Person/name

Sidoó Attila

Bánáti - Besh o droM

Hilti csocsek - Besh o droM

Keluska - Besh o droM

Ha megfogom az ördögöt - Besh o droM

Csángó leány - Besh o droM

Cimbalmos - Besh o droM

Tortapapír - Besh o droM

Rumelaj - Besh o droM

Meggyújtom a pipám - Besh o droM

Túl a vízen - Besh o droM

Hunok csatája - VHK

Besh o droM - Amikor én még kissrác voltam

Besh o droM - Meggyújtom a pipám

Besh o droM - Improvizáció

Besh o droM - Pira mange

Besh o droM - Cigansko Oro

Besh o droM - Tortapapír

Besh o droM - Vaságy

Besh o droM - Csávás

Besh o droM - Nekemtenemmutogatol Oro

Besh o droM - Rumeláj

Besh o droM - Túl a vizen

Az 1980–1990-es évek egyik legegyénibb és legnépszerűbb underground/alternatív csapata. Stílusuk meghatározhatatlan, valahol a punk, a sámán- és a népzene között félúton. Ahogy egy 1992-es német fanzine-ben olvasható: sámánisztikus etnopunk.
A rendkívül sokfelől érkező és sokfelé ágazó zenei irányzatokat időlegesen egyesítő budapesti underground színtér igazi különutasa volt a Vágtázó Halottkémek. A csillagász-táltos Grandpierre Attila (1951–, ének) vezette csapat a hetvenes évek végétől a legfelkavaróbb társaságok egyikének számított Magyarországon, s a szokatlan külsőség, öltözék, színpadi viselkedés alapján a VHK-t besorolták az „ős-punkbandák” közé. Valójában a zenekar sem akkor, sem később nem tartozott egyetlen beskatulyázható stílusba, irányvonalba sem, hanem következetesen a maga „életzenéjét” játszotta, Grandpierre Attila énekes személyében pedig ugyancsak eredeti egyéniség és teoretikus bukkant fel a hazai rock világában, aki gyökereit az ősi mágikus népzenében kereste.
Grandpierre Attila eredetileg fizikából korrepetálta Ipacs Lászlót, közben mindenféle furcsa és vad krautrock felvételeket (Amon Düül, Ash Ra Tempel, Soft Machine, Blue Cheer), meg különböző ázsiai, afrikai és európai népzenéket mutatott neki, meg barátjának, Czakó Sándornak. Ezeket aztán házibulikon hajnalig hallgatták, elemezték, hogy kiben milyen érzéseket és képeket indítanak el. Baráti társaságuk néhány tagjának zenekara az országos hadseregbajnokság első díját elnyerve meghívta Grandpierre-t, aki úgy vélte, céljaik kifejezésére a Vágtázó Halottkémek a legjobb név (a halottkém „a végső azonosítás emberére”, a vágtázó meg a dinamizmusukra utal).
Grandpierre kezdettől jellegzetes, különleges hatású színpadi tánccal (pogózással) lepte meg a közönséget, ami saját bevallása szerint 16 éves korában egy Liversing koncerten tört rá először, és attól kezdve védjegyévé vált. (Erre a szokatlan „mozgáskultúrára” lett figyelmes egy Beatrice koncerten Bódy Gábor is, így került be aztán Grandpierre a Kutya éji dala című filmbe.)
A Grandpierre Attila , Czakó Sándor (1956–, gitár) és Ipacs László (1956–2022, dob) által 1975-ben alapított zenekar 1976 októberében lépett fel először az István Gimnázium egyik házi rendezvényén, de a beijedt szervezők a srácokat húsz perc után lezavarták a színpadról. A rendszeres koncertezést 1980 után kezdték el. Nyolcvanas évekbeli koncertjein a VHK nemcsak az ösztönből jövő folyamatzenéjével borzolta a konzervatívabb felfogásúak idegeit, hanem sokszor színpadi megjelenésével is. Grandpierre hol fűcsomókba varrva, hol madártollba mártott testtel, hol nyers húsokkal teleaggatott trikóban, indián harci színekben pompázva tolmácsolta látomásait, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy a gyakorta külsőségek alapján ítélkező hivatal igyekezett ellehetetleníteni a zenekart. Az is igaz, hogy a VHK üzenete még a velük szimpatizálóknak sem mindig jött le, a nyolcvanas években adott koncertjeiken többen csak végtelen energialöketet, agresszív zajkeltést és féktelen body actiont láttak-hallottak-érzékeltek.
A nyolcvanas évektől azonban felfigyeltek rájuk művészvilág-berkekben. A Filmgyár K szekciójának játékos vetélkedőjén első díjat nyertek a Bizottság, az URH, a Kontroll Csoport és a Neurotic előtt. Az évtized közepétől saját Rituális Színházuk előadásaival vezették be nagyobb koncertjeiket, és a társulattal gyakran szerepeltek nagy nemzetközi fesztiválokon, elsősorban Németországban.
A nyolcvanas évek közepére a VHK a középiskolások és egyetemisták egyik kedvencévé vált. 1983-ban az ELTE bölcsészkarán az egyik hallgató a szakdolgozatát a VHK zenéjéből írta. Grandpierre Attila pedig új, mágikus népzenéről beszélt nyilatkozataiban. Miként A Vágtázó Halottkémek és a népzene című, a Műcsarnokban tartott előadásuk kapcsán megjelent kiadványban olvasható: „Zenénk sok lényegi jegyben közös a hunok zenéjével: rendkívül ritmikus, az énekesek farkasok módjára üvöltenek, s a pentaton dallamvilág. A mi zenénk mágikus, mai népzene, letisztult állapotban, belső szükségszerűségből születik folyamatosan a színpadon, folyamatában váratlan újdonságokat hoz, megráz, felkavar, megtisztít – újra teljes életre ébreszt.”
Baksa Soós Vera segítségével a VHK egyik (mai füllel amúgy érdektelen) felvétele felkerült a Fix Planet újhullámos válogatásalbumra, és az évtized derekán már rendszeresen klubturnéztak Nyugat-Európában. Miközben idehaza egészen 1986-ig gyakorlatilag indexre voltak téve, a nyugat-európai magyar kulturális napoknak egy évtizeden át állandó vendégei voltak. Zenéjükről világszerte elismeréssel írtak. 1990-ben meghívták őket a New York-i New Music Seminar-ra, ahol nagy feltűnést keltettek.
A VHK életében az 1996-ban felvett, 1997-ben megjelent Az Éden visszahódítása I. több szempontból is új korszakot nyitott: friss erők érkeztek a csapatba, és a korábbinál lényegesen szélesebb zenei skálán mozogtak. Magyar, török és görög népzenei elemeket és számtalan akusztikus hangszert alkalmaztak, illetve olyan vendégeket fogadtak, mint a bőgős Lőrinszky Attila, a hegedűs Irtl Melinda, a citerás Bólya Mátyás, valamint a teljes Téka zenekar. Különösen ez utóbbiak jelenléte volt reveláció erejű, régi magyar táncot szólaltatnak meg a VHK-tagjaival, szilajul, se látva, se hallva, csak befelé figyelve.
Az Éden visszahódítása I.-gyel ráadásul a VHK a MAHASZ Top 40-be is betört (három hónapig ott is tanyáztak), sőt, egészen a 14. helyig kúsztak fel, ami mindenképpen azt jelezte, hogy a valamikor margóra szorított csapat a kilencvenes évek derekára befutott. Talán azért is, mert ez a sámánisztikus punkzene a korábban megszokottnál rendezettebb, strukturáltabb lett, a szabad folyamatzenében helyenként kifejezetten konvencionális rock- és metálsémák jelentek meg. Ráadásul Az Éden visszahódítása I.-en – tőlük eléggé szokatlan módon – a megírt dalok kerültek az előtérbe, így a spontaneitás már kevésbé jellemezte. Vágtázásaik követhető galoppá szelídültek, szabad szárnyalásaik, senkit és semmit figyelembe nem vevő vehemenciájuk ezáltal többeket érinthetett meg.
A hamarosan trilógiává bővülő Éden-sorozat középpontjában a kozmikus erő állt, a világösztön, Grandpierre Attila életművének talán legfontosabb eleme, amely szerinte minden emberben jelen van, és amelyen a természetes kozmikus emberi élet alapul. Az eltévelyedett nyugati civilizáció és a hozzá kapcsolódó társadalmi tudat teljesen háttérbe szorította ezt a világösztönt, hogy egy természetidegen elveket is tartalmazó normarendszert kényszerítsen az emberekre. Grandpierre szerint tudatos énünket sikerült szembefordítani kozmikus énünkkel, elszakítva ezzel saját belső világunktól és a kozmosztól. Az elszakadás, a manipuláció következményeként gyakran érezzük úgy, hogy nem azt az utat járjuk, amit valójában szeretnénk, és hogy nagyságrendekkel a képességeink alatt teljesítünk. A VHK a kapcsolat újrateremtésén fáradozott, ehhez a legrövidebb út megérzésük szerint a zenén és a „magasra vivő megtáltosodáson” keresztül vezetett volna.
A Vágtázó Halottkémek kétségkívül az Éden-trilógia idején ért népszerűsége csúcsára. A sorozat harmadik része, a Naptánc után azonban elfogyott a lendület, és 1999 végére végérvényesen elfáradt a csapat. Ahogy Grandpierre ma fogalmazza: megszűnt az egészet működtető varázslat. Addig minden próbán és koncerten született valami új, attól kezdve viszont már csak a tehetetlenségi erő sodorta őket. Bő egy évig. Majd Grandpierre úgy vélte, a legtapintatosabb a VHK-val szemben úgy lehet, ha kilép.
Grandpierre Attila előbb 2005-ben megalapította a Vágtázó Csodaszarvas zenekart, majd 2009-ben a Vágtázó Életerőt, mely „VHK idéző” címmel koncertet adott a VHK tiszteletére, a fellépés anyaga lemezen is megjelent. Majd 2012-től már ismét VHK néven jelent meg az újabb nagylemez (Veled haraptat csillagot). És innentől a Vágtázó Halottkémek név újjászületett, és azóta egy EP-t (A lélek mélyén, 2016) és egy CD-t (Életzuhatag, 2019) jegyeznek, miközben továbbra is folyamatosan koncerteznek.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 76–80.
 Kapcsolat:
<a href="http://vhk.mediastorm.hu/">http://vhk.mediastorm.hu/</a> <a href="https://www.facebook.com/vagtazohalottkemek">https://www.facebook.com/vagtazohalottkemek</a>

Vágtázó Halottkémek (VHK)

Magyarország első tradicionális gipsy jazz zenekarának zenéjük a Django Reinhardt világhírű cigány jazzgitáros által elhíresült manouche swing stílus és a békebeli magyar jazz ötvözete. Saját szerzemények és ismert dallamok, köztük film betétdalok, különleges hangzásban, a Django swing, a tangó és a régi magyar sanzon és a jazz zene stílusának ötvözésével kerülnek feldolgozásra.
A zenekar hegedű-harmonika duóként alakult 2005-ben. Jelenlegi tagjai Szakál Tamás (ének, hegedű), Sidoo Attila (gitár), Marosi Zoltán (harmonika), Jakab Viktor (gitár) és Soós Márton (bőgő).
2017-ben adták ki első albumukat, Felhők címmel. A 2022-es New York-Párizs-Budapest című lemezükön olyan vendégművészek szerepelnek, mint Izabella Caussanel és Orbay Lilla (Ephemere duó), Bíró Szabolcs (Maszkura) és Lakatos Vilmos gitáros.
A hazai koncertek mellett, számos nemzetközi fellépést tudnak maguk mögött. A zenekar már több ízben együtt muzsikált a stílus belga mesterével, Tcha Limbergerrel. Egy 2020-as fellépésük nyomán a Canarro mellett létrejött egy új, kilencfős formáció, amely a Blue Canarro Group nevet kapta.
HZ
 
https://www.facebook.com/Canarro
https://www.instagram.com/canarro.hu/
https://www.canarro.hu/

Canarro

„Egyik hangulatból a másikba esünk” – B A B E L-interjú

Az öttagú, két éve alakult B A B E L szeptember 3-án mutatja be Part című új albumát az A38 Hajón, a Néhai Bárány és a Missmaze társaságában. A lendületes indie-rockot játszó zenekar három tagját, az énekes Ipolyi-Gáts Hunort, a basszusgitáros Kocsis Zoltánt és a gitáros Sidó Attilát kérdeztük a dalok születéséről, hatásokról, kollabrációkról és még sok másról.

2013 nyarán alakultatok, de most szeptemberben már a második albumotok jelenik meg, emellett felléptetek már szinte az összes fontosabb hazai fesztiválon – ami hatalmas teljesítmény egy „friss” zenekartól. Mi a titok, mitől működik ennyire, amit csináltok?

Ipolyi-Gáts Hunor: Nem utolsó szempont az, hogy szeretjük ezt csinálni, de természetesen nagyon sok munkát is fektetünk az egészbe. Azt is tudjuk, hogy ez csak akkor fog megtérülni, hogy ha egyre többet teszünk bele.

Kocsis Zoltán: A dalok. Szerintem jók a dalok és jól játsszuk el őket. Továbbá odafigyelünk arra, hogy élőben mindig jól szóljunk, ez az egyik legfontosabb dolog számunkra.

Több interjúban is azt nyilatkoztátok, hogy nagyon dalcentrikus zenekar vagytok, mit takar ez pontosan?

Kocsis Zoltán: Ezt igazából Ádám (Balasi Ádám, dobos) mondta, az ő gondolata és tökre egyetértünk vele. Ő leginkább azt értette ez alatt, hogy egy zenekart a dalai tudnak elvinni mindenhova és az a fontos, hogy milyen dalokat írnek, nem az, hogy van egy egy-két éves hóbort és felkapunk egy zenekart, hanem hogy milyenek a szövegek és így tovább. Ez az, ami fenn tudja tartani a zenekarokat.

Sidó Attila: Úgy van a szöveg köré felépítve a zene, úgy van felépítve az egész, úgy tud érvényesülni egy dal, hogy az arcodba mászik.

Ipolyi-Gáts Hunor: Azt, hogy dalcentrikus banda vagyunk, az is kifejezi, hogy sokszínűek a számok. Nincs egy séma, ami alapján íródnak, hanem koncerten is egyik hangulatból a másikba esünk, mert a számok is mások.

Hogyan születnek nálatok a dalok?

Sidó Attila: Több módon is, nem zárkózunk el semmitől. Szoktunk jammelni, abból is születik dal, hozunk témákat is, de volt már arra is példa, hogy egy teljesen kész számot hozott valaki. Össze-vissza.

Melyik van meg előbb, a zenei alap vagy a szöveg? Mi alapján dől el nálatok, hogy angol vagy magyar nyelvű lesz a szöveg?

Ipolyi-Gáts Hunor: Általában a zenei alap szokott előbb meglenni, mondjuk kamo angollal vagy egy jamszerű szöveggel.

Kocsis Zoltán: A legtöbb szám jammelésből születik.

Szeptemberben jelenik meg a második albumotok, a Part. Hogy érzitek, mennyire sikerült megvalósítani vele, amit szerettetek volna, mennyire volt egy klasszikusan nehéz második album?

Kocsis Zoltán: Egyáltalán nem volt nehéz. Mármint a dalokat megírni, az egészet összerakni nem nehéz dolog, inkább már alig vártuk. Amikor az első lemezt írtuk, még nagyon friss volt a csapat, most meg már egy éve együtt játszunk, mindenki sokkal többet tesz hozzá, összeért a zenekar, könnyebben születnek a dalok. Szóval már alig vártuk ezt a második lemezt.
Az első lemezhez képest merre indultatok el, mik hatottak rátok?

Sidó Attila: Saját magunk! Ez így nagyképűen hangzik, de egymástól átveszünk dolgokat és ezek a dolgok befolyásolták azt, hogy hogyan is alakult a második lemez. Továbbra is az van, hogy mindegyikünk rengetegféle zenét hallgat, egymástól átveszünk zenéket, hallgatjuk őket, ami kihat a számokra is.
Mely zenekarok hatottak rátok egyébként a lemez írásakor?

Ipolyi-Gáts Hunor: Hangzás tekintetében, hogy hogy szól a lemez, a keverés, ott a Nirvana Nevermind albuma nagyon fontos, mert az úgy szól, hogy az felülmúlhatatlan. De ez csak a hangzás. A dalok tekintetében nehezebb megfogni, hogy mi is hatott ránk, mert hát sok minden.

Sidó Attila: Queens Of The Stone Age!

Ipolyi-Gáts Hunor: Igen, a Queens Of The Stone Age például.

Kocsis Zoltán: Meg a Red Hot Chili Peppers. Foo Fighters.

Ipolyi-Gáts Hunor: Led Zeppelin.

Sok zenekartól eltérően ti egyszerre veszitek fel a számokat, tehát nem külön-külön az egyes hangszerek részeit, ez hogy jött?

Ipolyi-Gáts Hunor: Az íze a számoknak az élő verziókban van meg leginkább. Meg hát, a mi társaságunk amúgy is abban a legerősebb talán, hogy együtt előadjuk a dalokat. Szóval a koncertek.

Kocsis Zoltán: Azt akartuk, hogy úgy szóljon a lemez is, mint egy koncert. A koncertjeink azok, amiket dicsérnek, mert erősek, gondoltuk, hogy a lemez is akkor lesz erős, ha egybe van feljátszva.

Sidó Attila: Élvezetesebb egybe feljátszani a számokat, mint külön-külön.

Akárcsak az első albumon, a folytatáson is Vastag Gáborral dolgoztatok. Hogyan jött ez az együttműködés, mit ad ő hangzásotokhoz?

Kocsis Zoltán: Sok mindent.

Ipolyi-Gáts Hunor: Szinte egy zenei rendező, nagyon sokat segít nekünk. Nehéz elmagyarázni.

Kocsis Zoltán: Képzeld el, hogy van egy stúdió, ahová beköltözünk ilyenkor egy hétre, vagy inkább kettőre és gyakorlatilag átállunk éjszakai üzemmódra: akkor kelünk és reggelig dolgozunk a számokon, ott lakunk, ott főzünk, mindent ott csinálunk. A Vastival pedig teljesen össze vagyunk nőve erre a két hétre, együtt jár az agyunk – őt inspiráljuk a zenénkkel, mert tetszik neki, amit csinálunk, minket pedig inspirál az, hogy ő mindent a legjobbra akar kihozni. Teszem azt, másfél napig csak a dob hangját lőttük be. Ilyenkor teljesen egymásra kattanunk és ez tök jó.

Hogy jött a majd az A38-as koncerten is közreműködő Pásztor Annával közös dal, a Káprázó ötlete?

Kocsis Zoltán: Tavaly ősszel egy csomót koncerteztünk együtt, kisebb klubokban, vidéken és nagyon jó barátság alakult ki a két zenekar között. Anna pedig egyszer felvetette, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy közös számot. Először úgy indult, hogy játszunk valamit közösen, majd kifejtette, hogy arra gondolt, hogy írjunk egy közös számot. Mutattuk neki a dal vázlatát – akkor még nem volt kész szövege –, nagyon tetszett neki és írt hozzá egy második versszakot és egy ilyen válaszolgatós szám lett belőle.

Kapcsolatok

Bánáti - Besh o droM

Hilti csocsek - Besh o droM

Keluska - Besh o droM

Ha megfogom az ördögöt - Besh o droM

Csángó leány - Besh o droM

Cimbalmos - Besh o droM

Tortapapír - Besh o droM

Rumelaj - Besh o droM

Meggyújtom a pipám - Besh o droM

Túl a vízen - Besh o droM

Hunok csatája - VHK

Besh o droM - Amikor én még kissrác voltam

Besh o droM - Meggyújtom a pipám

Besh o droM - Improvizáció

Besh o droM - Pira mange

Besh o droM - Cigansko Oro

Besh o droM - Tortapapír

Besh o droM - Vaságy

Besh o droM - Csávás

Besh o droM - Nekemtenemmutogatol Oro

Besh o droM - Rumeláj

Besh o droM - Túl a vizen

Vágtázó Halottkémek (VHK)

Canarro

Babel interjú, A38 Magazin, 2015

Hilti csocsek - Besh o droM

Bánáti - Besh o droM

Vágtázó Halottkémek (VHK)

Keluska - Besh o droM

Ha megfogom az ördögöt - Besh o droM

Csángó leány - Besh o droM

Cimbalmos - Besh o droM

Túl a vízen - Besh o droM

Tortapapír - Besh o droM

Rumelaj - Besh o droM

Meggyújtom a pipám - Besh o droM

Örökkévalóság - VHK

Hunok csatája - VHK

Besh o droM - Amikor én még kissrác voltam

Besh o droM - Vaságy

Besh o droM - Túl a vizen

Besh o droM - Tortapapír

Besh o droM - Rumeláj

Besh o droM - Pira mange

Besh o droM - Meggyújtom a pipám

Besh o droM - Csávás

Besh o droM - Nekemtenemmutogatol Oro

Besh o droM - Improvizáció

Besh o droM - Cigansko Oro