Élvezem az utat // Varga Livius, A Kutya Vacsorája

Február 11-én új nagylemezét mutatja be a Koncertteremben A Kutya Vacsorája, Varga Livius válogatott hazai zenészekből álló “exkluzív zenei laborja”. A falkavezért kérdeztük.

A zenekart annak idején többek közt a hiány hívta életre, a Quimby-hiátus. Ennek a szünetnek aztán vége szakadt, és a Quimby azóta sikeresebb mint valaha. Hogyan illeszkedik ma az alkotói életedbe és a naptáradba a Kutya?

A Kutya Vacsorája aktívabb, mint valaha és bár való igaz, hogy Faszinak meg nekem a Quimby sok és fontos elfoglaltságot ad, de az a helyzet, hogy mindig is így volt, s nem csak nekünk, hanem a zenekar többi tagjának is (PUF, Hiperkarma, Jambalaya, stb.). Ez a zenekar egy exkluzív zenei labor, mindig is az volt, ez nem változott. Exkluzív, mert különleges (természetesen mások által is foglalkoztatott) zenészekből áll, s azért is rendkívüli intenzitással dolgozunk, ahányszor csak összejövünk. Mikor próbálunk, ott izzik a levegő, rendszerint szám születik belőle, és a legtöbbször az alapokat rögzítjük is. Két éve jelent meg a lemezünk és már megint egy újabbat mutatunk be az A38-on február 11-én.

Születésnapot ünnepeltek, ilyenkor szokás egy kicsit visszatekinteni. Amit és ahogyan szerettél volna "elmondani" ezzel a zenekarral, azt sikerült?

Belekezdtem, az ilyesminek sosincs vége. Élvezem az utat.

Szerelem hétszer címmel új lemezt mutattok be a Hajón, ami egy konceptlemez. Mi az album központi gondolata és vonalvezetése?

Az ezer-, és ezerféle emberi utak egyetlen megbízható útjelzője a szeretet. Ám ez a szeretet néha önzővé válik, néha mániává, néha fóbiává, ez ismét csak tévelygéshez vezet. Hét arcát mutatjuk meg a szeretetnek, mind tökéletlen.

Hogyan készült az album, mi volt a munkafolyamat?

Mint említettem, sok-sok zenekar ráérő ideit egyeztetve találtunk magunknak egy éve és fél éve egy-egy hetet. Ez a két hét számírással és az alapok rögzítésével telt. Mihelyt elkészült egy szöveg, valaki máris lecsapott rá és rövid csócsálás után hozta - akár másnapra - a zeneötletet. Ezt aztán közösen dolgoztuk ki, pár órás zenélés után pedig már vonultunk is át a stúdióba és az alapokat rögzítettük. A harmadik szakaszban egyéni játékok és keverés történt, ez már az egész közeli múlt. Mikor ezeket a sorokat írom, tíz perce finiseltük a végső keverést.

Úgy tudom, működsz még pszichológusként is, vagy legalábbis tartasz különféle tréningeket. Hogyan néz ki az életednek ez a része. Mit hozol a zenészéletből, -érzékenységből ide, és mit viszel innen a zenészvilágba?

Igen, tréningeket is tartok és életmód-tanácsadással is foglalkozom. Mindent viszek mindenhova, érzéseket és tapasztalatokat; azt hiszem, ebben nem különbözök senkitől, életünk minden szegmense hatással van a többire.

Mik voltak azok a könyvek, filmek, zenék, színházi élmények (ilyesmi), amik az elmúlt időszakban erősen hatott rád?

Nehéz volna ezt felsorolni, de az utolsó három évem meghatározó élménye a védikus irodalom, a jógafilozófia. De még nem láttam az új Star Wars-t (nevet).

Mik A Kutya Vacsorája 2018-as tervei?

Lemezbemutató, nyáron szülinap, és minél több tartalmas együttlét ebben az exkluzív zenei laborban.

Álmok, rémálmok, titkos tervek?

A megvilágosodás.

Koszorús történetmesélő vagy: eszedbe jut valami anekdota az A38-ról?

A leggyorsabb karriertörténetem: a nulladik napon még söröshordókat gurítottam, néhány hét múlva pedig a koncertterem pultfőnöke lettem. Amúgy is, mint egy polip úgy dolgoztam: az arcom kérdezett, jobb kézzel italt töltöttem, bal kézzel ütöttem a gépbe, lábbal zártam a hűtőt, s ezt elvártam mindenkitől. Viszont cigiszünetet is én osztottam a fáradtabbnak tűnő kollégáknak. Mindezek ellenére ez a süvítő karrier megszakadt, mert hajnalról hajnalra a saját standolási világrekordjaimat döntögettem. A győztes idő két óra 15 perc volt, de míg ott dolgoztam, s hallgattam a jobbnál jobb zenekarokat, arról álmodtam (mit álmodtam, szuggeráltam az univerzumba), hogy egy napon ezen a színpadon léphessek fel A Kutya Vacsorájával.