Band/name

Kováts Kriszta (1957) az 1980-as  években a színházi világból érkezett a műfajba, s a Rock Színház alapító tagjaként vált ismertté. Karakteres hangja révén a hazai és külföldi musicalek legemlékezetesebb szerepeit alakíthatta: Evita, Mária Magdolna (Jézus Krisztus Szupersztár), Maria (West Side Story), Fantine (Nyomorultak), Grizabella (Macskák), Gizella (István, a király), Krimhilda (Atilla - Isten kardja), Eszter (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról).
1986-tól modern sanzonokat tartalmazó albumai jelentek meg. Dalszövegeit férje, a költő Fábri Péter írja. 2001-től a Komédium Színházban önálló zenés műsort, klubot indított Kovátsműhely címmel. Színészi munkája elismeréseképpen 1987-ben Jászai Mari díjat kapott.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 379–380

Kováts Kriszta

Müller Péter Sziámi (Kovalcze Végh Péter Iván, 1951, Budapest) énekes, dalszövegíró, a magyar kulturális élet évtizedek óta meghatározó alakja, aki az 1980-as évektől kezdődően a hazai underground olyan nagyjelentőségű zenekarainak volt frontembere, mint az URH, a Kontroll Csoport és a Sziámi.
Mielőtt zenei színpadon láthattuk őt, igen sokrétű képzettséget szerzett. 1973-ban rádiószerkesztő-riporter diplomát, ezt követően 1974-ben az Állami Artistaképző Iskolában cirkusz- és varietérendezői képesítést kapott. 1976-ban a ELTE Bölcsésztudományi karán magyar-francia szakos tanári diplomát szerzett. 1981-ben film- és televízió-rendezői szakon diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.
1980-ban csatlakozott a rövidéletű, ám legendás <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-urh-9898">URH</a> zenekarhoz, amelynek szövegírója és énekese lett. Mindössze nyolc koncertet adtak. Gátlástalanok, merészek és szókimondóak voltak, Müller dalszövegei abban a korban tökéletesen kifejezték egy generáció rossz közérzetét. Az URH-ból 1981-ben a korszak másik jelentős underground formációjába, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kontroll-csoport-756">Kontroll Csoport</a>ba ment át. A 80-as évek elejének egyik legegyénibb hangvételű, nagy népszerűségnek örvendő zenekara 1983-ban feloszlott, Müller pedig akkori feleségével, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bardos-deak-agnes-755">Bárdos Deák Ágnes</a> énekesnővel megalakította a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sziami-753">Sziámi-Sziámi</a>t, amely aztán különböző neveken és változó felállásokban, de egészen 2009-ig, alkotótársa, Gasner János gitáros haláláig működött. 2012 óta <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-muller-peter-sziami-andfriends-4432">Müller Péter Sziámi AndFriends</a> nevű zenekarával viszi színpadra a dalait.
1984 és 1990 között Hollandiában élt, Amszterdamban dolgozott forgatókönyvíróként és rendezőként, valamint kulturális producerként. Hazatérése után öt évre leköltözött egy kis zalai faluba. 1992-ben egy Zalában megrendezett nyári alkotótábor adta az ötletet a Diákszigethez, amelyet a következő nyáron harmadmagával szervezett meg az óbudai Hajógyári-szigeten, és amely pár évre rá Közép-Európa legnagyobb kulturális rendezvényévé vált. Müller már rég nem vesz részt a szervezésben, de 30 év óta mindig az ő fellépése zárja a Sziget Fesztivált.
Nevelőapja Müller Péter író, akivel több művet készítettek közösen. Költőnek tartja magát. „Háromévesen verseket írtam már - előbb tudtam nagybetűkkel írni, mint rendesen beszélni.” Dalszerzést tanít, és írt dalszöveget - többek között - Koncz Zsuzsának, Cipőnek, Bródy Jánosnak, Zoránnak, Palya Beának, Szalóki Áginak, Kováts Krisztának, Kiss Tibornak és Odettnek. Két szólóalbuma is megjelent, 1995-ben egy válogatáslemez Tapasztalat 1980-1995 címmel, a másik pedig 1996-ban, amelyik egy szerzői estjének felvétele (Egy vagy egy se).
Több más művészeti ágban is találkozhattunk vele. 1995-96-ban egy zenei tévécsatorna kreatív igazgatója volt (A3). 1998-ban a Miskolci Nemzeti Színház Játékszínének művészeti vezetője lett, 2001-ben ő hozta létre a - mára már megszűnt - Miskolci Nemzetközi Operafesztivált. Voltak színházi rendezései, színpadi szerzőként a Mária Evangéliumával debütált 1992-ben a Madách Színházban, a rockopera zenéjét Tolcsvay László írta. Azóta számos musical szövegírója és fordítója (Isten pénze, Beszterce ostroma, Peter Pan, Elisabeth, Mozart!, Oltári srácok). 2022-ben mutatták be a Lévi'Story - A Farmerkirály című klezmer musicalt, amelyet Jávori Ferenccel közösen írtak. 2008 óta játszik az értelmi sérülteknek otthont adó teátrumban, a Baltazár Színházban. 1990-től jelennek meg könyvei verseivel, dalszövegeivel és műfordításaival.
„Sosem akartam gazdag lenni. … Aki az, annak a sikere pénzben mérhető. … Az én sikerem viszont jó szövegekben, jó előadásokban mérhető.” - nyilatkozta 2022-ben. Munkásságát több kitüntetéssel jutalmazták, ezek között állami elismerés is volt, 1996-ban A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét vehette át. Hat gyermeke van, egyik fia, Máté együttesekben dobol.
Zenekarával saját számaik és a 80-as évek underground klasszikusai mellett évek óta játsszák a kanadai költő-énekes, Leonard Cohen dalait is, magyarul, Müller Péter Sziámi fordításában. Pianissimo! néven 2016-tól közös duójuk volt Szakcsi Lakatos Béla jazz-zongoristával. A kiváló billentyűs improvizáción és Müller Péter Sziámi versein alapuló előadásokkal léptek a közönség elé. A Romano Drom zenekarral is gyakran szerepelt együtt. Van közös formációja Kirschner Péter gitárossal, amelynek neve Felevad duó. 2019 őszén az Erkel Színházban adott „életHű” koncertet, sok egykori és jelenlegi zenésztársa közreműködésével, és jellegzetes piros kalapjában. A legújabb, idén tavasszal bemutatkozó projektje a SziámiKarma, Müller Péter Sziámi, Kirschner Péter és Bérczesi Róbert közös alkalmi zenekara, amelyben Sziámi- és <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hiperkarma-23372">hiperkarma</a>-dalokat adnak elő akusztikus gitárokkal és háromszólamú énekkel.
2021-ben ígéretet tett rajongóinak, miszerint egy éven keresztül minden nap megoszt egy dalötletet, amelyet bárki megzenésíthet legjobb belátása szerint. A Napidal Sziámival 365+1 projektben -, ami elnyerte „Az év könnyűzenei eseménye” Artisjus díjat - bárki részt vehetett, a szövegekből pedig több mint 1100 dal készült el, megközelítőleg 300 zenésztől, a szerzeményekből pedig több nagylemez is megjelent. A legutóbbit áprilisban mutatták be az Akvárium Klubban, Müller alkotótársával Bérczesi Róberttel (hiperkarma), akivel több mint 100 dalt szereztek. A Hiperkarma Napidalok Nagykoncerten 22 dal csendült fel, Péterfy Bori (Péterfy Bori &amp; Love Band), Beck Zoltán (30y), Bérczesi Róbert, Leskovics Gábor (Pál Utcai Fiúk, Kiscsillag, Kispál és a Borz), Lovasi András (Kispál és a Borz, Budapest Bár), Meszes Balázs (Punnany Massif), Molnár Tamás (Anti Fitness Club, Jetlag) és Müller Péter Sziámi tolmácsolásában. Bérczesivel közös második Napidal nagylemezük 2023. május elsején jelent meg, olyan előadókkal, mint Agócs Márton (Aurevoir.), Frenk, Kirschner Péter és Lee Oliver.
HZ, BBB
 
<a href="https://www.facebook.com/mullerpetersziami/">https://www.facebook.com/mullerpetersziami/</a>
<a href="https://www.instagram.com/muller.peter.sziami/?hl=hu">https://www.instagram.com/muller.peter.sziami/?hl=hu</a>

Müller Péter Sziámi

Gallai Péter (1953-2019) zeneszerző, billentyűs, énekes, aki az 1970-80-as évek egyik legsikeresebb rockzenekarának, a Piramisnak volt a tagja, és aki később játszott a Bikini együttesben is.
1953. október 5-én született Budapesten. 1971-ben alapította első együttesét. 1974-ben végzett a Konzervatóriumban. Első ismertebb zenekara a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-nautilus-6744">Nautilus</a> volt, velük egyetemi klubokban lépett fel. 1974-ben alapító tagja lett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-piramis-9305">Piramis</a>nak. A hard rock csapat a hetvenes évek második felében talán a legnépszerűbbnek számított Magyarországon. Ma már szinte elképzelhetetlen ismertség és rajongás vette körül a zenekart. Lemezeik több százezres példányszámban keltek el, Piramis őrsök alakultak, verseket írtak hozzájuk, a zenészek úgyszólván nem tudtak kimenni az utcára, mert láttukra leállt a forgalom. Gallai Péter számos Piramis-dal szerzője, illetve énekese volt, olyan slágerek fűződnek a nevéhez, mint a Szabadnak születtem, a Szállj fel magasra, a Mikor megszülettem, a Nem tudom, vagy a Más helyen keress. Révész Sándor énekes távozása után az 1982-es Piramis Plusz lemezen és a koncerteken kizárólag ő énekelt. 2006-ban így emlékezett frontember-szerepére: „hihetetlenül nagy szenvedés volt. [...] Még a stúdióban ment is, de amikor nekem ugrálnom kellett a színpadon... Nem szeretném többet csinálni. Ez nem nekem való.” A Piramis végül 1982-ben felbomlott.
Ezután a Bergendy együttessel zenélt, amelyből rövidesen kilépett, nem tudott azonosulni a szalonzenekar stílusával. Pár éves külföldi zenélés után 1985-től 2002-ig a szintén hatalmas népszerűségnek örvendő - már D. Nagy Lajossal felálló - <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bikini-10606">Bikini</a> együttes tagja volt. Gallai Péter billentyűjátéka és hangja a zenekar tizenhárom lemezén hallható, emellett a zeneszerzésből is kivette a részét.
Fábri Péter író, költő, dalszövegíróval Kolumbusz címmel írt gyerekoperát (1993), és zenés mesejátékot (Alice Csodaországban, 1999), továbbá a Gallai-Fábri szerzőpáros színészeknek is készített lemezanyagokat (Kováts Kriszta, Szakácsi Sándor). Kováts Krisztával duóalbumuk is megjelent (KettősPont, 1999). 1997-től játszott a Favágók együttesben közösen Heilig Gáborral és a televíziós műsorvezetővel, Vágó Istvánnal (basszusgitár). 2007-től a Formiusz Színházi Egyesület zeneszerzője volt.
A Piramis 1992-ben és 2006-ban is visszatért néhány nagy koncertre, majd 2009-tól három alapító tag, Gallai Péter, Köves Miklós és Závodi János vitte tovább a zenei örökséget, kiegészülve Nyemcsók János (Csoki) énekessel és Vörös Gábor basszusgitárossal (ex-Ossian). Ebben a formációban lépett utoljára közönség elé Gallai Péter. Egyik utolsó fellépésén, 2018 márciusában, a Piramis egykori vezetőjétől, az előző évben elhunyt Som Lajostól búcsúztak el zenésztársai.
„Sosem akartam sztár lenni, én inkább egy jól képzett iparosnak tartom magam, aki miután elvégzi a színpadon a munkáját, hétköznapi életet él”. A csendes, halk szavú, intelligens és mindenkivel kedves Gallai Péter élete utolsó éveiben egészségügyi problémákkal küzdött, amin egy időre felül tudott kerekedni, később azonban visszaesett, végül 2019. szeptember 16-án elhunyt.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/groups/825272834660648/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/groups/825272834660648/?locale=hu_HU</a>

Gallai Péter

A rendszerváltozás után a korábbi monolitikus, felülről beszabályozott, vertikálisan tagolódó poprockkultúra helyét Magyarországon is egyre inkább a több pólusú, horizontális, erősen differenciálódó popkultúra vette át. Ennek az egykori megtűrt underground vagy a támogatott mainstream éppúgy részét képezte, mint a tiltott, marginalizálódó rétegkultúrák vagy a késő Kádár-korszakban születő új ifjúsági szubkultúrák. A kilencvenes években jól elkülönülő fő ág jött létre: az értékorientált, új zenei-ideológiai törekvéseket magába foglaló alternatív kultúra (újhullám, kortárs rock, világzene, grunge, újprogresszívek), a piacorientált, popularitásra törekvő, fogyasztói kultúra (diszkó, house, euro-dance, szintipop, fiú és lányzenekarok, rap), valamint az agresszív, szélsőséges, ezért marginalizálódó kultúra (skinhead, hardcore). 
                     
Nem jött létre önálló alternatív közeg
A popkultúrának ezek az egymástól markánsan elkülönülő irányzatai már a kádári puha diktatúra utolsó éveiben is léteztek. Akkor egyértelműen úgy tűnt, hogy a beatgeneráció tagjainak pozíciókba kerülésével, az egyre szélesedő, új középosztályának létrejöttével, az iskolarendszer átalakulásával, kiterjedésével összhangban az alternatív kultúrából lehet az új mainstream. Aztán a rendszerváltozást követően hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egyrészt az alternatív kultúra régebbi és újabb képviselői nem tettek komoly kísérletet arra, hogy a mainstreamtől eltérő kulturális-zenei-piaci-média közeget hozzanak létre, másrészt nem állt szándékukban a létező, elavult struktúra átalakítása sem.
Bár a rendszerváltozás idején a megalakult kis kiadóknál számos alternatív produkció kapott nyilvánosságot, a remélt áttörés, az országos ismertség nem következett be. Csupán annyi történt, hogy megjelentek a régóta kiadásra váró vagy korábban parkolópályára kényszerített produkciók, amelyek a beatkorszakkal ellentétben már nem nemzedéki, hanem csak szűk – igaz, véleményformáló – értelmiségi-baráti-egyetemi-főiskolai-újságírói körben terjedtek, hatottak.
Csaknem hasonló sorsra jutottak (leszámítva a legendásodás folyamatát) a nyolcvanas évek második felében startoló, tehetségkutató vetélkedőkön, kis klubokban felbukkant előadók. Az alternatív létből kellő nyilvánosság, közönség- és médiatámogatás hiányában ők sem tudtak továbblépni a születő újkapitalizmus szigorú törvényei között. 
Bár kezdetben a magyar alternatív rockzenekarok is szép számmal szerepeltek a multik üzleti terveiben, ezeket később módosították, mert a kiadók portfóliójában – a nemzetközi trendeket és a piaci logikát követve – mindinkább a profitorientált produkciók kerültek előtérbe. A kilencvenes évek elején már csak azok jöhettek számításba (Kispál és a Borz, Tankcsapda, Nyers, PUF, Quimby), akik átküzdötték magukat a hazai vadkapitalizmus akadályain, és eközben kellő népszerűséget is szereztek ahhoz, hogy érdemes legyen szerződtetni őket.
Az alternatív kultúra kibontakozásának és áttörésének esélyeit rontotta, hogy bár a nyolcvanas évek végén nálunk is megjelentek a kortárs rockkal szimpatizáló darkok, gothok, rapperek, újromantikusok. Magyarországon ezek a csoportok társadalmi méretekben jelentéktelenek voltak azokhoz a tinédzser tömegekhez képest, akik körében már a piackonform magatartásforma és gondolkodásmód, a fogyasztásra szocializálódó kapitalizmus vált általánossá. 

Trendkövető tinédzserek
A nyolcvanas években az új technikai innovációk, a CD, a videóklip és a VHS-kazetta megjelenése alapvetően alakította át a poptermelés és -fogyasztás szerkezetét. Magyarországon ezek a változások – a szokásos sokéves fáziskésésnek köszönhetően – épp a rendszerváltozás idejére estek. Amikor 1988 őszén megjelent az első CD, hivatalosan még csak pár száz lejátszó készülék volt az országban. Elsőként az Omega és a Neoton albumát nyomták ki 2-2000 példányban, amelyeket először az őszi BNV-n árusítottak 550 forintért. Aztán Székesfehérvárott – Kelet-Európa első CD-gyárában – nagyban is megkezdték a termelést. Bár a termékek 80 százaléka eleinte a nyugat-európai piacra készült, a VTCD 1990 óta hazai CD-k kiadásával is foglalkozott. Eleinte évi 12-15 kiadványt vállaltak fel ezer-ezer példányban (olyan előadóktól, mint a Bikini, az Első Emelet, a Hungaria, Katona Klári, Komár László, Koncz Zsuzsa, Máté Péter, a Napoleon Boulevard, a Neoton, az Omega és Szécsi Pál), de Koltai Róbert Sose halunk meg című filmjének zenéje már tömegsikert aratott (20 ezret adtak el belőle).
A változásokat elősegítette, hogy a nyolcvanas évek fordulóján ezek a műfaji, üzleti, technológiai változások nálunk egybeestek a nemzedékváltással. És a nagy többség számára a pop is fogyasztási cikk lett. A kilencvenes évek elejétől a hazai popüzlet már különböző stílusokba, trendekbe sorolva szállította a fogyasztásra szánt termékeket, sztárokat. Az új tizen- és huszonéves korosztály pedig hamar a kereskedelmi rádiók és televíziók befolyása alá került, a kommersz popcorn-kultúra (vagy hazai megfelelőjének) fogyasztója lett. A kereskedelmi szempontok szerint kialakított kínálatba nem fértek bele sem a hazai, sem a külföldi alternatív vagy progresszív zenei törekvések sem. A world music sokáig éppúgy periferiális jelenség maradt nálunk, mint a grunge vagy a hip hop.

Válságban a koncertszervezés
A kilencvenes évek elején a közönségigények átalakulását, a piaci változásokat, a tradicionális rockzenei stílusok, formák, üzletágak iránti érdeklődés csökkenését már jelezték a különböző listák, nézőszámok, mutatók. 1991-ben az eladott lemezek alapján készülő sikerlistát már a Bonanza Banzai vezette, Gergely Róbert, a Manhattan, az Edda és Szandi előtt, miközben a Top 10-be még olyan előadók és formációk fértek be, mint a Locomotiv GT, Demjén Ferenc, Zámbó Jimmy, a Republic és a Rapülők. 
Aztán 1992-ben a Magyar Hírlap közölte az ország egyik leglátogatottabb vidéki nyári koncerthelyszíne, az Agárdi Popstrand statisztikáját, ahol 150–260 forintos jegyárak mellett a legtöbben (4000-en) az Edda fellépésére váltottak belépőt, ezt követte a Manhattan (1500), a Pa-Dö-Dö (1400) és az R-Go (1400). Miközben Demjén Ferenc és a Republic 1000–1000, az AD Stúdió, Deák „Bill” Gyula, az Exotic, Vincze Lilla és Zorán mindössze 300–400 nézőt vonzott. A Neotonra Pécsett 3000 fős koncerthelyen 400-an voltak kíváncsiak, az Eddára és a Pokolgépre 1000 fős bulihelyen 630, illetve 560 néző váltott jegyet, ugyanakkor az R-GO 70–100 fős jegyeladásokkal turnézott. 
A Tavaszi Fesztivál-on Koncz Zsuzsa három telt házas koncertet adott a Budapesti Kongresszusi Központban, amelyeknek az összköltsége 803.200 forint volt. A jegyeladásokból, reklámból származó bevételek 864.000 forintot tettek ki, így tehát a vállalkozás koncertenként 20-20 ezer forint nyereséget hozott. Demjén Ferenc viszont hiába töltötte meg az Erkel Színház nézőterét, lemezbemutató koncertjének összbevétele csak 366.400 forint volt, ugyanakkor a fellépés költsége 409.800 forintra rúgott. Vagyis ebben az esetben a telt ház is 43.400 forint ráfizetést eredményezett. Szponzor nélkül ezért a továbbiakban már a legnagyobb sztárok sem koncertezhettek.
Az alternatívoknak és a feltörekvőknek ennél jóval rosszabbul ment. A 800 ezer forintos költségvetésű, háromnapos HungaroCarrot fesztivál például 400 ezer forint veszteséget hozott a Petőfi Csarnokban. Ugyancsak hasonló nagyságrendű bukás volt a Ring Kiadó reprezentatív gálája, amelyen A Rock gyermekei és a Csillag születik akció legtehetségesebb zenekarai vonultak fel, és amelyre 520 néző váltott jegyet.

A sztárcsinálók
Magyarországon a rendszerváltozás idején a nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező zenészek – menedzserként, művészeti vezetőként, igazgatóként – leszerződtek a megalakuló hanglemezkiadókhoz (Nívó, Proton, Rákóczi, Magneoton, Rózsa, Craft), majd a multinacionális cégek betelepülésével elfoglalták azok felkínált igazgatói, ügyvezetői székeit. (Szigeti Ferenc – Zebra, Universal, Benkő László – Hungaroton, Pásztor László – Warner)
A kilencvenes években a nagy öregek mellett megjelentek a hazai show bizniszben azok a zenész üzletemberek is (Környei Attila, Berkes Gábor, Pierrot, Hauber Zsolt, Tabár testvérek), akik pályájukat a nyolcvanas évek végén sikeres vagy kevésbé sikeres zenekarokban kezdték, és gyorsan kifutó karrierjük után a kilencvenes évek elejétől producerként vagy menedzserként kívánták hasznosítani tapasztalataikat, kapcsolataikat. Mivel a multik egyre kevesebb figyelmet fordítottak a magyar előadókra (inkább a készárut vették át a beszállítóktól), ezeknek a független lemezkiadóknak, producereknek, zeneszerzőknek még nagyobb tér nyílt felfedezetteik befuttatására.

90s mainstream pop

Fábri Péter

My Bonnie

A két Tolcsvay-Müller-Müller-bemutató között azonban 1993-ban történt egy igen fontos premier, az Atilla – Isten kardja, melyet augusztusban eredetileg csak négy előadásra terveztek a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, de az óriási érdeklődés nyomán végül 16 előadás lett, ezzel rekordot hozva az 57 éves játszóhely életében. A látványos kiállítású darabról a kritika viszont alaposan leszedte a keresztvizet, ami jórészt persze Szörényi politikai szerepvállalásainak, illetve a szerzőtárs Lezsák Sándor költő-politikusi mivoltának szólt, de azért az is tény, hogy e grandiózus, az István, a király-nál zeneileg lényegesen összetettebb és kísérletezőbb, ezáltal nehezebben befogadható alkotás nehezen állt össze egységes művé. Ahogy Miklós Tibor írta könyvében: „A rettegett világhódítót, Atillát Vikidál Gyula játszotta, akinek szenvedélye és keménysége ezúttal tétlenségre volt kárhoztatva, hiszen a darab nagyobb része élőképekből, ájtatos tépelődésekből állt, az igazi dráma, a hatalmas és véres küzdelem közben máshol zajlott, a színpadra csak a holtakat hozták be elsiratni, és a harcokról csak meséltek.”

Kováts Kriszta

Kapcsolatok

Müller Péter Sziámi

Gallai Péter

90s mainstream pop

Fábri Péter

My Bonnie

Atilla – Isten kardja

Ringlispil

Suhanó dal

Titkosírás

KettősPont

Névjegy

Alice Csodaországban

„Hazám, édes felem...“