Személy

Kiss Tibor

Zenész - énekes

Előadóművész, képzőművész, dalszövegíró, a Quimby gitáros frontembere. Előadóként a kezdetek óta részt vesz a Budapest Bár koncertjein, lemezein is.

Szociálisan érzékeny, erős igazságérzetű, becsületesen dolgozó pedagógus családban született, édesapja, az irodalomtanár Kiss Kálmántól örökölte dalírói vénáját, a zenei érzéket pedig az apai felmenőitől. Kisgyerekként csillagásznak készült, e vágykép később rajztanári pályára szelídült, ehhez társult tizenhat éves kora körül a rock, mint a túltengő hormonok levezetésének kézenfekvő médiuma. Zenei világát főként a nála öt évvel idősebb bátyja formálta, ő hozta a kisvárosi polgárcsaládba a nagyvilági poszthippi hangulatot és a határokat negligáló rock and roll szeretetét. Tőle leste el az első akkordokat, amelyeket sokáig a közösen használt Jolana gitáron pengetett.

Későbbi társai közül Varga Livius és Mikuli Ferenc ekkor már vele játszott, az 1988-ban debütált October zenekar repertoárjában megpróbáltak összebékíteni egymástól amúgy távol eső zenei világokat, mint Iggy Pop, Howlin' Wolf, a Rolling Stones, a Cure, a Talking Heads vagy a Jesus and Mary Chain. Majd 1991-ben az időközben Budapestre költözött baráti társaság, nagy lendülettel írták újabb számokat, majd 1991 végén már Quimbyként léptek fel a Tilos az Á-ban. A történet innentől közismert.

Egyszer egy újságíró azt kérdezte tőle, miként csinálja, hogy ír, zenél és fest egyszerre. Mire azt válaszolta, „amit élek, azt játszom; amit játszom, azt festem; amit festek, azt írom."

A zenekarral párhuzamosan a kilencvenes években Kiss Tibor folyamatosan festőművésznek készült, úgy vélte, a zene csak hobbi, amolyan társas szórakozás. Mire azonban befejezte az egyetemet, a Quimby annyira beütött, hogy eltartotta. Ő viszont élte tovább a maga rock and roll életét, ami aztán 2002-ben kegyetlenül benyújtotta a számlát.

Tizenhárom hónapig szinte a nulláról építette fel önmagát egy komlói rehabilitációs intézetben. Amikor viszont visszatért közénk, újra fontossá vált számára a zene és a Quimby főnixmadárként született újjá. És szárnyalt egészen addig, mígnem 2020 tavaszán alkoholproblémák amiatt újra vissza nem került a rehabra. 

Még 1997-ben lediplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, azóta is fest meg rajzol, időről időre ezeken keresztül fejezi ki az érzelmeit, gondolatait. De közben írja a dalszövegeket is, melyek sokak szerint önálló versekként is megállják helyüket. Közülük az első válogatás 2006-ban, a József Attila Kör kiadásában jelent meg (Ventilátor blues). 

A 2012-ben publikált Neonradír kötetében új oldaláról mutatja be magát – az évekig készülő album életének és gondolatainak képeskönyve: az egyetemista, szárnyait bontogató festő, a mámor démonaival megküzdő sztár és az újrakezdő művész alkotásainak gyűjteménye, amelynek minden oldala önálló műalkotás.

„Azáltal, hogy ennyiféle dologban vagyok, csomószor azt érzem, hogy képzőművésznek nem vagyok elég képzőművész, zenésznek se vagyok elég. Valahol pont a periférián. Nem vagyok naprakész, nem jártam annyit kiállításokra, nem mozgok kortárs festők között, hanem inkább zenészek között, de azokhoz meg túlságosan képzőművész vagyok. Kicsit ilyen senki földjén érzem magam.” – mesélte egy 2023-as talkshow-n.

JBSz

https://quimby.hu/

Frissítve: 2024-5 , Jávorszky Béla Szilárd

Kapcsolatok

    1234