Band/name

Az 1990-es évek népszerű metálcsapata.
1982-ben indultak Gyöngyösről, akkor még Fuji néven, és AC/DC-jellegű zenét játszottak. Az évtized közepén aztán felfedezték maguknak a Slayert, és ezt követően átálltak a thrash metálvonalra és az angol nyelvre. 1987-ben a Csillag születik vetélkedőn már ezzel a stílussal értek el 3. helyezést, majd rengeteget koncerteztek, játszottak a Moby Dick és az Ossian előtt is.
1994-ben megnyerték a Rock Kristály nevű tehetségkutató versenyt, ennek eredményeként szerződtette le őket a PolyGram, és jelenhetett meg Tömik a fejed címmel első CD-jük, amit megelőzött több demo, hol angol, hol magyar nyelven. Később fokozatosan változott a zenekar, vele a stílus, áttértek a magyar nyelvre is, majd jó néhány év kihagyás után a kétezres években újrakezdték, több saját kiadású nagylemezt is megjelentettek, de a dobos Zavarkó László 2011-es váratlan halála (motorbaleset) után ismét leálltak. 2016 óta viszont ismét koncerteznek.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 191.
<a href="https://www.facebook.com/beyondzenekar/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/beyondzenekar/?locale=hu_HU</a>

Beyond

A legjelentősebb és legnépszerűbb vidéki metál együttes, mely pályája csúcsán, 1991/92-ben talán még a fővárosi nagyokat, a Pokolgépet és az Ossiant is lekörözte.
Két soproni tizenéves, Schmiedl Tamás (1965, ének, gitár) és Mentes Norbert (1968, szólógitár) alapította 1980-ban, majd csatlakozott hozzájuk Jancsó Miklós (1964, basszusgitáros) és Horváth Zoltán (1965, dob). Nevüket a Led Zeppelin Moby Dick című száma, illetve az akkortájt az osztrák tévében vetített azonos című film ihlette. A következő másfél évben „bejátszották” Sopron összes általános és középiskoláját. Közben Horváth Zoltánt előbb Bindes „Szívbeteg” Gyula, majd őt 1982-ben Rozsonits „Rózsi” Tamás (1963) váltotta fel a dobos poszton.
Az első igazán komoly saját szervezésű bulijuk 1982 telén a soproni Liszt Ferenc Művelődési Központban volt – 1200 fizető néző előtt. 1983-ban az új basszusgitáros Giczy Kurt (1968) lett, vele vették fel a zenekar első demóját, de az akkor monopolhelyzetben lévő MHV nem vállalkozott a megjelentetésére.
A nyolcvanas évek közepén – az új külföldi minták megjelenésével – a klasszikus metálról áttértek előbb a speed metálra, majd egy évre rá a thrash metálra. 1988-ban Gőbl Gábor (1968), a zenekar addigi szervezője lett az új basszusgitáros, s miután jó barátságba keveredtek Nagy Feróval, az elkövetkező években a Beatrice koncertek rendszeres előzenekara lehettek. Plusz Feró folyamatosan forgatta számaikat a Garázs című rádióműsorában.
Többek között ezek hatására indulhattak meg 1989-ben a tárgyalások a Ring, az MHV és a Rákóczi lemezkiadóknál, de az első albumot (Ugass kutya!) végül a Proton jelentette meg, 1990-ben. Az év második felétől a banda lemezeladási és koncert látogatottsági mutatói alapján (többszörös látogatottsági rekord a PeCsában) a csúcsra került.
Az 1991-ben megjelent új korongot (Kegyetlen évek) a mai napig az egyik legagresszívebb magyar metállemezként tartják számon. Az egy évvel későbbi Körhinta pedig a MAHASZ-listán egészen a 4. helyig jutott, róla a Hobo Blues Band számának feldolgozása, a Gazember igazi sláger lett.
1992-ben Rozsonits Tamás helyére Hoffer Péter (1975, dob) került. 1993-ban az erdélyi Keresztes Hadjárat Turné keretében bejárták a legtöbb magyar lakta települést (ennek esszenciája az Atomtámadás című dupla lemez), és még ebben az évben megszervezték a Masters Of Rock Hungary fesztivált. 1994-ben a Kárpát-Medence Tour révén még végigzúzták a környező országokat, kiadtak egy új lemezt (Fejfa helyett), majd két évre leálltak. 1996 és 1997-ben újabb korongok következtek, majd 1998 novemberében a Petőfi Csarnokban nagyszabású bulin elbúcsúztak a rajongóiktól.
Aztán 2002-ben mégis folytatták. 2003-ban megjelent a Golgota, majd 22 állomásos, nagyszabású koncert-sorozatra indultak Total Hard Festival Tour néven. 2004-ben a Tankcsapda jubileumi turnéjának vendégeként szintén végigjárták az országot. 2006. február 10-én a Petőfi Csarnokban nagyszabású koncert keretében ünnepelték fennállásuk 25. évfordulóját. Időről időre azóta is fellépnek, mi többi, három új stúdióalbummal (A holnapok ravatalán, 2011, Földi pokol, 2014, Terápia, 2019) is előrukkoltak.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 182.

Moby Dick

Kiálltak, lezúzták a színpadot, és az Acélszív azóta is dobog

Minden idők talán legnépszerűbb hazai heavy metál zenekara az Ossian. Különösen az első, 1986-tól 1992-ig tartó korszakában.
A Pokolgépből kivált Paksi Endre (1958, ének) először a Rockwell együttesben folytatta, majd amikor megkereste a KMK nevű fiatal csapat tagját, Maróthy Zoltánt (1967, gitár), elhatározták, hogy létrehoznak egy új bandát. Az Ossian 1986. július 13-án az Almássy téri Szabadidőközpontban debütált, ahol a két alapítón kívül Kovács T. Péter Koko (basszusgitár) és Galántai Zsolt (1962, dob) játszott. 1987-ben Kovács T. Pétert behívták katonának, helyére Pálvölgyi László (1963) érkezett. 1987-ben előzenekarként részt vehettek a Helloween magyarországi turnéján, ennek sikerét látva kezdett el velük tárgyalásokat a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat.
1988 márciusában jelent meg az első Ossian-album (Acélszív), mely 40 ezer példányban ment el. Augusztusban az Iron Maiden budapesti koncertjén ők voltak az előzenekar. 1989-ben jött a második LP (Félre az útból), majd a lemezbemutató turné után kivált Galántai és Pálvölgyi, helyükre a Szekeres Tamás Project két muzsikusa, Vörös Gábor 1965, basszusgitár) és Nagyfi Zoltán (1965, dob) lépett. Az új felállásban mentek – a magyar heavy metál bandák közül elsőként – Erdélybe koncertezni, a hazatérés után viszont Nagyfi az akkor alakuló Omenbe igazolt át, helyére Tobola Csaba (1971) került.
A következő két évben még rendszeresen koncerteztek, két viszonylag sikeres albumot (Ítéletnap, 1991, Kitörés, 1992) is megjelentettek, 1994-ben viszont személyi és anyagi ellentétek miatt feloszlott az Ossian. Paksi megalapította a Wellingtont, Maróthy, Vörös és Tobola pedig a Fahrenheit zenekart.
Aztán 1998-ban Paksi teljesen új fiatal tagokkal újjáélesztette az együttest, mellyel azóta is rendületlenül koncertezik, és szinte évente ad ki nagylemezt, legutóbb 2021-ben Most mi jövünk! ‎címmel.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 184–186.

Ossian

Ugyancsak a jövő sztárjait kutatva hirdette meg 1987 nyarán a Pesti Műsor a Holdex-Csillagfény Kiadóval karöltve a Csillag születik című országos tehetségkutató akcióját, amely Budapest legfelkapottabb szórakozóhelyén, a Petőfi Csarnok Csillagfény Show-jában (lásd külön keretben) kínált lehetőséget. A lap joggal büszkélkedett azzal, hogy régi hagyományt folytat, hiszen 1978-ban a Pesti Műsor poprovata hirdette meg az első országos diszkótánc-bajnokságot, amelynek befutója a későbbi világbajnok ezüstérmes, Boros Tibor volt. 1980-ban ugyancsak a poprovat felfedezettje volt – többek között – Balogh Ferenc, Varga Miklós, illetve az Első Emelet, a Napoleon Boulevard, a Solaris és a Step. 1984-ben a lap által kezdeményezett Tinisztár kerestetik vetélkedőn tűnt fel a győzteseken kívül Sárközi Anita és Frutti (Modern Hungaria). Erre a vetélkedőre 189 pályamű érkezett, ezekből az előzsűrizés után 34 zenekarral és 13 szólistával szeptember-októberben bonyolították le a három elődöntőt. 
A döntőbe – amelyet az egyetlen Magyar Televízió is közvetített – Balázs Ágnes, Beri Ary és a Pillangók, a Beyond (Gyöngyös), a Bumm!, a C’est La Vie, Ede és a Bonanza Banzai, az Epizód, az Excelsior (Miskolc), Kaszab Tibor, Kiss Gabi, Könye Enikő, az LP, a Magazin (Százhalombatta), a Máyusi Kalapács (Hatvan), a Mohó Sapiens, a Regős Vokál (Miskolc) és a Sexepil jutott be. Az október 30-án rendezett döntő részleteit november 25-én az MTV kettes csatornája is leadta. 
A végeredmény: Avantgárd kategóriában – 1. Sexepil, 2. C’est la Vie, 3. Máyusi Kalapács; Szólisták – 1. Könye Enikő, 2. Kiss Gabi, 3. Ede és a Bonanza Banzai; Hard rock – 1. Magazin, 2. Excelsior, 3. Beyond; Pop – 1. Moho Sapiens, 2. Bumm!, 3. Epizód. A győztesek tizenöt-, hét-  illetve háromezer forintot kaptak. A közönségdíjat a Bumm! kapta, a legjobb zeneszerzőnek járó díj Vinnay Péteré (Moho Sapiens), a legjobb szövegírónak járó díj Beri Aryé lett. A Szinkron műsoriroda több zenekarral (Beri Ary és a Pillangók, Bumm!, Moho Sapiens, Sexepil) kötött menedzselési szerződést, és turnéra vitte őket, amire meghívást kapott Balázs Ágnes és Kiss Gabi is.
A Pesti Műsor a későbbiekben is figyelemmel kísérte a győztesek útját, nemcsak sztárolta, de az évforduló alkalmából 1988. október 21-én születésnapi partyra hívta meg őket. A fellépők listája jól reprezentálta a magyar popélet rendszerváltozás körüli potenciális jelöltjeit: Beri Ary és a Pillangók, Bonanza Banzai, Bumm!, Candy, Dr. Beat, Excelsior, Fan-Fan, Hajdú Gábor és Barátai, Hetedik Kontinens, Kabalababa, Kortársak, Könye Enikő, Máyusi Kalapács, Moho Sapiens, Pap Rita, Rózsaszín Bombázók, Sexepil, Sing-Sing és Szolid Parti.
A zenésztalálkozó azért is érdekes volt, mert itt tartották a premierjét a Ring – az egyik új hanglemezkiadó (a Csillagvizsgáló szponzora) – által megjelentetett A rock gyermekei albumnak, amelyen az est fellépői közül számosan szerepeltek. A közönség ezúttal is szavazhatott kedvenceire, és az eredménylista a későbbi karrierek tükrében érdekes sorrendet mutatott: 1. Dr. Beat, 2. Beri Ary és a Pillangók, 3. Bonanza Banzai. Az estről a Magyar Rádió felvételeket készített, a Magyar Televízió Rockstúdió műsorában pedig november 11-én volt látható az összefoglaló.

Csillag születik

Hogy Magyarországon ki játszott először heavy metált, azt kellő dokumentumok hiányában nem lehet eldönteni. Két együttes, a budapesti <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pokolgep-10735">Pokolgép</a> és a soproni <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-moby-dick-10756">Moby Dick</a> is magát tartja az úttörőnek. A soproniak kétségkívül előbb alakultak, viszont a város határain túlra csak azután jutottak el, hogy a Pokolgép 1983-ban feltűnt a Ki mit tud?-ban, majd <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kalapacs-jozsef-10738">Kalapács József</a> szerepelt az István, a király-ban, és ezzel bandája mindenkivel szemben behozhatatlan előnyre és országos ismertségre tett szert.
A hőskor: teatralitás és marginalitás. A Pokolgép nemcsak az idehaza szokatlan zenei világával, fémes hangzásával tűnt ki az akkori rockmezőnyből, hanem az új szubkultúra kelléktárának demonstratív viselésével is. Emellett a színpadi látványra is nagy hangsúlyt fektetett. A tagok minden alkalommal Orff Carmina Burana-jára vonultak be, és a lehetőségekhez képest éltek a pirotechnika eszközeivel is. S bár a zenészek nyilatkozataikban nem győzték hangsúlyozni, hogy ez a teatralitás csak a zenét hivatott alátámasztani, a közönség jó részét éppen ez vonzotta, és nem annyira a panelekből építkező, kiszámítható zenei produkciójuk. Ehhez jött még a szövegeket alapvetően jellemző sötét, sátánisztikus fantáziavilág, tele pokolfajzatokkal, boszorkányokkal, démonokkal, vérszívó asszonyokkal, ami szintén teljesen újszerű volt a korabeli Magyarországon.
Jól jellemzi a társadalmi környezetet, melyben mozogniuk kellett, hogy a legnagyobb sajtóvisszhangot nem a zenei teljesítményükkel, hanem egy véletlen balesettel sikerült kiváltaniuk: 1987. december 28-án a Petőfi Csarnokban egy szabálytalanul használt pirotechnikai anyag az első szám alatt felrobbant a színpadon, és a közelben állók közül tízen megsérültek, közülük ketten rendkívül súlyosan. Miként az is kortünet, hogy a még 1983-ban publikált első daluk (Kegyetlen asszony) – ami valójában nem is metál, hanem egy keményebb rock and roll szám volt – a Ki mit tud? 1983-as, egyenborítós kislemezsorozatában jelent meg, másik oldalán a Smog újhullámos dalaival.
Hogy miért ódzkodott a Hanglemezgyár még 1985-86-ban is ettől a műfajtól? Nyilván volt benne egyfajta rossz beidegződés: mint minden Nyugatról érkezett zenei és ideológiai áramlat, eleve gyanús volt, és mint ilyen, nem támogatandó. Másrészt ez az addig sosem hallott vad hangzás, illetve a hozzá tartozó, a szabadságról és mindenféle hatalomellenességről szóló, alapvetően destruktív szemléletű szubkultúra – akárcsak az ekkor szintén indexre került punkoké – egyáltalán nem volt összeegyeztethető a hivatalos szocialista ideológiával. És csak az egyre elviselhetetlenebb külső nyomás hatására adták be 1986-ban a derekukat, és jelentették meg a Pokolgép első albumát.
Aztán az elkövetkező években mind az MHV, mind az újonnan alakult kiadók számára az egyik legbiztosabb bevételi forrást éppen a metálzenekarok korongjai jelentették.
A Pokolgépből kivált Paksi Endre által alapított <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ossian-10777">Ossian</a> nemcsak zeneileg körözte le a konkurenciát (mindenekelőtt <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-marothy-zoltan-10778">Maróthy Zoltán</a> gitárjátékának köszönhetően), de dalai is melodikusabbak voltak, szövegei pedig sokkal földhözragadtabbak. Annak, hogy az Ossian a metálzenekarok közül másodikként lemezszerződéshez jutott az MHV-nál, nemcsak színpadi aktivitásuk, de demójuk akkoriban még szokatlan terjesztési módszerei – kazettaosztogatás a budapesti Scorpions-koncerten, postaköltség ellenében a szalag elküldése bárkinek – is szerepet játszottak. Így, amikor Wilpert Imre, a Hanglemezgyár könnyűzenei főnöke elment meghallgatni a német UDO előtt őket, és a több ezer rajongó láthatóan kívülről fújta a szövegeket, számára is nyilvánvalóvá vált, hogy Paksiék jelentős vásárlóerőt képviselnek.
A nyolcvanas években feltűnt többi magyar metál együttes azonban a rendszerváltozás előtt önálló nagylemezig nem jutott el. Sem a klasszikus metálvonalat követők (<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-stress-10925">Stress</a>, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-saman-10897">Sámán,</a> Morris), sem a thrash bandák (<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-undertaking-10936">Undertaking,</a> <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bedlam-10802">Bedlam</a>, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-beyond-10807">Beyond</a>, Atomic), sem a black metal-előfutár <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tormentor-10931">Tormentor</a>, sem a paródia határát súrolók (Diktátor, Rotor), sem a könnyedebb glam-metálosok (Ramses, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dance-10817">Dance</a>), sem a kemény zenét a klasszikus elemekkel ötvöző, érzelemdús dalokat játszó Classica.
Ez a helyzet 1988-ra változott meg gyökeresen. Nemcsak a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat monopóliumának megszűnése után felbukkanó új lemezkiadóknak (lásd a Sztárt, amely Robbanásveszély címmel adott ki metalválogatásokat), hanem a szintén ekkoriban gombamód szaporodó új független ifjúsági lapoknak, illetve a Nagy Feró vezette, akkoriban komoly tömegbefolyással bíró Garázs rádióműsor és a hozzá kapcsolódó válogatáslemez-sorozat megjelenésének köszönhetően, melyek általában már elfogulatlanul és súlyához mérten tudósítottak a műfaj történéseiről. Plusz ebben az időszakban több tízezer példányszámban kelt el a Metallica Hungarica néven indult fanzine, mely később együtt jelent meg a német Metal Hammer magyar verziójával, majd egyesült vele, és ma HammerWorld néven az ország egyik legstabilabb rockmagazinja.
Annak, hogy nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján az egyik legprofitképesebb műfaj a metál volt, persze társadalmi okai is voltak. Mindenekelőtt az, hogy a magyar gazdaság addig soha nem tapasztalt mélyrepülésbe kezdett, az egyre romló életszínvonal egyre nehezebb életkörülményeket teremtett, és az ekkor felnövekvő új generáció a benne feszülő érzéseket, indulatokat leginkább a metál durvaságában és energiájában találta meg. Ez a meglehetősen egyszerű szerkezetű és szövegvilágú, ugyanakkor rendkívül direkt és erős kisugárzású zene lett számukra a legalkalmasabb csatorna a feszültség és a frusztráció átmeneti levezetésére, az egyetlen lehetőség a mindennapokból való kiszakadásra. Közérthető zenék, könnyen dekódolható üzenetek kellettek, és ezt a leghatásosabban a heavy metált játszó együttesek nyújtották.
A kilencvenes években gyakorlatilag a metáltól volt hangos az ország. 1990-ben Bíró Ica Metal Lady néven – a Pokolgép segítségével – kiadta az első magyar női metállemezt. Nem sokra rá pedig a Metal Hammer piacra dobta az első Demonstráció CD-válogatást, rajta a feltörekvők fiatal zenekarokkal. 
Az évtized közepére a multik betelepedésével és a kereskedelmi rádiózás elterjedésével azonban erőteljesen átalakult a zeneipar, ugyanakkor a külföldi történések és sikerek már egyre kisebb fáziskéséssel jutottak el Magyarországra. Mindez magával hozta – akárcsak a punkban, a Green Day-féle populáris vonal megjelenése – a rajongótábor felhígulását, a régi és az új metálosok közti konfliktusokat, mely gyakorlatilag idehaza is végigkísérte a kilencvenes évtizedet. A metál tábor ebben az évtizedben két meghatározó részre szakadt: a régiek – az újakat divatmetálosoknak titulálva – alapvetően visszavonultak az időközben kialakult metál undergroundba, a folytonosan cserélődő (a tizenéves lázadó kor elmúltával a műfajt levedlő) újak pedig – a régieket csak marginális csökevénynek tartva – mindig a legújabb irányzatokra vetették magukat, és megbízható fogyasztói lettek a zeneipar termelte új együtteseknek, illetve azok termékeinek.
JBSz

Beyond

Zeneszöveg

Kapcsolatok

Moby Dick

Ossian

Csillag születik

Klasszik metál

Varnyú Rolland

Zavarkó László

Zavarkó András

Parajdi Tamás

Kozma Zoltán

Tömik a fejed

Van tűz, van jég

Elhagyott város

Black Magic Night

Thrash From The Beyond

Thrash

Holt lelkek