Az életünk keserédes valóságáról // Esti Kornél

Dupla lemezbemutatóval (és ebből következően, új albummal) érkezik az A38 Hajóra az Esti Kornél. Az Eltűnt idő című új anyagról beszélgettünk.

Meséljetek az új anyagról! Mi inspirálta, mi a fő üzenete és kiknek szól?

Veres Imre: Ami a dalok mondanivalóját illeti, szerintem maradtunk abban a mederben, ami a zenekarra jellemzővé vált. Továbbra is az életünk keserédes valóságáról szólnak, legyenek azok közérzeti vagy privátabb indíttatásúak, és mindenkinek szólnak, akik kíváncsiak a mi olvasatunkra is. Zeneileg úgy gondolom, megint lesznek kisebb elmozdulások ahhoz képest, amilyennek az Esti Kornélt láttuk az Éjszaka van megjelenésekor. Az új lemezen például több fuzz pedál és kevesebb csúnya szó lesz, és olyan jellegű dalok is, amelyeket korábban sosem írtunk.

Lázár Domokos: Érdekes dolog, hogy mindhármunk dalszövegeiben szinte egyszerre jelent meg az eddigieknél jóval nagyobb hangsúllyal az idő, illetve az idő múlásának, jó és rossz hatásainak motívuma. Én eddig ezen az egész témán nem pörögtem annyira, de az elmúlt két év nekem lelkileg is valami olyasmiről szólt, hogy felesleges annyi dolgon pluszban szorongani, hiszen sokkal komolyabb erők igazgatják itt az igazán fontos dolgokat, mint amelyekre nekünk, tökmag embereknek számottevő hatása lehetne.

Hogy nézett ki a lemezírási folyamat, hogyan született meg az Eltűnt idő?

VI: A mostani dalok picit másfajta metódus szerint formálódtak, mint mondjuk az utóbbi két lemez anyaga. A legtöbb dal zenei vázát Ágoston hozta, volt olyan, ahol csak egy-két riff vagy akkordkör volt meg, de volt, ahol gyakorlatilag az egészet feldemózta előre. A végleges formát ezúttal is közösen a kreatív próbák során raktuk össze. Miután zeneileg megvoltunk, elkezdtünk a dalszövegeken dolgozni. Ezek nagy részét Dodi írta, illetve Áron és én is hoztunk szöveget.

LD: Ennek a folyamatnak szerintem is az volt az egyik legfontosabb része, hogy Ágoston teljesen kinyílt, mint kreatív zeneszerző. Az eddigi lemezekre is hozott már markáns ötleteket, de ezen az új lemezen nagyon sok zenei ötlet az övé és szerintem nagyon jól rá tudott kapcsolódni ezekre az egész zenekar.

Az online felületeitekre több dalszöveg-részletet kiposztoltatok, amelyek azt sugallták, továbbra sem vagytok boldog zenekar. A dalaitokban húzódó melankólia és pesszimizmus mennyire tükröz titeket, mint hétköznapi embereket?

LD: Nehezen tudok elképzelni olyan helyzetet, amikor egy dalszöveg nem tükrözi az alkotót, mint „hétköznapi” embert. Talán létezik ilyen, de ez tőlem nagyon távol áll. A saját gondolataim az énemet tükrözik, ami számomra – magától értetődően – nem válik szét „hétköznapi” és nem „hétköznapi” részekre. Amúgy meg nem gondolom nagyon pesszimistáknak a mostani szövegeinket. Sőt, ha már így mérlegre kell tenni, inkább azt gondolom, hogy kevésbé látjuk rettenetesnek az életet, mint mondjuk 7-8 évvel ezelőtt, noha sok tekintetben sokkal durvább lett a helyzet a minket körülvevő világban.