Publication/name

Integro / Grandeur

A modern magyar big band élet megteremtésében katalizátor szerepet játszó Fekete-Kovács Kornél (1970) a kilencvenes évek első felében a Magyar Rádió képviseletében több alkalommal részt vehetett az európai műsorszolgáltatók éves közös nagyzenekara, a European Jazz Orchestra műhelymunkáiban. S abban az ötödik trombitás posztján fújva is olyan erős élmények érték, amelyek aztán egy életre meghatározták az érdeklődését.
1998-ban megkereste őt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-cotton-club-singers-54978">Cotton Club Singers,</a> hogy augusztusban a Budai Parkszínpadon adandó nagyszabású koncertjükre egyrészt hangszereljen meg nekik néhány dalt, másrészt állítson össze egy nagyzenekart. A ritmusszekció adott volt, Fekete-Kovács pedig az eseményre összetrombitált néhány vele egykorú ismerőst. Nem sokkal később a Cotton Club Singers menedzsmentjében dolgozó, a big band muzsikáért élő-haló Léderer Tamás felvetette, hogy jó lenne ezt folytatni, a kezdeti időszakhoz szükséges anyagi bázist pedig ő megteremti.
Fekete-Kovács Kornél: „A Cotton Club Singers népszerűségben sokat adott ennek az új formációnak, amelytől ők meg szakmailag tanulhattak sokat. Fél év alatt viszont kiderült, mindketten mást gondolunk a big band jazzről, így mindenki ment tovább a maga útján. Markánsan megváltozott a repertoár, s innentől kezdve hívtak Budapest Jazz Orchestrának. Léderer Tamás sokáig maradt velünk, aztán elfogyott a lelkesedése. Kezdetben mindenféle próbatermekben – például a budafoki gyártelepen – készültünk, elképzelhetetlen körülmények között, huzatban, fagyban, de csináltuk. 1999-ben Lukácsházi Győző segítségével sikerült az első önálló koncertsorozatunkat megszervezni az IBS-en. De bárhová pályáztunk, teljes szélmalomharcnak tűnt. Aztán 2001-ben a BMC-nél kijött a zenekar első nagylemeze, rajta a Budapest Jazz Suite című darabommal, s attól kezdve, úgy éreztem, sikerült áttörnünk valamit.”
A Budapest Jazz Suite megjelenése után a hazai zenei életben addig is hiánypótló feladatokat betöltő Budapest Jazz Orchestra státusza valóban megváltozott. Egyre sűrűbben érkeztek a felkérések, egyre komolyabb posztokon figyeltek fel rájuk, egyre nagyobb rendezvényeken (Budapesti Tavaszi Fesztivál, Budapesti Őszi Fesztivál) léptek fel. Amikor pedig 2003-ban Dave Liebmannal elkészítették második nagylemezüket, attól kezdve a határokon túlról is megindult az érdeklődés.
A<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-budapest-jazz-orchestra-55241"> Budapest Jazz Orchestra</a> az évek alatt óhatatlanul összeforrt Fekete-Kovács Kornél nevével. Ő maga is a sajátjaként tekintett rá. Hisz ő hívta a zenészeket, ő készítette a hangszereléseket, ő írta a pályázatokat, ő tárgyalt a koncertszervezőkkel, szponzorokkal, mindenkivel. A sikerek hatására azonban másokban is felébredt a zenekar-vezetői ambíció, megindultak az együttesen belüli intrikák, és 2005-re olyan konfliktushelyzet alakult ki, amelyből Fekete-Kovács egyetlen kiutat látott: új formációt alapított. A hagyományos big band felállású, de kortárs megszólalású <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-modern-art-orchestra-44222">Modern Art Orchestra</a> élén pedig lényegében újra kellett pozicionálnia magát.
Fekete-Kovács Kornél: „Háromféle big band-felfogás létezik. Az első, a „moonlight orchestra” a harmincas–negyvenes évek klasszikus repertoárját játssza, főként bálokon és egyéb rendezvényeken, eredeti hangszerelésben és megszólalásban. A másik irányzat képviselői – ide tartozik a Budapest Jazz Orchestra is – sokkal szélesebb skálán mozognak, szélesebb igényeket akarnak kiszolgálni, ha kell moonlight orchestra, ha kell csak kísérő fúvósszekció, de felkérésre hazai és külföldi szerzők darabjait is megszólaltatja. A harmadik vonal pedig – a Modern Art Orchestra ezt képviseli – a saját arculat kialakítására, az önálló műhelymunkára fókuszál. Társaimmal 2005-ben úgy gondoltam, nem akarunk semmilyen külső elvárásnak eleget tenni, csak oda megyünk, ahol a mi produkciónkra kíváncsiak, vagy ahol minimum a saját hangszereléseinkben megszólalt zenei világot játszhatjuk. Kicsit befelé élünk, de nyitottak vagyunk. (…) Sokat próbálunk és ezek talán fontosabbak, mint maguk a koncertek. Elsősorban nem azért muzsikálunk, hogy csillogtassuk a tudásunk a színpadon, a mi utunknak – külön-külön és együtt is – a fejlődésről, a haladásról kell szólnia. Fontosabb számunkra, hogy próbáljuk tökéletesíteni magunkat és a darabokat, mint hogy hányszor koncertezünk egy hónapban.”
A hazai jazzélet mindenesetre sokat profitált ebből a 2005-ös szakításból, hisz azóta mindkét formáció járja a maga karakteres útját. A Budapest Jazz Orchestra azóta is modern mainstream nagyzenekarként működik, a hazai és külföldi jazzfesztiválok állandó résztvevője, a Cannes-i MIDEM-től a Marciac Jazzfesztiválon és a bécsi Porgy &amp; Bess Clubon át a Művészetek Palotájáig sokfelé koncertezik. Produkcióiban nagy hangsúlyt kap a harmincas évek swing aranykora, mindenekelőtt Glenn Miller és Benny Goodman világa. Az elmúlt évtizedekben olyan nemzetközi sztárokkal adott közös koncertet, mint Joe Lovano, George Duke, Peter Erskine, Jasper van’t Hof, Bob Mintzer, Al Di Meola vagy Chris Potter. Miközben Oláh Kálmánnal, Kevon Mahoganyval és Butch Lacyvel készített nagylemezeket. Új vezetője, a szaxofonos Kollmann Gábor a Magyar Jazz Szövetség vezetőségének munkájában is aktívan részt vett, így a BJO immár a szervezet programjaként többnapos országos big band találkozót rendez évente, főként amatőr nagyzenekar részvételével.
A jazzre nyitott klasszikus zenészekből és klasszikus zenére nyitott jazzmuzsikusokból álló Modern Art Orchestra az elmúlt években viszont még inkább a kortárs hangvétel felé mozdult el. Mindez a leginkább a szerzőként is jeleskedő tagok – Bacsó Kristóf, Hárs Viktor, Mester Dániel, Oláh Szabolcs, Fekete-Kovács Kornél, Subicz Gábor, Ávéd János, Korb Attila – nyitottságából fakad. A zenekar 2009-es albumán (Eclectic Path) valamennyien szóhoz jutottak, a MAO legfrissebb nagylemeze (Circular, 2014) pedig kizárólag Bacsó Kristóf szerzeményeit tartalmazza. Közben pedig folyamatosan járták a világot. Elég csak a legutóbbi egy évüket végignézni: turnéztak Rhoda Scottal, a Mezzofortéval, a Harlem Gospellel, a New York Voice-szal, 2014 tavaszán a szerzői pályájának 50. évfordulóját ünneplő Ennio Morricone partnerei voltak, e könyv írásakor, szeptemberben pedig épp az Egyesült Államokban turnéztak.
A két hazai professzionális big band helyzetét nagyban segítette, hogy 2008-ban a módosított előadó-művészeti törvényben a regisztrált előadói szervezetek közé bekerült a jazznagyzenekar fogalma. Innentől kezdve ugyanis a pályázatokon is másként bírálták el őket.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 253–255.

Fekete-Kovács Kornél

Fekete-Kovács Kornél csodálatos zenész. Trombitásként erőteljes egyéni hangja van, és megtalálta a módját, hogy az improvizatív jazz érzékenységét úgy párosítsa a zenekari felállással, hogy az remekül működjön. A kvintett nagy hévvel és elszántsággal játszik a Kornél hangszerelése révén létrejött érdekes színvilágban. Számomra ez a jövő zenéje, különböző világok csapnak össze és hoznak létre valami igazán újat és merészet. A zenekari muzsikának és ilyen szempontból a jazznek is szükségszerűen ide kellene megérkeznie. Gratulálok Kornélnak és kvintettjének, valamint a remek zenekarnak a hihetetlenül jó műsor összeállításáért. Bob Mintzer
 
ELŐADÓK
Fekete-Kovács Quintet: Fekete-Kovács Kornél - trombita, szárnykürt Bolla Gábor - tenor- és szopránszaxofon Szakcsi Lakatos Róbert - zongora Soós Márton - nagybőgő Mohay András - dob Pannon Filharmonikus Zenekar vezényel: Kovács László hegedűszóló: Bujtor Balázs (4, 6)
 
PRODUKCIÓS ADATOK
Kompozíciók és hangszerelés: Fekete-Kovács Kornél, kivéve track 5: G. F. Händel és Fekete-Kovács Kornél Zenei rendező: Erdélyi Péter és Dobos László A felvételt a Tom Tom Stúdió készítette a pécsi Zeneparkban, 2009. november 26-29-én. Hangmérnök: Dorozsmai Péter, Kurina Tamás, Kölcsényi Attila Keverés és master: Róbert Balázs, Pannónia Stúdió, Budapest
Fotó: Burger Barna Artwork &amp; design: Bachman
Producer: Gőz László Label manager: Bognár Tamás
Készült a Nemzeti Kulturális Alap és az Artisjus Zenei Alapítvány támogatásával.

Fekete-Kovács Quintet, Pannon Filharmonikusok, Kovács Lászó - Integro / Grandeur

A másodgenerációs jazzmuzsikusok közül az egyik legjelentősebb zongorista.
Szakcsi Lakatos Róbert (1975) a baseli Zeneművészeti Főiskolán előbb klasszikus, majd jazz szakon tanult, 1995-től pedig számos nemzetközi versenyen diadalmaskodott: Krakkóban a legjobb zongorista és a legjobb szólista lett, a bázeli Bach-zongoraversenyen első díjat kapott, 2001-ben a Montreux Jazz Fesztivál nemzetközi szólózongora-versenyét nyerte meg, míg 2005-ben az avignoni jazzfesztivál keretében lett a legjobb fiatal szólista.
Saját zenekarával, az Off Course-szal 2002-ben Erik Truffaz sztártrombitással adott ki közös nagylemezt. Ugyancsak a BMC gondozásában jelent meg a Szakcsi Generation with Jack DeJohnette and John Patitucci című CD, melyen az amerikai sztármuzsikusok mellett édesapjával, Szakcsi Lakatos Bélával és bátyjával, ifj. Szakcsi Lakatos Bélával, valamint Oláh Kálmánnal játszott együtt. Az utóbbi időben pedig többször fellépett a Liszt Ferenc Kamarazenekarral – a Bach-zongoraversenyeket improvizációkkal, jazz-kadenciákkal színesítve.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 273–274.

Szakcsi Lakatos Róbert

Soós Márton

Mohay András

Bolla Gábor (1988, Budapest) Európa-szerte ismert tenor- és szopránszaxofonos. A 2012 óta Dániában élő jazz-zenész olyan előadókkal koncertezett együtt, illetve készített lemezfelvételeket, mint Johnny Griffin szaxofonos, Jojo Mayer dobos, Jim Rotondi trombitás és Don Menza szaxofonos. A kritikusok kiemelik, hogy Bolla intelligens szaxofonjátéka érthető zenei nyelven szólal meg - anélkül, hogy ez a minőség rovására menne.
10 éves korában kezdett klarinétozni, 2000-ben az Országos Klarinétversenyen első helyezést ért el. Erre az időszakra tehető, hogy érdeklődése a jazz felé fordult, s egy év múlva már mind tenor-, mind szopránszaxofonon játszott. Stílusára a bebop és a hard bop volt hatással.
2003-ban a Montreux-i Jazzfesztivál Szaxofonversenyén, 2004-ben pedig a Londoni Jazzfesztivál versenyén a középdöntőig jutott. Többször fellépett Londonban, valamint Bilbao, Bukarest, Delhi, Bombay és Szentpétervár fesztiváljain. 2004 végén Bécsben neki ítélték a Hans Koller-díjat, a Vienna Art Orchestra pedig meghívta készülő lemezére mint közreműködő szólistát. Első önálló albuma 2012-ben Find Your Way címen jelent meg a német ACT Music kiadónál. Olyan magyar előadókkal készített közös lemezt, mint <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-lakatos-tony-7013">Lakatos Tony</a>, illetve a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-modern-art-orchestra-44222">Modern Art Orchestra</a>. 2022-ben az ausztrál énekes-zongorista Sarah McKenzie turnézenekarának szaxofonosaként láthattuk Bollát Budapesten.
A Bolla Gábor Quartet a szaxofonos 15. születésnapján alakult meg. The Way We Play (2004) című debütáló lemezükön Billie Holiday, Thelonious Monk, John Coltrane és Miles Davis számai, valamint Bolla és Cseke Gábor zongorista szerzeményei szerepelnek - utóbbiak minősége nem marad el a nagy mesterek darabjaiétól. 2003 óta Bolla Gábor - változó felállású - zenekarának tagjai mindannyian a magyar és a nemzetközi jazzélet meghatározó előadói: Szakcsi Lakatos Róbert (zongora), Orbán György (bőgő), Mohay András (dob), a svéd Daniel Franck (bőgő) és az amerikai Billy Drummond (dob). Legutóbbi kiadványuk 2022-ben jelent meg On the Move címmel, és söpörte be az elismerő kritikákat.
HZ

Integro / Grandeur

Kapcsolatok

Fekete-Kovács Kornél

Fekete-Kovács Quintet, Pannon Filharmonikusok, Kovács Lászó - Integro / Grandeur

Szakcsi Lakatos Róbert

Soós Márton

Mohay András

Bolla Gábor (szaxofonos)