Person/name

Cibi, polgári nevén Czibulka Dávid rapper és dalszerző a szlovákiai Komáromban született 1996-ban. Közgazdász végzettségű, korábban versenyszerűen vízilabdázott és küzdősportokban is jeleskedett. Sokáig a sport volt az életcélja, azonban a Covid19-járvány mindent megváltoztatott, és élete új irányt vett a zenének köszönhetően.
Az alkotás mindig fontos része volt az életének – a zenén kívül digitális rajzokat is készít. Célja, hogy egyedi zenei világot teremtsen, amelyben az autentikus balkáni karaktert futurisztikus hangzásokkal ötvözi. Zenei stílusa drum &amp; bass, house és techno elemekkel dúsított elektronikus hiphop.
Első lemeze, a hét dalos GENESIS 2023-ban jelent meg, ezt követte 2025-ben az EDM Trip, amelyre tizenhét dal került. (EDM: Electronic Dance Music.) A felvidéki származású zenész ma már Budapesten él és magyarországi szakmai háttérrel dolgozik.
Cibi az <a href="https://popkulturalis.hu/esemenysorozat-nka-hangfoglalo-konnyuzene-tamogato-program-153267" target="_blank" rel="noopener">NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program</a> 2024/25-ös évadának egyik kiválasztottja lett az induló előadók kategóriában, ahol mentora Dobos Csaba menedzser (Wavy, Amoeba, Slow Village).
HZ

Cibi (Czibulka Dávid)

A magyar kultúra napjához kapcsolódva, 2025. január 22-én mutatkoztak be az <a href="https://popkulturalis.hu/esemenysorozat-nka-hangfoglalo-konnyuzene-tamogato-program-153267">NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program</a> 2024/25-ös évadának induló előadói a budapesti Turbina Kulturális Központban. Az ingyenes Hangfoglaló Minifeszt esten azokat a kezdő zenekarokat és előadókat ismerhette meg a közönség, akik az NKA támogatásával négymillió forintos szakmai és anyagi segítséghez jutottak.
A kiválasztott 15 előadó többfordulós pályázati és személyes meghallgatási folyamat után került be a programba. A cél a kortárs könnyűzene támogatása, valamint a magyar popkulturális örökség ápolása.
Támogatott előadók: biankahaidu, Boyongo, Gently Da Spittah', Janet Gruber, kisbetűs ünnepnapok, L1, Liana, Máklikőr, NANANA, Sárközi Dina, Stone Sober, Swim Swim Naked, Villő, Wxlfless

NKA 11. Hangfoglaló 2024-2025

A 2014-ben Cseh Tamás Program néven, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) keretein belül indított könnyűzenei támogató rendszer, 2017 októberétől nevet és arculatot váltva Hangfoglaló Programként viszi tovább a hazai könnyűzene ösztönzésére, és népszerűsítésére létrehozott sokoldalú támogatási rendszerét.
A Program elsőrendű célja színvonalas produkciók fellépési lehetőségeinek kiszélesítése, a zenekarok belföldi és külföldi népszerűsítésének elősegítése, egyfajta könnyűzenei életpályamodell felvázolása, ugyanakkor a hazai rockzene múltjának ápolása. Elindulását 2014. május 12-én Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere, az NKA elnöke, és L. Simon László, mint NKA alelnök, a program kidolgozásának irányítója jelentette be.
A Program kilenc alprogramból áll. Az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program Kollégiuma induló zenekarokat, könnyűzenei koncerhelyszíneket, könnyűzenével foglalkozó médiumokat, előzenekaros koncerteket, nemzetközi turnékat és promóciót támogat pályázatos formában, emellett a magyar könnyűzenei örökség megőrzésére, zeneimenedzsment-oktatásra és a vidéki tehetségkutatók támogatására is külön alprogramok jöttek létre. Az Program pályázatairól a Kollégium dönt, amelynek vezetője Cselőtei László, tagjai pedig Podlovics Péter Dénes Adél, Nagy Krisztián és Bende Zsuzsa.
A Hangfoglaló Programiroda az NKA Hangfoglaló alprogramjaihoz kapcsolódó, nem pályázati jellegű feladatokon dolgozik, jelenleg négy fővel. A Programiroda célja minden eddigi és leendő pályázó munkáját segíteni. Induló zenekaraiknak fesztiválos megjelenéseket szerveznek, ingyenes zenei menedzsment workshopokat és szerzői jogi tréningeket tartanak, kutatják a vidéki klubok és művelődési házak helyzetét, és a Program kommunikációjával kapcsolatos teendőket is ellátják.

NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program

A hetvenes évek végén a New York-i gettókban megszülető hip hop kultúra Magyarországra jó tízéves késéssel gyűrűzött be. Ám mivel nálunk nem voltak meg a létrejöttében fontos szerepet játszó társadalmi-szociális feltételek, hozzánk csak divatként érkezett, a budapesti flaszteren feltűnő, óriási nadrágokat, baseball sapkákat viselő, kofferrádiókat cipelő első breakerek, rapperek nem fordítottak hátat a társadalomnak. A hip hop később sem vált agresszívvé, ugyanakkor nem lett belőle komoly üzletág sem, ez a szubkultúra mifelénk sokáig csak keveseket érdekelt.
Ma már megmosolyogtató kezdet, de elsőként <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fenyo-miklos-6265">Fenyő Miklós</a> látta meg benne a lehetőséget, miután 1983 telén Nyugat-Berlinben először találkozott az utcai breaktáncosok akrobata-mutatványaival. Hazatérve előbb 1983-as szólólemezén (Miki) el is helyezte az első magyar rapet (Lépjük a lépcsőt), majd a Miki Teammel electrofunkos, hip hopos breaklemezt (Jól nézünk Miki, 1984) jelentetett meg, amely igazi profimunka, időtálló értéke a magyar popzenének. Ekkor a tinik körében népszerű zenekar, az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-elso-emelet-10536">Első Emelet</a> is kóstolgatta az új zenei stílust (Dadogós break). Majd a nyolcvanas évek végén Budapesten feltűntek a graffitisek is (SDO, PNC, GAZ, FGO). 
Budapest környékén az 1988-ban indult Drop volt az úttörő rapcsapat, de a komoly zászlóvivő az 1989-ben startolt <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-animal-cannibals-12388">Animal Cannibals</a> lett, amely a kilencvenes évek első felében öt demót is megjelentett első hivatalos albuma előtt.
 A kilencvenes évektől az új szubkultúra vidéken is terjedt. Pécsett a Megasound System (Új sportok című, 2 Live Crew-t és N.W.A-t idéző 1993-as kazettájuk trágársága ellenére is úttörő és nagyhatású a hazai színtéren), Győrben az 1993 és 1998 között szintén nagyhatású három albumot kiadó Warnin’ Shotz, majd az ebből kiváló Darkmark és TKYD, valamint a haveri galeri, a BG 41 (itt a később a Bloose Broavaz-t megalapító Tibbah a kulcsfigura) jelentett új színfoltot a városok életében. Szombathelyen a Rotties és a Last Players és Deego, Szegeden a Real Crew (későbbi Rebell Ethnic), az MH Posse, a Déli Front és az Abszurd, Békésen a B-Jack Rappers, Mezőtúron a Boyz In Da Getto, a Da Beez, Szolnokon a Klikk, Kecskeméten a JFK, Debrecenben a Fóbikus panaszok volt az úttörő még a nyolcvanaas évek végén, plusz a Romlott hazai csoportosulás, Mezőkövesden Funk-N-Stein (később Interfunk, Fanktasztikus), Nyíregyházán Bobakrome, Zomblaze és Bobafett, Baján az R.O.D., Pakson a Trogaz és a Dózis (Norbával), Szekszárdon a Sírásók terjesztette a hip hop-kultúrát. 
Majd a kilencvenes évek során a műfaj átkerült az undergroundból a mainstreambe. 
A multiknál szerződéshez jutó zenekarok közül elsőként az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-amen-12359">Amen</a>-t kell megemlíteni, amelyet a Hit Gyülekezetébe megtért <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pajor-tamas-108546">Pajor Tamás,</a> a Neurotic egykori énekese alapított. Pajor már újhullámos együttesével megelőzte korát, dalainak rap-betéteit gyakran idézték, Brék című, 1985 körül született szerzeményük meg egyenesen a legemlékezetesebb magyar ős-rap, de ehhez a stílushoz a keresztény rockot játszó Amen esetében sem lett hűtlen. 
Az Amen még viszonylag szűk körben volt ismert, de a kilencvenes évek elején a profik által alapított <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-rapulok-12375">Rapülők</a> már igazi sztáregyüttes volt, amely a partihangulatba oltott rapet a rétegkultúrából beemelte a mainstreambe, és százezres lemezsikereket produkált. A T. Boy (Berkes Gábor, 1962), MC Gesztenye (Geszti Péter, 1964) és Michel De Lux (Szentmihályi Gábor, 1964) alkotta trió 1992 és 1994 között a Bonanza Banzai és a Manhattan mellett uralta a hazai poppiacot, mindenekelőtt a profi menedzselés diadalának és Geszti Péter különleges tehetségének és kommunikációs képességének köszönhette népszerűségét. 
A Rapülők szédületes sikerének köszönhetően az Animal Cannibals szereke is meglódult: sorra jelentek meg ironikus, de egyúttal tanító hangvételű, „szocreál slágereik” (Yozsefváros, Ülünk a vonaton, Ne menj, ha H.I.V. a lány, Minden sarkon, Átlagos gengszter, Kanni-bál), amelyek a nyócker, a dzsumbuj, a hazai ganxsta világ miliőjéből tudósítanak – a többi színes előadóval ellentétben – igencsak feketén-fehéren. 
Az Animal Cannibals tagjai ráadásul mindig is szívügyüknek tekintették a társadalmi mélyrétegekből felbukkanó rapelőadók felkarolását. 1996-ban rendezték meg először a Fila Rap Jam elnevezésű tehetségkutató versenyüket (lásd külön keretben), amelynek szereplői minden alkalommal egy-egy válogatás CD-n is megjelenhettek a produkcióikkal. A kilencvenes évek második felében négy ilyen rendezvényt szerveztek, amelyen több olyan előadó <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fekete-vonat-12429">(Fekete Vonat,</a> <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pain-12437">Pain,</a> <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sub-bass-monster-mate-szabolcs-12450">Sub Bass Monster)</a> is felbukkant, akik az új évezredben a magyar rap második nemzedékét alkották.
Az új évezredben pedig a rap (zeneileg a hiphop) nálunk is egyre hangsúlyosabb részes lett a mainstream és az underground popkultúrának egyaránt.
JBSz

Hiphop

Techno, house, trance, jungle, ambient, drum’n’bass, hip hop, nu jazz és a többiek – ismerős, a fiatalabb zenerajongók közt gyakrabban forgó fogalmak, zenei stílusok ezek. Könnyed skatulyázással elektronikus tánczenének, partikultúrának szoktuk mindezt nevezni, van, aki nem lát benne mást, mint betépett ifjak kurrens agymenését, mások mindezzel kapcsolatban inkább eljövendő világzenéről beszélnek, ami a jövő társadalmának kizárólagos nyelve lesz. Vélhetően e két véglet között rejlik az igazság.

A kezdetek: techno, house, rave
A nyolcvanas évek második felében az amerikai és az angol (elsősorban ipari) nagyvárosokban szokatlan jelenség ütötte fel a fejét. Hétvégenként fiatalok ezrei hagyták el a metropolisokat, hogy kis települések határaiban vagy használaton kívüli iparcsarnokokban, raktárépületekben hajnalig tartó táncos tömegrendezvényeken vezessék le a hét során bennük felgyülemlett stresszt, feszültséget, frusztrációt. E nem ritkán tíz-tizenkét órás posztmodern táncpartikon a gyakorta monoton dübörgésű zenéhez a monotonitást tovább erősítő stroboszkóp-villogás és lézershow is társult, és mindez egyéb ajzószerekkel kombinálva tényleg tökéletessé tette a mindennapi mókuskerékből való kiszállás illúzióját. 
Ez a tengerentúlon (mindenekelőtt Detroitban és Chicagóban) technónak és house-nak, a briteknél rave-nek mondott új mozgalom tulajdonképpen a hetvenes évek végi nagy diszkóhullám kései, modernizált és elektronizált változata volt. 
A techno kifejezést a visszaemlékezések szerint elsőként Juan Atkins használta, aki – Derrick May-jel és Kevin Saundersonnal – az elsők között jött rá arra, hogy érdemes lenne korszerűsíteni a hetvenes évek egyhangú, 4/4-es metrumú, de a hangsúlyos basszusgitár-játéknak köszönhetően vérpezsdítő lüktetésű diszkó-funk zenéit. Ezekről az általuk feleslegesnek ítélt szonikus sallangokat lecsupaszították, és minimalista, robotikus, hangvételű kompozíciókban szinte kizárólag csak a spártaian egyszerű ritmusra, a folyamatos pulzálásra helyezték a hangsúlyt. Ezt az általuk technónak nevezett stílust – amely ekkor még nem az egész modern tánczenei mozgalmat, hanem annak csak egy irányzatát jelölte – nem jellemezte a később más áramlatokban oly gyakori hangminták használata, inkább csak egymásra pakolták, illetve úsztatták a különböző repetitív melódiákat, és az egészet monoton, lassan mozgó ritmikai alapokra ültették.
Készítői már nagymértékben használták az elektronikát, mindenekelőtt az úgynevezett elektro-basszusokat, és a későbbi irányzatok acid-hangzásában oly nagy szerepet játszó Roland TB 303-ast (lásd keretben).
Miközben Detroitban a techno, Chicagóban a house kezdett a nyolcvanas években hódítani, mely talán a legközelebb áll a klasszikus diszkó-funkhoz és messze a legnépszerűbb a későbbi elektronikus tánczenék közül. Ennek is számtalan alfaja létezik, és hangzását a szintetizátor és a dobgép mellett már nagyban a sampler (mintavételező) és a sequencer határozza meg. (Utóbbi az, amely a számítógépes midi-rendszeren keresztül irányítja a teljes technoid hangszerparkot – dobgépet, szintetizátorokat és a samplert –, és meghatározza, hogy e berendezések melyik és hány bemeneti csatornája jusson el a keverőhöz, ahol aztán a hangerő és a hangszínek végső szabályozása zajlik).
A house és a techno 1987 körül került át Angliába, és egy évvel később már nem csak a szigetországban kaptak rá a fiatalok, de a kontinensre is átterjedt. 1988 nyarát második Summer of Love-nak is nevezték, (az első Szeretetnyár még 1967-ben Kaliforniában zajlott), utalva egyrészt a szabadtéren vagy elhagyatott raktárházakban hajnalig tartó tömegpartikra, másrészt a hozzá kapcsolódó pszichedelikus szerek használatára. A hatvanas években felkapott LSD-k szerepét e rendezvényeken az új, rafináltabban működő szintetikus drogok, mindenekelőtt az ecstasy tabletta, váltották fel (lásd keretes), az alkoholt pedig egyre inkább kiszorította az új hangulatserkentő folyadék, az energiaital. 

DJ-k, MC-k, egymásba érő zenék
A technónak, a house-nak és a nyomukban a kilencvenes években létrejövő többi elektronikus tánczenei műfajnak az elsőszámú közvetítője – akárcsak a diszkónak – a lemezlovas, angol kifejezéssel a disc jokey, rövidített változatban a DJ volt. Aki mindenekelőtt abban különbözött klasszikus kollégájától, hogy a számok között sosem szövegelt, sosem közölt információkat az éppen forgó felvételekről, sosem próbálta verbálisan lelkesíteni a tömeget: ő kifejezetten a zenére és azok egymásutánjára, összeillesztésére koncentrált. Ezt a szerepkört a mellettük felbukkanó „szövegelőgépek”, az MC-k vették át, akik nevüket az amerikai szórakoztatóipari ceremóniamesterektől (Master of Ceremony) kapták. 
Bár a kilencvenes években tovább árnyalódott a DJ fogalma, alapjaiban ma is ugyanaz jellemzi őket, mint az első techno és house DJ-ket. Egyfelől a közönséget szolgálják, másfelől önkifejeznek. Egyszerre művészek és tömegpszichológusok. E két törekvésnek egyensúlyban kell lennie. Ahogy Palotai Zsolt szokta mondani, „minden zenét azzal a meggyőződéssel kell lejátszania, hogy az pont ott, pont akkor a legjobb”. 
A hagyományos lemezlovassal ellentétben a DJ szettjeiben nem slágereket forgat, hanem igyekszik minél újszerűbb hangzású és hangvételű felvételekkel előrukkolni. Ráadásul egy partin már egyetlen szám sem hallható az elejétől a végéig – csakis a folyamat. Ha jó a DJ, a közönség észre sem veszi, hogy hol kezdődik az újabb dal – átúsznak, egymásba érnek a zenék.
Vannak, akik nem csak mixelnek, de játszanak is a lemezekkel. Backspin, cut, scratch – három különböző technika az effektezésre. Az előbbinél a DJ a futó lemezt visszahúzza a tű alatt, a másodiknál a hangsúlyos ütemeknél átkeverés helyett hirtelen csatornát vált a keverőpulton, a harmadik esetében pedig oda-vissza rángatja a lemezt, újszerű lüktetést adva ezzel a zenének.
A DJ-k kreativitás szempontjából amúgy két nagy csoportra oszthatók. A többség kizárólag mások felvételeit játssza, és az a plusz, amit ezekhez hozzátesz, nagyjából a zenei ízlésben és szelektálásban, majd a partikon a korongok egymáshoz illesztésében, egymásra úsztatásában nyilvánul meg. A másik, kisebbik csoport viszont egy idő után maga is készít előbb remixeket, majd esetleg kifejezetten saját felvételeket. Az előzetesen stúdióban felvett alapokra a helyszínen effekteket és más színező elemeket kever. Ezeket a „magánszámokat” nevezik live act-nek. 
A DJ-kultúra további fontos jellemzője, hogy a dalnak többféle változata létezik, de a hangzás, az mindig egyedi. Lehet, hogy sosem tudja meg a hallgató, hogy ki volt az eredeti előadó, de általában nem is érdekes. Ráadásul a különböző változatok hiába rögzülnek lemezen, csak elvileg hozzáférhetőek: a heti több száz korongos felhozatalból ki mire talál rá, az rengeteg tényezőn múlik. A kortárs tánclemezek sokszor alig párszáz példányban léteznek a világon, ha időben nem találkozik vele az érdeklődő, lehet, hogy már soha nem is fog. 
Mindez a tömeggyártású hanghordozók megjelenése előtti időket idézi, amikor a dalokat még csak koncerteken lehetett hallgatni. A mai tánczenéknek rengeteg olyan változata létezik, ami kereskedelmi forgalomba nem kerül, csak a megszállottabb DJ-k forgatják őket, így azokat ismét csak adott alkalommal, partikon lehet hallani, azaz újra közösségi élményhez kötődnek.
Hogy ebből a hangfolyamatból mire fogunk mondjuk tíz év múlva emlékezni, az persze más kérdés. Hisz alapvetően nincs konkrét szám, nincs konkrét lemez, illetve ha van, folyamatosan változik.
„Ez a pillanat művészete. A jövő itt nem érdekes – válaszolta erre Palotai Zsolt 2000-ben. – A múlt is csak annyiban, hogy abból ki tudd választani a mindenkor érvényeset. A folytonos új zene a többségnek zavaró. A régit folyamatosan össze kell rakni az újjal. A heti több száz lemezből jó, ha ötven-hatvanat meg tudok hallgatni. A legnagyobb kihívás – különösen annak, aki minden héten játszik –, hogy ebből mennyit vagyok képes beépíteni a repertoárba. Minden héten úgy összerakni az újat a régivel, hogy az működjön. Megtalálni azt, ami a múltból passzol, úgy, hogy talán észre sem veszed, hogy az tíz évvel ezelőtt történt. Egyfajta kettősségnek mindig benne kell lennie a zenében: amikor elkészül, legyen benne a most érzése, ugyanakkor legyen benne az időtlenségé is. Az elmúlt években maga a mű fogalma is erősen átértékelődött. Sőt, ez a folyamatzene sokszor »folyamatalkotást« feltételez. Egyesek gyakorlatilag a stúdióban élik az életüket, tudok olyanról, hogy a keverőpult alatt hálófülkét rendeztek be.”  
A DJ-kultúra további – némiképp meglepő – sajátossága a vinyllemezek varázsa. Hogy az a kultúra, ami jelenleg a leginkább előre mutató, és amelyben a technikának és gépeknek kiemelt szerepe van, éppen e régi, sokak szerint idejétmúlt hanghordozókhoz nyúl. Ennek oka vélhetően a hangzás: az elektronikus zene lüktetésében és érzékelésében meghatározó basszus hangokat ugyanis csak az analóg dubplate képes tökéletesen visszaadni. Ráadásul a koronghoz játszás közben fizikailag is hozzá lehet nyúlni. 
Szokás mondani, hogy a mai tánczenékbe mindenféle stílus, irányzat belefér, a klasszikus zenétől a népzenén át a jazzig. Persze a gyakorlatban az ember sokszor elbizonytalanodik: nem csak a stílusok keverednek itt egymással, de a zseniális művek is a tucattermékekkel, az eredeti hangvételek a halovány kópiákkal.
„Az ellenpontnak mindig ott kell lennie, egy idő után a tökéletes is kioltja önmagát – reagált minderre Palotai az említett interjúban. – Hosszú távon bármi unalmassá válik. Szokták persze azt is mondogatni, hogy a zenekarokkal szemben mi 5-6 órán keresztül is képesek vagyunk változatosak lenni. Ráadásul a világ legjobb zenéit játszhatjuk. Nincs időlimit, nincs kizárólagosság. Ez a kultúra eddig a világ összes létező zenéjéből táplálkozott, most valószínűleg megfordul a dolog, és az összes többi zene fog ebből meríteni. Kölcsönhatás lesz, közelítenek, átcsúsznak egymásba.”

A Fortunától a mainstreambe (overground)
Bármily meglepő, a hazai elektronikus tánczenék előképe Fenyő Miklós – az 1984-es Jól nézünk Miki című lemeze volt az, amelyen elsőként szólalt meg idehaza a break. Bár ma a műfaj szerelmesei elnézően megmosolyogják a korosodó rock and roll sztár korai próbálkozásait, azért mindenki úgy tekint erre a korongra, mint a kezdetre. Hatására a Ki mit tud?-on is felvették tánc kategóriában a breaket, és nyomában hamarosan egyik-másik hazai diszkóban megjelent a hip hop, aztán a techno, a house és a többiek.
Magyarországon az overground elektronikus tánczenék bölcsőjének a legtöbben a várbeli Fortuna diszkót tartják, ahol Bakai Mátyás a nyolcvanas évek második felétől a hagyományos diszkózenék mellett egyre több funk, majd hip hop felvételt is forgatott. Itt szerezték első tapasztalataikat aztán a kilencvenes évek vezető mainstream DJ-i, Sterbinszky, Budai, Tommyboy és Schulz, vagy a második vonalhoz tartozó Jutasi, Bárány és Jován. Ők az elektronikus tánczenék populáris vonulatát képviselték/képviselik, és megvolt az az előnyük, hogy bulijaikon olyan zenét keverhettek, amit a hazai és a nyugati kereskedelmi rádióadók is sugároztak.

A Tilostól a Tilosig (underground)
Némiképp leegyszerűsítve a kilencvenes években kialakult hazai partikultúra DJ-i két irányból érkeztek: az overground DJ-k korábban diszkókban zenéltek, aztán a divathullám változásával váltottak, eladták diszkósláger összeállításaikat, és a továbbiakban house-lemezeket vásároltak. Egy részük ráadásul anyagilag is beszállt a klubokba, kiadványokba, így nemcsak lemezlovasként, hanem befektetőként is érdekelt volt a sikerben.
A szintén a nyolcvanas évek végén indult underground DJ-k korábban nem diszkókban, hanem egyetemi klubokban, kisebb alternatív helyeken játszottak, elsősorban olyan funkys és rockos zenéket, amire azért lehetett táncolni. Az overground DJ-knél zeneileg sokkal szélesebb spektrumot öleltek fel, és sokkal kreatívabban bántak a lemezekkel, hangulatokkal is, mint a professzionális szórakoztatásra berendezkedett kollégáik.

Cibi (Czibulka Dávid)

Zenész - rapper, Dalszerző

Forrás:

Kapcsolódó

Kapcsolatok

NKA 11. Hangfoglaló 2024-2025

NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program

Hiphop

Elektronikus tánczene

Dobos Csaba

GENESIS

EDM Trip