Band/name

Tóth Viktor Arura Trió

A hetvenes években született jazzmuzsikusok további megkerülhetetlen etalonja Tóth Viktor (1977, Kiskunhalas). Az idősebb muzsikusok bölcsességével és szellemi erejével fúj, főként szabadon szárnyaló saját szerzeményeket, ritkábban jazzstandardeket. Amilyen sallangmentes a megjelenése, olyan lényegre törő a szaxofonjátéka, akárcsak példaképeié, John Coltrane-é, Hamid Drake-é vagy azé a bizonyos, a birkáinak játszó bolgár hegyi pásztoré, akitől élete egyik meghatározó élményét kapta. S miközben az utóbbi években sorra zsebeli be a szakmai elismeréseket, megmarad szimpatikusan szerénynek, földközelinek és következetesen a jövőbe tekintőnek.
1998-ban vették fel a jazztanszakra, onnantól kizárólagosan a Charlie Parkertől eredeztethető, számára John Coltrane-ben kiteljesedő modern jazzre fókuszált. És jutott be körön kívülről, Szekszárdról a fővárosi jazzelitbe. Pimaszul fiatalon játszott és/vagy készített lemezfelvételeket a szakma nagy öregjeivel, Kőszegi Imrével, László Attilával, Szakcsi Lakatos Bélával és Berki Tamással. Climbing With Mountains című albumát 2007-ben a szakma Az év jazzlemezének választották. Hasonlóképp lelkendező kritikai visszhangot váltott ki a 2010-es Tartim, a 2011-es Popping Bopping, a 2014-es Szemed kincse, a 2017-es but inside, és a 2020-as Have No Fear. Miközben olyan nemzetközi nagyságokkal játszott együtt, mint a dobos Hamid Drake, a bőgős Henry Franklin és William Parker, a trombitás Piotr Wojtasik vagy a zongorista Kirk Lightsey.
Ahogy a honlapján olvasható: „játszott Európa és az Egyesült Államok számos jazzfesztiválján, saját tercettjét vezeti, kortárs táncossal duettezik, népzenét gyűjt, zenét szerez, új utakat keres. A szaxofonos saját magát mégis egy úton járó kereső emberként látja, zenei törekvéseiben az egyetemes harmóniával vágyik egységre.”
Máig élő, mindig új arcát mutató trióját, a Tóth Viktor Tercettet 2004-ben alakította, másik fontos formációja a 2014 óta létező Arura Trió (rajta kívül Lukács Miklós cimbalom, Orbán György bőgő), melynek muzsikája „egyfajta ön- és közgyógyító zene, mely a lélek regiszterei felé áramlik, a jazzen, a népzenéken, a kortárs zenén keresztül az improvizáció szárnyán a pillanatba szőve.” Egyik legfrissebb kezdeményezése pedig a jazz és hip-hop kereszteződésében álló Right On! projekt, benne a zeneszerző-zenekarvezető-szaxofonos mellett Szakcsi Lakatos Róbert és Neumann Balázs billentyűzik, Orbán György bőgőzik, Hodek Áron basszusgitárik és Hodek Dávid dobol.
JBSz

Tóth Viktor

Tökéletes szimbiózisban – Interjú Lukács Miklóssal

Cimbalomművész, régóta Dresch Mihály alkotótársa. Klasszikus zenei pályán kezdte, 1999-ben elvégezte a Zeneakadémiát, aztán Borbély Mihály révén bekerült a hazai etnojazz közegbe, és azóta e színtér egyik legkeresettebb és legmegbecsültebb muzsikusa. Saját együttesei, a Cimbiózis és a Lukács Miklós Quintet mellett többek között a Dresch Quartet, a Tóth Viktor Arura Trió, a Juhász Gábor Trió, a Balkán Jazz Project és a Both Miklós FolkSide oszlopos tagja. Emellett gyakorta duózik Balogh Kálmánnal, Dresch Mihállyal és Borbély Mihállyal. Nem mellesleg a kortárs zene avatott tolmácsolója, többek között szoros munkakapcsolat fűzi Kurtág Györgyhöz és Eötvös Péterhez, rendszeresen őt kérik fel új műveik bemutatójára.
Lukács Miklós 1977-ben többszörös hendikeppel indult, amikor világra jött: édesanyja albérletben, édesapja kollégiumban lakott, így jobb híján lekerült a nagyszülőkhöz Törökszentmiklósra. Mikor évekkel később visszakerült az aszfaltdzsungelbe, gyakorta panaszkodott migrénes fejfájásra, vitték orvoshoz, majd pszichológushoz, „gyógymódként” pedig a szülők beíratták a hatodik kerületi zeneiskolába.
A zeneiskolában Szakály Ágneshez került, aki nagyon hitt benne, még fél éve sem tanult, már benevezte a Rácz Aladár cimbalomversenyre, ahol aztán a serdülő korcsoportban második lett. A siker több szempontból is jókor jött, ambíciót, versenyszellemet hozott az életébe, az akkori egyetlen televíziós csatornában sokan felfigyeltek tehetségére, folyamatosan kapta a koncertmeghívásokat. Lévén konok és kitartó fajta, bírta a tempót, sikerrel felelt meg mindenhol, és sokáig úgy tűnt, senki és semmi nem állíthatja meg emelkedését a klasszikus zenei pályán. Amikor azonban 1999-ben kézbe vette zeneakadémiai diplomáját, fura mód minden megváltozott.
Fontos tudni, hogy egészen addig Lukács Miklós számára csak a klasszikus zene létezett. Legalábbis előadói szempontból. Édesapja tudatosan távol tartotta a cigányzenész pályától, hisz a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján már lehetett látni, hogy annak a muzsikának közel sincs akkora keletje, mint néhány évtizeddel korábban. A klasszikus zene meg nemcsak egzisztenciát adhat, de amúgy is minden zene alapja.
Kamaszkorában a klasszikus zenén kívül persze Lukácsot is megérintették más műfajok, tizenhárom évesen például imádta a metált, maidenes pólóban és szegecses bőrdzsekiben járt. Nagyjából ezzel egyidőben fedezte fel magának a jazzt, elsőként Oscar Peterson trióját. S olyan mélyen megérintette annak szabadsága, hogy mivel időközben zongorázni is tanult, egy ideig komolyan fontolgatta, hogy a konzi után Binder Károlyhoz felvételizik a jazztanszakra.
Huszonkét éves koráig előadóművészként azonban kizárólag a klasszikus zene foglalkoztatta. Haladt a pályán, sikert sikerre halmozva. Tizenegy évesen az UNICEF egyik brüsszeli gáláján már szólókoncertet adott, később sokat turnézott az ELTE kamarazenekarával. 1997-ben szólistaként szerepelt a Budapesti Fesztiválzenekar Liszt: Hat magyar rapszódia című lemezén. 1998-ban az Egyesült Államokban a Concertante di Chicago kamarazenekar szólistájaként lépett fel, olyan nagy sikerrel, hogy a következő évadra is visszahívták. Úgy tűnt, tényleg övé a világ, neves zenekarokkal, karmesterekkel, művészekkel játszhatott, súlya volt a fellépéseinek. Így a diploma után csak ült otthon, és várta a jobbnál jobb felkéréseket. A telefon azonban nem akart csörögni.
Akkor már volt családja, már nem lehetett az addigi felelőtlen életet élni, így mit tehetett, mindent bevállalt, amit lehet. Nappal gyakorolt, zenét írt, hangszerelésekkel foglalkozott, este hétkor pedig bement az étterembe, és éjjel tizenegyig örökzöldeket zongorázott. A vendéglátózásból többek között Balogh Kálmán segítette ki, meghívta a Gipsy Bandjébe zongorázni, később beajánlotta maga több zenekarba. Aztán Borbély Mihály révén bekerült a hazai etnojazz vérkeringésbe, az elmúlt években megszámlálhatatlan formációban játszik/játszott, többek között a Borbély Műhelyben, a Dresch Quartetben, a Palya Bea Quintetben és a Mitsoura zenekarban. Olyan világsztárokkal muzsikált, mint Herbie Mann, Chico Freeman, Steve Colman, Archie Shepp vagy Uri Caine. Szakcsi Lakatos Bélával 2004-ben duólemezt készített, de kísérte Szalóki Ágit, Herczku Ágit és Bognár Szilviát is. Nem maradt hűtlen a klasszikus zenéhez sem, szólistaként a varsói, a hamburgi és a torinói filharmonikusokkal, illetve az Orchestre de la Suisse Romande-dal lépett fel, tavaly a világhírű Yehudi Menuhin fesztiválon szólókoncertet adott, utóbbi helyre jövőre is visszavárják.
Az utóbbi években főként a Dresch Quartetben, a Tóth Viktor Arura Trióban és a saját Cimbiozis zenekarában szárnyal, miközben művészetében a kortárs zene, a jazz és különböző népek zenéi tökéletes szimbiózisban állnak.
És a végére egy örömteli hír róla: 2022. december 13-án a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjának választották.
JBSz

Lukács Miklós

ELŐADÓK
Tóth Viktor - szaxofon Lukács Miklós - cimbalom Orbán György - nagybőgő
 
PRODUKCIÓS ADATOK
Kompozíciók: Tóth Viktor Felvétel: Bácskai Gábor, Opus Jazz Club (BMC), Budapest 2014. február 14 Keverés és master: Szabó Viktor
Borító: Huszár László / Greenroom
Producer: Gőz László Label manager: Bognár Tamás
Készült a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Nemzeti Bank támogatásával.

Tóth Viktor Arura Trió

Kapcsolatok

Tóth Viktor

Lukács Miklós

Tóth Viktor Arura Trió - Szemed kincse / The present

Orbán György