Person/name

Bóra Áron

A pécsi Kispál és a Borz nagyjából ugyanazt a szerepet és jelentőséget képviselte a kilencvenes évek magyar rockzenéjében, amit az Illés képviselt a hatvanas években. Újszerűségben, attitűdben, gondolatiságban. Amit az első négy lemezen letettek, az nemcsak friss és hiteles, de egy korszak hiteles sűrítménye. Még ha ők is jócskán túlélték magukat.
A zenekart Kispál András (1964, gitár), Lovasi András (1967, gitár, ének), Ózdi Rezső (1964, basszusgitár) és Bräutigam Gábor (1965, dob) alapította 1987-ben. December 10-én adták bemutatkozó koncertjüket a pécsi tanárképző főiskola Szenes Klubjában. Mindössze kilenc dalt játszottak, de az ismert visszaemlékezések szerint azokat nyomban vissza is tapsolta a közönség.
Pedig a nyolcvanas évek végi alternatív miliőből a Kispál és a Borz magasan kiemelkedett. Mindenekelőtt azért, mert a többiekkel ellentétben Lovasi Andrásék teljes fegyverzettel érkeztek: a szakma alapszabályait betartó dalokat írtak, sajátos hangvételű, furcsa szövegekkel. Ahogy Lovasi szokta mondani, „egyszerűen épkézláb volt a produkció”. Kompakt, színpadképes, bármilyen körülmények között megszólalt. Nem volt hamis az ének, nem lötyögött a dob, egyszerű, de hatásos volt a hangszerelés, külön is élvezhető basszus- és gitárszólammal. Plusz az egészben volt valami egyedi hangvétel és fazon.
Ráadásul jó időben, jó helyen érkeztek. 1989/90-ben már rendszeresen játszottak a Lyukban, ott figyelt fel rájuk Nagy Gyula, ő intézte el, hogy 1990 decemberében Nagy Feró Rocker stúdiójában felvehessék az első nagylemezük anyagát. Aztán Nagy nem tudott vagy nem akart fizetni, Feró a felvételekbe belehallgatott és beleszeretett. És nemcsak megjelentette az anyagot, hanem a zenekart folyamatosan nyomta az ország egyik leghallgatottabb rádióműsorában is, a Garázs-ban. Majd a szerencse másodjára is melléjük szegődött: Geszti Péter az akkori egyetlen tévés rockmagazin, a Rockstúdió műsorvezetője éppen a Lyukban forgatott, amikor Kispálék az egyik helyiségben gyakoroltak. Geszti meghallotta őket, benézett hozzájuk, mondta, „ezek tök jók, forgassunk róluk is gyorsan valamit”, és így Lovasiék bekerültek az akkori egyetlen és a fiatalok százezrei által nézett műsorba.
A debütáló lemez a Nagyferó Produkció első albuma volt egyben, és magán is viselte az ezzel járó nehézségeket. Eredetileg Napozz Holddal lett volna a címe, és azért lett végül Naphoz Holddal, mert a budapesti grafikus így értette a telefonban, és mire a Pécsen élő Lovasiék meglátták a kész borítót, már javában nyomták azt. Utólag az is kiderült, hogy a B oldalon a feltüntetett hat szám helyett hét szerepel, és a hetedik ráadásul keverés nélkül keveredett a korongra. Feróék erre betettek egy papírt a tokba és ráírták: „Kedves vásárlóink fogadják sok szeretettel a zenekar és a kiadó ajándékát, az Őrjárat-ot”.
A korong végül csak 1991 őszén jelent meg, de addigra legalább már ismertté vált a zenekar, így több ezer példányban fogyott. 1991 novemberében felléptek Hollandiában, de ez azért nem volt általános. Idehaza viszont egyre nagyobb méretű tömegeket mozgattak meg. A második korong (Föld kaland ilyesmi…) 1992 októberében került a boltokba, ennek 15 ezres sikere keltette fel Rózsa István érdeklődését, hogy kiadja a harmadikat (Ágy asztal TV, 1993). Ehhez már két klip is készült (a címadó számhoz és a Zsákmányállat-hoz), a turnét záró bulin a Petőfi Csarnokban pedig hatalmas tömeg fogadta őket.
Az 1994-es évben rövid időre még a politikai erőtérbe is bekerültek (részt vettek az SZDSZ kampányában), a következő albumuk (Sika, kasza, léc, 1994) pedig egy multinál, a PolyGramnál jelent meg. Ezt a korongot azonban túlnyomó részt egy kölcsöndobos (Kiss Attila) dobolta fel, mert Bräutigam már nem bírta: elfáradt, és bár a Tankcsapdával, a Pál Utcai Fiúkkal és a Nyerssel közös „Hazudós zenekarok versenye”-turnén még részt vett, utána kiszállt.
Bräutigam helyére a pécsi Coda dobosa, Tóth Zoltán Csülök (1967) került, és már az új, vendégmuzsikusokkal – Dióssy D. Ákos (1968, billentyűsök), Vittay Ferenc (1967, gitár, ének) – kibővült csapat adott emlékezetes koncertet a Fővárosi Nagycirkuszban (ez volt amúgy Brautigäm búcsúja). Az 1997-es nagysikerű Tímár-filmben, a Csinibabá-ban játszott daluk (Kicsit szomorkás) révén szélesebb körben is ismertté váltak, még a Friderikusz-show-ban is felléptek, bár koncertjeik látogatottságán és a lemezfogyásokon ez kevésbé érződött.
1997-ben a pécsi Egyetemi Klubban ünnepelték 10. születésnapjukat, melynek esszenciáját CD-n megjelentették. Időközben a korábbi állandó kísérőjük, Dióssy D. Ákos zenekari tag lett, Csülököt 2002-ben a Budapesten élő amerikai Michael Zwecker (1969) váltotta fel a doboknál. A régi barát, Leskovics Gábor (1966, gitár, ének) pedig állandó közreműködőként pengette velük a húrokat. 2006-ban Zweckert Bóra Áron váltotta, egy évre rá pedig Mihalik Ábel lett az új dobos.
A kétezres évek első felében még kiadtak két nagylemezt (Turisták bárhol, 2003, Én, szeretlek, téged, 2004), de mintha már csak a tehetetlenségi erő vinné őket – ezekből az amúgy profin összerakott produkciókból hiányzott az előrelépés. Talán azért is, mert az új évezredben Lovasi már a zenekari kereteken kívül is készített produkciókat. Előbb megjelentetett egy szólólemezt (Bandi a hegyről, 2001), majd 2005 nyarán megalapította a Kiscsillagot, amely aztán annyira beindult, hogy igazából nem okozott meglepetést, amikor 2010. augusztus 9-én a Szigeten a Kispál és a Borz egy nagyszabású, sokszereplős koncerten elbúcsúzott a közönségétől. Bár másokhoz hasonlóan azóta is alkalmanként fellépnek.
Aztán 2022-ben bejelentették visszatérésüket, az új album (Beszorult mondat) végül 2023 májusában jelent meg, melyen többek között Bräutigam Gábor, G. Szabó Hunor és Krúbi működött közre.
JBSz–SJ
 
<a href="https://www.facebook.com/kispalesaborz/">https://www.facebook.com/kispalesaborz/</a>
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 430–436.

Kispál és a Borz

Az új évezred egyik legnépszerűbb és legjelentősebb pécsi rockzenekara, jóllehet legalább annyi kötődik a baranyai megyeszékhelyhez, mint a Veszprém megyei lepusztult iparvároshoz, Ajkához, ahol az együttes alapítói közül hárman – Beck Zoltán (gitár ének), Beck László (dob, vokál), Sárközy Zoltán „Papa” (billentyűsök, vokál) – felnőttek. Ők amúgy már a helyi kisugárzású Körökben is együtt játszottak, aztán 2000-ben a Pécsi Tudományegyetem találkoztak Varga Ádám basszusgitárossal, aki hozta magával a lokálisan akkortájt népszerű Játszótér gitárosát, Gradvolt Endrét. A kvintettet az első évben vokalista és hegedűs lányok egészítettek ki, később pedig állandó vendégként csatlakozott hozzájuk Bóra Áron (ütőhangszereken).
A zenekar nevét a szombathelyi Minerva lakópark és az Olad autóbusz-forduló között közlekedő autóbusz ihlette (Beck László az ottani főiskoláról iratkozott át Pécsre), ezt a három karaktert a világ minden nyelvén ugyanúgy írják, nem beszélve arról, hogy lévén szám, minden alfabetikus felsorolásban az élre kerül. Ráadásul semmit sem jelent.
Zenéjükre saját bevallásuk szerint főként az 1990-es évek kísérletező kedvű angolszász zenekarai (Nirvana, Pearl Jam, Radiohead, Blur) hatottak. Meg hát persze a szintén pécsi Kispál és a Borz, melytől pályájuk elején jelentős szakmai támogatást is kaptak. Mindezt abban az útkeresőnek nevezhető időszakban, amelyet országos turnék, változó síinvonalú demóanyagok és egy pop-rock-jazz tehetségkutató verseny megnyerése fémjelzett.
Debütáló CD-jük (Egy perccel tovább) 2004-ben jelent meg, a 2006-os Csészényi tér című anyagukat már a budapesti Gödör Klubban mutatták be, a 2007-es Semmi szédítő magasság a MAHASZ Top20-ba is bejutott (bemutató koncert: A38 Hajó) , sőt, az egy évvel későbbi No. 4. egészen a 3. helyig jutott rajta. Ebben az időszakban számos dalukhoz (Bogozd ki, Dadog, Respekt, Felhő, 6milliárd) készült videoklip, ahogy a következő években kiadott, de mérsékeltebb sikerű albumokhoz (Városember, 2010, Szentimentálé, 2012) is (Városember, Egypár, Világlepedője, Szentimentálom, Csak most ne). Ezt követően évekig nem adtak fesztiválkoncerteket és nem jelentettek meg albumokat, ehelyette nem sokra rá a Beck-fivérek kigurítottak egy egyszerű és egyenes duókorongot Bezzeg a kurva Beckek [„A Beck testvérek terápiája”] címmel. Plusz ugyanebben az évben kihozták az Y-Triász RMX remixalbumot, amely az együttes aktuális munkájának hangsávjaiból, a Hortobágyi Nemzeti Park hangarchívumából és a Fürge Diák Iskolaszövetkezet hangmintáiból készült, pályázat útján beküldött zenei anyagokat tartalmazta.
Az eredeti kvintett Gradvolt Endre kiválásával 2014-ben kvartettre olvadt, már így jelentették meg 2016-ban a Dicsőség CD-t, melyet három évvel a Ki az, akit még megölelnél követett.
A zenekar motorja, frontembere és elsődleges dalszerzője, Beck Zoltán (Devecser, 1971. szeptember 1.) a zenélés mellett a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának adjunktusaként többek között megvalósította a Zenélő Egyetem projektet. 2015-ben a szintén 30Y-tag Sárközy Zoltánnal ő írta a különböző korosztályokat megszólító A kis herceg és A kis herceg és a planéták című táncmesék zenéjét (Pécsi Balett). 2010 óta Háy János íróval Háy come Beck címmel rendszeresen fellép. Emellett alapító tagja a dalszerzők-előadók és kortárs írók közös projektjének, a Rájátszásnak.
JBSz
 Kapcsolat: <a href="https://30y.hu/">https://30y.hu/</a> <a href="https://www.facebook.com/30yzenekar">https://www.facebook.com/30yzenekar</a> <a href="https://www.instagram.com/30yzenekar/">https://www.instagram.com/30yzenekar/</a> Cikkeink: <a href="https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/08/cseh-tamas-kern-andras-csik-zenekar-demjen-ferenc-wellhello-zene/">https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/08/cseh-tamas-kern-andras-csik-zenekar-demjen-ferenc-wellhello-zene/</a>

Kapcsolatok

Kispál és a Borz

30Y