Nem munka és feladat, hanem szerelem // G. Szabó Hunor, The Qualitons

Tudjátok, ők azok, akik miatt a Red Hot Chili Peppers lement bulizni a Dunapartra. Na, de félre a tréfát: mozgalmas időszakot él a soulos, funkos, beates, psych-rockos Qualitons: nyertek egy Fonogram-díjat és ugyancsak mostanában felléptek a menő amerikai KEXP rádióadó stúdiókoncert-sorozatában. G. Szabó Hunort dobos-gitáros-énekes-frontembert kérdeztük.

Több mint 10 éve startolt a Qualitons. Hogyan indultatok? Hogyan állt össze a zenekar? Mi volt a jövőképetek, hova akartatok eljutni?

2008 elején, Berényi Csaba alias DJ Kanada Káosz keresett meg minket egyesével azzal a remek ötlettel, hogy akar csinálni egy bandát, ami visszahozza élő koncerteken a 60-as évek hangulatát, hangzását, mert azt tapasztalja, hogy iszonyat őrület megy a partykon azokra a zenékre. Tetszett az ötlet, belevágtunk. Ha igazán őszinte akarok lenni, azon túl, hogy nagyon csíptük azt a zenét, amit játszani kezdtünk, nem volt igazán tervünk, jövőképünk az egésszel, csak élveztük a zenélést, és Csabira bíztuk magunkat. Eleinte csak feldolgozásokat játszottunk, aztán hamar elkezdtünk számokat írni és szép lassan mindannyian rájöttünk, hogy több potenciál van az egészben, és egyre inkább magunkénak éreztük a projektet.

Kik, mik, milyen zenék, milyen előadók, zenekarok jelentették a fő inspirációt az induláskor?

Hát, elég széles volt a paletta. Én leginkább a brit invázióból jöttem könnyűzenei fronton, világéletemben hatalmas beatles-es voltam (és már az is maradok). Ernő, a basszerosunk kicsit keményebb zenéket hallgatott fiatalon, Barna, a gitárosunk is kicsit másból jött. Illetve hárman is jazz tanszakra jártunk a bandából, szóval a jazz is nagy hatást gyakorolt ránk. Úgyhogy inkább azt mondanám, mindent szerettünk, ami jó, de akkoriban leginkább a jó koszos funk, soul zenék találtak meg minket a régi érából, és természetesen mindenféle pszichedelikus irány. Nem szívesen említenék konkrét zenekarokat, előadókat, mert ha az ember a 60-as, 70-es évek zenéjéből táplálkozik, szinte minden hat rá. Úgy értem, akkor valami különös együttható működtette a könnyűzenét, kevés dologba lehet csak belekötni.

2012-ben - egy kisebb szünet után - ha nem elképesztően radikális módon, de átalakult és határozottan irányt váltott a zenekar. Mi indokolta ezt? Mit szerettetek volna másképp csinálni?

Alapvetően egy kicsit meguntuk az instrumentális soul-beat-funkot, szerettünk volna újítani a zenénken. Igen, kissé átalakult a felállás, rockosabb lett a hangzás és kizárólag vokális dalokra tértünk át. És nem titkolt reményünk volt, hogy több embert elérünk ezáltal.

Ekkor történt az is, hogy te előrejöttél a frontba. Nagy lépés, nagy dilemma volt ez neked? Mármint, hogy kilépj „természetesen létkörnyezetedből”, a dobok mögül. Voltak benned korábban is frontemberi ambíciók?

Nem volt nagy dilemma számomra, hogy előre jöjjek. Egyrészt a dobok mögött sem húzódtam igazán háttérbe, énekeltem ott is, másrészt voltak efféle ambícióim mindig is. Elsősorban nem is mint frontember, inkább az énekes-gitáros-dalszerző-posztra vágytam. A frontemberi létezés nekem mindig egy kicsit mumus témakör. Eleinte kifejezetten tiltakoztam a titulus ellen, mert sosem képzeltem el magam frontembernek a szó szoros értelmében. Annál sokkal introvertáltabb vagyok. Azt hiszem, sokat fejlődtem a szerepben, de továbbra sem tartom magam annak és alapvetően szerintem a Qualitons attól erős, hogy zeneileg történik valami koherens dolog, és elsősorban nem a közönség manipulálása vagy valamilyen pozőrködés viszi el a koncertjeinket. Nagyon jó látni más külföldi zenekarokat, ahol ez a zeneközpontúság működik. Úgy látjuk, itthon ez nehéz téma, de mi próbáljuk ehhez tartani magunkat.

Az elmúlt időszak egyik legnagyobb durranása volt, hogy felléptetek az amerikai kultrádió, a KEXP stúdiókoncert-sorozatában. Hogy jött ez a lehetőség?

Két évvel ezelőtt egy zenész barátunk, Misota Dániel, azaz Zanzinger találkozott Kevin Cole-lal, a KEXP rádió főszerkesztőjével egy showcase fesztiválon. Ott beszélgetni kezdtek, és Kevin kérte, hogy ajánljon néhány magyar zenekart, mert kíváncsi, mi történik kis országunkban. Így is történt, Dani felírt neki zenekarokat, és pár nappal később kaptunk egy üzenetet Kevintől, hogy nagyon tetszik neki a zenénk; nem bánnánk-e, ha játszana a Tomorrow's News lemezünkről a rádiójában. Elképesztő öröm volt ez számunkra, hiszen ez a felkérés kábé minden zenész egyik álma. Később a nap előadója is voltunk a rádióban, majd a harmadik lemezünk megjelenésekor újra aktívabb kapcsolatba kerültünk, és az új anyagunkat annyira megszerette, hogy meghívott egy élő showra. Így történt, hogy március 22-én felléptünk a seattle-i stúdióban.

Mit hozhat a konyhára a KEXP-s megjelenés, próbáljátok ezt felhasználva tovább építeni a külföldi jelenléteteket?

Igen, abszolút. Ez egy olyan óriási előrelépés, referencia egy zenekar életében, amivel hatalmas kapuk nyílhatnak meg külföldön. Persze még várjuk a videót, ami kábé egy hónap múlva kerül fel, és meglátjuk, mennyire lesz sikeres, mit hoz majd magával. Mi is kíváncsiak vagyunk, eléggé izgultunk.

Számos zenekarban, zenei produkcióban veszel, vettél részt párhuzamosan. Nálad ez építő jellegű inkább, hozod-viszed az inspirációkat, hat az egyik a másikra, vagy inkább munka és feladat és kihívás így egyben tartani az életedet és átlátni a naptáradat?

Változó. Nagyban függ attól, hogy éppen hogyan jönnek össze a programok a zenekarok között. Néha nehezen tudok átváltani jazzdobosból frontemberbe egy nap alatt. Vicces volt, az idei Fonogram-díjon két tök más műfajban is jelöltek lemezeket, amiken játszom (Borbély-Dresch Quartet, The Qualitons). Mindkettő a szívem csücske, mégis merőben más világ. Azt hiszem, inkább azt szeretem, ha időszakosan az egyiket vagy a másikat csinálhatom - egy jazz lemez felvételei közben beiktatni egy Qualitons-koncertet nem esik annyira könnyedén és fordítva sem. És hogy inspirálja e az egyik a másikat? Azt hiszem, nem. Teljesen más énemet veszem elő egyik és másik szituban. És igen, néha nehéz egyben tartani az életemet, de igyekszem csak olyan zenekarokban játszani, ami nem kizárólag munka és feladat, hanem szerelem.

Álmok, rémálmok, titkos tervek?

Azt hiszem, erre a kérdésre csak személyes választ adhatok. Ha minden jól megy, nyáron kiköltözöm a Pilisbe a családommal. Ott lesz egy zeneszoba, stúdió, ahol saját zenéket fogok csinálni, sokat fogok kirándulni és rengeteg paradicsomot termesztek majd. Ilyen egyszerű álmokat szövök, és akkor rémálom sincs annyi. A Qualitonsszal tervezzük a következő anyagot, hamarosan Kex-feldolgozás kislemezt készítünk. És majd jövőre újabb saját anyag írásába kezdünk, ha minden a tervek szerint halad, és természetesen bombázzuk külföldet, amennyire csak tudjuk.