Band/name

Az 1987-ben Kazincbarcikán alakult thrash metal zenekar – klasszikus felállása: Fodor Zoltán (ének), Jánosi Szabolcs (szólógitár), Hankó Zoltán (ritmusgitár), Mester Csaba (basszusgitár), Újvári Péter (dob) – a nyolcvanas évek végén több demót is rögzített (Reality Of Present, 1988, General Rejection, 1989, Dreamland in Misery, 1990), a rendszerváltozás kaotikus időszakában mégsem sikerült kiadót találniuk. Végül az időközben Magyarországra betelepült PolyGram látott bennük fantáziát (Inside Ash, 1994), de ekkorra már a thrash metaltól erőteljesen a grunge irányába tolódtak el. A frontember Fodor Zoltán és a dalszerző Jánosi Szabolcs megtérése után 1995-ben feloszlottak.
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2. 80–90-es évek, Bp., Kossuth Kiadó, 2019, p. 189–191.

Bedlam

Bedlam zenekari fotók

Az alternatív rock/metál stílusban játszó zenekart 2004-ben a Bedlamből ismert Jánosi Szabolcs gitáros és Fodor Zoltán énekes alapította. Bár a debütáló lemeznek (Végál.om.., 2007) annak idején sikere volt, Fodor Zoltán még abban az évben Japánba költözött, emiatt leállt a zenekar.
2012-ben aztán új tagokkal, köztük új énekessel, Juhász Marcival újraindultak. A 2014-es Hotel Polimer-t követően négy országos turnén (Kowalsky Meg a Vega, Tankcsapda, Road, Leander Kills) vettek részt előzenekarként, majd 2017 óta önállóan járják az országot. A 2016-os Márványmenyasszony nagylemezükről a Sajnálom című dal rádiós sikert ért el, a két évvel későbbi Új remény-ről pedig A remény hídjai lett a legnépszerűbb. Ugyancsak 2018-ban kiadtak egy dupla koncertlemezt, Vissza a végál.om..ra címmel.
2020-ban előbb megjelentették Kilépő című ötödik nagylemezüket, melynek bemutató koncertjét az A38 Hajón tartották, majd digitális platformokon tették hozzáférhetővé az előző évi akusztikus koncertjük anyagát. 2021-ban a pandémia miatt a Nomad lemondta koncertjeit, Juhász Marci énekes kilépett a zenekarból, és még abban az évben szólólemezt jelentetett meg.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/nomadzenekar/">https://www.facebook.com/nomadzenekar/</a>
<a href="https://www.instagram.com/nomadzenekar/">https://www.instagram.com/nomadzenekar/</a>
<a href="http://www.nomadzenekar.com/">http://www.nomadzenekar.com/</a>

Nomad

Hogy Magyarországon ki játszott először heavy metált, azt kellő dokumentumok hiányában nem lehet eldönteni. Két együttes, a budapesti <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pokolgep-10735">Pokolgép</a> és a soproni <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-moby-dick-10756">Moby Dick</a> is magát tartja az úttörőnek. A soproniak kétségkívül előbb alakultak, viszont a város határain túlra csak azután jutottak el, hogy a Pokolgép 1983-ban feltűnt a Ki mit tud?-ban, majd <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kalapacs-jozsef-10738">Kalapács József</a> szerepelt az István, a király-ban, és ezzel bandája mindenkivel szemben behozhatatlan előnyre és országos ismertségre tett szert.
A hőskor: teatralitás és marginalitás. A Pokolgép nemcsak az idehaza szokatlan zenei világával, fémes hangzásával tűnt ki az akkori rockmezőnyből, hanem az új szubkultúra kelléktárának demonstratív viselésével is. Emellett a színpadi látványra is nagy hangsúlyt fektetett. A tagok minden alkalommal Orff Carmina Burana-jára vonultak be, és a lehetőségekhez képest éltek a pirotechnika eszközeivel is. S bár a zenészek nyilatkozataikban nem győzték hangsúlyozni, hogy ez a teatralitás csak a zenét hivatott alátámasztani, a közönség jó részét éppen ez vonzotta, és nem annyira a panelekből építkező, kiszámítható zenei produkciójuk. Ehhez jött még a szövegeket alapvetően jellemző sötét, sátánisztikus fantáziavilág, tele pokolfajzatokkal, boszorkányokkal, démonokkal, vérszívó asszonyokkal, ami szintén teljesen újszerű volt a korabeli Magyarországon.
Jól jellemzi a társadalmi környezetet, melyben mozogniuk kellett, hogy a legnagyobb sajtóvisszhangot nem a zenei teljesítményükkel, hanem egy véletlen balesettel sikerült kiváltaniuk: 1987. december 28-án a Petőfi Csarnokban egy szabálytalanul használt pirotechnikai anyag az első szám alatt felrobbant a színpadon, és a közelben állók közül tízen megsérültek, közülük ketten rendkívül súlyosan. Miként az is kortünet, hogy a még 1983-ban publikált első daluk (Kegyetlen asszony) – ami valójában nem is metál, hanem egy keményebb rock and roll szám volt – a Ki mit tud? 1983-as, egyenborítós kislemezsorozatában jelent meg, másik oldalán a Smog újhullámos dalaival.
Hogy miért ódzkodott a Hanglemezgyár még 1985-86-ban is ettől a műfajtól? Nyilván volt benne egyfajta rossz beidegződés: mint minden Nyugatról érkezett zenei és ideológiai áramlat, eleve gyanús volt, és mint ilyen, nem támogatandó. Másrészt ez az addig sosem hallott vad hangzás, illetve a hozzá tartozó, a szabadságról és mindenféle hatalomellenességről szóló, alapvetően destruktív szemléletű szubkultúra – akárcsak az ekkor szintén indexre került punkoké – egyáltalán nem volt összeegyeztethető a hivatalos szocialista ideológiával. És csak az egyre elviselhetetlenebb külső nyomás hatására adták be 1986-ban a derekukat, és jelentették meg a Pokolgép első albumát.
Aztán az elkövetkező években mind az MHV, mind az újonnan alakult kiadók számára az egyik legbiztosabb bevételi forrást éppen a metálzenekarok korongjai jelentették.
A Pokolgépből kivált Paksi Endre által alapított <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ossian-10777">Ossian</a> nemcsak zeneileg körözte le a konkurenciát (mindenekelőtt <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-marothy-zoltan-10778">Maróthy Zoltán</a> gitárjátékának köszönhetően), de dalai is melodikusabbak voltak, szövegei pedig sokkal földhözragadtabbak. Annak, hogy az Ossian a metálzenekarok közül másodikként lemezszerződéshez jutott az MHV-nál, nemcsak színpadi aktivitásuk, de demójuk akkoriban még szokatlan terjesztési módszerei – kazettaosztogatás a budapesti Scorpions-koncerten, postaköltség ellenében a szalag elküldése bárkinek – is szerepet játszottak. Így, amikor Wilpert Imre, a Hanglemezgyár könnyűzenei főnöke elment meghallgatni a német UDO előtt őket, és a több ezer rajongó láthatóan kívülről fújta a szövegeket, számára is nyilvánvalóvá vált, hogy Paksiék jelentős vásárlóerőt képviselnek.
A nyolcvanas években feltűnt többi magyar metál együttes azonban a rendszerváltozás előtt önálló nagylemezig nem jutott el. Sem a klasszikus metálvonalat követők (<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-stress-10925">Stress</a>, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-saman-10897">Sámán,</a> Morris), sem a thrash bandák (<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-undertaking-10936">Undertaking,</a> <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bedlam-10802">Bedlam</a>, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-beyond-10807">Beyond</a>, Atomic), sem a black metal-előfutár <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tormentor-10931">Tormentor</a>, sem a paródia határát súrolók (Diktátor, Rotor), sem a könnyedebb glam-metálosok (Ramses, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dance-10817">Dance</a>), sem a kemény zenét a klasszikus elemekkel ötvöző, érzelemdús dalokat játszó Classica.
Ez a helyzet 1988-ra változott meg gyökeresen. Nemcsak a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat monopóliumának megszűnése után felbukkanó új lemezkiadóknak (lásd a Sztárt, amely Robbanásveszély címmel adott ki metalválogatásokat), hanem a szintén ekkoriban gombamód szaporodó új független ifjúsági lapoknak, illetve a Nagy Feró vezette, akkoriban komoly tömegbefolyással bíró Garázs rádióműsor és a hozzá kapcsolódó válogatáslemez-sorozat megjelenésének köszönhetően, melyek általában már elfogulatlanul és súlyához mérten tudósítottak a műfaj történéseiről. Plusz ebben az időszakban több tízezer példányszámban kelt el a Metallica Hungarica néven indult fanzine, mely később együtt jelent meg a német Metal Hammer magyar verziójával, majd egyesült vele, és ma HammerWorld néven az ország egyik legstabilabb rockmagazinja.
Annak, hogy nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján az egyik legprofitképesebb műfaj a metál volt, persze társadalmi okai is voltak. Mindenekelőtt az, hogy a magyar gazdaság addig soha nem tapasztalt mélyrepülésbe kezdett, az egyre romló életszínvonal egyre nehezebb életkörülményeket teremtett, és az ekkor felnövekvő új generáció a benne feszülő érzéseket, indulatokat leginkább a metál durvaságában és energiájában találta meg. Ez a meglehetősen egyszerű szerkezetű és szövegvilágú, ugyanakkor rendkívül direkt és erős kisugárzású zene lett számukra a legalkalmasabb csatorna a feszültség és a frusztráció átmeneti levezetésére, az egyetlen lehetőség a mindennapokból való kiszakadásra. Közérthető zenék, könnyen dekódolható üzenetek kellettek, és ezt a leghatásosabban a heavy metált játszó együttesek nyújtották.
A kilencvenes években gyakorlatilag a metáltól volt hangos az ország. 1990-ben Bíró Ica Metal Lady néven – a Pokolgép segítségével – kiadta az első magyar női metállemezt. Nem sokra rá pedig a Metal Hammer piacra dobta az első Demonstráció CD-válogatást, rajta a feltörekvők fiatal zenekarokkal. 
Az évtized közepére a multik betelepedésével és a kereskedelmi rádiózás elterjedésével azonban erőteljesen átalakult a zeneipar, ugyanakkor a külföldi történések és sikerek már egyre kisebb fáziskéséssel jutottak el Magyarországra. Mindez magával hozta – akárcsak a punkban, a Green Day-féle populáris vonal megjelenése – a rajongótábor felhígulását, a régi és az új metálosok közti konfliktusokat, mely gyakorlatilag idehaza is végigkísérte a kilencvenes évtizedet. A metál tábor ebben az évtizedben két meghatározó részre szakadt: a régiek – az újakat divatmetálosoknak titulálva – alapvetően visszavonultak az időközben kialakult metál undergroundba, a folytonosan cserélődő (a tizenéves lázadó kor elmúltával a műfajt levedlő) újak pedig – a régieket csak marginális csökevénynek tartva – mindig a legújabb irányzatokra vetették magukat, és megbízható fogyasztói lettek a zeneipar termelte új együtteseknek, illetve azok termékeinek.
JBSz

Klasszik metál

Hankó Zoltán

Jánosi Szabolcs

Mester Csaba

Fodor Zoltán

Újvári Péter

Inside Ash

Jutalomjáték // Újvári Péter, Storm The Studio

Igazi hazai rock / poszt-grunge szupergrupp a Storm The Studio a néhai Bedlam, a Fish! és a Black-Out tagjaival. Tavaly vettek fel egy izgalmas és kalandos lemezt, de eddig még nem koncerteztek. Most, 2020. augusztusában debütálnak az A38 Hajón. Újvári Péter dobossal beszélgettünk.

Bár a Storm The Studio egy viszonylag új zenekar, a gyökerei meglehetősen mélyre nyúlnak. Azoknak, akik nincsenek képben, elmesélnéd, hogy milyen előzményei vannak ennek az együttesnek?

1988 őszén a csodálatos gödöllői Pestilence zenekarral Debrecenben játszottunk a Bedlammel, itt jöttünk össze a kazincbarcikai fiúkkal. Egyesült a két zenekar. Később elkészült az Inside Ash lemez, majd egészen 1995-ig kapaszkodtunk a „nagy áttörés” reményébe. A tagok természetesen azóta is tartják a kapcsolatot, feltűnnek zenekarokban itt-ott, de amit akkor együtt megéltünk: örök. A rövid életmű underground hősstátuszt eredményezett.

Mikor kezdtetek dolgozni ezen a zenekaron? Egyáltalán: hogyan alakult, állt össze és indult a Storm The Studio?

Néhány éve Fodinál voltunk Japánban, egy hosszú beszélgetésben találtuk magunkat a fukuokai konyhában – ugyanúgy, mint régen Barcikán, Gödöllőn vagy a Király utcai Bedlam albérletben. Itt mondta, hogy Judyval írtak dalokat, szeretnék felvenni ezeket, menjek dobolni. Judynak mindig voltak témái, de most újdonság, hogy kész dalokat, sőt egy egész kész lemezt villantott. Fodi pedig folyamatosan gondolkozik dalszövegeken. A nagyon távoli japán kultúrában élve így tartja a kapcsolatot saját szellemiségével és a magyar nyelvvel.

Mik voltak a legfontosabb zenei inspirációk és kulturális hatások az induláskor?

Míg régen figyeltük, hogy a héten milyen új nagy szenzációs zenei hullám írja felül az előzőt, mára szépen egyben lehet látni a teljes eddigi popkultúrát. A dalszerző pillanatnyi hangulata, a zenészek ízlése, aktuális zenei benyomásai formálják készre a számokat. Ha minden csapattag hasonló szögből tekint erre a nagy egészre, akkor egy nyelvet beszélünk. Közös koncertélmények a közelmúltból Judyval a Tool, Zsoltival a Queens Of The Stone Age, Fodival a Royal Blood volt. A demózásnál az volt a mondás, hogy úgy használjuk a metalt, mint a Faith No More. Van olyan dalunk, aminek Alice volt a munkacíme, de van korai Pearl Jam-hangulat, vagy olyan, ami simán szerepelhetne a Bedlam Inside Ash lemezén. Fodi Hendrixeket posztol, Judy hozta a társaságba a Royal Bloodot, Zsoltit mindenki ismeri a Fish!-ből, a lemezt a Grungery adta ki, a koncerten Csányi Szabi a Black-Outből erősít minket. Alapból Slayeres vagyok, de most az Elefánt a kedvenc magyar bandám, a mai próbán pedig a Massive Attack volt a példa. Ezzel a sok akár egymásnak ellentmondó színnel dolgozik a zenekar. Úgy gondolom, jól egyensúlyozunk azokkal az elemekkel, amiket kivettünk a nagy egészből.

Tavaly jelent meg a zenekar bemutatkozó nagylemeze. Hogyan készültek, íródtak a dalok és hogyan zajlottak a felvételek?

A karanténlemez-készítés úttörői vagyunk! Fodi és Judy „összemaileztek” egy előzetes anyagot, ez volt a kiindulópont. Ez alapján készítettünk egy demót. Mindenki otthon dolgozott, küldözgettük egymásnak a sávokat. Dobokat, szerkezeteket, részeket tettünk a dalokba. Fodinak 2018 augusztusára volt Fukuoka-Budapest repjegye, ez volt a határidőnk a teljes zenei anyag befejezésére. Az éneket szűk egy hét alatt vettük fel Hűvösvölgyben - éjjel-nappal együtt volt a csapat, mint egy jó nyári táborban. Na, ezek voltak a legjobb pillanatok.

Felhívtam Pintér Miki barátomat – aki a Grungeryvel a Seattle mozgalom nagy hazai alakja – hogy egyik este ugorján át, itthon van Fodi és szeretnénk valamit mutatni neki. Miki átjött; azzal kezdett, hogy a Bedlam Inside Ash lemezét vegyük fel újból és adjuk ki. Utána meséltünk neki a Storm anyagról, majd mielőtt egy hangot hallott volna a demóból gyakorlatilag kiadóként beszállt a buliba. Azóta nincs szó az Inside Ash rehabilitációjáról. A kész éneksávokkal Szegedre mentünk Váry Gáborhoz a Miracle Sound Stúdióba, itt készültek a lemez zenei felvételei, utómunkái.

Elkészült a 2019-es lemez, most koncert is lesz. Mik a további tervek a Storm The Studio számára? Te személyesen milyen zenei projektekben gondolkozol?

Hankó Zoli tele van új témákkal, Fodinak van egy füzetnyi friss szövege, így egy nagyon jó kreatív korszak következik a Storm számára. Utána felvesszük a második lemezt. Mára a zenére, a zenélésre desszertként tekintek, így nagy világmegváltó produkciós vízióim nincsenek. A Storm The Studio egy nagyon izgalmas projekt, ideális ez a kuriózum státusz a „japán énekessel”, jó dalokkal, jó csapattal. Jutalomjáték.

Újvári Péter (Storm The Studio) interjú, A38 Magazin, 2020

Megpróbáltuk a rossz beidegződéseket félretenni // Jánosi Szabolcs, Nomad

Annak idején a legendás Bedlam tagjaként ismerhette meg a rockzenerajongó magyar közönség, tizenéve megalakította a Nomadot, ami most új lemezét mutatja be az A38 Hajón. Jánosi Szabolccsal beszélgettünk.

Annak idején 2004-ben fogant meg a Nomad ötlete, 2007-ben jelent meg az első nagylemez, aztán egy hosszabb szünet jött és csak 2012-ben indultatok be istenigazából. Miért volt az a nagy szünet?

Az első, 2004-es felállással Végál.om.. címmel felvett lemeznek a megjelenésekor nagy sikere volt, illetve komoly visszhangot keltett szakmai berkekben. Utána Fodival (Fodor Zoltán, a Nomad első énekese – a szerk.) újraindítottuk 2007-ben a Bedlamot, és ez elvette a figyelmünket a Nomadról, majd az eredeti csapat 2007-ben megszűnt, mivel Fodi Japánba költözött. Amikor 2012-ben újraindítottam a Nomadot, az már egy új formáció volt, új tagokkal (Nagy Levente – basszusgitár, Újvári Péter – dob), új énekessel, Juhász Marcival. Az első lemezt egyébként nagyon szeretjük, és koncerteken a mai napig játszunk róla olyan dalokat, mint a 35, az Oly csendes, a Pillanatok, illetve a Csak egy függöny.

Mennyire lengi be a Nomad életét a mai napig, hogy – ha úgy vesszük – egy olyan legendás zenekar utódegyüttese vagytok, mint a Bedlam? Vagy már egyáltalán nem merül fel a Bedlam, amikor rólatok van szó?

Bennünk, de legalábbis bennem mindenképpen él a Bedlam öröksége. Nyílvánvalóan ez egy másik zenekar, de mégis ugyanazokat az érzéseket próbáljuk megfogalmazni 2020-ban is, mint annak idején a Bedlammal. Egyébként az új lemezünkön lesz egy dal Élek abban az álomban címmel, ami erről az időszakról szól. Az énekesünk Marci is nagyon szereti a Bedlamot, a Mother Infinity című dalt néha elővettük koncerteken, és örömmel énekelte. Ennek ellenére szeretném a Bedlam történetet a régi tagoknak meghagyni, hiszen a Nomad énekese már Marci, a Bedlam pedig Fodihoz köthető.                	

2018-tól lett a zenekar tagja Mihalik Ábel. Őt nem kifejezetten a rock/metal-szcénából ismerjük. Hogyan találtatok egymásra?

Ábel volt a Nomad zenekar első dobosa, vele alapítottuk az együttest. Még csak 17 éves volt amikor Vadász Peti barátom ajánlására eljött a meghallgatásra hozzánk, és a csapat tagja lett. Vele vettük fel az első stúdióalbumot. Utána ment át a Kispál és a Borzba, és ugyan a Nomad tagja maradt, de nehéz volt a másik együttese sűrű programját a miénkkel összeegyeztetni, így a koncerteken egyre többször volt szükségünk cseredobosra. Ábel egyik jó barátja, Somos Peti lett az egyik beugró dobos, aki olyan lelkes volt, hogy később úgy döntöttük, bevesszük állandó tagnak, hiszen Ábelnek már jó helye volt a Kispálban. Akkor Ábel kicsit össze is tört, hogy már nem Nomad tag, de 2017-ben visszatért hozzánk, aminek nagyon örülök. Ő dobolt az első lemezen, és az utolsó kettőn (Új remény – 2018, Kilépő 2020), illetve a Vissza a végál.om..ra dupla koncertlemezen is.

Új lemezzel jöttök a Hajóra. Mesélnél az új albumól? Hogyan készült, mennyi idő alatt, milyen munkamódszerrel?

Az ötödik Nomad lemezzel egy picit olyan irányt vettünk, ahol megpróbáltunk minden korábbi rossz beidegződést félretenni, és elindulni egy új irányba. Ezért is kapta az album a Kilépő címet, ami jól megfogalmazza azt, hogy megpróbálunk minden korábbi dologból kilépni, és máshogy csinálni, mint eddig. Az albumon tavaly áprilisban kezdtem el dolgozni, gyűjtögetni az ötleteket a dalokhoz, melyeket később megmutattam a zenekar tagjainak, és ebből a 35 dalötletből választottuk ki azt a 14-et, amin elkezdtünk közösen dolgozni. Végül 10 került fel a végleges anyagra. Az elkészült dalok kerek koncepciót alkotnak, és tükrözik a lemez címét, mondanivalóját.