„Egyik hangulatból a másikba esünk” – B A B E L-interjú

Az öttagú, két éve alakult B A B E L szeptember 3-án mutatja be Part című új albumát az A38 Hajón, a Néhai Bárány és a Missmaze társaságában. A lendületes indie-rockot játszó zenekar három tagját, az énekes Ipolyi-Gáts Hunort, a basszusgitáros Kocsis Zoltánt és a gitáros Sidó Attilát kérdeztük a dalok születéséről, hatásokról, kollabrációkról és még sok másról.

2013 nyarán alakultatok, de most szeptemberben már a második albumotok jelenik meg, emellett felléptetek már szinte az összes fontosabb hazai fesztiválon – ami hatalmas teljesítmény egy „friss” zenekartól. Mi a titok, mitől működik ennyire, amit csináltok?

Ipolyi-Gáts Hunor: Nem utolsó szempont az, hogy szeretjük ezt csinálni, de természetesen nagyon sok munkát is fektetünk az egészbe. Azt is tudjuk, hogy ez csak akkor fog megtérülni, hogy ha egyre többet teszünk bele.

Kocsis Zoltán: A dalok. Szerintem jók a dalok és jól játsszuk el őket. Továbbá odafigyelünk arra, hogy élőben mindig jól szóljunk, ez az egyik legfontosabb dolog számunkra.

Több interjúban is azt nyilatkoztátok, hogy nagyon dalcentrikus zenekar vagytok, mit takar ez pontosan?

Kocsis Zoltán: Ezt igazából Ádám (Balasi Ádám, dobos) mondta, az ő gondolata és tökre egyetértünk vele. Ő leginkább azt értette ez alatt, hogy egy zenekart a dalai tudnak elvinni mindenhova és az a fontos, hogy milyen dalokat írnek, nem az, hogy van egy egy-két éves hóbort és felkapunk egy zenekart, hanem hogy milyenek a szövegek és így tovább. Ez az, ami fenn tudja tartani a zenekarokat.

Sidó Attila: Úgy van a szöveg köré felépítve a zene, úgy van felépítve az egész, úgy tud érvényesülni egy dal, hogy az arcodba mászik.

Ipolyi-Gáts Hunor: Azt, hogy dalcentrikus banda vagyunk, az is kifejezi, hogy sokszínűek a számok. Nincs egy séma, ami alapján íródnak, hanem koncerten is egyik hangulatból a másikba esünk, mert a számok is mások.

Hogyan születnek nálatok a dalok?

Sidó Attila: Több módon is, nem zárkózunk el semmitől. Szoktunk jammelni, abból is születik dal, hozunk témákat is, de volt már arra is példa, hogy egy teljesen kész számot hozott valaki. Össze-vissza.

Melyik van meg előbb, a zenei alap vagy a szöveg? Mi alapján dől el nálatok, hogy angol vagy magyar nyelvű lesz a szöveg?

Ipolyi-Gáts Hunor: Általában a zenei alap szokott előbb meglenni, mondjuk kamo angollal vagy egy jamszerű szöveggel.

Kocsis Zoltán: A legtöbb szám jammelésből születik.

Szeptemberben jelenik meg a második albumotok, a Part. Hogy érzitek, mennyire sikerült megvalósítani vele, amit szerettetek volna, mennyire volt egy klasszikusan nehéz második album?

Kocsis Zoltán: Egyáltalán nem volt nehéz. Mármint a dalokat megírni, az egészet összerakni nem nehéz dolog, inkább már alig vártuk. Amikor az első lemezt írtuk, még nagyon friss volt a csapat, most meg már egy éve együtt játszunk, mindenki sokkal többet tesz hozzá, összeért a zenekar, könnyebben születnek a dalok. Szóval már alig vártuk ezt a második lemezt.

Az első lemezhez képest merre indultatok el, mik hatottak rátok?

Sidó Attila: Saját magunk! Ez így nagyképűen hangzik, de egymástól átveszünk dolgokat és ezek a dolgok befolyásolták azt, hogy hogyan is alakult a második lemez. Továbbra is az van, hogy mindegyikünk rengetegféle zenét hallgat, egymástól átveszünk zenéket, hallgatjuk őket, ami kihat a számokra is.

Mely zenekarok hatottak rátok egyébként a lemez írásakor?

Ipolyi-Gáts Hunor: Hangzás tekintetében, hogy hogy szól a lemez, a keverés, ott a Nirvana Nevermind albuma nagyon fontos, mert az úgy szól, hogy az felülmúlhatatlan. De ez csak a hangzás. A dalok tekintetében nehezebb megfogni, hogy mi is hatott ránk, mert hát sok minden.

Sidó Attila: Queens Of The Stone Age!

Ipolyi-Gáts Hunor: Igen, a Queens Of The Stone Age például.

Kocsis Zoltán: Meg a Red Hot Chili Peppers. Foo Fighters.

Ipolyi-Gáts Hunor: Led Zeppelin.

Sok zenekartól eltérően ti egyszerre veszitek fel a számokat, tehát nem külön-külön az egyes hangszerek részeit, ez hogy jött?

Ipolyi-Gáts Hunor: Az íze a számoknak az élő verziókban van meg leginkább. Meg hát, a mi társaságunk amúgy is abban a legerősebb talán, hogy együtt előadjuk a dalokat. Szóval a koncertek.

Kocsis Zoltán: Azt akartuk, hogy úgy szóljon a lemez is, mint egy koncert. A koncertjeink azok, amiket dicsérnek, mert erősek, gondoltuk, hogy a lemez is akkor lesz erős, ha egybe van feljátszva.

Sidó Attila: Élvezetesebb egybe feljátszani a számokat, mint külön-külön.

Akárcsak az első albumon, a folytatáson is Vastag Gáborral dolgoztatok. Hogyan jött ez az együttműködés, mit ad ő hangzásotokhoz?

Kocsis Zoltán: Sok mindent.

Ipolyi-Gáts Hunor: Szinte egy zenei rendező, nagyon sokat segít nekünk. Nehéz elmagyarázni.

Kocsis Zoltán: Képzeld el, hogy van egy stúdió, ahová beköltözünk ilyenkor egy hétre, vagy inkább kettőre és gyakorlatilag átállunk éjszakai üzemmódra: akkor kelünk és reggelig dolgozunk a számokon, ott lakunk, ott főzünk, mindent ott csinálunk. A Vastival pedig teljesen össze vagyunk nőve erre a két hétre, együtt jár az agyunk – őt inspiráljuk a zenénkkel, mert tetszik neki, amit csinálunk, minket pedig inspirál az, hogy ő mindent a legjobbra akar kihozni. Teszem azt, másfél napig csak a dob hangját lőttük be. Ilyenkor teljesen egymásra kattanunk és ez tök jó.

Hogy jött a majd az A38-as koncerten is közreműködő Pásztor Annával közös dal, a Káprázó ötlete?

Kocsis Zoltán: Tavaly ősszel egy csomót koncerteztünk együtt, kisebb klubokban, vidéken és nagyon jó barátság alakult ki a két zenekar között. Anna pedig egyszer felvetette, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy közös számot. Először úgy indult, hogy játszunk valamit közösen, majd kifejtette, hogy arra gondolt, hogy írjunk egy közös számot. Mutattuk neki a dal vázlatát – akkor még nem volt kész szövege –, nagyon tetszett neki és írt hozzá egy második versszakot és egy ilyen válaszolgatós szám lett belőle.