Video/name

Minutes Volantes III. - Palya Bea

Cimbalomművész, régóta Dresch Mihály alkotótársa. Klasszikus zenei pályán kezdte, 1999-ben elvégezte a Zeneakadémiát, aztán Borbély Mihály révén bekerült a hazai etnojazz közegbe, és azóta e színtér egyik legkeresettebb és legmegbecsültebb muzsikusa. Saját együttesei, a Cimbiózis és a Lukács Miklós Quintet mellett többek között a Dresch Quartet, a Tóth Viktor Arura Trió, a Juhász Gábor Trió, a Balkán Jazz Project és a Both Miklós FolkSide oszlopos tagja. Emellett gyakorta duózik Balogh Kálmánnal, Dresch Mihállyal és Borbély Mihállyal. Nem mellesleg a kortárs zene avatott tolmácsolója, többek között szoros munkakapcsolat fűzi Kurtág Györgyhöz és Eötvös Péterhez, rendszeresen őt kérik fel új műveik bemutatójára.
Lukács Miklós 1977-ben többszörös hendikeppel indult, amikor világra jött: édesanyja albérletben, édesapja kollégiumban lakott, így jobb híján lekerült a nagyszülőkhöz Törökszentmiklósra. Mikor évekkel később visszakerült az aszfaltdzsungelbe, gyakorta panaszkodott migrénes fejfájásra, vitték orvoshoz, majd pszichológushoz, „gyógymódként” pedig a szülők beíratták a hatodik kerületi zeneiskolába.
A zeneiskolában Szakály Ágneshez került, aki nagyon hitt benne, még fél éve sem tanult, már benevezte a Rácz Aladár cimbalomversenyre, ahol aztán a serdülő korcsoportban második lett. A siker több szempontból is jókor jött, ambíciót, versenyszellemet hozott az életébe, az akkori egyetlen televíziós csatornában sokan felfigyeltek tehetségére, folyamatosan kapta a koncertmeghívásokat. Lévén konok és kitartó fajta, bírta a tempót, sikerrel felelt meg mindenhol, és sokáig úgy tűnt, senki és semmi nem állíthatja meg emelkedését a klasszikus zenei pályán. Amikor azonban 1999-ben kézbe vette zeneakadémiai diplomáját, fura mód minden megváltozott.
Fontos tudni, hogy egészen addig Lukács Miklós számára csak a klasszikus zene létezett. Legalábbis előadói szempontból. Édesapja tudatosan távol tartotta a cigányzenész pályától, hisz a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján már lehetett látni, hogy annak a muzsikának közel sincs akkora keletje, mint néhány évtizeddel korábban. A klasszikus zene meg nemcsak egzisztenciát adhat, de amúgy is minden zene alapja.
Kamaszkorában a klasszikus zenén kívül persze Lukácsot is megérintették más műfajok, tizenhárom évesen például imádta a metált, maidenes pólóban és szegecses bőrdzsekiben járt. Nagyjából ezzel egyidőben fedezte fel magának a jazzt, elsőként Oscar Peterson trióját. S olyan mélyen megérintette annak szabadsága, hogy mivel időközben zongorázni is tanult, egy ideig komolyan fontolgatta, hogy a konzi után Binder Károlyhoz felvételizik a jazztanszakra.
Huszonkét éves koráig előadóművészként azonban kizárólag a klasszikus zene foglalkoztatta. Haladt a pályán, sikert sikerre halmozva. Tizenegy évesen az UNICEF egyik brüsszeli gáláján már szólókoncertet adott, később sokat turnézott az ELTE kamarazenekarával. 1997-ben szólistaként szerepelt a Budapesti Fesztiválzenekar Liszt: Hat magyar rapszódia című lemezén. 1998-ban az Egyesült Államokban a Concertante di Chicago kamarazenekar szólistájaként lépett fel, olyan nagy sikerrel, hogy a következő évadra is visszahívták. Úgy tűnt, tényleg övé a világ, neves zenekarokkal, karmesterekkel, művészekkel játszhatott, súlya volt a fellépéseinek. Így a diploma után csak ült otthon, és várta a jobbnál jobb felkéréseket. A telefon azonban nem akart csörögni.
Akkor már volt családja, már nem lehetett az addigi felelőtlen életet élni, így mit tehetett, mindent bevállalt, amit lehet. Nappal gyakorolt, zenét írt, hangszerelésekkel foglalkozott, este hétkor pedig bement az étterembe, és éjjel tizenegyig örökzöldeket zongorázott. A vendéglátózásból többek között Balogh Kálmán segítette ki, meghívta a Gipsy Bandjébe zongorázni, később beajánlotta maga több zenekarba. Aztán Borbély Mihály révén bekerült a hazai etnojazz vérkeringésbe, az elmúlt években megszámlálhatatlan formációban játszik/játszott, többek között a Borbély Műhelyben, a Dresch Quartetben, a Palya Bea Quintetben és a Mitsoura zenekarban. Olyan világsztárokkal muzsikált, mint Herbie Mann, Chico Freeman, Steve Colman, Archie Shepp vagy Uri Caine. Szakcsi Lakatos Bélával 2004-ben duólemezt készített, de kísérte Szalóki Ágit, Herczku Ágit és Bognár Szilviát is. Nem maradt hűtlen a klasszikus zenéhez sem, szólistaként a varsói, a hamburgi és a torinói filharmonikusokkal, illetve az Orchestre de la Suisse Romande-dal lépett fel, tavaly a világhírű Yehudi Menuhin fesztiválon szólókoncertet adott, utóbbi helyre jövőre is visszavárják.
Az utóbbi években főként a Dresch Quartetben, a Tóth Viktor Arura Trióban és a saját Cimbiozis zenekarában szárnyal, miközben művészetében a kortárs zene, a jazz és különböző népek zenéi tökéletes szimbiózisban állnak.
És a végére egy örömteli hír róla: 2022. december 13-án a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjának választották.
JBSz
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/mikloslukacscimbalom/">https://www.facebook.com/mikloslukacscimbalom/</a>

Lukács Miklós

Másodgenerációs jazzmuzsikus az egyik legkeresettebb hazai ütőhangszeres, Dés András (1978).
A középiskolában még főként világzenei és etno zenekarokban játszott szefárd-zsidó, balkáni és ír-kelta népzenét. Az ELTE-re járt magyar szakra, mikor eldöntötte, hogy inkább a zenére koncentrál, ezért elvégezte a jazztanszakot. Apja révén persze, mondhatni, a kezdetekről a körön belül volt, így a szakmába való bekerülés küzdelmes időszakát megspórolta számára az élet, de aztán hamar egyértelművé vált kiugró tehetsége. Speciális szerelést alakított ki magának, amely keveréke a hagyományos dob-szettnek és az ütőhangszereknek, így jobb kezével dobosként, bal kezével ütősként tud játszani. Az elmúlt másfél évtizedben többek között a Bosambo, az Off Course, a Balázs Elemér Group és a Dés László Septet tagjaiként számos hazai és nemzetközi fesztiválon fordult meg.
2007 és 2011 között saját triót is vezetett, amely azonban megszűnt, miután a bőgős Szandai Mátyás Párizsba, a zongorista Szabó Dániel pedig Los Angelesbe költözött. Dés András emellett játszott a popos Jazz+Azban, a népzenét az elektronikával ötvöző Mitsoura-ban, valamint a két kiváló népdalénekesnő, Palya Bea és Szalóki Ági több formációjában. Jelenleg Kaltenecker Zsolt, Winand Gábor, Lukács Miklós és Lantos Zoltán együtteseinek a tagja.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 274-275.
Kapcsolat:
<a href="http://andrasdes.com/">http://andrasdes.com/</a>
<a href="https://www.facebook.com/andras.des">https://www.facebook.com/andras.des</a>

Dés András

Szokolay Dongó Balázs (1965, Tótkomlós) népzenét, valamint népzenei ihletésű improvizatív zenét játszik dudán, furulyán és szaxofonon.
Mezőgazdasági majd rajzpedagógiai tanulmányok után autodidakta módon kezdett a zenével foglalkozni. Kezdetben bluest, később népzenét, megint később free jazzt játszott „csöveken” – elsősorban dudán, furulyán és szaxofonon. Népzenészként többek között a Kündü, a Magyar Dudazenekar, a Békés Banda és a Vasmalom zenekarokban fújt, megfordult a Makámban és a Csík zenekarban, turnézott a Tékával és a Vujicsics együttessel, később <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-palya-bea-8114">Palya Bea</a> és <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sebestyen-marta-6894">Sebestyén Márta</a> zenekarainak meghatározó tagja volt. 
Zenei pályafutása során a kezdetektől napjainkig tartó fontos műhelymunka a jazz és népzene határmezsgyéjén alkotó zenekar, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-del-alfoldi-szaxofonegyuttes-41134">Dél-alföldi Szaxofonegyüttes.</a> Saját együttese a Dongó és Barátai zenekar. A formáció eredetileg a Dunaújvárosi Táncszínház kíséretére jött létre, mára önálló koncertező zenekarrá vált. 1999-tól dolgozott együtt egykori elmaradhatatlan társával, Bolya Mátyással (koboz, citera).
A szólómunkái mellett az elmúlt években főként a Corpus Harsona Quartettel, Fábri Gézával, Kónya Istvánnak, Fassang Árpáddal, Fabulya Andreával és Geröly Tamással (valamennyi előadóval duóban), valamint a Rustico és a Fohász formációval lép fel.
2003-tól az Óbudai Népzenei Iskola dudatanára. Hangszerei: furulyák (somogyi hosszúfurulya, kis magyarországi pásztorfurulya, erdélyi furulya, román kaval, szlovák fujara, (tilinkó), dudák (magyar duda, dráva-menti horvát duda, mohácsi duda, bánáti szerb duda), szopránszaxofon, tárogató, dorombének.
Szokolay sosem azt nézte, hogyan kell szabályosan megszólaltatni egy hangszert, hanem arra törekedett, hogy abból lehetőleg az és úgy szólaljon meg, ahogy ő elképzelte. Pályafutása során kapott is érte hideget-meleget mind a népzenészektől, mind a jazzisták részéről. Mire rendre csak megvonta a vállát és annyit válaszolt: „Mondhatnám azt, hogy amit csinálok, az free folk, de ezt sokan vagy nem értik, vagy félremagyarázzák. Persze, a szó hagyományos értelmében nem játszom se jazzt, se autentikus népzenét, és nem is törekszem rá. Amúgy sem kell mindig mindent kategóriákba tuszkolni. Külföldön érdekes módon sosem kérik számon ezt rajtam.”
Ahogy a honlapján hozzáteszi. „A népdal nem porosodó múzeumi kottafejek gyűjteménye, hanem elevenség és élet. Mindig újra éljük, mindig újra improvizáljuk, nem csak memorizáljuk. Az én tanulmányaim nem álltak másból, mint sok-sok népdal bemagolásából. De aztán, amikor játszom a dalokat, elindul a zenei fantázia. Meghallok hangokat, s megyek utánuk. Ma megyek utánuk, nem tegnap. Tehát kortárs.”
JBSz
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/people/Szokolay-Dong%C3%B3-Bal%C3%A1zs-Official/100063683824394/">https://www.facebook.com/people/Szokolay-Dong%C3%B3-Bal%C3%A1zs-Official/100063683824394/</a>

Szokolay Dongó Balázs

A fiatalabb folkgenerációból a legnagyobb reményekkel kecsegtető – és a mai negyvenesek nemzedékéből a legnagyobb sikereket elérő – énekesnő kétségkívül a Makón született, Bagon nevelkedett Palya Bea (1976-11-11).
Lovász Irénhez és Szvorák Katalinhoz hasonlóan Palya – a bagi néptánccsoportban – szintén gyerekkora óta táncol és énekel. Tizenhat évesen a moldvai népzenét játszó budapesti Zurgó együttes énekese és tánctanára lett, majd igen sok sávon élte az életét. Egyrészt tudományos alapossággal foglalkozott a magyar énekes népzenével (2002-ben az ELTE Néprajz Szakán diplomázott), másrészt a magyar mellett a bolgár, a cigány, a török és a szefárd zsidó folkba, illetve az indiai klasszikus zenébe is megmerítkezett, harmadrészt az autentikus vonalból folyamatosan és sokfelé elkalandozott. Énekelt a jazz-folkos Laokoón csoportban, a világzenés Folkestrában, a hagyományőrző Kárpátiában, az elmúlt évtizedekben az énekelt vers műfajában mozgó Sebő együttesben, a balkáni népzenét játszó Daradunában, a Szőke Szabolcs-féle Hólyagcirkuszban, és még ki tudja hol.
2005-ben alapította meg saját együttesét, a Palya Bea Quintetet. A Hangzó Helikon sorozatban Weöres Sándor Psyché című művét adta elő. 2008 tavaszán látott napvilágot első külföldi kiadású lemeze, az Adieu les complexes, mely Magyarországon háromszoros platina minősítést kapott. Miként akkor a Népszabadságban nyilatkozta: „Nem tudatosan kalandozgatok, egyszerűen ilyen vagyok, keresem azokat a formákat, zenéket, szavakat, amelyek a leginkább alkalmasak arra, hogy az érzéseimet kifejezhessem. Hogy a szólisztikusabb megoldásokat miként tudom keverni azzal a zenekari hangzással, amit igazán szeretek. Ráadásul ebben a műfajban a zene és szöveg színvonala viszonylag ritkán találkozik olyan ideális harmóniában, mint mondjuk Patricia Barbernél vagy Joni Mitchellnél. Persze mindezt tovább keverem etnikus színekkel. Nem azért, mert ez divat, hanem mert ebből nőttem ki.”
2009-ben az Extremely Hungary magyar kulturális évad keretében a New York-i Carnegie Hall-ban, majd Washingtonban, a Kennedy Centerben adott nagy sikerű koncerteket. A 2009 tavaszán megjelent, dupla platina Egyszálének-en saját dalokat és népdalokat énekelt, majd hatvanas évekbeli táncdalokat adott elő (Én leszek a játékszered, 2010). Az elmúlt bő tíz esztendő pedig egyrészt a megállapodásáról, gyermekei születéséről és cseperedéséről szólt, másrészt az elválásról, melyeket rendre nagylemezekben (Nő, 2014, Tovább nő, 2016, Hazatalálok, 2018, Élet, 2020, LéleKzet, 2022) dolgozott fel.
Önéletrajzi esszékötete Ribizliálom címmel 2011 októberében jelent meg. Két lánya van: Lili 2012 októberében, Panni, 2017 januárjában született.
JBSz
 
Az előadó weboldala: <a href="https://palyabea.hu/">https://palyabea.hu/ </a>
Az előadó Facebook-oldala: <a href="https://hu-hu.facebook.com/PalyaBea/">https://hu-hu.facebook.com/PalyaBea/ </a>
Az előadó Instagram-oldala: <a href="https://www.instagram.com/palyabea/">https://www.instagram.com/palyabea/</a>

Palya Bea

Novák Csaba

Gryllus Samu

Weöres Sándor

A nyolcvanas-kilencvenes évek undergroundjából kinövő A38 Hajó 2003-ban nyitotta meg kapuit a Petőfi-híd budai hídfőjénél. Magyarország technikailag egyik legjobban felszerelt koncerthelyszíne és független kulturális központja, amely évente hétszázötven előadóművészeti programot, koncertet szervez. Mindezek mellett hazánk egyik legtermékenyebb, egyik legnagyobb tradíciókkal bíró mozgóképgyártó műhelye, amely évente körülbelül kétszázötven (eddig összesen több mint kétezer) televíziós produkciót készít, valamint helyszínt ad a közszolgálati televízió naponta jelentkező élő magazinműsorának.
Fennállása során eddig több mint tízezer programot, koncertet, kiállítást, színházi előadást szervezett meg és bonyolított le, közel kétezer televíziós műsort, illetve dokumentumfilmet készített és több száz élő televíziós adást bonyolított le. Éves látogatószáma meghaladja a százötvenezer főt, az elmúlt húsz évben több millió látogatót fogadott. Számos elismert külföldi előadó/formáció (pl. az M83, a dEUS, King Krule, Tricky, a Veils, a Vienna Art Orchestra, Anna Calvi és a Gogol Bordello) lépett már fel a helyszínen, ahová azóta is szívesen visszajárnak. A hazai szólóprodukciók és zenekarok számára komoly presztízst jelent egy hajós koncert. A magyar könnyűzene minden műfaja képviselteti magát a nagyterem színpadán, így például az Ivan and the Parazol, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, Lajkó Félix, Jónás Vera, Barabás Lőrinc, Péterfy Bori, a Galaxisok és az Analog Balaton.
Az A38 Hajó jelenlegi tulajdonosi köre egykor a Bahia láncot és kiadót működtette. A klub maga egy egykori szovjet-ukrán nehézáru-szállító uszály átalakításával jött létre, amely 1999-ig látott el szállítási feladatokat a Dunán. Nemcsak klubként, hanem kiadóként, szervezőként, kortárs művészeti galériaként, étteremként és filmes képzőhelyként (A38 Akadémia) is működik.
A klub megnyitójára 2003. április 30-án került sor Maceo Parker szaxofonművész koncertjével. Az első évforduló egybeesett az Európai Uniós csatlakozás estéjével, ezt „titkos” Európa Kiadó-fellépésekkel ünnepelték. A dunai árvizek az évek során többször is akadályozták az A38 Hajó zavartalan működését, előfordult, hogy zárva kellett tartania néhány napig, amíg a folyó vízszintje le nem csökkent. 2010-ben az A38 Hajóhoz került a második ütem, a Dereglye. Eredeti funkciójában kiállítóterem volt, aztán kisebb koncerteket tartottak benne, jelenleg pedig már stúdióknak ad otthont, például a Petőfi Rádió is innen sugároz.
2015-ben újabb építészeti fejlesztés zajlott az A38-on. Ekkor készült el a hajó orrterasza fölött a látványos, 33 négyzetméteres panorámastúdió, amely egy modern felszereltségű televíziós stúdió. Innen jelentkeznek be a Petőfi TV műsorvezetői is. 2017-ben Bognár Attilát, az A38 Hajó vezetőjét a Forbes Urban különszáma beválasztotta a 100 legfontosabb közéleti szereplő közé, akik világvárossá tették Budapestet.
2020 nehéz év volt világviszonylatban és a Hajó életében egyaránt. A járványügyi korlátozások miatt hosszú ideig nem lehetett zenei eseményeket rendezni, így az A38-on sok előadó közönség nélkül állt színpadra; a fellépésekből koncertfilmek készültek, amelyeket a Petőfi TV sugárzott. A pandémia alatt a sor került a Tetőterasz átalakítására, és ott immáron koncertfelvételeket is lehet rögzíteni. 2023-ban, az A38 20. évfordulója alkalmából nagyszabású programsorozattal készültek a szervezők, emellett pedig Szirmai Márton rendezett egy közel egyórás dokumentumfilmet a Hajó múltjáról és jelenéről.
BB

Minutes Volantes III. - Palya Bea (2006. 03. 16.)

Kapcsolatok