Publication/name

Meteo

Szemző Tibor (1955, Budapest) bő négy évtizedes munkássága a hazai kortárs zene sajátos elágazása. Szonikus világa kategóriákba nehezen szorítható, mondhatnánk rá, hogy minimál meg repetitív meg narratív, maradjunk mégis annyiban: a nemzetközileg elismert zeneszerző, előadó, médiaművész zenéje igen személyes, bensőséges, nehezen kikezdhető.
Szemző 1979-ben többedmagával megalapította a korszak egyik meghatározó kortárs zenei formációját, a 180-as Csoportot. Több mint négyszáz koncertet adtak Európa-szerte, többek között Steve Reichhel, Terry Rileyval, Petr Kotikkal, Alvin Currannel, Szabados Györggyel és Vidovszky Lászlóval dolgoztak együtt. Ezt követően az Új Modern Akrobatika performance-csoportban (feLugossy, efZámbó, Szirtes, Waszlavik, Magyar) különféle médiumon (film, video, installáció, kiállítás) keresztül kísérletezett, közben pedig rendszeresen adott szólókoncerteket, szinte kizárólag az országhatáron túl. Szemző, jóllehet itthon élt, gyakorlatilag nem volt jelen a hazai kortárs zenei életben.
Első önálló LP-jét (Snapshot From The Island, 1987) szintén egy külföldi kiadó, az angol Leo Records publikálta. (Onnan licenszelte 1988-ban a Hungaropop, 1999-ben a Bahia tette elérhetővé CD-n, 2020-ban pedig Szemző meg saját kiadójánál újra megjelentette LP-n). Rajta olyan zenékkel, amelyeket a nyolcvanas években Forgács Péter különböző családi archívumok amatőr némafilm-anyagaiból összegyúrt mozgóképes alkotásaihoz komponált. Nem klasszikus értelemben vett filmzenék ezek, inkább hangképek: e némafilmekhez Szemző olyan időbeli réteget „adagolt”, amely strukturálta a vizuális anyagot.
Ekkor már évek óta létezett saját nyitott zenei formációja, a Takarmánybázis, melynek 1989-ben önálló LP-je jelent meg. Ezt követően évente-kétévente Szemző Tibor folyamatosan jelentette meg műveit, egészen 2006-ig. E tekintélyes életmű talán legfontosabb kiadványa a Kőrösi Csoma Sándor zarándok, nyelvész és tibetológus életével foglalkozó, animációs és 8 mm-es felvételeket egyaránt használó Az élet vendége – Csoma-legendárium (a díjnyertes mozifilm hanganyaga). További fontos művek a Hamvas Béla prózájára írt Láthatatlan történet (1996), a Túlsó part (1996), a Ludwig Wittgenstein Tractatus Logico-Philosophicus című művének szövegeit használó kamaradarabja (Tractaus 1995), az Örvény Oratórium (1999), valamint a 2007 és 2017 közötti tíz éves ciklust felölelő multimédiás Franz Kafka-sorozat, a »K«metszetek (ebből született a K«Engravings kiadvány). Emellett az 1996 és 2007 között működő Gordiusi Čomó Kreatív Zenei Laboratóriummal számtalan CD-t publikált.
Az A38 Hajón 2017 decemberben bemutatott »K«metszetek-re ismét életre a „szellemi takarmányozásra szakosodott” régi-új formációját, a Takarmánybázist, melyben a narrátor szerepét is betöltő Szemző Tibor basszusfuvolázott, Huszár Mihály bőgőzött, Szabó Sipos Ágoston ütőhangszereken játszott, a hangmester pedig Regenye Zoltán volt.
JBSz
 
Az előadó weboldala: <a href="http://szemzo.org/hu/cv/">http://szemzo.org/hu/cv/ </a>
Az előadó Facebook-oldala: https://hu-hu.facebook.com/Szemzoe/

Szemző Tibor

Gőz László

Másik János (1952, Kisbajcs) zeneszerző, énekes, előadóművész. Főbb hangszerei: zongora, gitár, bandoneon, ütős hangszerek. Cseh Tamás alkotótársa volt, jeleskedett a jazz-műfajban, majd a hazai underground megkerülhetetlen alakja lett, játszott a Trabant és a Balaton zenekarban, sokáig az Európa Kiadó tagja volt.
Konzervatóriumi tanulmányait Győrött végezte, majd a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola jazz tanszakán tanult tovább. Az 1972 évi Ki mit tud? tehetségkutató verseny jazz kategóriájában nyertes <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-interbrass-7014">Interbrass</a> zenekar tagja lett, később évekig zenei vezetője. 1976-ban szerzett tanári diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán.
1972-1983 között a hazai jazz élet egyik meghatározó zenésze volt. A világhírű jazz gitáros, Szabó Gábor őt választotta billentyűsének két magyarországi koncertjére (1974, 1977). Közben a Jazz Tanszakon improvizáció technika órákon adta tovább tudását. 1977-től Kőszegi Group zongoristájaként bejárta Nyugat-Európát, Kőszegi Imre, Tony Lakatos, Dandó Péter, Babos Gyula, Tornóczky Ferenc, és más ismert muzsikusok társaságában. A Csaba Deseő Jazz Quintet &amp; Friends 1977-es Ultraviola című lemezén zeneszerzőként és billentyűsként is közreműködött. A 80-as évek elején játszott Dés László zenekarában, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dimenzio-7020">Dimenzió</a>ban és tagja volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-supergroup-7029">Supergroup</a> nevű jazz-rock társulásnak.
1975-ben <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-cseh-tamas-6979">Cseh Tamás</a>sal és Bereményi Gézával közösen megírták és előadták a Levél nővéremnek című előadást, melyből lemez készült. A korszakos jelentőségű kiadvány 1977-ben jelent meg. A szerzőhármas még két közös színházi, illetve lemez produkciót készített: Levél nővéremnek 2. (1994) és az Igazi levél nővéremnek (2001) címmel.
Az 1980-as évek elejétől érdeklődése az underground felé fordult, részt vett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-balaton-trabant-10031">Trabant</a> zenekar felvételein, turnézott a Balaton és <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-europa-kiado-8246">Európa Kiadó</a> zenekarokkal. Utóbbi együttessel a kapcsolata egészen 2017-ig tartott. 1994-ben Menyhárt Jenővel, az Európa Kiadó frontemberével jelentettek meg közös anyagot MJMJ címmel. 1997-ben elkészítette a Peepshow-mennyország című albumot, amely nagyrészt Bálint István író, költő szövegeire épül. 2001-ben kiadott önálló lemezének címe: Iguana Bár.
1987-ben az általa alapított <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-trance-balance-11002">Trance Balance</a> zenekar a világzene egyik legfontosabb hazai képviselője lett. A zenekar 1988-as lemezét napjainkban a nemzetközi DJ-társadalom fedezte fel újra.
Társszerzőként több lemez zenei anyagának elkészítésében vett részt: Bontovics Kati: Ártatlan bűn (1979), Ruttkai (1982), Darvas Iván: Összegyűrt szavak (1983), Kern (1985).
Az 1980-as években színházi darabhoz is készített zenét. Karrierje során számos magyar és nyugat-európai filmhez írt zenét. Néhány ezek közül: Habfürdő (1980), Egymásra nézve (1982), Városbújócska (1985), Meteo (1990), Simon Mágus (1999), Hídember (2002), Hunky Blues (2009), Szerelempatak (2013), Vándorszínészek (2018).
A 2000-es évektől a Másik János Heart Rock Company formációival koncertezik. Önálló estjein a dalait énekli és időnként verseiből is felolvas.  A Heart Rock Company olyan alkotói műhelyként működik, ahol a zenei élet különböző területeiről ismert muzsikusok is megfordulnak.
2019-ben versenydarabot írt, amelyet Vörös Eszter és a Budapesti Vonósok Fantáziák bandoneonra és vonószenekarra címmel adtak elő.
1991-ben Szemző Tiborral közösen a filmkritikusok B. Nagy László-díját kapta meg a Meteo című film zenéjéért. 1996-ban A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (polgári tagozat) kitüntetést vehette át.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/janosmasik">https://www.facebook.com/janosmasik</a>
<a href="http://janosmasik.com/">http://janosmasik.com/</a>

Másik János

Munkácsy-díjas autodidakta szobrászművész, aki bő húsz éve az Egyesült Államokban él, és aki társaival az 1980-as, 1990-es években hangszerszobrain korszakos jelentőségű, az alternatív vonulathoz sorolható zenéket szólaltatott meg.
A tatabányai bányászcsaládból származó, 1974 óta képzőművészettel foglalkozó, a nyolcvanas-kilencvenes években Szentendrén kiteljesedő, 2003 óta az Egyesült Államokban élő és alkotó kezdetben környezetének mindennapi használati tárgyait értelmezte újra, majd jöttek a zörgős-csörömpölős, performance-szerűen megszólaltatható gigantikus szoborhangszerek, melyeket a kilencvenes évek derekától az emberi léptékű, reprodukálható zeneművek létrehozására is alkalmas hangszerszobrok váltották fel. A jobb híján az alternatívok közé sorolt Tundravoice nevű formációjával eddig két kazettát és öt CD-t jelentetett meg. Miközben az utóbbi két évtizedben tajvani élettársával, Yin Peettel a Bostontól 30 mérföldre észak-nyugatra fekvő Actonban hozott létre és működtet nemzetközi művészeti központot.
1987-ben az addigi sorozatai – bútorok, biciklik – után elkészítette az első szoborhangszereit. Miként a vele készült <a href="https://beatkorszak.hu/doc/Lois_Viktor.pdf">életútinterjúban</a> mesélte: „Fogalmazzunk úgy, hogy nem zajongani szerettem volna rajtuk, mint akkoriban az ipari zenék képviselői, például az Einstürzende Neubauten vagy a Test Department , melyek a rendszerváltozás után eljutottak Magyarországra is. Az Einstürzende Neubauten turnémenedzserével, Dietmar Lupferrel amúgy jóban voltunk, 1992-ben fel is léptünk előttük a Petőfi Csarnokban (kettőnk között Henry Rollins szántotta fel a színpadot). De a Lois Ballast zenéjében a kezdetektől törekedtünk a struktúrára. Ebben az 1987 és 1993 között működő formációban többek között az ex-Bizottság-tag Szulovszky István Joni játszott centrifuga-gitáron, a festőművész Kopasz Tamás hőcserélőfurulyán, a grafikus Kiss Zoltán László mosóhengerhegedűn, én pedig facsavaróhárfán. Plusz sokáig a Zeneakadémián végzett Huszti Ádám volt a karmesterünk. Ő intézte a bemutatkozó fellépésünket 1987 októberében az FMK-ban. Aztán jött az Almássy Téri Szabadidőközpont, ahol a Club 2000 keretében a Vágtázó Halottkémekkel párhuzamosan koncerteztünk az aulában. Onnantól pedig érkeztek a koncertmeghívások.”
A Lois Ballastból 1993-ban aztán <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tundravoice-8104">Tundravoice</a> lett, mindkét formációban több tucat muzsikus fordult meg az évek, évtizedek alatt. Majd Lois Viktor 2003-ban kiköltözött az Egyesült Államokba, és jelenleg is a Bostonhoz közeli Actonban él. Miközben azért alkalmanként ad még koncert-performanszokat, például a 2005-ös Sziget fesztiválon.
JBSz

Kapcsolatok

Szemző Tibor

Gőz László

Másik János

Lois Viktor