Sankó László és Neményi Béla középiskolásként 1961-ben – az osztályban kitörő Elvis-láz hatására – a kor szokásainak megfelelően Sankó nevén alapított együttest. Felállás: Sankó László (1945, gitár), Neményi Béla (1943, zongora, ének), Bogdán Sándor (hawaii gitár), Selmeczi Árpád (szaxofon), Bánki Péter (dob).

Kezdetben Del Shannon-, Neil Sedaka-, Elvis Presley-dalokat énekeltek, majd amikor kitört a Beatles-láz, meglovagolták az új zenei divatot. Eleinte rendezvényeken, iskolabálokon, ötórai teákon, majd klubokban játszottak. A zenekar életében 1963 nyara hozta meg a változást. Sankó elmondása szerint „lementünk Balatonboglárra, a Halászkertbe. A szezont itt töltöttük, miközben rendszeresek voltak a botrányok. Aki farmerben, strandpapucsban mert bejönni, azt elvitték a rendőrök. Egyszer még Bélát is kikapták, pedig rajta fehér ing volt. Utólag persze kiderült, hogy ő zenész és nem tartozik a »huligánok« közé, de akkor ilyen időket éltünk. Amikor ősszel visszajöttünk Pestre, néhány tagcsere után felvettük az Atlantis nevet”.

Aztán 1966-ban az Atlantisból kiváló, majd a katonaságtól leszerelő Sankó László Radics Bélával (1946–1982) és két katonatársával, Csuha Lajossal (1947, gitár, ének) és Hőnig Rezsővel (dob) megalapította a Sankó 2-t. A zenekar repertoárja főleg Cream- és Jimi Hendrix-dalokból állt, de saját felvételek hiányában nem kerülhettek be az új zene köré folyondárosodó intézményrendszerbe. A Danuviában sikeres külvárosi zenekarként működtek, saját lemezfelvételük nem jelent meg. Sankó önállósította magát, Radics pedig a többiekkel megalakította a Sakk-Mattot.

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 49–50.