Publication/name

Csillagszél

A kilencvenes évek egyik legnépszerűbb rockzenekarát 1987-ben a basszusgitáros Kovács Tamás kezdeményezésére alapította annak névadó vezetője, Tátrai Tibor (1952, gitár). 
Az első két évben a Vertig József (ének), Tátrai Tibor (gitár), Kiss Erika (billentyűsök), Kovács Tamás (basszusgitár) és Papp Tamás (dob) felállású csapat hard rock zenét játszott. Szerencsekerék címmel egy nagylemezt is megjelentettek, ám a Tátrai Band pályáján 1989-ben kétségkívül új fejezet kezdődött: a mikrofon mögött Vertig Józsefet a külföldi vendéglátózásból hazatért Horváth Charlie, Kiss Erikát pedig Pálvölgyi Géza (billentyűsök) váltotta.
Az új formáció Illúziók nélkül LP-je ugyan még szerényebb sikereket aratott, nem sokkal később a New York, New York című dallal viszont berobbantak a slágerlistára (album: A küszöbön túl, 1991),  és ezzel létrejött a kilencvenes évek egyik legsikeresebb, legegyedibb hangzású zenekara. A kilencvenes évek első felében egymás után jelentették meg kritikai és kereskedelmi szempontból egyaránt sikeres nagylemezekeiket (Kísértés, 1992, Utazás az ismeretlenbe I-II., 1994, A Hold szerelme, 1995, Trilógia, 1996, Hajnali szél, 1996), rendre zsúfolt országos turnékat adtak, melyek megkoronázásaként mindig a Budapest Sportcsarnokban vagy a Kongresszusi Központban léptek fel. 
A Tátrai Band eddigi legutolsó stúdióalbuma, a Mexicano 1999-ben látott napvilágot, azóta elvétve lépnek fel. 2009-ben a Papp László Budapest Sportarénában ünnepelték a zenekar fennállásának huszadik évfordulóját, melyen a hat évvel korábban elhunyt Kovács Tamást Glaser Péter pótolta, de amúgy szinte mindenki ott volt, aki a pályájukon számított: Tátrai Tibor (gitár), Horváth Charlie (ének), Pálvölgyi Géza (billentyűsök), Solti János (dob), Horváth Kornél (ütőhangszerek), Csiszár Péter (szaxofon), Jamie Winchester (gitár és vokál), Czerovszky Henriett (vokál) és Tisza Bea (vokál).
JBSz

Tátrai Band

Az egyik legnyughatatlanabb és legjobb hazai rockgitárost, Tátrai Tibort (1952. április 5., Budapest) az 1980-as  években Hobo nevezte Tibus Gitaricusnak. Tátrai a magyar rocktörténet egyik legjelentősebb és talán legtöbbet foglalkoztatott muzsikusa. Tizenkétszer volt az év gitárosa. Az elmúlt ötven évben megszámlálhatatlan zenekarban, formációban dolgozott, csak a legfontosabbak: Sakk-Matt, Syrius, Generál, Skorpió, Hobo Blues Band, Török-Tátrai Tandem, Tátrai Band, Boom-Boom, Latin. Ahogy 2000-ben nyilatkozta a Népszabadságban: „A többség leragad egy szinten. Kitalálják, milyenek akarnak lenni, és attól kezdve csak azt nyomják. Nekem meg az elmúlt 8-10 évben mindig több bandám volt. Szerintem ez minden zenész számára kötelező kellene, hogy legyen. Sosem csináltam gondot abból, hogy honnan jövök, vagy hogy hova megyek. Semmit nem találtam ki előre. Mindenhonnan úgy álltam fel, hogy köszönöm gyerekek, ennyi elég volt, puszi, kalap, kabát. Vagy feloszlott a zenekar. És akkor kerestem egy másikat.”
Tizenhat éves korában még inkább a sportnak élt: 1968-ban félnehézsúlyú ifjúsági ökölvívó bajnok volt. De a zene még ennél is jobban vonzotta. 1969-ben a Radics Béla vezette Sakk-Matt együttes roadjaként megismerkedett Harmath Alberttel, akivel még abban az évben megalapította az elsősorban rhythm and bluest játszó Kárpátia együttest. Radics következő formációjának, a Tűzkeréknek már Tátrai is tagja lehetett, majd egy rövid Juventus-kitérő után 1972-ben csatlakozott az Ausztráliából visszatért legendás <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-syrius-klasszikus-6771">Syrius</a>hoz. Bő fél évig játszhatott az együttes legjobb felállásával, de aztán Orszáczky és Ráduly távozása után a fúvós funky irányába mozduló zenekarban már nem találta a helyét.
1973-ban rövid időre megfordult a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mini-6779">Mini</a>ben, majd az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-olympia-6820">Olympiá</a>ba igazolt át, ahol Horváth Charlie-val egymásra találtak, és 1975-ben együtt emelte ki őket onnan a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-general-390">Generál.</a> Velük készült a nagy sikert aratott Zenegép, rengeteget turnéztak külföldön, majd 1979-ben Frenreisz Károly elcsábította Tátrait az akkor induló Új <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-skorpio-6878">Skorpió</a>ba. De hiába került ott össze három remek muzsikus (a dobos Papp Tamás volt), a folytonos koncertezés és Frenreisz popularitásra törekvése nem tette lehetővé kiérlelt és egyenletes színvonalú lemezek készítését.
Tátrai a nyolcvanas évek elején a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-blues-band-9447">Hobo Blues Band</a> környékén is felbukkant, az 1983-as Még élünk! lemezen még vendégként játszott, az 1984-es Vadászat-on pedig már nem csak gitárosként, de szerzőként is maradandót alkotott. A továbbiakban viszont Török Ádámmal inkább a kísérleti, újszerű zenék felé fordult – a Török–Tátrai Tandem sportcsarnokok helyett kisebb klubokban, pubokban lépett fel.
1987-ben Tátrai úgy döntött, saját zenekart alapít, és létrehozta a Tátrai Bandet. Amikor pedig 1989-ben csatlakozott hozzájuk a régi zenésztárs, Horváth Charlie és Pálvölgyi Géza billentyűs, az együttes új pályára állt, és néhány éven belül – különösen a New York, New York című dal után – az ország egyik legnépszerűbb popformációja lett. Ettől kezdve nem volt megállás: minden évben sikeres országos turnék, zárásként BS- vagy BKK-bulik, és több tízezer példányban eladott lemezek. Egyéni, a pop és a rock között lavírozó (inkább az előbbihez közelebb álló) zenei világuk és Charlie különleges, rekedtes orgánuma a kilencvenes évek egyik legsikeresebb hazai zenekarává tette őket.
Az ezredfordulóra azonban a zenekar gyakorlatilag szétesett. Charlie szólóprojektjeivel volt elfoglalva, Tátrai meg egyszerre több vasat is tartott a tűzben, melyek közül zeneileg kétségkívül a mindössze két lemezt megért <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-boom-boom-11394">Boom-Boom</a> és a Szűcs Antal Gáborral közös latin-vonal lett a legérdekesebb.
Munkásságát 1996-ban A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével, 2010-ben Liszt Ferenc-díjjal ismerték el.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 264–265.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/TatraiTibor/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/TatraiTibor/?locale=hu_HU</a>

Kapcsolatok

Tátrai Band

Tátrai Tibor

Pálvölgyi Géza