Ott lesz Leonardo, Mozart, vagy Picasso mellett // Poniklo Imre a Bowie-estről

Január 21-én harmadik alkalommal emlékeznek meg hazai zenészek a két éve elhunyt David Bowie-ról. Az est zenei rendezőjével, az Amber Smith-frontember Poniklo Imrével beszélgettünk.

Ez a harmadik Bowie-emlékest. Hogyan indult?

Két éve januárban, David Bowie halála után egy nappal megkeresett Márton András (KFT), hogy csináljunk egy emlékestet, amihez nagyon nem volt kedvem. Aztán pár napra rá találkoztunk és lassan meggondoltam magam, és összehoztuk az első, 2016-os estet. Egyszeri alkalomnak indult, de mind mi, mind a közönség nagyon élveztük, ezért tavaly sem, idén sem haboztak a meghívott zenészek, csináljunk-e ismét. Mindegyik alkalom egyedi, a szett legalább fele mindig lecserélődik, így mindig olyan, mintha egy új, első alkalom lenne.

Ahogy mondani szokás, egy ilyen cucc nem állhat össze sokféle személyes érintettség nélkül. Mi a te Bowie-történeted?

Én nagyon későn ''kattantam rá'' Bowie-ra, már 30 fölött. Egyes dalokat mindig is szerettem, de összességében nem érintett meg addig. 2006 őszén, amikor Yonderboi-jal turnéztunk Oroszországban, majd Németországba költöztem, talált be nagyon Bowie.

Halálakor azt mondták róla, "nem a pop sarokköve volt, hanem ő tanított meg, hogyan kell lerakni a sarokköveket". Mi a te értelmezésed, ami Bowie nagyságát, jelentőségét illeti?

Szerintem ő nem egy fontos popzenész volt - illetve még mindig az -, hanem az emberiség kultúrtörténetének egyik meghatározó alakja. Több száz év múlva ott lesz Leonardo, Mozart vagy Picasso mellett. Nagy veszteség a halála, ugyanakkor hálás vagyok, hogy valós időben élhettem át az alkotó éveit.

Biztos kedvenc Bowie-lemezeid, dalaid is vannak. Mik ezek és miért?

Leginkább a ‘74 utáni, „berlini” lemezeket szeretem. Miért? Nem tudom igazan, de lehet, hogy rásegített az, hogy 2006 őszén költöztem Dortmundba, ami akkor egy nagyon szürke, nagyon ipari város volt, és átéreztem, milyen lehetett a 70-es évek végi Berlin.

A saját dalszerzői-alkotói pályádra, munkádra, attitűdödre hogyan hatott Bowie?

Nem tudnám pontosan megmondani. Illetve, csak az jut eszembe, amit sok helyen olvastam már más előadóktól is: hogyan vállaljunk kockázatot az alkotásban, hogyan álljunk hozzá dalokhoz, énektémákhoz teljesen kiszámíthatatlan módon.

Milyen volt az előző két est? Mi lesz a mostani tematikája?

Nekem nagyon jó emlékeim vannak róla. Az első estéről, mert mindenki, akit megkerestünk, azonnal igent mondott, a másodikról, mert amennyire én is szerettem volna újrázni, kiderült, hogy a többiek is. A közönség is remek volt, és azóta Budapesten itt-ott összefutok (sokszor vadidegen) emberekkel, akik nagyon pozitívak, elmesélik, mennyire jó volt mindkét este, és mindig előkerül persze, hogy ''na és ez meg az a szám miért nem volt?'', ami csak megerősít abban, hogy kell a szett évi cseréje, és hogy nem haknizenekarként slágereket játszunk autopilot-üzemmódban

Spoilerezzünk egy kicsit. Mondj egy pár számot, ami biztos lesz! Mondj olyat, ami nyilvánvaló választás, és árulj el egy-két különlegességet!

Az egyik lényege ezeknek az esteknek, ahogy mondtam, hogy a szett mindig megújul ezért csak módjával spoilerezek - a nyilvánvaló dalok például a Ziggy Stardust, vagy a Space Oddity. Én nagyon szeretek néhány olyan dalt, ami Bowie utolsó két lemezén van, a haláltól függetlenül szerintem a legjobbak között van a Blackstar és a Next Day is, úgyhogy sikerült rávennem a többieket például a Valentine's Day-re. De például a China Girlből is az Iggy Popos verziót játsszuk majd, lévén, ő az idei esemény egyik „főszereplője”.

Hogyan áll össze egy-egy ilyen est programja? Mennyi kompromisszum, mennyi egyeztetés?

Alapvetően én vagyok az este zenei rendezője - azaz a koncert előtt jó néhány hónappal összeállítok egy kezdeti szettet, kigondolva, melyek azok a dalok, amik az előző években nem voltak, majd elküldöm a zenészeknek, ki mit szeretne/tud vállalni. Sokszor beírok ajánlásokat is, ahol azt érzem, az adott szám passzolna X hangjához vagy Y basszusjátékához. De természetesen nem erőltetek semmit; ha valaki nem akar valamit játszani, keresünk mást. De tény, rengeteg egyeztetést igényel egy ilyen este, tekintve hogy minden alkalommal húsznál több zenész lép fel.

Lesz folytatás?

Én azt látom, van egy évi egyszeri ilyen estnek létjogosultsága, pláne, mióta András javaslatára minden estnek külön tematikája lesz, így már most lehet agyalni, jövőre Bowie melyik zenésztársát válasszuk, akitől dalokat játszunk.