Segítséggel, higgadtsággal, örömmel… boldogan

Dagadu Sena a hazai zenei élet egyik legkülönlegesebb személyisége, aki számos művészi arcát mutatta már az elmúlt évek során. Tavaly, közel nyolc év szünet után jelentette meg második szólólemezét, melyet augusztus 28-án élőben mutat be az A38 Tetőteraszán. Interjúnkban az alkotói folyamatoktól az anyaságig sok mindenről kérdeztük.

Két szólólemezed elkészítése között jó pár év telt el, miért volt a nagy szünet?

Sok minden történt az első lemez kiadása után, igazából nagyon jól elvoltam különböző projektekkel, játszottam a Gimmeshottal, a Kamuval, a Skeggel, Barabás Lőrinccel, a Refractory-val, és persze az Irie Maffiával, illetve dolgoztam együtt több itthoni és külföldi producerrel, többek közt Anorganic-kal, Zagarral és DJ Vadimmal - így nem is nagyon tűnt fel, hogy telnek az évek. Azért a fejemben volt, hogy jó lenne még egy lemezt csinálni, de nem siettem sehova, inkább csak gyűjtöttem tapasztalatot és zenét.

Mire céloz a Lots Of Trees lemezcím?

Tulajdonképpen véletlenül született a cím: a férjemmel gondolkoztunk és ő félrehallotta, amit mondtam. Én azt mondtam: Lots of Threes, azaz sok hármas, mert hogy 2013, 30 éves lettem, 13 szám van a lemezen, márciusi kiadás, és így tovább, ő pedig úgy hallotta hogy Lots of Trees, és nekem nagyon megtetszett, hiszen a fa mint szimbólum eleve nagyon erős, az élet, a gyümölcs, a termékenység, az ég felé nyúlás, ez mind csodás asszociáció, és a lemezen sok fajta szám van, olyan, mint sok fajta fa egy erdőben. Szóval adta magát.

A Lots of Trees számain közel nyolc évet dolgoztál. Milyen volt elővenni a kezdetekkor írt dalokat a felvételnél, még mindig ugyanazt érezted, mint azok megírásakor?

Szerencsére olyan számok ezek, amelyek azért is kerültek a lemezre, mert örökzöldek. Ha lett volna olyan, amelyik a lemez befejezésekor nem tetszett volna, és nem hozta volna fel az eredeti érzést, akkor nem került volna rá. Ezek közül az Accra City People az egyik, a másik pedig a Speak to Me Darling. Volt olyan is, aminek a szövege tetszett, de a zene nem, azt meg újraírtuk úgy, hogy a Premecz Matyihoz elmentem, elénekeltem neki, ő kísért Hammondon és abból újjászületett a dal. Ilyen a Buckets Full of Love című szám. Tehát néha újra kellett gondolni, de alapjában imádom az összes dalt. A régieket és az újabbakat is.

A Lots of Trees kapcsán sikerült megírnod minden olyan saját, "senás" dolgot, ami mondjuk az Irie Maffiaba nem fér bele? Ott mennyire veszel részt az alkotói folyamatban?

Mondhatjuk így is, igen, hogy az az énem, ami kicsit visszafogottabb, romantikusabb, nőiesebb, az inkább a saját projektben jött ki. De az nem azt jelenti, hogy az Irie-ban nem tudom kiélni magam zeneileg. Az a jó, hogy az összes zenei stílust nagyon szeretem, és ugyanúgy írjuk meg a Feeling Great vagy Badest-féle vagányabb dolgokat, mint egy finomabb Sena-dalt. Az Irie-ban is van nyilván beleszólásom és részt veszek az alkotás folyamatában a-tól z-ig. Alapjában ha valami nem tetszik, azt nem csinálom meg (nevet), ami viszont jó, az jó. Az Irie-ban a zenéket javarészt Gáspár és Marci írja, a szövegeket pedig az MC-k, de nyilván együtt dolgozunk, hogy mindenkinek jó legyen.

Kísérőzenekarod gyakorlatilag az Irie Maffiára épül. Megfordult-e a fejedben, hogy saját projektedet más zenészekkel vigyed színpadra, vagy egyértelmű volt, hogy a már kipróbált zenésztársakkal dolgozz?

Minden variáció megfordult a fejemben! Eleinte azt szerettem volna, hogy teljesen más emberek legyenek, de mégis így alakult, és most már nagyon élvezem, hogy ilyen a felállás. Amitől féltem, hogy maffiás hangzása lesz a zenének, szerencsére nem történt meg, mert annyira más zenéről, előadásról van szó, hogy nem ütköznek a dolgok. Örülök, hogy fantasztikus zenészekkel lehetek színpadon, akik segítségével jól megszólalnak a dalok.

Tavaly a lemezmegjelenés után azt olvastam, hogy tervben van a lemez „utaztatása” is. Most hol jársz ezzel az utazással, milyen volt az album fogadtatása?

Most ott tartunk, hogy van francia kiadó, illetve booking agency, akikkel dolgozunk. Az idei évre már nagyjából kilenc francia koncertünk van lekötve, most indulunk jövő héten három fesztiválra, aztán ősszel is - szóval utazunk!

Ki az az öt előadó (mondhatjuk így is: példakép), aki alapvetően befolyásolta művészi fejlődésedet?

Tina Turner, Nina Simone, Betty Davis, Zap Mama és Erykah Badu. Ők azok, akik elsőre kipattannak a fejemből, de számtalan előadót hallgatok, akik inspirálnak, el se férnének egy oldalon (nevet). De most a csajokat említem!_kivenni!_

Anya vagy és előadóművész, ráadásul olyasvalaki, aki több produkcióban is érdekelt. Hogyan csinálod?

Sok segítséggel, higgadtsággal, örömmel… boldogan.