Ez volt életünk legjobb éve // Szabó Benedek, Szabó Benedek és a Galaxisok

Az A38 Hajón zárja az idei évet a Szabó Benedek és a Galaxisok - ennek örömére pedig eljátsszák az összes olyan számot, ami rajta lesz a jövő tavasszal megjelenő harmadik lemezen, és kész van. Emellett persze lesznek dalok az első két albumról (Kapuzárási Piknik, A Legszebb Éveink) is; valamint megelevenedik majd a huszonéves kort átható összes hangulat és érzés, az elveszettségtől az eufóriáig. Ezek kapcsán beszélgettük a sokak által a generiációja Cseh Tamásának is nevezett frontemberrel közönségtalálkozókról, önéletrajzi ihletésről, traumákról és arról is, hogy mennyi van még a zenekarban.

Milyen volt az idei évetek?

A zenekar szempontjából ez volt életünk legjobb éve. Rengeteget koncerteztünk, játszottunk szinte minden nagyobb fesztiválon, megismerték a nevünket, egyre többen járnak a koncertjeinkre - kár lenne panaszkodni, minden összejött.

A legtöbb koncerteteken eljátsszátok mind a két eddig megjelent albumotokat. Mennyire változott a kapcsolódásod a rajtuk lévő dalokhoz azáltal, hogy rengetegszer játszod/énekled őket élőben?

Eltávolodtam tőlük. Ez természetes. Szomorú vagy, bánt valami, írsz egy számot a szobádban, amit aztán eljátszol ezerszer élőben és lassan elfelejted, miről szólt. De megtörténhet - ahogy velem is megtörtént idén -, hogy hirtelen jön egy élethelyzet, amiben újra megérted, mit is akartál azzal a három-négy évvel ezelőtti számmal, mert megint ugyanazt érzed - sőt, olyan is van, hogy most érted csak meg igazán. De nem utálom azokat a számainkat sem, amiket már nem értek; mindig arra gondolok, hogy biztos vannak olyanok a közönségben, akiknek jelen időben vannak ezek a szövegek. Ez jó érzés.

Emellett október nyolcadikán lesz egy közönségtalálkozótok is a Beat On The Bratben; ezek szerint a Szabó Benedek és a Galaxisok bizonyos értelemben kinőtte magát? Mennyire tartható meg ez a fajta családias viszony a közönséggel szerinted?

Ez a zenekar úgy indult, hogy ültem az ágyamon és számokat írtam. Kicsit később már hárman ültünk a szobában és úgy képzeltem, hogy majd kis klubokban játsszuk a szomorú zongorás-gitáros számokat és az egész egy családias hangulatú, lokális jellegű valami lesz. Ehhez képest biztosan kinőttük magunkat, bár ezt inkább úgy mondanám, hogy másfelé mentünk. Nem az a cél, hogy mindenkit személyesen ismerjünk, én egyébként is elég feszélyezett és visszahúzódó vagyok, de irtózom az úgynevezett “magyar alter” magánmitológiáitól is; én a Beatbe járok és általában pszichedelikus popzenét hallgatok, nem fogok tábortüzek körül testes vörösborokat inni és megfejteni a világot. Ez az egész közönségtalálkozó arról szól, hogy dj-zünk és iszunk, aki pedig el akar jönni, eljön. A legtöbb emberrel nem leszünk barátok és nem fogunk összejárni, de mi tényleg így érezzük jól magunkat. Én azt várom a legjobban, hogy lejátszhassam a kedvenc idei számaimat.

A jelenlegi felállásotokban idén nyáron stúdióztatok először együtt. Mit gondolsz, másfajta számok születtek így, mint mikor még egyedül írtál dalokat?

A számokat most is egyedül írom, de a hangszerelést és a felvételeket tényleg együtt csináltuk, ami hallatszik is az új dolgokon. Sokkal zenekarosabb lett a hangzás és valószínűleg ennek is köszönhető, hogy olyan számokat is elővettem, amiket három-négy évvel ezelőtt írtam, de akkor túl poposnak éreztem őket. Most semmit sem érzek túl poposnak, ez egy szégyentelenül romantikus lemez lesz.

Az első dupla A-oldalas kislemez, a Soha Nem Veszi Fel / Olasz Film (Töredék) nemrég premierelt az A38 Hajó blogján és novemberre tervezitek a következőt. Mesélj róluk!

Természetesen azóta az sem biztos, hogy lesz következő kislemez - jellemzően elég következetlen vagyok az ilyenekben. Kipróbáltuk ezt a formátumot, összességében működött, de lehet, hogy a jövő tavaszi nagylemez előtt inkább egy-egy klipes számot hozunk még ki. Most a klipforgatás és a stúdiófelvételek érdekelnek a legjobban. A Soha nem veszi fel egy olyan szám, amit idén kezdtünk játszani, sokáig nem is igazán szerettem, de időközben rájöttem, hogy nagyon jól működik és tök szépen összeraktuk. Az Olasz film viszont régi tervem volt, elég sokat dolgoztam a roppant egyszerű szövegén és valamiért mindig úgy éreztem, nagyon fontos nekem. Örülök, hogy jól sikerült a felvétel, mert ez végre egy olyan szám, ami hasonlít arra a zenére, amit egyébként hallgatok.

Mit lehet tudni már most a harmadik albumról? Nemrég azt nyilatkoztad, hogy szerelmes számok lesznek rajta, és hogy sok szöveg azt a traumát járja majd körbe, amikor te töröd össze valaki másnak a szívét.

Meg a sajátodat. Ez az év nem volt egy fáklyásmenet. Szembe kellett néznem azzal, hogy milyen ember is tudok lenni és utáltam, amit láttam. Itt a javítások ideje. A harmadik album erről a szembenézésről szól majd, közben maga is javítási kísérlet. És lesznek rajta szerelmes számok, mert az ember akkor is lehet nagyon szerelmes, ha közben éppen szörnyeteg.

A legszebb éveink kapcsán azt mondtad, nem igazán akarsz már önéletrajzi szövegeket írni, hogy érzed jelenleg, mennyire tudod/akarod magad tartani ehhez? Mennyire tudod még hitelesen előadni az első két album szövegeit?

Ezt úgy értettem, hogy nem akarok már a budapesti utcák és az éjszakai buszok krónikásának szerepében tetszelegni, mert ha valaha is az voltam, már biztosan nem vagyok az. Az első két lemeznek nagyon sokat köszönhetek, nem tervezem megtagadni az akkori gondolataimat és érzéseimet, de ez már a múlt, régóta más dolgok foglalkoztatnak. Biztos nem fogjuk örökké játszani a Teljesség felét vagy az Így kezdem el, de egyelőre szeretjük őket, van még pár jó évük. Addig igyekszünk olyan jó számokat írni, hogy később ne hiányozzanak senkinek.