Az idősebb testvér, Horváth „Patkány” Sándor (1923–1977), akit kora legtehetségesebb és legbravúrosabb technikájú gitárosaként tartanak számon. Az Ostende kávéházban a Rajkó-zenekar brácsásaként kezdte, a negyvenes évek elején Cziffra Györggyel muzsikált az Arizonában, 1947-ben azonban az őt ért folyamatos támadások miatt előbb Svájcba, majd Németországba menekült bárzenélni, és sajnos ott is ragadt. Akárcsak öccse, Horváth „Patkány” Dezső (1931–2005), akinek specialitása volt, hogy akkorddallammal játszott el mindent, Verdi Traviátájától a kurrens swingslágerekig. A kortársak egybehangzó véleménye szerint szintén remek jazzgitárossá érhetett volna, ha szintén nem süllyed el a vendéglátóiparban.

JBSz

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 58.