Person/name

Pálvölgyi Géza

Ha érinted a két kezem - Skorpió

A folyóparton ülve - Skorpió

Vezess át az éjszakán - Skorpió

Szevasz haver - Skorpió

Rongylábkirály - Skorpió

Mi vagyunk a Skorpió - Skorpió

Maradj velem - Skorpió

Így szólt hozzám a dédapám - Skorpió

De jó lenne haver - Skorpió

Azt beszéli már az egész város - Skorpió

A vén koldus - Skorpió

Az 1970-es-1980-as évek fordulójának talán legjelentősebb hazai jazz-rock/szimfonikus rockegyüttese, amely más, hasonló zenét játszó formációkkal ellentétben folyamatosan jelentethetett meg nagylemezeket.
Móczán Péter (1951, basszusgitár) és Király István (1952, dob) még a szegedi Angyalokban tűnt fel, később a Vági Jazz Quintet tagjaiként több elismerést (többek között második hely az 1971-es Ki mit tud?-on) gyűjtöttek be. 1972-ben csatlakozott a zenekarhoz Varga János (1955, gitár). Aztán Móczán és Varga 1975-ben megalapította az Eastet, amelyhez a régi társ, Király István mellett Szakcsi Lakatos Béla (1943–2021, billentyűsök) is csatlakozott. Későbbi sikerükben döntő jelentőségű, hogy 1976 novemberében Budapestre költöztek, ahol a következő két évben soraikban kiváló jazz-zenészek fordultak meg.
A jazz-rockos kitérő után 1977-ben visszatértek az eredeti elképzelésekhez, az improvizatív, instrumentális rockzenéhez. 1978-ban készült el az Álmok című rockszvitjük, egy évre rá nagy sikerrel szerepeltek a Rockreflektor fesztiválon, amelynek hatására felvehették első, a slágerlistákra is felkerült kislemezüket (Szirének / A valóság hangjai).
Ekkor történt azonban egy váltás, ami sok rajongót megzavart: az addig csak instrumentális zenét játszó együttes 1979. november 15-én az E-klubban már új taggal, az énekes Zareczky Miklóssal (1954) lépett fel, és a korábbi szerzeményeik egy részét is énekelt változatban mutatták be (Zareczky csatlakozása időszakában lett amúgy a zenekar tagja Pálvölgyi Géza is). Sokan a popularitás felé tett engedmény jeleként értékelték ezt. Móczán egy későbbi interjúban erre reagálva elmondta: ők korábban sem ódzkodtak a vokális zenétől, csak addig nem találtak hozzá megfelelő partnert. Kétségtelen viszont, hogy a Hanglemezgyárban – ezt Móczán is elismerte – feltételül szabták, hogy legyen énekesük. 
Zareczky Miklós és Pálvölgyi Géza (1957, billentyűsök) csatlakozásával 1980-ban jött létre az East legerősebb felállása. 1981-ben öt nagylemezre szóló szerződést kötöttek az MHV-val. Még ez év novemberében boltokba került az első korong (Játékok), majd ettől kezdve szinte minden évben jött egy újabb, sőt 1982–83-ban még Japánban is megjelent tőlük két LP. Közben Ausztriában, Lengyelországban, Hollandiában turnéztak, 1983-ban pedig egy berlini rockfesztiválon több mint tízezer ember előtt játszhattak.
1987-re viszont Móczán Péter kivételével teljesen kicserélődött a zenekar. Előbb Tisza József, majd Homonyik Sándor, végül Takáts Tamás (1957) lett az East énekese, a Pálvölgyit felváltó Németh István a dobos Király Istvánnal az NSZK-ba ment vendéglátózni – helyükre Oláh Ali és Dorozsmai Péter (1959) érkezett, majd végül Varga János is kivált. Pálvölgyi viszont visszajött, így 1988-ban már vele készítették el meglehetősen populáris hatodik albumukat (A szerelem sivataga).
1989-ben megírták a rendszerváltás egyik emblematikus dalát (1956), Tátrai Tiborral kiegészülve különböző rendezvényeken tízezrek előtt léptek fel. 1994-ben bejelentették, hogy szerződést kötöttek a világ egyik vezető lemeztársaságával, a PolyGrammal (itt jelent meg CD-n A szerelem sivataga, illetve a Radio Babel című új anyag), majd szeptember 24-én nagyszabású és nagysikerű koncertet adtak a Budapest Sportcsarnokban. A zenekar ezután 2012-ben bukkant fel újra, és azóta is aktívan koncertezik.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 318–319.

East

Ahogy 1971-re (Locomotiv GT) és 1972-re (Taurus), úgy 1973-ra is jutott egy supergroup, amely pályafutását tekintve valahol a kettő között állt: ha változó felállásban is, de viszonylag sokáig működött. Ebben az évben az Illés feloszlása, illetve a Fonográf megalakulása, a Képzelt riport… vígszínházi bemutatója mellett kétségkívül a Skorpió létrejötte volt a legfontosabb esemény a hazai rock történetében.
Amikor a továbbra is a koncertezésben hívő Frenreisz Károly 1973 elején kivált a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című rockmusicallel a színház felé forduló Locomotiv GT-ből, rutinos és tehetséges zenészeket választott maga mellé társnak: az akkoriban a legjobb billentyűsnek számító Papp Gyulát (1951, ex-Mini), illetve az éppen felbomló Hungariából a gitáros Szűcs Antal Gábort (1950) és a dobos Fekete Gábort (1952). Nevük adott volt, hisz hárman is a Skorpió jegyében születtek.
Miután Zalatnay Cini negyedik albumán (Hadd mondjam el) már összecsiszolódtak, augusztus 11-én Szigetszentmiklóson élőben is bemutatkoztak – jó harmadnyi ház előtt. A Budai Ifjúsági Parkban viszont már tombolt a tömeg, és Frenreisz szakmai összeköttetése, profi menedzselése a tömegkommunikáció kapuit is gyorsan megnyitotta a zenekar előtt. Rádió- és lemezfelvételeket készítettek, a sajtó pedig supergroupként cikkezett róluk. Mint a zenészek nyilatkozták: a Skorpió, szakítva a divatos, dallamos slágerzenével és a kísérletező progresszív törekvésekkel, a külföldön népszerű hard rock vonalat követte. És bár az első album (Rohanás, 1974) kétségkívül erőteljesen szólt, mégsem hozta azt, amit a fentiek alapján várni lehetett.
A Rohanás, akárcsak a többi Skorpió-korong sajátosan kettős lett: az igényes zenei megoldások gyakorta falvédő szintű szövegekkel, közhelybölcsességekkel párosultak. Frenreiszék nem merték következetesen vállalni azt, amire pedig tehetségük, hangszertudásuk feljogosította volna őket. A supergroup gyakorta keltette az érzést, hogy itt valójában Frenreisz Károlyról és kísérőzenekaráról van szó, Frenreisztől pedig a háromperces limonádé pop nem állt nagyon messze, elég, ha a Citromízű banán (Metro) vagy a Sose mondd a mamának (LGT) című dalaira gondolunk.
Hiába arattak a hazai és külföldi turnéikon zajos sikereket, a nagy rohanásban kevesebbet törődtek a komponálással, nagylemezeiken (Ünnepnap, 1975, Kelj fel, 1976, Gyere velem, 1978) egyre sablonosabb zenei produkciókat kínáltak. A szövegek pedig nemcsak mesterkéltek és sematikusak voltak, hanem olykor mosolyt fakasztóak is.
Miközben rengeteget koncerteztek külföldön, 1976-ban a sopoti fesztiválon elnyerték a sajtó különdíját, 1977-ben skandináv és német körútjukon 157 (!) koncertet adtak, 1978-ban a Turku Music Festivalon a Uriah Heeppel és a Boomtown Ratsszel egyenrangúként kezelték őket. Az 1978-as Gyere velem azonban egy fáradt, önismétlő zenekar benyomását keltette. Ráadásul a hard rock hívei már náluknál sokkal izgalmasabb, „őszinte, kőkemény” rockot játszó zenekart hallhattak (Piramis, P. Mobil), így a Skorpió 1979 elején minden különösebb feltűnés nélkül oszlott fel. Frenreisz zenésztársai pedig a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat által favorizált Dinamithoz csatlakoztak.
Frenreisz nem adta fel, Új Skorpió néven újabb triót – Tátrai Tibor (1952, gitár), Papp Tamás (1957, dob) – hozott létre, és amikor 1979. augusztus 20-án bemutatkoztak, a közönség és a kritika is elragadtatással fogadta őket. Sajnos ismét kiderült, Frenreisz megint elkövette ugyanazt a hibát. Képtelen volt csak a belső hangokra figyelni. Az Új Skorpió (1980), illetve a Zene tíz húrra és egy dobosra (1981) ismét felemásra sikeredett: amolyan „virtuóz-kommersz” zenét játszottak, amelyből a koncerteken a szókapcsolat első, a lemezeken pedig második tagja volt érvényes. Valószínűleg ezért választotta őket a közönség az év gitárosának, basszusgitárosának, dobosának, korongjaik meg ugyanezért porosodtak az üzletek polcain.
1981-re azonban már ez a virtuozitás is érdektelenné vált, mindinkább visszasüllyedtek a kemény rock derékhadába, és 1983-ban szép csendben feloszlottak. Azóta kétszer próbálkoztak meg a visszatéréssel, de az Azt beszéli már az egész város (1985) és A show megy tovább (1993) című lemezük, illetve a hozzájuk kapcsolódó koncertek lényegében semmit nem tettek hozzá az addigi életműhöz.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 253–256.

Skorpió

A kilencvenes évek egyik legnépszerűbb rockzenekarát 1987-ben a basszusgitáros Kovács Tamás kezdeményezésére alapította annak névadó vezetője, Tátrai Tibor (1952, gitár). 
Az első két évben a Vertig József (ének), Tátrai Tibor (gitár), Kiss Erika (billentyűsök), Kovács Tamás (basszusgitár) és Papp Tamás (dob) felállású csapat hard rock zenét játszott. Szerencsekerék címmel egy nagylemezt is megjelentettek, ám a Tátrai Band pályáján 1989-ben kétségkívül új fejezet kezdődött: a mikrofon mögött Vertig Józsefet a külföldi vendéglátózásból hazatért Horváth Charlie, Kiss Erikát pedig Pálvölgyi Géza (billentyűsök) váltotta.
Az új formáció Illúziók nélkül LP-je ugyan még szerényebb sikereket aratott, nem sokkal később a New York, New York című dallal viszont berobbantak a slágerlistára (album: A küszöbön túl, 1991),  és ezzel létrejött a kilencvenes évek egyik legsikeresebb, legegyedibb hangzású zenekara. A kilencvenes évek első felében egymás után jelentették meg kritikai és kereskedelmi szempontból egyaránt sikeres nagylemezekeiket (Kísértés, 1992, Utazás az ismeretlenbe I-II., 1994, A Hold szerelme, 1995, Trilógia, 1996, Hajnali szél, 1996), rendre zsúfolt országos turnékat adtak, melyek megkoronázásaként mindig a Budapest Sportcsarnokban vagy a Kongresszusi Központban léptek fel. 
A Tátrai Band eddigi legutolsó stúdióalbuma, a Mexicano 1999-ben látott napvilágot, azóta elvétve lépnek fel. 2009-ben a Papp László Budapest Sportarénában ünnepelték a zenekar fennállásának huszadik évfordulóját, melyen a hat évvel korábban elhunyt Kovács Tamást Glaser Péter pótolta, de amúgy szinte mindenki ott volt, aki a pályájukon számított: Tátrai Tibor (gitár), Horváth Charlie (ének), Pálvölgyi Géza (billentyűsök), Solti János (dob), Horváth Kornél (ütőhangszerek), Csiszár Péter (szaxofon), Jamie Winchester (gitár és vokál), Czerovszky Henriett (vokál) és Tisza Bea (vokál).
JBSz

Tátrai Band

Frenreisz Károly (1946, Budapest) basszusgitáros, énekes, zeneszerző, a Metro, majd az LGT tagja, a Skorpió együttes vezetője. 1965-től a beatkorszak legendás együttesében, a Metróban-ban zenélt. 1971-ben alapító tagja volt a Locomotiv GT-nek, melynek 1973 elejéig basszusgitárosa, fúvósa és énekese is volt. 50 évvel ezelőtt, 1973-ban alapította meg a Skorpiót, amely a mai napig kisebb-nagyobb megszakításokkal aktív zenekar. Ő az együttes frontembere és vezetője. Kétszer lett – 1974-ben és 1981-ben – Az év basszusgitárosa, számos filmzenét írt, és több játékfilmben is szerepelt. 2012-ben Budapest díszpolgára lett, 2015-ben A Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést kapta, 2016-ban Fonogram Életműdíjas, 2017-ben pedig a legmagasabb állami kitüntetést, a Kossuth-díjat vehette át munkásságának elismeréseképpen. 2021-ben Ferencváros díszpolgára lett, azé a budapesti kerületé, ahol felnőtt.
1946. november 8-án született Budapesten. A híres Gundel család leszármazottja: nagyapja Gundel Károly, a magyar vendéglátós szakma és gasztronómia mestere, testvére Bujtor István színész, rendező, féltestvére a színészzseni Latinovits Zoltán volt. Ötévesen kezdett zongorázni, és kiderült: abszolút hallása van. Kamaszként nagy hatást gyakorolt rá a jazz, ezért szaxofonozni akart, de a konzervatóriumban köztes megoldásként a klarinétot választotta. A szaxofont nyaranta a balatonszemesi Vigadóban fújta esténként egy alkalmi zenekarban. 1963-64-ben a Benkó Dixieland Bandben és Vukán György zenekarában is megfordult, végül a zenélés kedvéért egy év után félbehagyta az orvosi egyetemen megkezdett fogorvosi tanulmányait.
19 évesen lett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-metro-6269">Metro</a> tagja. „A basszusgitár úgy jött, hogy bekerültem a Metro zenekarba szaxofonosként, Schöck Ottó pedig basszusgitárosként. Bár nagyon jól basszusgitározott, ő elsősorban zongorista volt. Egyszer azt mondta nekem: Figyelj ide, tanulj meg egy-két dalt basszusgitározni, alatta én zongorázhatok.” – emlékezett vissza 2006-ban. A legendás együttes legjobb időszakának volt részese 1965 és 1970 között, közben másfél évet külföldön is vendéglátózott, a Metro dobosával, Brunner Győzővel 1967-68-ban Svédországban zenéltek. Frenreisz a Metróban basszusgitározott, szaxofonozott, énekelt, dalokat szerzett, legnagyobb slágere, a Citromízű banán az együttes első albumán jelent meg 1969-ben. Az egy évvel későbbi Egy este a Metro Klubban… a magyar könnyűzene történetének első koncertalbuma, amelyen a dalok többségét Frenreisz írta.
Az együttest 1971 tavaszán az első magyar supergroup, az akkor alakuló <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a> kedvéért hagyta ott. „Mi akkoriban Presser Picivel rengeteget lógtunk együtt, sokszor vacsoráztunk és beszélgettünk a Fészek Klubban, hogy hogyan tovább. Éreztük, hogy sem az Omegában, sem a Metróban nem tudunk már újat hozni, hogy lépnünk kell. Az akkori hármas - Illés, Omega, Metro - igyekezett kiszolgálni az ország zenei közízlését, mi meg szerettünk volna sokkal progresszívebb zenét játszani.” – mondta 2006-ban. A „zenészek zenekarába” a billentyűs Presser Gábor és a dobos Laux József az Omegából, a tragikus sorsú gitáros, Barta Tamás a Hungariából érkezett. Zeneszerzésben Presser vitte a prímet, de Frenreisznek is komoly tere nyílt, már a bemutatkozó kislemez egyik számát (Boldog vagyok) is ő jegyezte. A szélesebb közönség elé 1972. május 1-jén léptek, a tabáni koncertek nyitányaként, még a Gellérthegy oldalában több tízezer fiatal ismerhette meg a mára már szintén legendás Syrius után fellépő LGT zenéjét, amely aztán világszerte sikert aratott. Szerepeltek a tokiói Yamaha fesztiválon, majd - olyan világsztárok társaságában, mint a Beach Boys, Joe Cocker, és a Genesis – az angliai Lincolnban 1972 májusában megrendezett fesztiálon is. Angliában vették fel második albumukat. Idehaza - Frenreisz és az énekesnő magánéleti kapcsolata miatt is – Zalatnay Saroltának készítettek lemezeket. Frenreisz Károly 1973-ban vált ki a zenekar színházi szerepvállalása, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical miatt az LGT-ből.
Még abban az évben egy újabb supergroupot alapított, ez volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-skorpio-6878">Skorpió</a>. Első nagylemezük az 1974-ben megjelent A rohanás volt, rajta a zenekar egyik legnagyobb slágerével, az Így szólt hozzám a dédapám című dallal. A dobos Fekete Gáborral, a billentyűs Papp Gyulával és a gitáros Szűcs Antal Gáborral évente több száz koncertet adtak. Itthoni fellépéseik mellett szerepeltek több amerikai városban, bejárták szinte egész Európát, különösen Lengyelországba hívták gyakran a pozitív életérzést sugárzó zenekart. Albumaik a hard rock jegyében készültek, zenéjükre a feszes basszusgitár-dob alap volt a jellemző. Svédországban is jelent meg egy angolnyelvű nagylemezük (The Run, 1978). „A Skorpió mindig is egy improvizációkra építő zenekarnak számított, nem volt minden betervezve, szabadon játszottunk, de soha egy hibás hang nem hangzott el a koncerteken. Minden egyes felállásban nagyon odatettük magunkat, de nem a görcsös figyelemről, inkább az önfeledt zenélésről szóltak ezek az esték.” - nyilatkozta a zenekarvezető 2021-ben.
A kvartett 1979-ben feloszlott, Frenreisz Tátrai Tibor gitárossal és Papp Tamás dobossal alakított formációt, Új Skorpió néven. A trióra a virtuóz előadásmód mellett a populárisabb dalok voltak jellemzőek. 1983-ban feloszlottak, 1985-ben már újra egy négytagú együttes jelentkezett Skorpió néven. Frenreisz mellett Papp Tamás dobos, Szűcs Antal Gábor gitáros és Pálvölgyi Géza billentyűs voltak a tagok. „Azt beszéli már az egész város, hogy újra dübörög a banda” hangzott fel 1985-ös lemezük nyitódalában. 1993-ban jelent meg eddigi utolsó stúdióalbumuk (A show megy tovább). A Skorpió kisebb-nagyobb kihagyásokkal napjainkban is fellép, legutóbb 2021. augusztus 20-án koncerteztek.
Az évek során Frenreisz Károly szerepelt filmekben (Mélyrétegben, 1967; A nagy generáció, 1985; A három testőr Afrikában, 1996; Magyar vándor, 2004), és írt filmzenéket is (Csak semmi pánik, 1982; Az elvarázsolt dollár, 1985; Hamis a baba, 1991; A három testőr Afrikában, 1996; Zsaruvér és Csigavér I., 2001; Zsaruvér és Csigavér II., 2002).
Frenreisz Károly nem tartja magát üzletembernek, mégis létrehozott egy hang-, fény- és színpadtechnikával, majd egy divat- és formatervezéssel foglalkozó céget is. 2006-ban, Frenreisz 60. születésnapján régi zenészkollégáival – egykori Metro-, LGT- és Skorpió-tagokkal – állt színpadra egy nagyszabású budapesti koncerten. A mai is aktív Frenreisz Károly úgy érzi, bár az idő eljárt felette, még mindig rengeteg terve van.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/FrenreiszKaroly/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/FrenreiszKaroly/?locale=hu_HU</a>

Kapcsolatok

Ha érinted a két kezem - Skorpió

A folyóparton ülve - Skorpió

Vezess át az éjszakán - Skorpió

Szevasz haver - Skorpió

Rongylábkirály - Skorpió

Mi vagyunk a Skorpió - Skorpió

Maradj velem - Skorpió

Így szólt hozzám a dédapám - Skorpió

De jó lenne haver - Skorpió

Azt beszéli már az egész város - Skorpió

A vén koldus - Skorpió

East

Skorpió

Tátrai Band

Frenreisz Károly

A show megy tovább

A nemek háborúja

Azt beszéli már az egész város

Elvarázsolt Edda dalok

A szerelem sivataga

Vadaskert I-II.

Csillagszél

Skorpió ’73-’93

Csintalan lányok, rossz fiúk

Live - Két Arc

Messze a felhőkkel - Életműkoncert

Symphonic

Csepel felett az ég - Koncertfelvétel 1981

Vezess át az éjszakán - Skorpió

Szevasz haver - Skorpió

Rongylábkirály - Skorpió

Mi vagyunk a Skorpió - Skorpió

Maradj velem - Skorpió

Így szólt hozzám a dédapám - Skorpió

Ha érinted a két kezem - Skorpió

De jó lenne haver - Skorpió

Azt beszéli már az egész város - Skorpió

A vén koldus - Skorpió

A folyóparton ülve - Skorpió