"Beleharapunk az életbe és meglátjuk, mit kezd velünk" - Margaret Island-interjú

A hazai zenei színtér egyik ifjú reménysége - a zenekar, melynek egyik szövegét maga Bródy János írta - a folkos indie-s gitárpopban utazó, hamvas Margaret Island, melyet ezen az estén is minden oldalról víz ölel majd körül, s mely ráadásul teljes nagylemezét bemutatja a Tetőteraszon. Interjúnk.

Meséljetek a kezdetekről, hogy találtátok meg egymást?

Lábas Viki: Először Balatonbogláron találkoztunk egy tehetségkutatón, ahol a fiúk és én is az előző zenekarommal léptünk fel, itt figyeltünk fel egymásra. Majd mikor kiváltam a zenekarból Bálint keresett meg, hogy lenne-e kedvem velük együtt zenélni, mert az ő gimis zenekaruk is elfáradt. 2013 őszén kezdtünk szobapróbákat tartani Bálinttal, majd decemberben csatlakozott Kristóf is. Rögtön egy hullámhosszra kerültünk a fiúkkal és nagyon gördülékenyen ment a közös munka, egyfelé húzott és húz azóta is a fejünk, így elég erős triumvirátus alakult ki, ami egyre szebb emlékekkel bővülve erősödik és növekszik.

Mik voltak a fő hatásaitok a zenekar indulásakor?

V: Én személy szerint népzenei- és pop-rock-közegből jöttem. A népzenei hatások kicsit jellemzőek is maradtak a zenénkre. Mindhárman akusztikus zenét hallgatunk és igényesebb popzenét. Például: Passenger, Mumford and Sons, John Mayer, Ed Sheeran, Gabriel Aplin, Tom Odell, James Bay. A zenénket pedig úgy szoktuk definiálni, hogy british folk-pop a magyar folk-poppal vegyítve. Nagyon szeretjük az angolszász zenét és szívesen merítünk belőle.

Az, hogy korábban játszottatok már különböző zenekarokban, megkönnyítette vagy épp megnehezítette az indulást?

Füstös Bálint: Azt gondolom, hogy mindenképpen segített, hiszen a korábban megszerzett tapasztalatainknak hála nem kellett ugyanazokat a plusz köröket megtennünk, amikkel egy kezdő zenekar mindenképpen szembesül a pályája elején - és ami valahol elengedhetetlen is a továbblépéshez.

V: Emellett pedig az évek során megszerzett kapcsolati tőke is segítségünkre volt. Talán abban segített, hogy mind hárman végig jártuk a ranglétra alsó fokait és nagyon tudjuk mai napig értékelni, ha egy jobb helyen/fesztiválon lépünk feli. Talán a pár év tapasztalat még abban segít, hogy ne essünk bele ugyanazokba a hibákba, amiket már elkövettünk.

Mit gondoltok, miért inkább külföldön népszerű a rátok is jellemző, akusztikus-folkos popzene, miért nem tudott itthon nagyobb teret nyerni magának?

Törőcsik Kristóf: Több zenész is mondta már nekünk, hogy bár itthon egyáltalán nem mai és nem trendi az, amit képviselünk, mégis irigyelnek bennünket amiatt, hogy nem a piaci igényekhez igazodva alakítjuk zenénket, hanem ösztönösen magunkat próbáljuk megmutatni a dalainkban – ehhez talán valóban kell némi bátorság.

B: Számunkra nyilvánvaló volt, hogy külföldön ennek a stílusnak nagy létjogosultsága és masszív rajongótábora van. Úgy láttuk, hogy még egy árnyalattal gazdagodhatna a magyar zenei élet és az eddigi visszajelzések alapján az igény abszolút megmutatkozik erre.

Több interjúban is hangsúlyoztátok, hogy nagyon szerettek utcazenélni. Mit gondoltok, ez valamilyen formában visszaköszön a zenétekben? Mennyiben más így zenélni, mint például egy koncerten?

K: Mindig nagy élmény számunkra az utcazenélés, hiszen egy-egy nagyobb koncert során képtelenség olyan közvetlen kapcsolatba kerülni a közönséggel, mint amennyire ez az utcán lehetséges. Ezzel együtt talán a kihívás is nagyobb, hiszen sokkal erőteljesebben érvényesülhet az esetleges visszacsatolás is a hallgatóság részéről.

V: Sokszor utcazenélések kapcsán jobban izgulunk, mint a nagyobb fellépéseken. Az emberek rögtön reagálnak és leolvasható az arcukról, a tekintetükről, hogy ez most tetszik vagy nagyon nem. A zenénkben pedig ez az akusztikus hangzásokban követhető vissza. Van pár olyan dalunk, amiket ugyanúgy tudunk megszólaltatni az utcazenélések során is, mint ahogy a lemezen hallható, és ez a hangszerelésnek köszönhető. A kevesebb sokkal-sokkal több!

A Csillagtalan című dalotokat a Compact Disco-DJ-vel, Lofti Begivel közösen írtátok – hogyan jött ez az első hallásra furcsa kollaboráció?

B: Eredetileg karácsonyra szerettünk volna kedveskedni a közönségünknek egy népdalfeldolgozással, amire az interneten keresztül Begi is felfigyelt és megkeresett bennünket. Sokat gondolkodtunk a feldolgozásunk feldolgozásával kapcsolatban. Több zenészt is megkérdeztünk, akiknek adunk a véleményére, például Bródy Jánost. Szerencsére a közönség szereti a dalt. A közreműködésnek köszönhetően számunkra eddig ismeretlen közönséghez is eljutnak dalaink.

Mit jelent számotokra a természet, hogyan inspirál titeket, mint alkotókat?

V: A természet nélkül az ember nem tudna létezni, ez egy tény. Az egy másik kérdés, hogy ezt sokan elfelejtik. Nagyon fontos számunkra, hogy amikor már besokallunk, a budapesti nyüzsiből leutazhatunk hozzánk a Balaton partjára. Ott kikapcsoljuk a telefonjainkat és feldolgozzuk, mik is történtek eddig velünk, miket tanultunk. Ezt csak így lehet, madárcsicsergésre, friss harmatos fű illata, tiszta kék ég alatt, ragyogó napsütésben. Megkönnyebbülés ilyen körülmények között alkotni.

Meséljetek a nyáron megjelenő első albumotokról!

V: Ha koncepció szintjén kellene megfogalmazni, akkor azt szeretnénk, hogy a bemutatkozó album egységesen definiáljon minket és azt, amin az elmúlt másfél évben dolgoztunk. A későbbiekben természetesen el lehet majd rugaszkodni ettől! (nevet) A dalszövegek érintenek párkapcsolati kérdéseket, de emellett visszatérő motívum a gyermekkor és a felnőtté válás – pont az az élethelyzet, ami számunkra is most aktuális. A lemez címe is ehhez kötődik: Egyszer volt. Most lépünk ki a család, az iskola adta burokból és kezdődik a nagybetűs élet, amit egyelőre szerintem nagyon jól veszünk és minél több kihívás elé nézünk annál összetartóbbak és erősek leszünk. Beleharapunk az életbe és meglátjuk, mit kezd velünk.