Person/name

Kun Péter

Bár a soproni Moby Dick vagy a Stress már korábban létezett, kétségkívül a Pokolgép volt az, amely Magyarországon a nagy nyilvánosság előtt először játszott heavy metált.
Kukovecz Gábor (1959, gitár) és Paksi Endre (1958, basszusgitár, ének) már együtt zenéltek egy amatőr formációban, majd a katonai szolgálat után komolyabb formában folytatták. 1982-ben csatlakozott hozzájuk Kalapács József (1962, ének), és decembertől hívták magukat Pokolgépnek. Folytonosan változtak a tagok, változott a repertoár is. 1984-ben lépett be Nagyfi László (1962, gitár), távozott viszont Paksi Endre (aki ezután megalapította az Ossiánt), helyére Pazdera György (1957, basszusgitár) érkezett.
Az 1983-as Ki mit tud? hozta meg számukra az országos ismertséget. Ekkor viszont rövid ideig stílust váltottak, ennek a dirty rockos korszaknak az egyik lenyomata a Kegyetlen asszony című, kislemezen megjelent daluk. Növekvő népszerűségüknek köszönhetően olyan zenekarok előtt játszhattak, mint az Omega, a P. Box vagy a P.Mobil, sőt, 1984 szeptemberében a Motörhead budapesti koncertjén is ők melegíthették a közönséget.
Első albumuk (Totális metál) 1986-ban jelent meg, rajta a dalok szövegét Nagy Feró írta. Teltházas turnék, és 80-90 ezres példányban elfogyott lemezek (Pokoli színjáték, 1987, Éjszakai bevetés, 1989) következtek, de 1990-re kiéleződtek a zenekaron belüli ellentétek. Nagyfi és Kalapács kivált, és megalapította az Oment, a többiek pedig Rudán Joe-val (Rudán József, 1963, ének) és Kun Péterrel (1967–1993, gitár) folytatták tovább. Kunt hamarosan elcsábította Pataky az Eddába, így helyére Jung Norbert (gitár) érkezett.
Bár a következő években az új felállásban is több sikeres nagylemezt jelentettek meg, mégsem tudtak a rendszerváltozás után drasztikusan átalakuló zenepiacon talpon maradni, így 1994-ben feloszlottak. A klasszikus Kalapács-Kukovecz-Nagyfi-Pazdera-Tarca-felállás pedig 1995. szeptember 2-án a Petőfi Csarnokban adott egy búcsúkoncertet.
Kukovecz más társakkal Gép néven próbálkozott, mérsékelt sikerrel. 1999-ben Rudán Joe visszatérése után viszont ismét Pokolgép néven folytatták, a következő év májusában új nagylemezt (Csakazértis) jelentettek meg, melyet számos koncertkorong és további stúdióanyagok (Te sem vagy más, 2002, A túlélő, 2004, Oblatio, 2006, Pokoli mesék, 2007, Metálbomba, 2015) követték. Rudán 2010-ben kivált (kirúgták?), ekkor lett a jelenlegi frontember, Tóth Attila az énekes. Fennállásuk 35. évfordulóján 2020-ban koncertnagylemezzel ünnepelték (35. Jubileumi koncert).
JBSz-SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 178–181.
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/pokolgepband/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/pokolgepband/?locale=hu_HU</a>
<a href="http://www.pokolgep.hu/">http://www.pokolgep.hu/</a>

Pokolgép

Lemezeladásait tekintve kétségkívül az egyik legsikeresebb hazai rockbanda. Szinte valamennyi albumuk bearanyozódott, közülük kettő gyémánt-, kettő platinalemez lett. A vidék és a főváros közti válaszfalat ilyen elementáris erővel korábban senkinek sem sikerült ledöntenie.
1974-ben alapították miskolci egyetemisták, később csatlakozott hozzájuk Pataky Attila (1951, ének), aki 1978-ban teljesen átalakította a csapatot. Ekkor jött létre a híres „bakancsos” Edda: Slamovits István (1953, szólógitár), Barta Alfonz (1957, billentyűsök), Zselencz László (1953, basszusgitár) és Csapó György (1955, dob).
Romantikus, populáris rockzenéjük révén hamar népszerűvé váltak, ők játszhatták a Ballagás című film betétdalát is. Első nagylemezük 1980 májusában jelent meg (több mint negyedmillió példányban kelt el), és szintén jól fogyott a következő két albumuk is. Időközben a gerincsérv miatt a dobolástól eltiltott Csapót Fortuna László (1954), az íngyulladástól szenvedő Zselenczet pedig Róna György (1953) váltotta fel. Aztán a Pataky és Slamovits között egyre mélyülő ellentét miatt 1983. december 17-én adta a „bakancsos” Edda a hivatalos búcsúkoncertjét. (Szervezői malőrből amúgy két nap múlva még volt egy lekötött fellépésük Gyöngyösön, ahonnan hazafelé ráadásul a mikrobusszal beborultak az árokba.)
1985 májusában azonban Pataky újraindította a csapatot. Ekkor már Budapesten élt, a miskolci mítosz veszített erejéből. Három kitartó évbe telt, mire a nála legalább egy nemzedékkel fiatalabb (szintén fővárosi) társakkal sikerült stabilizálni a felállást: Alapi István (1962, gitár), Pethő Gábor (1964, basszusgitár), Gömöry Zsolt (1962, billentyűsök), Donászy Tibor (1955, dob). Rajongóik szerint az ekkor készült Változó idők az egyik legerősebb Edda-album. Ekkoriban több szokatlan helyszínen – Lenin Kohászati Művek acélszerkezeti csarnoka, márianosztrai börtön – adtak koncertet.
1991-ben Pethő és Alapi Kanadába ment szerencsét próbálni. Helyükre Kicska László (1966, basszusgitár) és Kun Péter (1967–1993, gitár) érkezett. A generációja egyik legígéretesebb rockgitárosaként számon tartott Kunt az agárdi Edda-tábor idején máig tisztázatlan körülmények között halálra gázolták (az ő emlékét őrzi az Unplugged album), ekkor lett újra csapattag a tengerentúlról visszatért Alapi István. Azóta gyakorlatilag csak egyetlen poszton történt változás – 1997-ben Donászy helyett Hetényi Zoltán (1970) ült a dobok mögé.
1996-ban Elvarázsolt Edda-dalok címmel egész albumnyi számukat dolgozták fel ismert popelőadók, többek között Ákos, Demjén Ferenc, Somló Tamás, Keresztes Ildikó, az Animal Cannibals és az Alvajárók.
1998-ban egy angol nyelvű lemezt (Fire And Rain) is megjelentettek, különösebb nemzetközi visszhang nélkül maradt. Eddigi utolsó – amúgy 35. – albumukat (A hírvivő) 2021-ben dobták piacra.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 396–397.
Kapcsolat:
<a href="https://edda.hu/">https://edda.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/eddamuvek/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/eddamuvek/?locale=hu_HU</a>

Edda

1988-ban alakult százhalombattai metálegyüttes.
A gitáros Kun Pétert az év végén Pataky átcsábította az Eddába, az énekes Csordás Levente később Amerikába távozott. A maradék két taghoz – Csarnoki Antall (gitár) és Hagymássy László (basszusgitár) – ekkor a szekszárdi Abaházi-fívérek, Csaba (ének) és Zoltán (gitár) csatlakoztak, és ezzel új lendületet vett a csapat. Számtalan dobos csere után pedig 1992 januárjától Váry Zoltán került be.
Az első Sing Sing album (Életfogytig Rock’n Roll) 1990-ben jelent meg, de csak a sokadik korong, az 1993-as Bűn az élet lett aranylemez, rajta az egyik legnagyobb slágerükkel (Halál a májra). Az 1996-os Tettes vagy áldozat még jól fogyott, az 1998-as (mint utóbb kiderült: utolsó) albumuk, a Sztrájk viszont már alig. Ezt követően Abaházi Zoltán kilépett és megtért. Az 1999-es nagyszámú születésnapi PeCsa-bulijuk után pedig Abaházi Csaba is bejelentette, hogy vége, és végül a Danubius rádiónál kötött ki.
Aztán 2013-ban – Abaházi Csaba nélkül – újrakezdték, évente néhány koncertet adnak, 2015-ben pedig Visszaesők címmel új nagylemezt jelentettek meg.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 196–197.

Kun Péter

Zenész - gitáros

Kapcsolatok

Pokolgép

Edda

Sing Sing

Az Edda két arca