"Táncra perdülnek a festmények" - drMáriás-interjú

Január végétől február közepétől látható a Hajó kiállítótermében a hazai kulturális színtér egyik legizgalmasabb alkotója, a zenész-író-festő drMáriás kiállítása. Interjúnk.

Milyen a drMáriás-féle Kék Duna keringő? Elegáns, szenvedélyes? Abszurd és groteszk?

Mindezek elmondhatók róla. A festmények szépségükben elegánsak, felfogásukban szenvedélyesek, helyzeteikben abszurdok és mondanivalójukban egy groteszk világ lenyomatait hordozzák. Azért választottam ezt a kiállításcímet, mert egyrészt arra utal, hogy a Hajó kiállítótere a Dunán lebeg, egyik fala maga a folyó, így táncra perdülnek benne a kiállított festmények a képzelőerőnk jóvoltából, s az álmainkkal és a rémálmainkkal keringőzve új vizekre visznek. Másrészt utal arra a vágyott naiv csodavilágra, amelyben mindenáron szeretnénk magunkat látni és tudni, mondjuk egy csodálatos keringő gyönyörű főszereplőiként, még akkor is, ha naponta ezerszer derül ki annak pont az ellenkezője.

Mi a kiállítás tematikája?

A szépség élvezete és a félreértés öröme egyszerre. Egy képzőművészeti napló újabb darabjait láthatjuk majd, ahol egy-egy képen hétköznapjaink hősei keverednek nagy festőművészek neves stílusaival. A kiégett gyilkos Charles Manson elveszik De Chirico metafizikus terében, Vona Gábor olyan buliba téved, ahol hegedülnie kell a háztetőn, Brezsnyev felfedezi magának Amerikát, Ferenc pápa okos-telefont kap ajándékba, hogy ingyen telefonálhasson a mennybe, egy hajléktalan feje beékelődik Piet Mondrian vitrázsának a közepébe, Titót Scheiber Húgó műtermében szabadkőművessé avatják, Trockij jógázva visszanéz a túlvilágról, Soros György befektetési lehetőségeket keres a Mártélyi Nemzeti Parkban és így tovább.

Mennyi ideje és milyen munkamódszerrel dolgozol a kiállítás anyagán?

A festmények egy része tavasszal és a nyáron készült, valamint most januárban, mert szeptember elejétől december végéig nem festhettem, mert minden időmet egy festészetről szóló regény megírására fordítottam.

Zenélsz, írsz, festesz, szerkesztesz. Hogyan élnek benned ezek az alkotók együtt? Hol kezdődik az egyik és hol végződik a másik? Netán szimbiózisban, egymásra hatva? Milyen az ágendád, egyik munka követi a másikat vagy ahogy az ihlet diktálja?

A zenélés állandó jelleggel van jelen az életemben, ez a legfontosabb szelep. S ha koncertezésről beszélünk, akkor az nemcsak zene, hanem irodalom, színház, happening, performansz, utazás, barátkozás, élményszerzés is egyben. Sokat festek, de ha prózát írok, akkor azt felfüggesztem, mert vagy az egyikben, vagy a másikban tudok csak alkímiai laboromban egyszerre elmélyülni. A többi dolog pedig üdítő töltelék a napjaimban: kritikák írása, szerkesztés, család, barátok, események.

A Tudósok nem rég mutatta be legújabb lemezét. Hogy néz ki a zenekar 2015-ös éve?

A zenekar fantasztikusan vitális fázisát éli, amelyben minden koncert, próba, felvétel igazi katartikus örömet szerez mindenki számára. Szeretnénk minél többet játszani, s minél több mai fiatalhoz eljuttatni azt a vad, kíváncsi, kísérletező és vidáman őrült felszabadító zenei felfogást, melynek egyik utolsó képviselői maradtunk, s amely ma ugyanolyan friss, fontos és hiteles, mint azelőtt.

Melyik az az utolsó öt művészeti és/vagy popkulturális teljesítmény (film, könyv, lemez, színházi darab, kiállítás), ami nagy hatással volt rád?

Film: Éjféli féreg. Könyv: Michel Houellebecq - A térkép és a táj. Lemez: Lydia Lunch Retrovirus - Ugexplode, Színházi darab: Pintér Béla - Titkaink, Kiállítás: Georg Baselitz életmű-kiállítása Bécsben.

Álmaid, rémálmaid, titkos vágyaid?

Álmom, hogy több festményt adjak el, mint amennyit megfestek. Rémálmom, hogy ez megvalósul, s akkor majd elhagy az ihlet. Így a titkos vágyam nem más, minthogy maradjon minden úgy, ahogy most van.