felvettük az Atlantis nevet”.
Aztán 1966-ban az Atlantisból kiváló, majd a katonaságtól leszerelő Sankó László Radics Bélával (1946–1982) és két katonatársával, Csuha Lajossal (1947, gitár, ének) és Hőnig Rezsővel (dob) megalapította a Sankó 2-t. A zenekar repertoárja főleg Cream- és Jimi Hendrix-dalokból állt, de saját felvételek hiányában nem kerülhettek be az új zene köré folyondárosodó intézményrendszerbe. A Danuviában sikeres külvárosi zenekarként működtek, saját lemezfelvételük nem jelent meg. Sankó önállósította magát, Radics pedig a többiekkel megalakította a Sakk-Mattot.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 49–50.

Sankó/Sankó 2

Úttörő jelentőségű színházi zenekar.
Bár a többség a rockzene és a színház egymásra találását Magyarországon az 1973-as Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című művel azonosítja, az első rockmusical/rockopera bemutató valójában még az előző év januárjában történt: a Műszaki Egyetem E épületének színpadán a Korong félig koncertszerűen (amolyan kamaraváltozatban) adta elő a Jézus Krisztus Szupersztár-t. Alig három hónappal a Broadway-premier után! Előtte Orszáczky Jackie (Syrius) mondott rövid köszöntőt, majd jöttek az előadás szereplői, akik közül négyen egyszerre játszottak és énekeltek. A gitáros Csuha Lajos alakította Jézust, a basszusgitáros Miklóska Lajos Júdást, a szólógitáros Dancsák Gyula Kajafást, a dobos Hőnig Rezső pedig apostolként, római katonaként, koldusként és kereskedőként egyaránt dalra fakadt. Mária Magdolnát a Generál későbbi énekesnője, Bódy Magdi személyesítette meg, de fellépett a későbbi operaénekes Póka Balázs (Pilátus) és Harmath Albert (Heródes) is.
Merész produkció volt ez a maga korában, hatalmas sikere ellenére mindössze tíz előadást ért meg, aztán – vallásos propaganda terjesztése vádjával – a hatalom betiltotta. Se játszani, se nyilvánosan beszélni róla nem lehetett. És bár a darabot magyar nyelvre átültető, azt színpadra állító Miklós Tibor vezetésével még további tizenkét „szamizdat” Jézus-előadást tartottak (értsd présházban, nyaralóban, próbahelyiségben), a beszűkült lehetőségek miatt a hetvenes évek egyik lehetséges újító zenekaraként emlegetett Korong tagjai szétszéledtek. Miklóssal és Csuhával 1980-ban a Rock Színház alapítói között találkozhattunk újra, Miklóska a Beatrice tagja lett, Bódy Magdi előbb a Generálban, majd szólóban folytatta, Dancsák külföldre távozott.
A Jézus Krisztus Szupersztár-t pedig legközelebb tizenkét évvel később, 1985-ben mutatta be a Rock Színház.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 127.

Korong

A Sakk-Matt – Radics Béla (szólógitár), Csuha Lajos (gitár), Miklóska Lajos (basszusgitár), Harmath Albert (ének), Váradi László (dob) felállásban – 1968. május 1-jén telt ház, tízezer ember előtt debütált a Budai Ifjúsági Parkban. A koncerten Cream-, Jimi Hendrix-, John Mayall-dalokat, valamint Dancsák Gyula és Miklóska Lajos szerzeményeit adta elő, és az új hangokra, sztárokra vágyó közönség rögvest a kegyeibe fogadta. 1968 őszén a csepeli Radnóti Miklós Művelődési Házban már megkezdődtek a „bélázások”, minden koncertre óriási tömeg gyűlt össze, Radics játéka, gitárjának hangja, az új zene hangzása valósággal megbabonázta a tinédzsereket.
Alig szerette meg a közönség az új sztárcsapatot, az máris átalakult. Előbb frontembere, Harmath Albert távozott (helyére Demjén Ferenc érkezett a Liversingből), majd a doboknál került sor cserére (Hőnig Rezső helyére Váradi „Vadölő” László). A Sakk-Matt ennek ellenére még lehetett volna országos hírű együttes, ha a tömegkommunikáció tudomást vesz róla. De nem vett. Hiába volt a szájpropaganda, hiába telt meg 1969. május 1-jén ismét zsúfolásig a Gellérthegy oldala, lemezek, felvételek nélkül akkor már nehezen lehetett labdába rúgni. Így Radics végül döntött és 1970 januárjában feloszlatta a zenekart. Miklóska, Csuha és Dancsák megalakította a Korongot, Demjén Rózsi előbb a vendéglátóiparban (Moulin Rouge) zenélt, majd csatlakozott Bergendyékhez, Radics pedig Váradi Lászlóval és Som Lajossal létrehozta a Tűzkereket.
JBSz-SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 179.

Csuha Lajos

Zenész - énekes

Kapcsolatok

Sankó/Sankó 2

Korong

Sakk-Matt

Az utolsó felszállás