Publication/name

Másnap

Szűcs Krisztián (1973) gitáros-énekes-dalszerző a<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-heaven-street-seven-12757"> Heaven Street Seven</a> frontembereként vált ismertté, de számos más formáció és zenei projekt – például <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-budapest-bar-23088">Budapest Bár</a>, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neo-7838">Neo</a>, The Twist, NAZA, Szűcs, Szűcsinger, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ruhos-foxi-121507">Rühös Foxi</a>, Voice Of The Age – résztvevőjeként is kamatoztatta, illetve kamatoztatja szerzői és előadói képességeit.
Szűcs Krisztián zenei vénáját a nagyapjától örökölte, aki az Operaház hegedűse volt, míg zenélni a Beatles hatására kezdett. Gimnáziumi zenekarában billentyűzött, majd a szintetizátort gitárra cserélve 1995-ben, az esztergomi Vitéz János Tanárképző Főiskola hallgatójaként megalapította legismertebb együttesét, a Heaven Street Sevent (HS7). Kezdetben a Blur és az Oasis nyomdokain haladva igyekeztek Magyarországon is meghonosítani a britpopot, de az angol nyelvű dalok nem hozták meg a remélt sikert számukra. Szűcs Krisztián egy interjúban így emlékszik erre az 1995-1999 közötti időszakra: „Ez azért egy kicsit ilyen illúziókeltés magad felé, hogy mi akkor egy olyan zenekar vagyunk, mintha manchesteri srácok lennénk. Ez egy darabig tök jó és pár száz embernek még tetszik is, hogy amit csinálunk az hasonlít erre meg arra. A végén eljutsz oda, hogy olyat csinálsz, amit el kell magyarázni, hogy ez miért jó és miért érdekes. Ennél a pontnál jött nekünk az első magyar nyelvű lemezünk.” És a 2000-ben megjelent Cukor című album meg is hozta az áttörést a zenekarnak, amely 2015-ös megszűnéséig 10 stúdióalbumot készített, olyan slágerekkel, mint a Sajnálom, a Mozdulj!, a Dél-Amerika és a Tudom, hogy szeretsz titokban.
A csapat feloszlása nem jelentett törést Szűcs Krisztián zenei karrierjében, hiszen már a HS7 idején is folyamatosan játszott más formációkban, illetve vendégszerepelt különböző projektekben, melyek száma az idő múlásával egyre csak szaporodott. A legismertebb, máig tartó alkotói kapcsolat az 1920-1930-as évek kávéházi slágereit pop, rock, dzsessz, klezmer és cigányzenei stíluselemekkel felfrissítő Budapest Bárhoz fűzi, ahova a kuplészerű Dél-Amerika hallatán hívta a zenekar vezetője, Farkas Róbert 2007-ben, azóta pedig a formáció egyik legtermékenyebb dalszerzőjévé-előadójává vált. Számukra írta például a Húszezer éjszakás kaland című dalt is, amelyért 2015-ben az év könnyűzenei szövegírójának járó Artisjus-díjjal jutalmazták.
Pályafutásának fontosabb állomásai közé tartozik, hogy 1999 és 2003 között a Neo zenekart erősítette, míg 2009-ben The Twist néven alapított együttest Ábrahám Zsolt gitárossal, Ács Oszkár basszusgitárossal és Szőcs Gergő dobossal. Nevéhez fűződik a NAZA nevű pop-rock formáció, melyet 2016-ban Mező Misivel, a Magna Cum Laude frontemberével, Szepesi Zsolt gitárossal és Mihalik Ábel dobossal hívott életre, akárcsak a Voice Of The Age elnevezésű szintipop duó, amit a HS7 egykori hangmérnök-producerével, Bernhard Hahnnal hozott létre 2017-ben. Ugyanebben az évben indította el abszurdpop zenekarát, a Rühös Foxit, amelyben Baksa-Soós Attila énekessel, Horváth Kristóffal, az Esti Kornél gitárosával és Vazul Császárral, a VHK üstdobosával zenél.
Mindemellett énekelt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-the-carbonfools-12912">Carbonfools</a> 2004-es Poisioned Goulasch című lemezén, Yonderboy 2005-ös Splendid Isolation című albumán, 2008-ban volt egy közös produkciója az Unbending Trees kvartettel, 2020-ban pedig zenét írt A tizennégy karátos autó című színdarabhoz. Alkalomadtán „zenés irodalmi ámokfutásokat” rendez Szálinger Balázs költővel Szűcsinger néven, vagy Cseh Tamás és Csengey Dénes félbemaradt szerzeményeit fejezi be Beck Zoltánnal, a 30Y frontemberével. Ezekből a máig aktuális közérzeti dalokból  Másnap címmel előadásokat tartottak és nagylemez is készítettek 2023-ban. 
Első szólólemeze 2022-ben jelent meg Szűcs néven, Vízválasztó címmel, melynek dalai – bár magyarul szólnak – a HS7 hőskorát idézik. Kísérő zenekarában Ligeti György gitározik Hosszú Gábor basszusgitározik, Benkő Dávid billentyűzik és Mihalik Ábel dobol.
CsO

Szűcs Krisztián

Ma lenne nyolcvanéves, több mint tizenhárom éve nincs közöttünk Cseh Tamás

Bár Cseh Tamás (1943–2009) kora alapján az 1960-as évek beatgenerációjához tartozik, csak a hetvenes évek elején jelentkezett először dalokkal, amelyekben a beatmozgalom kifulladása utáni korszakban, a macskajajok és karrierek idején énekelte meg nemzedéke szép emlékeit, rossz lelkiismeretét, nyugtalan hétköznapjait. Elfojtásaival, szorongásos látomásaival, sorok között meghúzódó gondolataival, sokat mondó elhallgatásaival, sírásba torzuló nevetésével tipikus közép-európai jelenség volt.
1943-ban Budapesten született, elvégezte a Budapesti Tanítóképző Főiskolát, az egri tanárképzőt, majd szintén Budapesten a Képzőművészeti Főiskolát. 1967 és 1974 között rajzot tanított egy budapesti általános iskolában. A zenével először a hatvanas évek elején került kapcsolatba, a szomszéd fiúkkal megalapította a Stereo beatzenekart, másfél évig nyomták, aztán abbahagyták. Majd sokáig semmi zene, mígnem 1971-ben egy csatangolás során találkozott Bereményi Gézával (1946), akivel onnantól éjszakánként dalok tömegét írta az albérletben.
Akkor még csak a maguk szórakoztatására kezdtek írtak dalokat Aztán kettőt (Rubinpiros tangó, Désiré és az ócska cipő) Baksa Soós biztatására egy Citadella-beli Kex-koncert szünetében nyilvánosan is előadott. Ezt később még párszor megismételte, mire Jancsó Miklós meghívta a Még kér a nép című filmjébe, hogy játssza el a gitáros fiú szerepét. Mások sugallatára pedig megkereste Gyurkó László, a 25. Színház vezetője, hogy állítson össze a dalokból egy estére valót.
„Nyíltan megmondtuk, hogy na ne, a házizenész szerepét végképp nem vállaljuk – mesélte egy interjúban. – Annak a világnak, ami annyi mindent elbaszott körülöttünk, többek között a nemzedékünket, bennünket, az álmainkat, annak a világnak mi nem csinálunk semmit. Aztán 1972 nyarán kimentünk Gézával Párizsba. Ültünk berúgva egy kocsmában és beszélgettünk. Ott derült ki, hogy ezek a dalok már a bőrünk alatt vannak, ezt már nem lehet csak úgy abbahagyni. Végül abban maradtunk, hogy »eladjuk« magunkat, maradjon nyoma annak, hogy a hetvenes években ilyen emberek éltek, így éreztek, így gondolkodtak, így fogalmazták meg világukat. Hagyjunk jelet! Jó, de akkor legyen lemez is – mondtuk ott Párizsban.”
1972-ben aztán Cseh Tamás Dal nélkül címmel megtartotta első estjét a 25. Színházban. A dalokat elküldték a Sanzonbizottságnak, de a hivatal minősíthetetlennek ítélte a zenét és a szöveget egyaránt. Akkor úgy döntöttek, ez az utolsó közeledési kísérletük a hivatalos szervek felé.
Az első lemez, a Másik Jánossal (1952) közös Levél nővéremnek című album végül 1977-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére született meg. Talán azért, mert Erdős Péter popcézár is tisztelte Jancsót, és ha valamit ő jónak tartott, az neki is felkeltette az érdeklődését. Így megkereste a fiúkat, akik végül elfogadták az ajánlatot, és ettől kezdve rendszeresen jöttek a műsorok, és belőlük a korongok.
A Levél nővéremnek nagyot robbant, pedig már nem a legjobb pillanatban került lemezre: egy homályos nőügy miatt erős volt a feszültség Cseh és Másik között. Nem is voltak egyszerre a stúdióban soha. A nagyközönség ebből persze nem sokat érzett, őket a számok így is megérintették, az Apa kalapja, az Éjféli gyors, a Világnézeti klub, a Tanulmányi kirándulás vagy a máig egyik legerősebb dal, a Budapest.
A Cseh–Bereményi páros ettől kezdve – a hetvenes évtized második felétől már nagylemezen is – rendszeres időközönként jelentkezett új műsorral (Antoine és Désiré, 1978; Fehér babák takarodója, 1979; Műcsarnok, 1981), mind-mind árnyalta, bővítette a korábbi képet. 1982-ben váratlanul megszakadt a kapcsolat: vélhetően nem a mondanivaló fogyott el, hanem a rájuk és a dalokra nehezedő súly hatott bénítóan.
Ekkor többen is megkeresték Cseh Tamást, hogy írnának neki dalszöveget, végül új társa Csengey Dénes (1953–1991) lett, az új műsor (Mélyrepülés, 1988) pedig a korszak egyik legbátrabb műve és megszólalása. Aztán jött a rendszerváltozás, Cseh és Bereményi újra egymásra talált, és azóta időről időre új anyaggal jelentkeztek (Új dalok, 1990; Nyugati pályaudvar, 1993; Levél nővéremnek II., 1994; A telihold dalai, 1997; A véletlen szavai, 2004).
Cseh 1972 és 1977 között a 25. Színház, 1982 és 1998 között a Katona József Színház, 1998 óta pedig a Bárka Színház társulatának tagja volt. Több mint húsz filmben szerepelt, közülük a legjelentősebbek: Csinibaba, 6:3 (Tímár Péter), Turné (Bereményi Géza), Nyom nélkül (Fábri Péter). 2000-ben Fonyó Gergely portréfilmet készített róla (Cseh Tamás film). 2001-ben Kossuth-díjat kapott.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 286–290.

Kapcsolatok

Szűcs Krisztián

Cseh Tamás

Beck Zoltán

Csengey Dénes