MINDEN IDŐK // The Devil’s Trade

Május 16-án a holland lantos, Jozef van Wissem társaságában koncertezik az A38 Hajón a Devil's Trade néven koncertező Makó Dávid. A számára legfontosabb zenékről és pályafutása eddigi kulcspillanatairól beszélgettünk.

Életed zenészei és lemezei, akik és amelyek miatt énekelni kezdtél és dalokat írsz?

Azt hiszem az első lemez, ami igazán, tudatos dalszerzésre késztetett, a Radiohead OK Computere volt. A mai napig letaglóz, ami ott történt. Az a lemez tehet arról is, hogy annyira elvesztem a gitáreffektek világában. Ezen a téren az idén megjelenő két új lemezemen végre igazán kiélem magam. A következő nagy fordulópont Nick Cave és Tom Waits volt. Onnan már egyenes út vezetett a puritánabb, természetközeli hangzások felé, majd újra el a hangos, űrhajó-gitárhangzásokhoz. Meg ugye végig, letagathatatlanul jelen volt a sludge, doom zene.

Dalok/számok, melyeket bárcsak te írtál/énekeltél volna?

Most éppen a YOB Marrow cimű dala, vagy bármelyik Taint-dal. Ugyanígy a Mutoid Man Bandages című popslágere, vagy Henrik Palm (I Hate) People-je. Rengeteg ilyen van. Big Business - Lonely Lyle. Azért a lelkem odaadnám az ördögnek. Csak már odaadtam.

Melyik az a korszak (melyikek azok a korszakok) a rockban, ahova, ha lenne időgéped, kérdés nélkül visszarepülnél?

Az 1900-as években körülnéznék az Appalache hegységben. A 80-asokban Berlinben és Kaliforniában, a 90-esek elején Seattle-ben és Norvégiában. Elmennék arra a korai Vágtázó Halottkémek próbára, ahova meghívták Füleki Sanyit. Meg az Almássy téri Neurosisra. De mindből visszajönnék ide, most. Akármilyen nehéz, ezek nekem eddig a legjobb éveim zeneileg.

Ki az az 5 kortárs zenész/énekes, akivel még nem dolgoztál együtt, de szívesen dolgoznál?

Jonathan Hultén a Tribulation gitárosa, de vele nemsokára fogok. Steve Von Till és Scott Kelly a Neurosisból, Steve Albini, és mondjuk Pándi Balázzsal csinálnék egy primitív noise rock cuccot.

Mi volt az az első pillanat, vagy azok az első pillanatok, amikor azt érezted: igen ez már több, mint vágyálom, tényleg zenész leszek/vagyok

A 2016 decemberi Európa-turné a Crippled Black Phoenix-szel es a Publicist UK-jel. Tizenhat állomás tizenhat nap alatt egy nightlinerben. Hazajöttem és felmondtam a polgári állásom.

Koncertek, amiket sosem felejtesz el?

Zenészként rengeteg ilyen volt az elmúlt három évben. A 2016-os berlini koncert a terrortámadás másnapján. Justin Greaves-zel kettesben zenélni egy németországi erdőben egy kidőlt fa törzsén az egyik koncertünk előtt. A Big Business-szel és a Whores-zal Drezdában, Scott Kellyvel a hajón, csak erre a kérdésre órákon át tudnék válaszolni. A HAW-val mindegyik próba ilyen. Nézőként a Converge Blood Moonja Berlinben, Daniel Norgren Münchenben, Crowbar a Kultiban, Unsane a Dürerben. Rengeteg van.

Koncertek, amelyek bárcsak sosem értek volna véget?

Erre megpróbálok csak hármat találni. A TDT-vel a tavalyi Orfű, és minden turné utolsó állomása, nézőként meg mondjuk a Wovenhand a Feketezajon. Szabad ég, természet, meg DEE sem akart még Neurosisosat játszani, és nagyjából harmincan voltunk.

The Devil’s Trade-pillanatok, melyek bárcsak sosem történtek volna meg, de ma már nevetni tudsz rajtuk?

Úgy szocializálódtam a kilencben, hogy nem bámulok senkit, ha nem akarok balhét, és nem is tudom elviselni, ha bámulnak. Amióta a TDT egyre ismertebb, ebből sok kellemetlen helyzetem fakadt, habár el tudom mesélni úgy is, hogy vicces legyen. Egy ideje azért igyekszem feltételezni, hogy a zenészt ismerik fel, és nem a balhét keresik.

Milyen volt a tavalyi éved és milyen lesz az idei, mik a tervek, célok, vágyak?

Volt egy csodálatos Európa-turném Nathan Gray-jel és dolgoztam sokat az új dalaimon. Volt egy-két maradandó hazai koncert is de már nagyon vártam, hogy idén legyen. Most két lemezem is meg fog jelenni, a második már a Golden Antenna kiadónál. Leigazolt a Doomstar Bookings, innentől ők szervezik a külföldi koncertjeimet: idén lesz egy Balkán-turné októberben, és egy héttel később egy 17 állomásos nyugat európai. Lesz Orfű is megint. Mint egy álom.