“Egyre jobb a mi konyhánkban lenni!” - Szepesi Mátyás, Konyha

Január 31-én lép fel az A38 Hajón új nagylemeze, az Elmentek a szörnyek anyagával a hatvanas-hetvenes és az elmúlt bő tíz év garázsos-karcos gitárzenéit egyaránt idéző Konyha. Szepesi Mátyás frontembert kérdeztük.

Elmentek a szörnyek, ez a címe az új Konyha-­nagylemeznek. Milyen szörnyeket képzeljünk el? És tényleg elmentek?

A cím a saját démonjaimról szól. Volt egy pillanat 2013 szilvesztere körül, amikor egy sok éven át halogatott beszélgetés után másnap reggel felkeltem és csend volt. Nem értettem mi van. Aztán benéztem az ágy alá és konstatáltam hogy elmentek a szörnyeim. Mondanom sem kell hogy néha azért be-benéznek, de már nem annyira félelmetesek, mint előtte.

Mennyi idő alatt készültek el a dalok? Hogyan zajlottak az új album felvételei?

Elég gyorsan, kábé egy év alatt írtam-írtuk meg a dalokat. Volt egy tagcserénk 2013 őszén: Haller Dani basszusgitáros érkezése óriási lökést adott, volt olyan időszak hogy hetente megcsináltunk 1-1 újabb számot-hangszerelést valamelyik ötletemből. A felvételek a Fonó nagytermében zajlottak 2014 februárjában, az alapokat együtt játszottuk fel, mint a 60-as - 70-es évek zenekarai - ezzel kb három nap alatt kész is voltunk, a feléneklés és a keverés pedig kis részekben, hónapokon keresztül zajlott. Ez utólag jó taktikának tűnt, így lett egyszerre spontán de kellően kiérlelt a lemez.

A konyhában jó lenni, mert mindig ott van a buli ­- mennyire lett komoly, üzemszerűen működő zenekar a Konyha, s mennyire tudtátok vagy akartátok megőrizni a kezdetek felhőtlen felelőtlenségét?

Most sokkal felhőtlenebbek vagyunk mint a kezdetekkor. Egyre jobban látszik hogy tartunk valami jó felé és fantasztikus emberekkel találkozunk út közben - ez az, amire nem lehet felkészülni és hihetetlen boldogság megélni. Úgyhogy egyre jobb a mi konyhánkban lenni! Természetesen ajtócsapkodás is van néha, de ezek a helyzetek azért kellenek, hogy utána még jobban odafigyeljünk egymásra.

Mennyire hatnak rád a jelen idejű könnyűzenék, és mennyire csipegetsz a könnyűzenei múlt mindenféle rétegeiből? Mik voltak a legfontosabb zenék a lejátszódban mostanság?

Folyamatos keresgélésben vagyok a jelenben és ezzel párhuzamosan folyamatosan zajlik a múlt újraértelmezése - általában az idő mindkét síkján hasonló tematikában vagyok nyakig. Most például az izgat hogyan lehet nagyon kevés hangszerrel - mégiscsak egy trióban játszom - azonnal felismerhető, mégis változatos zenét csinálni. Úgyhogy most Lorde és Red Hot Chili Peppers (szigorúan Frusciante-era) megy felváltva. Előtte singer-songwriter-korszakom volt, akkor Ani DiFranco és Simon And Garfunkel váltogatták egymást. De az elmúlt hónapokban sokat szólt Alt-J, The War On Drugs, Alice In Chains, Sam Smith, Beck és Szabó Balázs Bandája is a lejátszómban.

Mi a helyzet a kalapokkal?

Gimnazista kattanás. A kilencvenes évek elején már mindent lehetett, kötelező volt a hosszú haj vagy az irokéz frizura és már egy rendes figyelmeztető sem járt a fülbevalóért. Ekkor kezdtem el rendszeresen kalapokat hordani, mert azt nem csinálta senki, legalábbis a Veres Pálné sárga falai között. Ettől még az sem tudott eltántorítani hogy az osztálytársaim időnként abban hozták fel a havat az udvarról a beltéri hógolyózáshoz.

Mennyire jó vagy macerás, izgalmas vagy unalmas ma Magyarországon késő­harmincas könnyűzenésznek lenni?

Amennyire jó vagy macerás, izgalmas vagy unalmas ma Magyarországon későharmincas gondolkodó és érző férfiként bármit csinálni. Minden nap egy újabb harc a körülményekkel és saját magunkkal. A zene ezen keretek közt csodálatos lehetőség az öngyógyításra.

A Magashegyi Underground gitárosa is vagy. Mit viszel innen? Mit hozol onnan?

Kibogozhatatlan. Mindenesetre nagyon egészséges hogy a kettőben teljesen más feladatom van - ott gitáros vagyok egy karizmatikus énekesnő és három termékeny dalszerző mellett, itt énekes-frontember és dalszerző vagyok - így sokkal jobban tudok mindkét csapatban arra koncentrálni, hogy azt nyújtsam, ami az adott dalba-szituációba-satöbbi a legjobban kell.

A Konyha narratív, történetmesélős könnyűzene. Mik voltak a kedvenc filmjeid és könyveid az elmúlt évben?

Filmek terén ez eddig nem az én évem, valahogy nem szippantott be semmi. Könyvfronton éppen ellenkezőleg. Murakami Haruki diétán vagyok, az ötödik könyvet olvasom tőle zsinórban - most épp a "Miről beszélek amikor futásról beszélek?" van soron, de volt Kafka a tengerparton, Szputnyik, szívecském, A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei, Birkakergető nagy kaland. Azért ki is voltam éhezve, az elmúlt 3-4 évben nagyon keveset olvastam - kivéve Ottlik Géza Hajnali háztetők-jét, amit minden évben rituálisan újraolvasok és mindig találok benne valamit, amit előtte nem vettem észre vagy nem tartottam fontosnak. És ez így történt idén is.