Megpróbáltuk a rossz beidegződéseket félretenni // Jánosi Szabolcs, Nomad

Annak idején a legendás Bedlam tagjaként ismerhette meg a rockzenerajongó magyar közönség, tizenéve megalakította a Nomadot, ami most új lemezét mutatja be az A38 Hajón. Jánosi Szabolccsal beszélgettünk.

Annak idején 2004-ben fogant meg a Nomad ötlete, 2007-ben jelent meg az első nagylemez, aztán egy hosszabb szünet jött és csak 2012-ben indultatok be istenigazából. Miért volt az a nagy szünet?

Az első, 2004-es felállással Végál.om.. címmel felvett lemeznek a megjelenésekor nagy sikere volt, illetve komoly visszhangot keltett szakmai berkekben. Utána Fodival (Fodor Zoltán, a Nomad első énekese – a szerk.) újraindítottuk 2007-ben a Bedlamot, és ez elvette a figyelmünket a Nomadról, majd az eredeti csapat 2007-ben megszűnt, mivel Fodi Japánba költözött. Amikor 2012-ben újraindítottam a Nomadot, az már egy új formáció volt, új tagokkal (Nagy Levente – basszusgitár, Újvári Péter – dob), új énekessel, Juhász Marcival. Az első lemezt egyébként nagyon szeretjük, és koncerteken a mai napig játszunk róla olyan dalokat, mint a 35, az Oly csendes, a Pillanatok, illetve a Csak egy függöny.

Mennyire lengi be a Nomad életét a mai napig, hogy – ha úgy vesszük – egy olyan legendás zenekar utódegyüttese vagytok, mint a Bedlam? Vagy már egyáltalán nem merül fel a Bedlam, amikor rólatok van szó?

Bennünk, de legalábbis bennem mindenképpen él a Bedlam öröksége. Nyílvánvalóan ez egy másik zenekar, de mégis ugyanazokat az érzéseket próbáljuk megfogalmazni 2020-ban is, mint annak idején a Bedlammal. Egyébként az új lemezünkön lesz egy dal Élek abban az álomban címmel, ami erről az időszakról szól. Az énekesünk Marci is nagyon szereti a Bedlamot, a Mother Infinity című dalt néha elővettük koncerteken, és örömmel énekelte. Ennek ellenére szeretném a Bedlam történetet a régi tagoknak meghagyni, hiszen a Nomad énekese már Marci, a Bedlam pedig Fodihoz köthető.

2018-tól lett a zenekar tagja Mihalik Ábel. Őt nem kifejezetten a rock/metal-szcénából ismerjük. Hogyan találtatok egymásra?

Ábel volt a Nomad zenekar első dobosa, vele alapítottuk az együttest. Még csak 17 éves volt amikor Vadász Peti barátom ajánlására eljött a meghallgatásra hozzánk, és a csapat tagja lett. Vele vettük fel az első stúdióalbumot. Utána ment át a Kispál és a Borzba, és ugyan a Nomad tagja maradt, de nehéz volt a másik együttese sűrű programját a miénkkel összeegyeztetni, így a koncerteken egyre többször volt szükségünk cseredobosra. Ábel egyik jó barátja, Somos Peti lett az egyik beugró dobos, aki olyan lelkes volt, hogy később úgy döntöttük, bevesszük állandó tagnak, hiszen Ábelnek már jó helye volt a Kispálban. Akkor Ábel kicsit össze is tört, hogy már nem Nomad tag, de 2017-ben visszatért hozzánk, aminek nagyon örülök. Ő dobolt az első lemezen, és az utolsó kettőn (Új remény – 2018, Kilépő 2020), illetve a Vissza a végál.om..ra dupla koncertlemezen is.

Új lemezzel jöttök a Hajóra. Mesélnél az új albumól? Hogyan készült, mennyi idő alatt, milyen munkamódszerrel?

Az ötödik Nomad lemezzel egy picit olyan irányt vettünk, ahol megpróbáltunk minden korábbi rossz beidegződést félretenni, és elindulni egy új irányba. Ezért is kapta az album a Kilépő címet, ami jól megfogalmazza azt, hogy megpróbálunk minden korábbi dologból kilépni, és máshogy csinálni, mint eddig. Az albumon tavaly áprilisban kezdtem el dolgozni, gyűjtögetni az ötleteket a dalokhoz, melyeket később megmutattam a zenekar tagjainak, és ebből a 35 dalötletből választottuk ki azt a 14-et, amin elkezdtünk közösen dolgozni. Végül 10 került fel a végleges anyagra. Az elkészült dalok kerek koncepciót alkotnak, és tükrözik a lemez címét, mondanivalóját.