Az 1983-ban Tapolcán született kortárs zeneszerző és orgonaművész számára már óvodás korában a zongora jelentette az igazi „játszóteret”. A Bartók Béla Konzervatóriumban zeneszerzés szakán tanult, ezzel párhuzamosan elvégezte a kántorképzőt, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen mindkét szakon lediplomázott (orgonából Lehotka Gábor, zeneszerzésből Vajda János növendéke volt). Elnyerte az Académie Musicale de Villecroze ösztöndíját, melynek segítségével 2005-ben a Hungaroton megjelentette szerzői lemezét, Till Now (Mostanáig) címmel.

Figyelme hamar az egyházzene felé fordult. Előbb a kőbányai Szent László-templom, majd a Batthyány téri Szent Anna-templom orgonistája lett. Zeneakadémista korában írta első miséjét (Missa omni tempore), majd az esküvőjére is maga komponálta a nászmisét, amelyet zenészbarátai adtak elő. DLA-disszertációját a II. világháború utáni Magyarország egyházzene-történetéből írta, és a doktori koncertjén is a saját miséje (Missa in omnem terram) szólalt meg.

Elsősorban kamara-, kórus- és orgonakompozíciókat ír. Ismertebb művei: Túl (vonóskvintett és csembaló), Officium három klarinétra, O salutaris hostia (kórusmű), Kötéltánc (hegedűverseny), Quartet, Missa in omnem terram (mise).

Miként az Új Ember-nek 2015-ben nyilatkozta: mást is szívesen hallgat, nem csak klasszikus zenét. „A hetvenes évek első felének rockzenéje az úgynevezett fúziós zene, a jazz-rock kikapcsol. Szeretem a funkyt is. Ezeket úgy hallgatom, mint bárki más. De vannak olyan zenék, amelyekre alapanyagként is tekintek. A nyolcvanas évek alternatív műfajait fontos táptalajnak tartom. Például figyelemre méltó, ahogyan a Sonic Youth a zajjal bánt. Az, ahogyan ők a gitárokhoz nyúltak, és ahogyan a zajt szervesen beépítették a zenéjükbe, lenyűgöző és tanítandó. A zenei kifejezés új lehetőségeit tárták fel, tükrözve a századvég emberének fájdalmait, szorongásait. Kilendítették a tonalitásból a zenét. Ez a hangzásvilág nagy hatást tett az elmúlt húsz év zeneszerzésére is.”

JBSz