Publication/name

Holdfényexpressz

Hadd főzzek ma magamnak – zenés életreceptek

A pécsi Kispál és a Borz nagyjából ugyanazt a szerepet és jelentőséget képviselte a kilencvenes évek magyar rockzenéjében, amit az Illés képviselt a hatvanas években. Újszerűségben, attitűdben, gondolatiságban. Amit az első négy lemezen letettek, az nemcsak friss és hiteles, de egy korszak hiteles sűrítménye. Még ha ők is jócskán túlélték magukat.
A zenekart Kispál András (1964, gitár), Lovasi András (1967, gitár, ének), Ózdi Rezső (1964, basszusgitár) és Bräutigam Gábor (1965, dob) alapította 1987-ben. December 10-én adták bemutatkozó koncertjüket a pécsi tanárképző főiskola Szenes Klubjában. Mindössze kilenc dalt játszottak, de az ismert visszaemlékezések szerint azokat nyomban vissza is tapsolta a közönség.
Pedig a nyolcvanas évek végi alternatív miliőből a Kispál és a Borz magasan kiemelkedett. Mindenekelőtt azért, mert a többiekkel ellentétben Lovasi Andrásék teljes fegyverzettel érkeztek: a szakma alapszabályait betartó dalokat írtak, sajátos hangvételű, furcsa szövegekkel. Ahogy Lovasi szokta mondani, „egyszerűen épkézláb volt a produkció”. Kompakt, színpadképes, bármilyen körülmények között megszólalt. Nem volt hamis az ének, nem lötyögött a dob, egyszerű, de hatásos volt a hangszerelés, külön is élvezhető basszus- és gitárszólammal. Plusz az egészben volt valami egyedi hangvétel és fazon.
Ráadásul jó időben, jó helyen érkeztek. 1989/90-ben már rendszeresen játszottak a Lyukban, ott figyelt fel rájuk Nagy Gyula, ő intézte el, hogy 1990 decemberében Nagy Feró Rocker stúdiójában felvehessék az első nagylemezük anyagát. Aztán Nagy nem tudott vagy nem akart fizetni, Feró a felvételekbe belehallgatott és beleszeretett. És nemcsak megjelentette az anyagot, hanem a zenekart folyamatosan nyomta az ország egyik leghallgatottabb rádióműsorában is, a Garázs-ban. Majd a szerencse másodjára is melléjük szegődött: Geszti Péter az akkori egyetlen tévés rockmagazin, a Rockstúdió műsorvezetője éppen a Lyukban forgatott, amikor Kispálék az egyik helyiségben gyakoroltak. Geszti meghallotta őket, benézett hozzájuk, mondta, „ezek tök jók, forgassunk róluk is gyorsan valamit”, és így Lovasiék bekerültek az akkori egyetlen és a fiatalok százezrei által nézett műsorba.
A debütáló lemez a Nagyferó Produkció első albuma volt egyben, és magán is viselte az ezzel járó nehézségeket. Eredetileg Napozz Holddal lett volna a címe, és azért lett végül Naphoz Holddal, mert a budapesti grafikus így értette a telefonban, és mire a Pécsen élő Lovasiék meglátták a kész borítót, már javában nyomták azt. Utólag az is kiderült, hogy a B oldalon a feltüntetett hat szám helyett hét szerepel, és a hetedik ráadásul keverés nélkül keveredett a korongra. Feróék erre betettek egy papírt a tokba és ráírták: „Kedves vásárlóink fogadják sok szeretettel a zenekar és a kiadó ajándékát, az Őrjárat-ot”.
A korong végül csak 1991 őszén jelent meg, de addigra legalább már ismertté vált a zenekar, így több ezer példányban fogyott. 1991 novemberében felléptek Hollandiában, de ez azért nem volt általános. Idehaza viszont egyre nagyobb méretű tömegeket mozgattak meg. A második korong (Föld kaland ilyesmi…) 1992 októberében került a boltokba, ennek 15 ezres sikere keltette fel Rózsa István érdeklődését, hogy kiadja a harmadikat (Ágy asztal TV, 1993). Ehhez már két klip is készült (a címadó számhoz és a Zsákmányállat-hoz), a turnét záró bulin a Petőfi Csarnokban pedig hatalmas tömeg fogadta őket.
Az 1994-es évben rövid időre még a politikai erőtérbe is bekerültek (részt vettek az SZDSZ kampányában), a következő albumuk (Sika, kasza, léc, 1994) pedig egy multinál, a PolyGramnál jelent meg. Ezt a korongot azonban túlnyomó részt egy kölcsöndobos (Kiss Attila) dobolta fel, mert Bräutigam már nem bírta: elfáradt, és bár a Tankcsapdával, a Pál Utcai Fiúkkal és a Nyerssel közös „Hazudós zenekarok versenye”-turnén még részt vett, utána kiszállt.
Bräutigam helyére a pécsi Coda dobosa, Tóth Zoltán Csülök (1967) került, és már az új, vendégmuzsikusokkal – Dióssy D. Ákos (1968, billentyűsök), Vittay Ferenc (1967, gitár, ének) – kibővült csapat adott emlékezetes koncertet a Fővárosi Nagycirkuszban (ez volt amúgy Brautigäm búcsúja). Az 1997-es nagysikerű Tímár-filmben, a Csinibabá-ban játszott daluk (Kicsit szomorkás) révén szélesebb körben is ismertté váltak, még a Friderikusz-show-ban is felléptek, bár koncertjeik látogatottságán és a lemezfogyásokon ez kevésbé érződött.
1997-ben a pécsi Egyetemi Klubban ünnepelték 10. születésnapjukat, melynek esszenciáját CD-n megjelentették. Időközben a korábbi állandó kísérőjük, Dióssy D. Ákos zenekari tag lett, Csülököt 2002-ben a Budapesten élő amerikai Michael Zwecker (1969) váltotta fel a doboknál. A régi barát, Leskovics Gábor (1966, gitár, ének) pedig állandó közreműködőként pengette velük a húrokat. 2006-ban Zweckert Bóra Áron váltotta, egy évre rá pedig Mihalik Ábel lett az új dobos.
A kétezres évek első felében még kiadtak két nagylemezt (Turisták bárhol, 2003, Én, szeretlek, téged, 2004), de mintha már csak a tehetetlenségi erő vinné őket – ezekből az amúgy profin összerakott produkciókból hiányzott az előrelépés. Talán azért is, mert az új évezredben Lovasi már a zenekari kereteken kívül is készített produkciókat. Előbb megjelentetett egy szólólemezt (Bandi a hegyről, 2001), majd 2005 nyarán megalapította a Kiscsillagot, amely aztán annyira beindult, hogy igazából nem okozott meglepetést, amikor 2010. augusztus 9-én a Szigeten a Kispál és a Borz egy nagyszabású, sokszereplős koncerten elbúcsúzott a közönségétől. Bár másokhoz hasonlóan azóta is alkalmanként fellépnek.
Aztán 2022-ben bejelentették visszatérésüket, az új album (Beszorult mondat) végül 2023 májusában jelent meg, melyen többek között Bräutigam Gábor, G. Szabó Hunor és Krúbi működött közre.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 430–436.

Kispál és a Borz

Ebben az országban nem volt szerencsés magyarul énekelni

Az autentikustól a popzenéig – Interjú Csík Jánossal

Népzenész, a Csík zenekar alapító tagja, prímása, énekese.
Bár Kecskeméten született, a szülei egy közeli faluban nőttek fel, így családi ünnepeken, összejöveteleken már kisgyerek korában találkozott a népdalokkal, a népzenével. Általános iskolában néptáncos volt, idővel számára is egyre fontossá vált a nagyszülei élete. 
Miként 2020-ban nyilatkozta: „miközben korosztályom más tagjaihoz hasonlóan Piramis vagy Hobo Blues Band-koncertekre jártam, elkezdtem figyelni, hogy a rokonok vacsora utáni borozgatás közben miket énekelnek. És érdekessé váltak. Nemcsak azért, mert tudtunk a gyűjtésekről, meg hogy mely népdalok fontosak, hanem szép lassan kialakult a néprajzos érdeklődés. A néptánc miatt egyre fontosabb lett a falvak viseletei, a szokásai, miegymás. Hogy igenis vannak olyan kiemelt, a múlthoz kötődő szokások, amelyek nekem gyerekként csak az ünnepekhez (húsvét, karácsony) kapcsolódva jöttek le. Ekkor szép lassan leesett, hogy amikor még nem volt rádió és tévé, az emberek egymást szórakoztatták, szokásokat, programokat találtak ki, hogy jól teljenek a munkátlan téli hónapok.”
Középiskolás korában alapította első zenekarát, a Garabót, majd 1987-ben  a békéscsabai Balassi Táncegyüttest kísérő Békés Banda népzenésze lette. Ahogy visszaemlékezett, ott tanulta meg, mi a valódi muzsikálás, milyen feladatokat milyen szinten kell tudni megvalósítani egy táncegyüttes kíséretében vagy egy népzenei koncerten vagy akár egy rádió felvételen. „Békéscsabán Barbócz Sándortól a Békés Banda prímásától akkoriban nagyon sok népzenei dallamot, rengeteg hegedűtechnikai fogást sajátítottam el. Az akkor híres Békés Bandából az évek során előttem és utánam is számos kiváló zenész került ki. Amikor 1988-ban visszatértem Kecskemétre, a brácsás Kunos Tamással találkozva eldöntöttük, hogy zenekart alapítottunk és megszületett a Csík zenekar.”
1988 októberétől a háromtagú zenekarral (melyben a bőgős Rózsa János volt) heti rendszerességű táncházakat tartottak egy belvárosi nyugdíjas klubban. Közben sokat jártak Budapestre táncházakba, igyekeztek hasonló jellegű mulatságokat tartani. 1991-ben megkapták a Népművészet Ifjú Mestere, 1993-ban a Kiváló Művészeti Együttes címet. Első kazettáikat („Be sok eső, be sok sár...”, 1992, „Két út van előttem...”, 1994) még a Kecskeméti Kaszinó Kulturális Egyesület publikálta, majd 1996-ban szerződtek a Fonó Budai Zeneházhoz, nagylemezeik azóta is ott jelennek meg.
Csík János 2002 novemberében súlyos autóbalesetet szenvedett, kétszer élesztették újra és egy hónapig eszméletlenül feküdt. Végtagjai, így bal karja is több helyen eltört, műtétek során esett át, majd hosszú rehabilitáció után tért vissza a zenéléshez.
Zenekarával 2009-ben Magyar Örökség-, 2010-ben Prima Primissima-, 2013-ban Kossuth-díjat kapott.
Emellett Kalocsán és Örkényben tanított alapfokú művészeti iskolákban, majd 2010-ben a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium, Szakközépiskola és Alapfokú Művészeti Iskolában megalapította a népzenei tanszakot, ahol azóta is tanít.
JBSz

Csík János

Gitáros, zeneszerző, a kilencvenes évek egyik meghatározó rockzenekara, a Kispál és a Borz alapító tagja.
Szolnokon született, majd a család Záhonyba, később Pécsre költözött, az általános iskolát már ott kezdte. A Komarov Gimnáziumban földmérést tanult, majd a pécsi Gázművek hálózatvizsgálójaként dolgozott.
1987-ben Lovasi Andrással, Ózdi Rezsővel és Bräutigam Gáborral megalapította a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kispal-es-a-borz-55">Kispál és a Borz</a> zenekart, mely 2010-ben a Szigeten látványos koncerttel köszönt el a közönségétől, de előbb 2013-tól évente egy koncertre összeállt a Fishing on Orfű fesztiválra, majd többször fellépett külföldön is, végül 2023 májusában új stúdiólemezt (Beszorult mondat) jelentettek meg. Közben 2010 és 2012 között Kispál András a Velőrózsák zenekart is vezette, melynek kétéves működését a 2011-es Hamburgerkovács CD dokumentálta.
Ezen túl szerepelt a Pécsi Harmadik Színház szarkasztikus vígjátékában, a Hakni Sokkban, melyet 2012 novemberében mutattak be, és amely a tehetségkutatók világába kalauzolja a közönséget.
Neve egybeforr a Kispál és a Borz zenekarral, melyben – elmondása szerint is – szívesen élt <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-lovasi-andras-54">Lovasi András </a>árnyékában. Számára ugyanis mindig fontos volt egy kontrollember, aki elvesz és/vagy hozzáad az ötleteihez, a riffjeihez, az alapjaihoz. Vagy legalább megmondja, hogy az nem jó. Ezért sem készített soha szólólemezt, bár közel negyvenéves pályája sokan noszogatták erre. 
Zeneileg leragadt a hatvanas-hetvenes évek világánál, a nyolcvanas évek újabb vonulatát már nem szerette, ezért is jött számára jól, hogy Lovasi lényegében mindenevő, nemcsak a múlttal van tisztában, hanem követi az aktuális trendeket is. Ráadásul született előadóművész, aki vele ellentétben élvezte a pezsgést körülötte. Ő viszont egy visszahúzódó, introvertált alkat, aki a legszívesebben odahaza, a négy fal között vagy a haverokkal a kocsmában élte a maga csendes életét. És szívesen kiszolgálta Lovasi exhibicionizmusát. 
Aki közelről ismerték, cinikus, szurkálódó alakként jellemzték, legalábbis fiatalabb korában. Meg azt mesélték, hogy kellően lámpalázas típus, számos szorongással és komplexussal, mely időnként pánikbetegségbe csapott át. Kispál András igazából a klubokban érezte jól magát, két-háromszáz ember előtt szeretett játszani, ehhez képest pályája során számtalan nagykoncertet kellett adnia, amikor az ember a színpadról tényleg csak gesztikulálni tud. Ezért is született meg a jellegzetes „csukott szemmel, a szájában lógó cigivel dülöngélve gitározós” színpadi figurája. 
Az ösztönösség amúgy is Kispál András sajátja. A színpadon sokszor menekülési útvonalként azt képzelte, hogy egy próbateremben zenél. Azaz kizárta a külvilágot. A hozzá tartozó dülöngélő mozgás pedig állítása szerint magától jött.
JBSz

Holdfényexpressz

Kapcsolatok

Kispál és a Borz

Csík János

Kispál András

Innen érkeztél: