Person/name

Hans van Vliet

Wahorn András (1953), a Bizottság egykori tagja, aki később tizenhárom évig az Egyesült Államokban élt, 2006 óta pedig a Heves-megyei Mezőszemerén telepedett le, a kétezertízes években számos szabadzenei formációt hozott létre. Ilyen volt a Tapasztalt Ecsetek, a Noise Flowers, a 4Dog és hát mindenekelőtt a Wahorn Airport – Music Terminal. Utóbbi kísérletező kedvű improvizatív zenéjében társaival folytonosan új utakat keres, és olyan zenei kalandra invitálja az érdeklődőket, amelyek kimenetelét még az együttes tagjai sem ismerik.
A Wahorn Airportban a kemény magot a szaxofonon, trombitán és fuvolán játszó Wahorn András mellett a bőgős Román Péter és a dobos Wesely János jelenti, körülöttünk fluktuálódnak a muzsikustársak. 2014-ben rajtuk kívül Ulrich Gábor (ütősök) és Hans van Vliet (harsona) volt a csapat tagja, 2015-ben a zörej-zene két ismert mestere, Sőrés Zsolt (hegedű, elektronika) és Oliver Mayne (vibrafon, elektronika) csatlakozott hozzájuk, két évvel később Vereb Szabolccsal (szaxofon, elektronika) és Panatinszky Mártonnal (basszusklarinét, elektronika) játszottak együtt. A kényszerű pandémiás leállás után pedig 2022-ben lényegében újjászületett a Wahorn Airport – Wahorn András (fúvósok, elektronika), Zrubka Zsombor (vibrafon), Kopasz Tamás (gitár), Sebes Márton (szaxofon), Miskolczy Márton (bőgő), Wesely János (dob) –, mely változatlanul improvizatív kalandzenét játszik, és a jelen pillanatára fókuszálva igyekszik újra és újra megfogalmazni aktuálisnak tűnő, mégis korfüggetlen válaszait.
JBSz

Wahorn Airport

„Mindenhol ugyanazt játszom, csak mindig az aktuális környezet adja meg annak végső formáját. De nemcsak a zenei szövet, hanem az azt megszólaltató formáció is állandóan más és más” – nyilatkozta régebben Grencsó István szaxofonos-fuvolista, majd hozzátette: „A Grencsó Kollektívában eleinte kényszerű volt az állandó váltás, folyamatosan cserélődtek a muzsikustársak, de ma már tudatosan törekszem erre. Nagyon jó ez a folyamatos mozgás, hogy a Kollektíva hol kibővül, hol beszűkül. De mindig van egy stabil mag – Benkő Róbert bőgő, Jeszenszky György dob –, nagyon jól érezzük egymást, és körénk időről időre mindenféle zenészek csoportosulnak. Így állandóan van frissülés, ez a változás nem engedi megsavanyodni, megposhadni a zenét. Ezek a kívülről érkező és részben beépülő ötletek, impulzusok elevenen tartják az egészet.”
Ez a folytonosan változó, más és más zenei szövetet megformáló, avantgárd jazz kollektíva épp Grencsó István (tenorszaxofon, basszusklarinét, duduk), Hans van Vliet (harsona, trombita, rap), Benkő Róbert (bőgő), Hock Ernő (bőgő, basszusgitár), Miklós Szilveszter (dob) felállásban játszott, mikor a kétezres évek végén csatlakozott hozzá a San Francisco-i születésű, Chicagóban felnőtt polihisztor Lewis Jordan. Az amerikai muzsikus a szaxofonozás mellett költészettel, színészettel és darabírással is foglalkozik, és mint előadó, a zene és az írott szavak közé próbál hidat verni: a kompozíció, a hangszer és a költészet szintjén egyaránt. Grencsóékkal két albumot (Homespun In Black And White, 2009, Local Time, 2011) is rögzített, emellett számtalan közös koncertet adtak, többek között az A38 hajón is.
JBSz

Hans van Vliet

Zenész - harsonás

Kapcsolatok

Wahorn Airport

Grencsó Kollektíva feat. Lewis Jordan