Person/name

Gőz László

A Syrius pályafutásának kettősségére – külföldi siker, hazai kudarc – talán két magyarázat adódik. Egyrészt a hivatalos intézmények jazzegyüttesként könyvelték el őket, és ennek megfelelően minimális támogatást kaptak, ráadásul a kompromisszumokra nem hajló nyakasságuk, lázadó kijelentéseik miatt rájuk sütötték az idehaza egyértelműen pejoratív „ellenkulturális” bélyeget. Másrészt a hetvenes évek elején a magyar nagyközönség érdeklődése fokozatosan az új, populáris stílusirányzatok (lásd Apostol, Bergendy) felé fordult. 
Miután 1973 őszén távozott az addigi frontember, Orszáczky Jackie (ének, basszusgitár) és Ráduly Mihály (fuvola, szaxofon), a zenekarvezető Baronits Zsolt újraszervezte a zenekart. A korábbi társak – Pataki László (orgona) és Veszelinov András (dob) – mellett Orszáczky helyére Miklóska Lajost (basszusgitár, ének) hívta, a fúvósszekcióba pedig Friedrich Károlyt (harsona) és Molnár Ákost (szaxofon). Később Sipos Endre (trombita) is a fúvósszekció része lett, visszatért Tátrai Tibor (gitár) és egy időben Turai Tamás (ének) lett a frontember.
Baronits Zsolt könnyebben emészthetővé tette a zenét, a Syrius a funkys, soulos hangzás felé mozdult el, és amikor 1976-ban végre megjelent a Széttört álmok című nagylemez, az egykor 22 perces címadó szerzemény mindössze négypercesre zsugorodott. A korong egyben kikezdte a zenekar körüli mítoszt: a rajta hallható dalok egy részét Schöck Ottó és S. Nagy István, két ismert slágergyáros komponálta. Pedig amúgy zeneileg igényes anyag, különösen a fiatal Tátrai futott rajta remek köröket, de a többiek is kitettek magukért. A lemez borítójáról nem beszélve.
„A Syrius nyolctagú, többen közülünk családos emberek és élni kell valamiből. Ezért nem mondhatunk le a slágerekről” – nyilatkozta ekkoriban Baronits, és a könnyebben emészthető zenét játszó zenekar nagyobb teret kapott a tömegkommunikációban is. Játszották a rádióban a dalaikat, még a slágerlistára is felkerült egyik-másik, a fanatikus rajongótábor azonban elpártolt tőlük, a felnövekvő új generáció pedig inkább a könnyebben befogadható két véglet, a kemény rockot és a diszkót játszó zenekarok mögé sorakozott fel. Ezért a Syrius hiába erőltette a slágervonalat, ezek a profi módon előadott, fúvósokkal nehezített dalok nem váltak igazi slágerré. Baronits Zsolt pedig levonta a konzekvenciákat, és 1977-ben feloszlatta csapatát.
JBSz-SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 184–185.

Syrius (késői)

A hetvenes évek egyik legjelentősebb jazz-rock zenekara.
Nagyjából a táncházmozgalommal és Cseh Tamással egy időben indult a jazz-rock második hulláma, amelyben főként a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola jazz tanszakán a hetvenes évek közepén végzett fiatal muzsikusok – Dés László, Baló István, Másik János, Lakatos Antal, Tóth Tamás, Szende Gábor, Gőz László és mások – jeleskedtek.
A kísérletező kedvű, új utakon elinduló formációk egyike volt az Interbrass, amelyet 1972-ben Molnár Ákos alapított, és amely a Blood, Sweat &amp; Tears, illetve a Chicago nevével fémjelzett fúvós rockot játszotta. Aztán egy évvel később Molnárt elhívta Baronits a Syriusba, a többiek pedig inkább a jazz felé mentek tovább. 1974-ben az akkor még a jazzkonzira járó, a koncertek utáni jammeléseken már részt vevő Dés László csatlakozásával lett teljes az Interbrass legismertebb szeptettje: Berki Tamás (1946, ének), Dés László (1954, szaxofon), Neumayer Károly (trombita), Gőz László (1954, pozan), Román Péter (bőgő), Másik János (zongora) és Nikosz Poganatosz (dob). Igen heterogén zenei hátterű muzsikusokról van szó, hisz míg Másik akkori játékára leginkább Keith Jarrett hatott, addig Dés John Coltrane világa felől jött, Román pedig a határozott, konzervatív szvingbőgőzést képviselte.
Példaképeik kompozíciói mellett hamarosan saját harmóniavázlatokra és témákra is kezdtek improvizálni. Marczibányi téri klubjuk mindig telt házat vonzott és az igényes rock- és jazzkedvelők találkozóhelye lett. A közönség és a muzsikusok sajátos szimbiózisa volt ez akkoriban: szinte együtt tanulták az akkori tömegkommunikációban gyakorlatilag ismeretlen műfajt. Désék például Szigeti Péter Erkel utcai lakásába jártak fel minden héten. Hallgatták az ismerősökön vagy ismerősök ismerősein keresztül megszerzett, vagy egyesek által az amerikai nagykövetség könyvtárából kilopott lemezeket, másolták azokat át szalagokra.
Az Interbrass vasárnap esti klubja – ahol szigorúan csak este 6 és 9 óra között játszhattak – sokak számára a Mini Bem rakparti klubja mellett az egyetlen zenei oázist jelentette akkoriban Budapesten. Minden alkalommal sorok kígyóztak, még az is előfordult, hogy betörték az üvegajtót. A rajongók persze csak részben a zene miatt jártak ide le, az együttes sikerében legalább akkora szerepet játszott az egész klubot körbelengő underground attitűd. Mitikus jellegét pedig később tovább erősítette, hogy az Interbrass zenei munkásságának nem maradt semmilyen hangzó dokumentuma.
Aztán, mint oly sok zenekar pályájának, az Interbrassénak is a katonaság vetett végett. 1977-ben előbb Másik Jánost szólította a kötelesség, egy évvel később pedig Dés Lászlót, és bár utóbbi a hadseregnél is zenész maradhatott, ekkor már inkább saját zenekarban gondolkodott. A Ráduly Mihály utáni nemzedék talán legtehetségesebb fúvósa ugyanis több jazzformációban – Kőszegi, Vukán, Pege, Tomsits, Szakcsi együtteseiben – is játszott párhuzamosan. 1976-os diplomakoncertje után a Kőszegi-combo tagjaként San Sebastianban elnyerte a modern jazz kategória szólistanagydíját (ezt 1985-ben megismételte). Közben pedig a Locomotiv GT-vel turnézott, és egy sor popzenei előadó (Zorán, Kovács Kati, Cseh Tamás, Neoton) lemezein fújt. 1978 őszén viszont úgy gondolta, elég az állandó megfelelésekből, elég a párhuzamos történetekből, inkább próbálja a saját hangját kialakítani. Ami végül a nyolcvanas évek derekára sikerült is neki.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 157–159.

Interbrass

Demjén Ferenc (1946, Diósgyőr) dalszerző, énekes, basszusgitáros, a magyar populáris zene egyik kimagasló egyénisége, aki közel 60 éves zenei pályafutása alatt végig nagy népszerűségnek és elismerésnek örvend.
Egy négygyermekes családba született harmadikként. 1951-ben költöztek Budapestre, tanulmányait már itt végezte, vegyésztechnikus lett, de nem dolgozott a szakmájában. Gosztonyi János orgonaművésztől tanult zongorázni, aki gyakran elvitte őt a Zeneakadémiára, ahol orgonán is gyakorolhatott. Ebben az időben ismerkedett össze Cseh Tamással a BVSC vívószakosztályában, és hamar megtalálták a közös hangot. A barátság és a kölcsönös tisztelet évtizedeken át kitartott. A klasszikus művekben villámgyorsan haladó Demjént az angolszász beatzene távolította el a zongorától, amelynek a gitár a hangszere, és amely az első pillanattól lenyűgözte őt.
1964-ben alapította testvérével, Demjén Istvánnal a Számum beategyüttest. A nála 8 évvel idősebb Istvánnal 1969-ig minden zenekarukban együtt játszottak, Ferenc énekelt és basszusgitározott, István énekelt. Karrierjük kezdetén bátyjával közösen saját maguk készítettek gitárokat szekrénypolcok felhasználásával, az elektronikát is ők készítették hozzá. Első hangfalaikat édesapjuk rakta össze. A Számum zenéjében erős Rolling Stones-beütés volt, de hatott rájuk a Shadows és a svéd Spotnicks is. Ez a kezdeti időszak igazából tánczenének számított, a közönség – amely nem kis részben munkásfiatalokból került ki – táncolni járt a koncertekre. Demjén István szervezte a zenekari dolgokat, játszottak vidéken is, nem csak pesti klubokban léptek fel.
A Demjén-testvérek 1966-ban a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dogs-6802">Dogs</a> zenekarba léptek át, amelynek a Népstadion melletti Gumigyári Klubban volt az állandó helye. Még abban az évben megjelent egy négyszámos lemezük, amelyen Demjén Ferenc első magyar nyelvű szerzeménye is szerepel, ez a Végre nálad lehetek. A koncertezéssel párhuzamosan Demjén vendéglátózott is. Míg a korai időszakban ötven forintot kaptak az együttesükkel egy estéért, a szállodák zenekaraiban százhúsz forint járt, és nem csak heti egy-két alkalommal. 1966-ban az érettségijére egy vidéki szálloda étterméből utazott vissza. A Dogs volt - a Liversing mellett - az első magyar zenekar, amelyik műsorára tűzte Jimi Hendrix dalait. És épp a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-liversing-6550">Liversing</a> lett az, ahová a Demjén testvérpár 1967 végén „átigazolt”. A korszak egyik legkeményebb zenéjét játszó Liversing tagjai mertek Magyarországon először őrjöngeni a színpadon. Egy sikeres korszak után 1968 végén a Demjén-testvérek kiléptek, és megalapították a rövid életű underground supergroupot, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-meteor-6817">Meteor</a>t.
Ekkorra már nagy ismertségre tett szert a zenészek körében, nem kis részben annak köszönhetően, hogy sok időt töltött azokon a szórakozóhelyeken, ahol a „szakma” is megfordult. Demjén Ferenc számára Orszáczky Jackie és Radics Béla volt a két legfontosabb zenész. És 1969-ben már együtt zenéltek Radics Bélával a nagy népszerűségű <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sakk-matt-6764">Sakk-Matt</a>-ban. Majd 1970-ben még egy rövid ideig a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tuzkerek-6765">Tűzkerék</a>ben is énekelt, de közben a Moulin Rouge mulató zenekari árkában is zenélt és énekelt.
1970-ben Bergendy István meghívta őt együttesébe, mint basszusgitárost és énekest. Szövegíróként a Jöjj vissza vándor című dallal debütált, amelyet további slágerek követtek, Latzin Norbert és Demjén Ferenc szerzeményei. Bergendytől kapta a Rózsi nevet, amely innentől végigkíséri pályáján. A zenekar szombat esténként több ezer ember előtt játszott az E-klubban, szerepeltek a televízióban is, és ez meghozta az országos ismertséget. 1976-ban a Hanglemezgyár mindenható ura, Erdős Péter kijelentette, hogy Demjén Rózsi el van nyomva a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bergendy-326">Bergendy</a>ben, ezért azt javasolta, hogy az együttes következő lemeze Demjén Ferenc-szólóalbum legyen. 1977-ben Demjén, mivel szerinte a zenekarban már túlságosan keveredtek a műfajok és nem tudtak újat hozni, valamint ő nem tudott fejlődni abban a formában, kilépett a Bergendyből.
1977-ben megjelent Fújom a dalt című önálló lemezének közreműködői gárdája egészen lenyűgöző névsor. A Bergendy zenekar mellet csak néhány - kiragadott - előadót megemlítve: LGT, Zalatnay Sarolta, Tátrai Tibor, Babos Gyula, Gőz László, Zorán, Papp Gyula. Ezen az albumon jelent meg Demjén Ferenc egyik legismertebb száma, a Presser Gáborral közösen írt Mikor elindul a vonat. Szólólemezének dalait már az 1977 őszén megalakult <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-vmoto-rock-9332">V’Moto-Rock</a> együttessel mutatta be. Demjén Rózsi mellett a V’73-ból Lerch István billenytyűs és Herpai Sándor dobos, a Ferm-ből pedig Menyhárt János gitáros rúgták be a V-Motort. És ez a négyes 11 évig együtt maradt. Játszottak az összes kelet-európai országban, koncerteztek Kanadában és Szibériában is. Aztán 1988-ban vége lett a V’Moto-Rock-nak. Demjén így emlékszik erre: „Egy kiadós vita végeztével felálltunk az asztal mellől, és a szó szoros értelmében mindenki elindult a saját feje után. Szétmentünk, de ezt nem követte sem hivatalos bejelentés, sem búcsúkoncert.” Azért 2008-ban még egyszer összeálltak néhány vidéki fellépésre és egy nagy budapesti koncertre.
1989-től indította újra szólókarrierjét. A szabadság vándora - rajta a Szerelemvonat-tal - még abban az évben megjelent. Egy kivételével minden számot Demjén Ferenc és Menyhárt János jegyez a korongon. Ezt követő sorlemezei (például: Tizenhárom, 1998; Álmok, csodák, szerelmek, 2001; Hívlak, 2003; Lelkünk most is vágtat, 2009; Túl a világvégén, 2013), és sportcsarnokokat megtöltő koncertjei mind-mind a mai napig sikeresek. A fellépésein napszemüvegben szereplő zenésznél tradícióvá vált, hogy minden évet egy nagy koncerttel zárja Budapesten, minden évben több mint tízezer néző előtt. Így lesz ez 2023 decemberének végén is. Már a címét is tudjuk az idei koncertjének: Ki marad majd a barátom?
Az évek során számos előadónak (Katona Klári, Zorán, Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Anita, Zalatnay Sarolta, Szűcs Judith) komponált dalokat, írt komplett lemezeket. Hallhattuk dalait filmekben (Szerelem első vérig, 1985; Szerelem második vérig, 1987; Moziklip, 1987; Honfoglalás, 1996; Sacra Corona, 2001).
Arra az újságírói kérdésre, hogy gondolt-e valaha is arra, hogy elhagyja ezt az országot, külföldön éljen és zenéljen, ezt válaszolta: „Soha nem akartam kint maradni és most sem tenném. … én ezen a nyelven beszélek, ezen énekelek és ebben az országban szeretnék még letenni valamit az asztalra. Máskülönben pedig a gyomrom sem bírja a külföldi kaját. Odakint mindig borzasztóan rossz az étvágyam.”
Elmondása szerint ő nem politizál, sem a színpadon, sem a dalokban. De a mellé a politikai vélemény mellé áll, amit a leginkább magáénak érez. Az utóbbi évtizedekben rendszeresen részt vett a Fidesz tömegrendezvényein, 2006-ban ő írta a párt kampánydalát (A Föld könnyei) is.
Számtalan elismerést kapott zenei pályafutása alatt, ezek közül a legfontosabbak: többszörös eMeRTon-díjas, Huszka Jenő-díj (1993), Artisjus-díj (2008), Budapest díszpolgára (2010), Petőfi Zenei Díj (2017), Miskolc díszpolgára (2018). Az állami kitüntetései: a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1996), a Magyar Érdemrend középkeresztje (2010), Kossuth-díj (2012).
Az Artisjus kétezres évek közepén készült kimutatása szerint a Magyarországon legtöbbet játszott tíz dal közül az első kettő az övé volt (Darabokra törted a szívem, Sajtból van a Hold). Több mint 800 dalt jegyez. Az eladott lemezeinek száma elérte a hárommillió példányt. Pályájának ötvenkilenc éve alatt „minden szinten” zenélt. Játszott underground beatzenekarban, vendéglátóhelyen, supergroupban és tánczenekarban. Szólókarrierje is a legjelentősebbek közé tartozik, és mindenütt hiteles tudott lenni, népszerűségét pedig a kezdetektől napjainkig sikerült megőriznie.
JBSz, HZ 
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/DemjenFerencHivatalos/">https://www.facebook.com/DemjenFerencHivatalos/</a>
<a href="https://www.instagram.com/demjen_ferenc_official/">https://www.instagram.com/demjen_ferenc_official/</a>
<a href="https://www.demjenferenc.hu/">https://www.demjenferenc.hu/</a> Cikkeink: <a href="https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/08/cseh-tamas-kern-andras-csik-zenekar-demjen-ferenc-wellhello-zene/">https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/08/cseh-tamas-kern-andras-csik-zenekar-demjen-ferenc-wellhello-zene/</a>

Demjén Ferenc

A nagy harsonás generáció (Frank Rosolino, Carl Fontana, Kai Winding, Bill Watrous, Jiggs Whigham, J.J. Johnson, Urbie Green, stb.) egyik utolsó élő legendája magyarországi koncertfellépése idején készített stúdiófelvételt a legkiválóbb magyar jazzharsonásokkal.
„Micsoda főhajtás ez egy stílus életképessége előtt!” Joe Murányi
 
ELŐADÓK
Carl Fontana - harsona II. Szalóky Béla - harsona I. Gőz László - harsona III. Schreck Ferenc - basszusharsona Cselik Gábor - zongora Hárs Viktor - bőgő (SD System pick up - Elimex) Tiba Sándor - dob
 
PRODUKCIÓS ADATOK
Hangszerelés (1, 2) és újrahangszerelés (3, 7, 8, 9): Zakar Zoltán Felvétel: Tom-Tom Stúdió, Budapest Hangmérnök: Reményi László
Portréfotó: Huszti István Design: Yasar Meral
Producer: Gőz László

The Hungarian Jazz Trombone Company with Carl Fontana - First Time Together

A legnagyobb kihívást az jelentette számunkra, hogy napjaink jazz-zenéje és a közönség által várt modern jazz hangzás nem kedvez a harsona adottságainak. Próbáltunk olyan utat találni, amelyben a harsona szólószerephez jut, de ezt nem technikai bravúrokkal, hanem hangszínének változatosságával - meleg és rideg tónusaival - éri el. Az 'eszköz' adott de a zenének ezen felül kell emelkednie.
Gőz László
 
ELŐADÓK
Gőz László - harsona, fujara Erdélyi Péter - billentyűs hangszerek Studniczky László "Zsatyi" - basszusgitár Gyenge Lajos - dob
Közreműködők: Lantos Zoltán - hegedű Váczi Eszter - vokál Micheller Mirtill - vokál
 
PRODUKCIÓS ADATOK
Szerző: Erdélyi Péter Felvétel és keverés: Tom-Tom Stúdió, Budapest Hangmérnök: Reményi László
Design: ArtHiTech
Producer: Gőz László
Készült a Compaq támogatásával.

Gőz László

Zenész - harsonás

Kapcsolatok

Syrius (késői)

Interbrass

Demjén Ferenc

The Hungarian Jazz Trombone Company with Carl Fontana - First Time Together

ESP Group - Colours

A dzsungel könyve

Agent Spirituel

Beszterce ostroma

Takarmánybázis

Meteo

Hallgass kicsit!

Átutazó

A fal mögött

Locomotiv GT - In Warsaw

Motor City Rock

Levél nővéremnek

Széttört álmok

Crack Orchestra