A II. világháború után sokan játszottak korszerű jazzt Magyarországon. Például a Django Reinhardt stílusára emlékeztető Horváth „Patkány” Sándor (1923–1977), akit kora legtehetségesebb és legbravúrosabb technikájú gitárosaként tartanak számon. Az Ostende kávéházban a Rajkó-zenekar brácsásaként kezdte, a negyvenes évek elején Cziffra Györggyel muzsikált az Arizonában, 1947-ben azonban  az őt ért folyamatos támadások4 miatt előbb Svájcba, majd Németországba menekült bárzenélni, és sajnos ott is ragadt.

JBSz

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 58.