Civil vagyok az elénekelt dalok között // Tompos Kátya

Holdjárat című új lemezét mutatja be december 14-én az A38 Hajó Koncerttermében - egy másfajta világot jelentő deszkán - a Nemzeti Színház színésznője, Tompos Kátya. Interjúnk.

Bár már Tompos Kátyát, az énekesnőt sem kell különösebben bemutatni, a legtöbben azért mégis színésznőként ismernek. Hol és hogyan indult a zenével közös történeted?

Gyerekkoromban indult, óvodás korom óta szeretek énekelni. A szüleim és a környezetem korán felfedezték, hogy muzikális vagyok, így zenei általánosba írattak. Mindenféle zenét meghallgattam és minden énekes hangját megpróbáltam utánozni. Talán ebből alakult ki, hogy nyitott vagyok a zenei műfajokra.

Mik azok az érzések, élmények, hangulatok, amiket egy zenei színpadon kapsz vagy adsz, vagy átfolynak rajtad, amiket a klasszikus színházi közegben mondjuk nem? Tehát: mit ad színésznői éned mellé az énekesnő-lét?

Nem választom soha külön egyiket a másiktól. Azt a színpadi létezést használom koncerteken is, amit a színházban tanultam. Ez nem azt jelenti, hogy megjátszom magam, teljesen civil vagyok az elénekelt dalok között, viszont ezeket a dalokat abszolút előadásként kezelem. Lehet, hogy 3-4 percesek, mégis szeretnék valamit felépíteni, közölni általuk, nemcsak énekelni, eregetni a hangomat. Koncertek után is annak örülök a legjobban, amikor a nézők jelzik, hogy az éneklésen felül kaptak még valami pluszt.

Láttalak egyszer Beatricét énekelni. Elképesztő volt, akár rockénekesnő is lehetnél. Hogyan találtál arra az egyébként nagyon sokszínű, de mégis egységes zenei világra, ami végül a tiéd lett?

Számomra ez a legnehezebb dolog. Választani a stílusok között. Általában azért szeretem magam kipróbálni más-más műfajban, mert az a célom, hogy elsősorban magamat lepjem meg. Ha rockénekesnő lennék, azzal idővel elszigetelném magam a klasszikusabb műfajoktól. Lenne egy kialakított stílusom, egy rajongótáborom, akik a rockénekesnőt szeretnék bennem, és mivel a hangomat lesúlyoznám vele, elbúcsúzhatnék például az olyan előadásoktól, mint a My Fair Lady, amelyben jelenleg minden színpadi oldalamat kiélhetem. A mai napig nagy rajongója vagyok a népzenének, a francia sanzonoknak, az orosz románcoknak, a jazznek és az operának (és számomra az opera a csúcs-műfaj, mindent felülír), de nem gondolom, hogy nekem van kialakult zenei stílusom. Amit Hrutka Róberttel csinálunk közösen, azt imádom, de az is inkább az ő zenei világa, amiben én tudok nagyon otthonosan mozogni, de szívesen tágítgatom a határokat.

Hogyan találtál rá Hrutka Róbert gitáros-zeneszerzőre? Hogyan dolgoztok együtt?

A Valami Amerika 2 forgatásán ismerkedtünk össze, ő írta a főcímdalt, és még sok más zenét a filmhez. Elképesztő könnyen dolgozik színészekkel, bármilyen határozatlanságot, görcsöt fel tud oldani. Először csak vendégként hívtuk el egymást fellépésekre, ő a saját zenekarába, én azért, hogy gitáron lekísérjen egy-egy dalt, majd az egyre bővülő közös repertoárból született egy közös lemez, a Keresztül Európán, most ősszel pedig megjelent a második is, a Holdjárat.

Az új lemezed szövegeinek nagy részét te írtad. Mindig benned volt a dalszerző-szövegíró? Mióta írsz szövegeket? Vannak szövegíró ideáljaid? És ha már itt tartunk: énekesnő példaképeid?

Régen vezettem naplót néhány éven keresztül. Írtam verseket, meséket, novellákat, sok mindent kiírtam magamból. Nagyon hasznos volt, de nem gondoltam, hogy valaha felvállalom egy-egy saját szövegemet mások előtt is. Robi bíztatására kezdtem neki a dalszövegek írásának. Azt mondta, legyen ez egy olyan Kátya lemez, amivel továbblépünk, legyenek olyan dalok rajta, amiket teljes egészében magunk szerzünk. Nagyon sok előadó és szövegíró van, akikben felfedezek hozzám közel álló dolgokat, tetszenek a szófordulataik, a metaforák, amik meg tudnak elevenedni előttem, ezért szeretem Bereményi Géza világát, ezért választottuk Grecsó Krisztiánt és Lackfi Jánost a saját szövegek mellé.

Vannak olyan lemezek, amik példaképpen lebegnek előtted, amikor új albumot készítesz? Egyszerűbben: mik a kedvenc lemezeid?

Nincsenek ilyenek. Általában bizonyos dalok fognak meg zenei albumokról, de azt én is hallom, mennyire jól van felépítve egy lemez. Nincs időm sajnos teljes lemezeket meghallgatni. Utoljára Zaz Recto Verso című albumát hallgattam végig a kocsiban egy hosszabb út alatt. Az nagyon inspiráló volt!

Mennyire fér bele a színésznős életedbe a zene? Vagy ez két egymás mellé rendelt, egyenrangú, párhuzamos pálya? Hogyan viszonyul egymáshoz a színészet és a zenélés a fejedben?

Nem választom külön egymástól, egyiket építi a másik.

Hogyan, mennyi idő alatt, milyen módon készült a Holdjárat? Volt valamilyen előzetes koncepciód a lemezre vonatkozóan vagy egyszerűen csak "kialakulta magát"? Négy év szünet telt el az előző óta, miért volt ez a viszonylag hosszú szünet?

Mert nagyon sokat dolgoztam az elmúlt évek alatt. Szerettem volna, ha a lemezkészítéshez felszabadul egy kis idő, de ez soha nem történt meg, ezért szabtunk az egésznek egy 3 hónapos határidőt és így rá tudtam állítani magamat arra, hogy tudatosan szánjak naponta valamennyi időt a szövegek alakítgatására. Szerencsém volt, Hrutka Robi és Nyíri Sándor, a hangmérnök rengeteget dolgoztak a lemezen akkor is, amikor én a színházban voltam.

Mondasz egy-két filmet, egy könyvet, és egy lemezt, ami mostanában nagyon meghatároz, foglalkoztat, leköt téged?

Maja Pliszeckaja életrajzi könyvét olvasom oroszul. Elkezdtem újranézni Tarkovszkij filmjeit, amelyeket huszonévesen láttam, és akkor még nem igazán tudtam hová tenni őket. Mosanság nagy hatással lettek rám ezek a művek. A Stalker, az Andrej Rubljov, Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeiáját most nézem több részletben, mert sajnos csak így van időm. Grecsó Krisztián Jelmezbál című könyvét nyáron olvastam, nagyon szerettem, és még a Templom a dombon című szerb film is nagy kedvenc. De most csak szemezgettem.

Álmok, rémálmok, titkos tervek?

Nincsenek rémálmaim. Jól alszom. A tervek valóban titkosak.