Publication/name

Bim-bam

A szövegírók közül G. Dénes György (Guttman Dénes György, 1915–2001) – vagy ahogy a szakmában nevezték: Zsüti – volt a rangidős, a szakmában közszeretetnek örvendett, mégis csak nyolcvanéves korában kapta meg első komolyabb elismerését (EMeRTon-díj). 2001 tavaszán a Kossuth-díj átadását viszont már nem érhette meg.
A negyvenes években Karády Katalin háziszerzőjeként tartották számon, de az ötvenes-hatvanas években olyan népszerű slágereknek írta a szövegét, mint a Csinibaba, a Megáll az idő, a Járom az utam, a Nekünk találkozni kellett, a Sajnos szeretem, a Haccacáré, az Ez történt Lellén vagy a Más ez a szerelem, mely az 1966-os Táncdalfesztivál-on – Toldy Mária előadásában – első díjat kapott.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 131.

G. Dénes György

A Magyar Rádió egyik legfoglalkoztatottabb táncdalénekese, pályatársai közül elsőként jegyezhetett önálló albumot, miközben az 1960-1970-es években közel 100 dala jelent meg kislemezen.
1965-ben második lett a Ki mit tud?-on, felvették a rádió könnyűzenei stúdiójába, ahol 1966-ban készült első felvétele (Túl az első nagy szerelmen). Második dala (Minden ember boldog akar lenni) már országos siker. Két évig ő volt a legsikeresebb női előadó: 1967. július 1. és 1968. június 30. között 362 473 kislemezét adták el, főként Dobos Attila slágereinek (Minden nap, Mindenkinek van egy álma) köszönhetően. Utóbbi lett 1969-ben a legnagyobb példányszámban eladott hazai kislemez, ezért Cannes-ban, a MIDEM-en Magyarország képviseletében ő vehette át a Márvány Trófeát. Visszaemlékezései szerint három hónap alatt 380 ezer darabot értékesítettek belőle.
Ezt követően kezdett el külföldre járni, előbb Innsbruckba, majd Kubába hívták, később a szocialista blokk országai, illetve Jugoszlávia összes nemzetközi fesztiválján is megfordult. S bárhová ment, a Mindenkinek van egy álma című slágerét az adott ország nyelvén énekelte el. Nem meglepő, hogy szinte mindenhol ő vitte el a közönségdíjat. Tánczenei műsorok és ORI-turnék egyik nagy sztárja volt, slágerei (Nincsen olyan szerencsém, Kis papírhajó, Sose fájjon a fejed, Veled is megtörténhet egyszer, Szeretném bejárni a Földet, Még iskolába járok) a hatvanas évek végéig szerepeltek a sikerlistákon.
Dobos disszidálása után legnagyobb sikereit betiltották, ezzel karrierjét is kettétörték. A hetvenes évek első felét Harangozó is javarészt külföldön töltötte, az 1976-ban kiadott újabb albuma (Lánynak születtem) révén viszont ismét visszakerült a hazai reflektorfénybe. Sőt a következő években számos új slágert (Óriáspénz, Hidd el, Szeretném, ha féltékenyebb volnál, Ma valakinek hiányzom, Banánvirág) jegyzett. A nyolcvanas években azonban ismét a nyugati vendéglátóipar biztosított számára megélhetést, például több hónapon át Kanadában és az Egyesült Államokban vendégszerepelt, ahol főként külföldre szakadt magyarok körében énekelte legismertebb dalait.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 110–111.

Harangozó Teri

Az 1960-as évek egyik jlegsikeresebb és legtermékenyebb táncdalszerzője és énekese.
Zongorista-énekesként tűnt fel a hatvanas évek elején. Írt slágereket Zalatnaynak (Szervusztok, régi barátok), Aradszkynak (Annál az első ügyetlen csóknál, Még ide-oda húz a szív, Isten véled édes Piroskám), Németh Lehelnek (Számum), Mary Zsuzsának (Mama, Halálkanyar), Harangozó Terinek (Minden ember boldog akar lenni, Minden nap), akivel duóban is sikeres volt (Nyári zápor). Csaknem száz rádiófelvétele, több mint ötven hanglemeze készült a hatvanas években (A boldogságtól ordítani tudnék, Piros pezsgő, Se vele, se nélküle, Krisztina, Albérlet az emeleten, Kövek a vízparton, Balatoni éjszakák, Ő és én, Rózsák illatozzatok).
Külföldre távozása után nemcsak őt radírozták ki a hazai popéletből, hanem a slágereit is, valamint azokat, akik ezeket énekelték. (Ugyanez történt a korszak másik sikeres szerzőjének, Lovas Róbertnek a dalaival.) Később visszatért Magyarországra, 1985-ben jelent meg második lemeze (Dobos Attila új dalai).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 105.

Dobos Attila

Kőrössy János 1964-es qualitonos nagylemezén többek között a magyar modern jazz első igazán nagy formátumú trombitása, Tomsits Rudolf (1946–2003) fújt. Másfél évtizeden át volt a Stúdió 11 egyik legstabilabb tagja és elsőszámú hangszerelője, emellett zeneszerzőként és zenekarvezetőként egyaránt elismerést vívott ki magának. 2003-ban neki ítélték oda a Szabó Gábor-díjat, 2008-ban pedig az ő emlékére rendezte meg a Magyar Rádió a jazztrombita tehetségkutató versenyét.
A hatvanas évek elején a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-gonda-janos-44721">Gonda János</a> által vezetett Qualitonban, majd <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-korossy-janos-44863">Kőrössy János</a> és <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bergendy-istvan-161">Bergendy István</a> együtteseiben hívta fel magára a figyelmet, a hatvanas évek végén alapított kvartettje, majd tíz évvel későbbi szextettje pedig a legjobbakéval vetekedett. 1980 és 1992 között az újvidéki rádió big bandjét vezette, melynek egyben karmestere, zeneszerzője, hangszerelője és szólistája is volt. 1991-ben a szekszárdi Belvárosi Plébániatemplomban mutatták be Christus Vinicit – Szekszárdi Jazz Mise című művét. 1995-ben Babos Gyulával, Pege Aladárral és Kőszegi Imrével létrehozták a Take 4 együttest, mellyel három CD-t jelentettek meg. Éveken át tanított a jazztanszakon. A kilencvenes években emellett sokat dolgozott Hobo produkcióiban, lett a bluesénekes-előadóművész több színházi produkciójának és nagylemezének szólistája, hangszerelője.
Pályafutása legerősebb köreit azonban kétségkívül 1964 és 1972 között működő kvartettjével futotta. Előbb a szintén a Stúdió 11-tag Berkes Balázzsal (bőgő) és Korodi Jenővel (dob) alakított triót, majd egy darabig Berkessel duózott. Az ő javaslatára vették be harmadiknak a zongorista Vukán Györgyöt, végül a Kórodit váltó Rosenberg Tamással lett teljes a később legendássá nemesedett Tomsits Quartet. A következő években járták a külföldi fesztiválokat, többek között Montreux-ben, Bledben, Bécsben, Palermóban és Varsóban arattak megérdemelt sikereket. 1971-ben a Dizzy Gillespie-vel, Thelonious Monkkal és Art Blakeyvel fölálló Giants of Jazz előzenekaraként turnéztak Európa-szerte. Főként saját számaik voltak, jól megírt, koncepciózus zenék, kellően progresszív hozzáállással. Kár, hogy a kvartett játékát nem őrizte meg önálló nagylemez.
Tomsits Rudolf: „A prospektuson az volt feltüntetve, hogy a stílusunk modern. Nem avantgarde; abban az időben mentek a free zenék, de azt soha nem szerettük. Azon az úton mentünk, amin Keith Jarrett és Chick Corea is járt: modern jazzt játszottunk, tele swinges elemekkel. Minden számot kidolgoztunk, az akusztikus hangzás minden lehetőségét kihasználtuk. Sok olyasmit csináltunk, amire ma már nem vállalkoznak a zenekarok, mert elüzletiesedett a szakma, mindenki azt nézi, hogy mit tud érte kapni. Mi viszont azért szerettük, mert eljuthattunk fesztiválokra, ahol személyesen láthattuk az addig csak rádióból hallott muzsikusokat. Ez nagy élményt nyújtott, ebből rengeteget lehetett tanulni. Azért is maradtunk korszerűek, mert mindig az áramlattal tudtunk haladni.”
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 110.

Tomsits Rudolf

Zenét és szöveget egyaránt írt a Magyarország egyik legtöbbet játszott szerzőjének számító Szenes Iván (1924–2010), akinek a színházi adattárban több mint 400 bemutató fűződik a nevéhez. A legkülönbözőbb előadóknak írt sikerdalokat (szinte kivétel nélkül társszerzőként), többek között Ákos Stefinek, az Apostolnak, Aradszky Lászlónak, a Corvina együttesnek, Cserháti Zsuzsának, Jávor Pálnak, Karády Katalinnak, Koós Jánosnak, Korda Györgynek, Kovács Katinak, Mary Zsuzsinak, Mikes Évának, Németh Lehelnek, Vámosi Jánosnak és Zalatnay Saroltának.

Szenes Iván

A slágercéch doyenje Bágya András (1911–1992) a második világháború után került Erdélyből Budapestre, ahol előbb a Holéczy együttesben zongorázott, majd 1947-től a Magyar Rádió könnyűzenei osztályának munkatársa, később évtizedeken át vezetője lett. Az ötvenes években számos sikerfilmhez írt örökzölddé vált dalokat (Megáll az idő, Micsoda éjszaka!, Csini¬baba), a hatvanas-hetvenes években pedig a hazai tánczenei élet egyik meghatározó alakja lett. Megszámlálhatatlan táncdalt, sanzont, szimfonikus könnyűzenét és zenekari művet szerzett, nevéhez fűződik az első magyar rockballada, az 1973-as A fekete tó legendája (szövegíró: Huszár Erika), melyben Koncz Zsuzsa, Orszáczky Miklós, Horváth Attila és Máté Péter is énekelt. Emellett Bágya András kora és műfaja egyik legjobb hangszerelőjének számított.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 129.

Bágya András

Hat évtizedes pályafutása során Magyarország egyik legtermékenyebb dalszövegírója lett az eddig említettekhez képest lényegesen fiatalabb, de a beatzenészeknél még mindig egy tizessel idősebb S. Nagy István (1934–2015). Több mint hétezer dal szövege fűződik a nevéhez, bár a szakmában köztudott, hogy sokszor adta a nevét olyan szövegekhez is, amikhez alig írt sorokat, de azok a nevével gond nélkül megjelenhettek. Legnagyobb sikere Máté Péter zenéjével és előadásában az Elmegyek című dal volt.
Két dalszövegével győzött a Táncdalfesztivál-on (Késmárky Marika: Egy fiú a házból, 1969, Zalatnay Sarolta: Fák, virágok, fény, 1971). 1963-tól hosszú időn át Payer András volt a szerzőtársa. Szörényi Leventével ő írta az egyik legelső magyar nyelvű beatdalt, a Rohan az idő-t, amelyet Koncz Zsuzsa adott elő. A hatvanas évek közepétől ő írta/gondozta egyes beatzenekarok (Omega, Metro, Scampolo, Echo, Atlantis, Dogs, Liversing, Pannónia) szerzeményeit, a beatlányok (Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta) mindegyikének több sikerdalt írt.
Olyan – különböző karakterű – slágerek fűződnek még a nevéhez, mint a Nekem a Balaton (Németh Lehel), a Gedeon bácsi (Szécsi Pál), az Azért vannak a jó barátok (Máté Péter), a Kell, hogy várj! (Neoton), a Múlnak a gyermekévek (Ihász Gábor), a Szóljon hangosan az ének (Soltész Rezső). És némi meglepetésre számos kemény rock zenekar (Piramis, Edda Művek, Dinamit, Karthago) emblematikus dalának (például Becsület, Álom, Te mondd meg!, Csak egy szót akarok) szövegét is ő jegyzi (legalábbis hivatalosan).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 131–132.

S. Nagy István

„Nem ismerünk olyan zeneszerzőt, akinek munkássága ilyen mértékben ívelt át korszakokon, divatokon, tudott újra és újra az aktuális trendek szerint megújulni” – hangsúlyozta a Bágya Andrásnál mindössze egy évvel fiatalabb Fényes Szabolcs (1912–1986) temetésén Lendvay Kamilló, és az Erkel-díjas zeneszerző műfajtörténeti jelentőségét mutatja, hogy róla nevezték el a könnyűzenei alkotótevékenységet elismerő Fényes Szabolcs-díjat.
Első dalait 1927-ben tette közzé a Rózsavölgyi kiadó, majd néhány éves berlini tartózkodás után 1935-ben hazatért, és a következő évtizedekben rengeteg operettet, zenés színpadi játékot, filmzenét és slágert szerzett. 1949 és 1957 között a Vidám Színpad zenei vezetője volt, majd a következő három évben a Fővárosi Operettszínház igazgatójaként tevékenykedett. Többek között a nevéhez fűződik a Szerelmes biciklisták című 1965-ös filmben hallható Táskarádió (Illés) és az 1968-as Táncdalfesztivál-on is szereplő Fehér sziklák (Zorán).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 129.

Kapcsolatok