Audio/name

Going Out West - Braindogs

2004. december 7-én ünnepelte az egyik legegyénibb hangú amerikai dalszerző-előadó, Tom Waits az 55. születésnapját, és ez remek apropót jelentett arra, hogy Podlovics Péter menedzser megvalósítsa régi álmát: összehozza zenészbarátait egy különleges estre, ahol csak és kizárólag a szívüknek oly kedves mester dalait játsszák. Az A38 Hajó gyomrában az első alkalommal igazi fiestát rendeztek, az alapzenekar mellett vendégművészek sora váltotta egymást a színpadon, aztán a produkció elsöprő sikere – mind a közönség, mind a zenészek oldaláról – arra sarkalta Podlovicsot, hogy ezt a tisztelgő aktust minden évben Tom Waits születésnapja környékén megismételje. A kezdeti bővebb zenészkör idővel szépen letisztult arra a hét muzsikusra – Ian Siegal (ének, gitár), Ripoff Raskolnikov (ének, gitár), Kiss Tibor (ének, gitár), Varga Livius (ének, ütőshangszerek), Varga Laca (basszusgitár), Nagy Szabolcs (zongora), Frenk (ének, dob, zongora, gitár) –, akik gyakorlatilag azóta alkotják ezt a különleges formációt. Egyetlen ponton történt változás: 2018-ban a produkcióba belefáradó Kiss Tibort váltotta a holland T-99 frontembere, Mischa Den Haring (ének, gitár).
A Braindogs – melynek neve Tom Waits 1985-os Rain Dogs című számára (ami egyben akkori nagylemeze címe) utal – sokkal több egyszerű tribute-zenekarnál, hisz esetükben szó sincs arról, hogy egy az egyben akarnák interpretálni az eredeti szerzeményeket. A zenekar tagjainak zöme maga is dalszerző, mi több, sokszor hasonló srófra jár az agyuk a mesterével, nem beszélve arról, hogy semmi szükségük sincs arra, hogy Waits köpönyegével takarózzanak, hisz gyakorlatilag mindenki a saját jogán népszerűbb, mint ebben a produkcióban. Elég ha arra gondolunk, hogy a külföldiek közül az angol Ian Siegalt az egyik legtehetségesebb fehér soul-blues énekesként tartják számon (maga Tom Waits is elismerőleg nyilatkozott róla az egyik lemeze kapcsán, ami valahogy a kezei közé került), az osztrák születésű, tiszteletbeli magyar bluesman, Ripoff Raskolnikov pedig közel harminc éve visszatérő vendége a hazai színpadoknak, egyike közép Európa legjobb dalszerzőinek.
Ez a hét muzsikus egytől-egyig kellően mély tisztelője a mester munkásságának, így Podlovics szerint könnyű összetrombitálni a produkciót. A muzsikusok szinte sose tartanak próbát, 2019-ig amúgy is évente egyszer-kétszer léptek színpadra, elégnek bizonyult a hangbeálláson összenézni bizonyos számokat. Amiket aztán a maguk szája íze szerint adnak elő. 2019-ben önálló CD-t is megjelentettek (Real Live Brains: Celebration Of Tom Waits), mi több, ennek anyagával – szakítva az addigi évi egy alkalmas hagyománnyal – turnéztak is.
JBSz
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/braindogs/">https://www.facebook.com/braindogs/</a>

Braindogs

Ripoff Raskolnikov (Ludwig Knoglinger, 1955) osztrák gitáros-énekes olyan mint az óbor: minél előrébb haladunk az időben, annál nemesebbé válik. Ahogy rakódnak az évgyűrűk, úgy érik, bölcsül a hangja, tisztul lényegire a gitárjátéka. Közel a hetvenhez is duzzad az erőtől, impozáns hittel, nyugalommal és elszántsággal énekli személyes és szenvedélyes dalait. 
Művésznevét nagyjából a hetvenes évek vége óta jegyzi, mint mesélte, az indiánokhoz hasonlóan felnőttként választott magának nevet, anno próbálta hivatalossá tenni, de mivel nincs művészdiplomája, az osztrák törvények ezt nem tették lehetővé. Lehet, azóta változott a helyzet, de ma számára ez nem lényegi kérdés, hisz választott nevével olyannyira egybeforrt, hogy édesanyján, öccsén és a hatósági embereken kívül tényleg senki nem hívja Lutznak.
S hogy miért Raskolnikov? Annak idején épp Dosztojevszkij regényeit falta, s megfogta a Bűn és bűnhődés főhősének menthetetlen kívülállósága. Nyilván részben magára ismert benne, hisz élete nagy részében, de különösképp kamaszkorában ő sem találta a helyét a világban. Apja fizikusi karrierje egyáltalán nem vonzotta, miként az sem, hogy idővel befészkelje magát valamely társadalmi skatulyába. Ezért a felnőttkor hajnalán otthagyta a családi házat, hogy aztán becsavarogja, később végigutcazenélje a hetvenes-nyolcvanas évek Európáját.
„A blueshoz a hatvanas évek nagyjain, a Rolling Stoneson, Bob Dylanen, Jimi Hendrixen keresztül jutottam el. Tőlük haladtam aztán az eredet felé, jutottam el Sonny Terryn és Brownie McGhee keresztül a nekem olyannyira kedves figurákhoz, Robert Johnsonhoz, Skip Jameshez, Blind Lemon Jeffersonhez és John Lee Hookerhez. Ha ma meghallgatom a régi felvételeket, néha szégyellem magam, mennyit kiabáltam. Nyilván ennyivel rockosabb és vehemensebb volt az akkori énem. Ma a visszafogottabb megszólalás híve vagyok. A kifejezés ereje ugyanis nem a decibeltől vagy az energiaszinttől függ. Lehet óriási hangerővel is halkan beszélni, és fordítva. Most inkább az utóbbival próbálkozom.”
Ripoff Raskolnikov egyike a blues-rock kései, de életerős virágainak. Magyar barátai meghívására látogatott el először hozzánk 1987 novemberében, a kilencvenes években szoros baráti és munkakapcsolatban állt a Palermo Boogie Gang tagjaival, s gyakorlatilag azóta elmaradhatatlan szereplője a hazai bluesszínpadoknak.
Tíz évig járta a világot, leginkább Európát, az utcán zenélt, sőt, ha kellett, a föld alatt is. Kezdetben az európai népzenékért rajongott, különféle alkalmi társulatokban hegedült és énekelt, később rátalált az amerikai feketék folkzenéjére, a bluesra, nyakig elmerült benne, és azt az elmúlt két évtizedben tipikus közép-európai ízzel töltötte meg.
Rekedtes, de erőteljes énekével mindig is könnyedén hozta lázba a hazai rockklubok bluesra fogékony közönségét. A kritikusok Joe Cockerhez és Tom Waitshez szokták hasonlítani, míg ő maga Robert Johnsontól Van Morrisonig jelöli meg zenéjének forrásait. Műsorában főleg saját dalokat játszik. Az elmúlt negyven évben jó néhány album jelent meg tőle, melyek közül az 1995-ös Wear And Tear, a 2006-os Everything Is Temporary és a 2018-as Small World a legemlékezetesebb.
JBSz
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.ripoffraskolnikov.com/">https://www.ripoffraskolnikov.com/</a>
<a href="https://www.facebook.com/ripoffraskolnikov/">https://www.facebook.com/ripoffraskolnikov/</a>

Ripoff Raskolnikov

Varga László "Laca" (basszusgitáros)

Előadóművész, képzőművész, dalszövegíró, a Quimby gitáros frontembere. Előadóként a kezdetek óta részt vesz a Budapest Bár koncertjein, lemezein is.
Szociálisan érzékeny, erős igazságérzetű, becsületesen dolgozó pedagógus családban született, édesapja, az irodalomtanár Kiss Kálmántól örökölte dalírói vénáját, a zenei érzéket pedig az apai felmenőitől. Kisgyerekként csillagásznak készült, e vágykép később rajztanári pályára szelídült, ehhez társult tizenhat éves kora körül a rock, mint a túltengő hormonok levezetésének kézenfekvő médiuma. Zenei világát főként a nála öt évvel idősebb bátyja formálta, ő hozta a kisvárosi polgárcsaládba a nagyvilági poszthippi hangulatot és a határokat negligáló rock and roll szeretetét. Tőle leste el az első akkordokat, amelyeket sokáig a közösen használt Jolana gitáron pengetett.
Későbbi társai közül Varga Livius és Mikuli Ferenc ekkor már vele játszott, az 1988-ban debütált October zenekar repertoárjában megpróbáltak összebékíteni egymástól amúgy távol eső zenei világokat, mint Iggy Pop, Howlin' Wolf, a Rolling Stones, a Cure, a Talking Heads vagy a Jesus and Mary Chain. Majd 1991-ben az időközben Budapestre költözött baráti társaság, nagy lendülettel írták újabb számokat, majd 1991 végén már <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-quimby-7445">Quimby</a>ként léptek fel a Tilos az Á-ban. A történet innentől közismert.
Egyszer egy újságíró azt kérdezte tőle, miként csinálja, hogy ír, zenél és fest egyszerre. Mire azt válaszolta, „amit élek, azt játszom; amit játszom, azt festem; amit festek, azt írom."
A zenekarral párhuzamosan a kilencvenes években Kiss Tibor folyamatosan festőművésznek készült, úgy vélte, a zene csak hobbi, amolyan társas szórakozás. Mire azonban befejezte az egyetemet, a Quimby annyira beütött, hogy eltartotta. Ő viszont élte tovább a maga rock and roll életét, ami aztán 2002-ben kegyetlenül benyújtotta a számlát.
Tizenhárom hónapig szinte a nulláról építette fel önmagát egy komlói rehabilitációs intézetben. Amikor viszont visszatért közénk, újra fontossá vált számára a zene és a Quimby főnixmadárként született újjá. És szárnyalt egészen addig, mígnem 2020 tavaszán alkoholproblémák amiatt újra vissza nem került a rehabra. 
Még 1997-ben lediplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, azóta is fest meg rajzol, időről időre ezeken keresztül fejezi ki az érzelmeit, gondolatait. De közben írja a dalszövegeket is, melyek sokak szerint önálló versekként is megállják helyüket. Közülük az első válogatás 2006-ban, a József Attila Kör kiadásában jelent meg (Ventilátor blues). 
A 2012-ben publikált Neonradír kötetében új oldaláról mutatja be magát – az évekig készülő album életének és gondolatainak képeskönyve: az egyetemista, szárnyait bontogató festő, a mámor démonaival megküzdő sztár és az újrakezdő művész alkotásainak gyűjteménye, amelynek minden oldala önálló műalkotás.
„Azáltal, hogy ennyiféle dologban vagyok, csomószor azt érzem, hogy képzőművésznek nem vagyok elég képzőművész, zenésznek se vagyok elég. Valahol pont a periférián. Nem vagyok naprakész, nem jártam annyit kiállításokra, nem mozgok kortárs festők között, hanem inkább zenészek között, de azokhoz meg túlságosan képzőművész vagyok. Kicsit ilyen senki földjén érzem magam.” – mesélte egy 2023-as <a href="https://www.youtube.com/watch?v=9TxQh30E9oQ">talkshow</a>-n.
JBSz
https://quimby.hu/

Kiss Tibor

Ütőhangszeres, rapper, showman, televíziós személyiség, végzett pszichológus, de mindenekelőtt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-quimby-7445">Quimby</a> alapító és máig meghatározó tagja. 
Dunaújvárosban született, <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-kiss-tibor-22250">Kiss Tibor</a>-ral gyerekkori barátok, vele játszott akkor is, amikor az 1988-ban debütált October zenekar repertoárjában megpróbáltak összebékíteni egymástól amúgy távol eső zenei világokat, mint Iggy Pop, Howlin' Wolf, a Rolling Stones, a Cure, a Talking Heads vagy a Jesus and Mary Chain. Érettségi után viszont szétszaladt a ménes, a rendszerváltozás környékén hosszú időt töltött az Egyesült Államokban, majd 1991-ben az időközben Budapestre költözött baráti társasággal zenekart alapított, mely 1991 végén már Quimbyként lépett fel a Tilos az Á-ban. A történet innentől közismert.
A Quimby átmeneti leállása idején,  2003-ban zenésztársával, Gerdesits Ferenc dobossal megalapította saját formációját, A Kutya Vacsoráját (nagymamája mondogatta: „A zenélés az a kutya vacsorája”), mely a Quimby újjászületése után is megmaradt. 
Varga Livius mindig is nyughatatlan embernek számított, aki sok sávon éli az életét: zenei pályafutása mellett televíziós műsorokat vezetett (TV Sziget, Gang, Abszolút, Sztárvársz, Otthon Idegenben), számos filmben szerepelt (Ponyvapotting, Kontroll, József és testvérei – Jelenetek a Parasztbibliából, Hasutasok), amatőr természetbúvárként szintén több természetfilmben hallható a hangja), emellett pedig az ELTE Bölcsészettudományi Karán pszichológusként szerzett diplomát. 
Az utóbbi években – különösen a pandémia óta – csoporttréningeket vezet, coachként dolgozik. És hogy mi mozgatja ezeket az egymástól sokszor távol álló területeken? A Momentán Társulat honlapján készült <a href="https://momentantarsulat.hu/hir/varga-livius-momentan-fohos-interju-szorgalom-es-munka-nelkul-nem-lehet-improvizalni">villáminterjúban</a> tömören annyit válaszol: a kommunikáció. „Kommunikálok az emberekkel testnyelvvel, verbalitással vagy a leggyorsabb úton, érzelmek  segítségével. Legyen vállalati csapatépítés, tréning, egyéni tanácsadás, ez közös a munkáimban. És minden »titulusom«, végzettségem mellett jógi vagyok, ami az intelligens univerzummal való közvetlen kapcsolat. Ez is egyfajta kommunikáció. Az élet mibenlétét kutató ember vagyok, akinek fontos a megerősített tudat a mindennapokban.”
JBSz

Going Out West - Braindogs

Kapcsolatok

Braindogs

Ripoff Raskolnikov

Varga László "Laca" (basszusgitáros)

Kiss Tibor

Varga Livius

Going Out West - Braindogs