Publication/name

Crowded Universe

A számtalan zenekarban (Triton, Barabás Lőrinc Eklektric, Smárton Trió, Qualitons) megforduló Premecz Mátyás (1982) régóta olyan hangszert (B3-as alkatrészekkel tuningolt Hammond B2-es orgona) használ előszeretettel, amely már akkor is divatjamúlt volt, amikor ő született. Generációja talán legaktívabb billentyűse sosem kedvelte a műfaji határokat, hiába a klasszikus alapképzés, hiába a progresszív rock szeretete, hiába a jazztanszak, ő mindig is a leginkább a határterületeken érezte jól magát.
2008-ban hívta életre saját formációját, mellyel – miként a Népszabadságban nyilatkozta – „olyan zenei világot szeretnék képviselni, amit nem nagyon hallok a hazai zenekarok között. Jazzes, funkos, instrumentális bulizene, vállaltan egyszerű témákkal és sok játékkal, hülyéskedéssel, improvizációval, váratlan fordulatokkal. Sokáig neve sem volt, aztán – hirtelen ötlettől vezérelve – egy kék színű puha sál után neveztem el. Szeretem, hogy nem sokat árul el. Hogy nem determinál. A koncerteken úgyis megtelik tartalommal.”
Premecz több gitárost kipróbált, mire létrejött a bemutatkozó nagylemezen (Nahát Babám, 2011) hallható szextett felállás – Premecz Mátyás (billentyűsök), Zádor Tamás (gitár), Ávéd János (tenorszaxofon), Jász András (altszaxofon), Bognár Attila (harsona) és Badics Márk (dob) –, mellyel részben saját szerzeményeket játszotta, részben Jimmy Smith, Reuben Wilson és Lonnie Smith kompozícióit. Miként Premecz az említett interjúban hangsúlyozta: „nem tartom magam zeneszerző alkatnak, nehezen és lassan írok, de nagyon élvezem azt a pillanatot, amikor a zenekar megszólaltatja egy-egy ötletemet.”
A kifejezetten instrumentális örömzeneként indult, a saját helyét kimozgó Kéknyúl pályáján az évtizedek óta Budapesten élő amerikai színész-énekes, Andrew Hefler (1971) csatlakozása hozott újabb lendületet, akinek karakteres éneke azóta is meghatározza a Kéknyúl hangzását. Már vele készült a 2014-es The Wind Plays Me és az egy évvel későbbi Crowded Universe, melyeken továbbra is a hetvenes évek soul- és funkzenéjében gyökerező urbánus tánczene dominál. Andy szenvedélyes éneke mögött a mindent betelítő Hammond-szőnyeg fölött vérbő fúvósszólamok és remek gitármenetek (Csókás Zsolt) sorjáznak, a hazai zenei életben manapság egyedülállóan sok vokállal színezve.
Csak azzal a bizonyos, évek óta készülő harmadik stúdióanyaggal maradtak azóta is adósak. 2020 karácsonyára ugyan kiadtak egy koncertlemezt (Live Live Live), rajta négy vadonatúj dallal, de továbbra is úgy gondolják, hogy a zenekar valódi arcát az energikus koncerteken mutatják meg. 2022 áprilisában a Magyar Zene Házában léptek fel, mely alkalomra egy limitált példányszámú kislemezt jelentettek meg.
JBSz
 Kapcsolat:
<a href="https://keknyul.com/">https://keknyul.com/</a>
<a href="https://www.facebook.com/keknyulband/">https://www.facebook.com/keknyulband/</a>

Kéknyúl

Zongorista, orgonista, zeneszerző, többek között a Barabás Lőrinc Eklektric, a Qualitonson, a Smárton Trió, a Sena Band meghatározó muzsika. És ott van a saját formációja, a 2009 óta működő Kéknyúl.
A zene szeretetét a családból hozta, ahol amúgy tanárként, mérnökként, orvosként vagy informatikusként keresték a kenyérre valót, de autodidakta módon mindenki játszott valamilyen hangszeren. Középiskolában kezdett jazzt hallgatni, főként a kotta nélküliség vonzotta benne, ő is úgy szeretett volna zongorázni, hogy az ne mindig a reprodukcióról szóljon, hanem készségszinten legyen meg, és azt játszhassa, amit éppen érez vagy gondol, stílustól függetlenül. 2002-ben felvételizett a jazztanszakra, közben meg informatikát tanult a műegyetemen. Mígnem 2007-ben úgy döntött, hogy végérvényesen a zenére teszi fel az életét. 
Már egyetemi évei alatt is párhuzamosan több zenekarban játszott, de a kétezres végén igazi álláshalmozó lett, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-barabas-lorinc-eklektric-23314">Barabás Lőrinc Eklektric</a>től a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-the-qualitons-7306">Qualitons</a>on és a Smárton Trión át a Tritonig sokfelé megfordult. És hát ott a saját zenekara, a 2009 óta létező <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-keknyul-22532">Kéknyúl,</a> ahol már nemcsak zenél, de számokat is ír. Vagy a Premecz Mátyás Organ Trio, amellyel túlnyomó részt szintén saját szerzeményeket adnak elő, miként a Facebook oldalukon írják, "stílusuk egészséges keveréke a jazznek, a bluesnak és néhol a funknak, és tetten érhetőek a nagy előadók, például Lonnie Smith és Jimmy Smith vagy a Led Zepelin hatásai is."
Mindezek mellett pedig Premecz Mátyás az elmúlt évtizedek egyik nagy Hammond-megszállottja. És hogy miért használja előszeretettel azt a hangszert, amely már akkor is divatjamúlt volt, amikor ő született, egy 2009-es interjúban így válaszolt: „Egyszerűen fantasztikus a hangja. Amikor kamasz koromban meghallottam Keith Emersont játszani rajta, azonnal megfogott. Végül három éve sikerült vennem egy 1953-ban gyártott B2-est, ami akkor gyakorlatilag egy roncshalmaz volt, még a bútorzata is hiányzott, úgy kellett hozzá utólag készíttettem egy asztalossal. Aztán az idők során fokozatosan kiegészítettem B3-as alkatrészekkel, így ma gyakorlatilag az utolsó szögig megegyezik a legendás hangszerrel, csak minimum három orgonából pakoltam össze. A digitális hangszerek sosem tudják nyújtani azt a játékélményt, mint a régi analógok. Fontos szó az élmény, mert a hangját elég jól tudják reprodukálni, csak az élményt nem. Az ipar mindig afelé megy, hogy minél kisebb legyen a test, közben meg épp annak nagyságától lesz elementáris a hang. Meg a Hammond életben tartásában van némi western romantika hangulat is, ahogy az ember hősiesen küzd ezzel a koros nagy hangszerrel. A régiség amúgy is nagy divat mostanság, szépen ellene megy a fogyasztói társadalomi szemléletnek, s már ezért is szimpatikus számomra.”
JBSz Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/premeczb3">https://www.facebook.com/premeczb3</a>

Premecz Mátyás

Izgalmas határmezsgyére merészkedtünk // Premecz Mátyás, Kéknyúl

Január 13-án az élettel teli, egyszerre soulos, jazzes, blues-os zenében utazó nagyszerű koncertzenekar, a Kéknyúl indítja az A38 Hajó 2017-es szezonját a Koncertteremben. Ennek alkalmából beszélgettünk Premecz Mátyás zenekarvezetővel.
 
Azzal együtt, hogy levetettétek a Hammond Band utónevet, minden bizonnyal a zenekar működése, hangsúlyai, "mission statementje" és repertoárja is megváltozott. Mesélnél erről?
 
Egy picit elcsúsztak a zenekarban a hangsúlyok. Az igazán elszánt, ádáz orgona-muzsikát kiszerveztem a triómba, amivel 2017 tavaszán fogunk debütálni, legalábbis nagylemez formájában ekkor szeretném megörökíteni azt a munkát, amit immár majdnem 10 éve végzünk a Premecz Mátyás Organ Trióval. A Kéknyúllal pedig egy nagyon izgalmas határmezsgyére merészkedtünk az utóbbi években, olyan zenét alkottunk magunknak, ami meglehetősen sok műfajon átível, mégis (szerintem) elég egységes és jellegzetes tud lenni. Amúgy, a zenekar kezdete óta fennállt ez a műfaji keveredés, sok blues-fesztiválnak túlságosan jazzesek voltunk, máshol meg túlságosan rockosnak vagy blues-osnak panaszoltak minket. A tipikus magyar pop-fesztiválokhoz egy picit túl bonyolultak vagyunk, a tipikus koncerttermekhez túlságosan vidámak és egyszerűek. És akkor a rádiós kifogásokat még el sem kezdtem sorolni.
 
Egy éve jelentettétek meg legutóbbi nagylemezeteket. "Idén decemberben megjelenő új lemezünkön teljesen új arcunkat szeretnénk megmutatni. Sokkal tudatosabb zeneszerzéssel, rengeteg kollektív munkával készültek az új dalok, ezáltal színesebb, érzelmesebb lett az anyag, sok általunk szeretett stílust ölel fel", nyilatkoztad akkor. Mesélnél bővebben arról, hogy mi változott akkor a korábbi munkamódszerhez képest?
 
A munkafolyamatunk nem túl tudatos, de azért igazából van ennek a folyamatnak effektív munka része is. Sok idő kellett ahhoz, hogy rádöbbenjek, az ihlet nem csak úgy nyakon szúr egy ártatlan pillanatban, hanem meg kell adni ehhez a lehetőséget. Időt és teret kell áldozni a munkára. Az elmúlt néhány év eredménye az is, hogy bővíteni tudtam a hangszergyűjteményemet, és a különféle hangok mind más-más világok felfedezésére inspirálnak. Ez a színesedés mindenképpen tetten érhető a lemezen, és nagyon szeretnénk továbbra is fenntartani, gyarapítani a zenénk sokféleségét.
 
Mennyire "hagyományőrző" zenekar a Kéknyúl, vagy mennyire törekedtek az általatok képviselt zenei hagyomány(ok) modern kontextusba helyezésére?
 
Összetett viszonyban vagyok a témával, talán azért, mert a “modern kontextus” annyira sokfélét jelent. Az alapvető vonás, ami minden egyebet meghatároz, az talán az, hogy én elsősorban egy zongorázásban járatos, relatíve képzett zenészként tekintek magamra. Tehát nem szinti-guru, nem producer, nem zeneszerző, nem dobgép nyomkorászó, nem DJ, és így tovább. Ennek megfelelően imádok minden olyan friss ötletet, ami abban hoz újdonságot, amiben jók vagyunk, a hangszeres együttjátékban. Ebből talán érezhető, hogy mik azok, amik nem inspirálnak: a kivasalt éneksávok, metronómra húzott dobok, unalomig ismételt frázisok,  teljesen elidegenített énekeffektek, általában véve mindaz, amit csak arra használnak, hogy elleplezzék a zenét előadó hiányosságait.
Viszont ami az utóbbi években például keveréstechnikában, vagy az elektronikus zenében hallható, azt forradalminak gondolom. Kedvelem és kifejezetten törekszünk arra, hogy megtaláljuk azt a keveréket, amitől mi is korszerűek, izgalmasak leszünk, miközben egy pillanatig nem kérdés, hogy kijártuk az iskoláinkat.
Kicsit más aspektus, hogy a zenélés mellett mérnök is vagyok. Évek óta érdekel az elektronikus hangszerek lelkivilága. Minden hangszeremet én javítom (a digitálisakat kivéve), és végre elkezdtem kísérletezni az effekt-építés ezoterikus művészetével is. Ezeket az egyedi vasakat is be fogjuk építeni a műsorba előbb-utóbb.
 
Kik azok a hasonszőrű kortárs előadók vagy zenekarok, akik inspirálják a zeneírásotokat, zenekari működéseteket? Mit szólsz az elmúlt évek gazdag neo-soul-, neo-R&B-hullámához?
 
Sok izgalmas produkció van, amiket nagyon szeretünk, most a kevésbé közismerteket sorolnám fel: Alabama Shakes, Vulfpeck, Sharon Jones, Paul Gehrig, Cory Henry és zenekarai (Funk Aposthols, Snarky Puppy). 
 
Melyek voltak a tavalyi év legfontosabb és legizgalmasabb Kéknyúl-pillanatai?
 
A tavalyi év izgalmas volt, soha ennyi koncertünk nem volt még. A Crowded Universe című lemezünk olyan kapukat is kinyitott, amik ezelőtt zárva voltak, és emiatt büszkék vagyunk az anyagra. Tavasszal előadhattuk az anyagot a MüPában is, persze néhány remek vendéggel, és elkezdtük végre Magyarország meghódítását is. Mivel az országos média lefedettségünk elég csekély, marad a klasszikus módszer: odamegyünk, és megmutatjuk, mit árulunk. Erdélyben is debütáltunk a nyáron, ott konkrétan azt skandálta a közönség, hogy “Költözzetek ide!”.

Crowded Universe

Kapcsolatok

Kéknyúl

Premecz Mátyás

Premecz Mátyás (Kéknyúl) interjú, A38 Magazin, 2017