Csorba Lóci interjú, A38 Magazin, 2019
A hitelességnél nincs fontosabb előadói erény // Csorba Lóránt, Lóci Játszik
Egy szál gitáros dalszerzőként kezdte, aztán ráállt, hogy zenekarba vigye a dalait. Nem is bánta meg: Csorba Lóci zenekara pár év alatt lépésről-lépésre egyre sikeresebb lett. Most dupla lemezbemutatón prezentálják új, Rózsa utca című lemezüket az A38 Hajón.
Dupla lemezbemutatótok lesz a Hajón, ami többek közt azt is jelzi, hogy a Lóci játszik szépen befutott az elmúlt években. Mi adja szerinted az együttes sármját? Mi lehet a siker titka? Mik a zenekarnak azok a tulajdonságai, amik miatt sokat rátok kattannak?
Mindig nagyon örülök, amikor valaki meglátja bennünk és velünk együtt azt, hogy a popzene nem feltétlenül a könnyen fogyaszthatóságot jelenti, és hozzá lehet nyúlni úgy is, ahogyan azt tette itthon az LGT, a KFT vagy az Emil.RuleZ! Mi ezen a “vérvonalon” haladunk tovább, és ha ilyen zene jön belőlünk, miért csinálnánk másmilyet? Mi pont olyan srácok vagyunk, amilyennek tűnünk, és számomra a hitelességnél talán nincs is fontosabb előadói erény.
Mikor, honnan és hogyan indultatok? Mik voltak az első lépések?
Egyszálgitáros előadóként kezdtem a pályafutásom, majd 2014-ben szerencsére rávettek a többiek, hogy próbáljuk meg “nagyzenekarosítani” a szerzeményeimet. Finoman kellett hozzányúlni a gitáron dédelgetett dalokhoz, próbálgattuk is a megszólalást vagy fél évig. Aztán december végére sikeresen összeállt egy 12 számos repertoár, és felmerészkedtünk az egykori Gozsdu Manó Klub színpadára.
Mi volt az az első mérföldkő, amikor az érezted, a Lóci Játszik komoly pályát futhat be? Mik az eddigi pályátok fontos stációi?
Az egyszálgitáros korszakban a Ki Mit Tube? országos második helyezése volt egy olyan fontos sikerélmény, ami megadta a kezdőlökést. Aztán 2017-ben az együttessel nyertünk egy Fonogram-díjat (Év Felfedezettje), majd májusban a Nagy-Szín-Pad tehetségmutatón is diadalmaskodtunk. Hihetetlen élmény volt hirtelen bekerülni a magyar könnyűzene “NBI-jébe”, tényleg nagypályán játszani, és úgy érzem, hogy - maradva a focis hasonlatnál - több kapott góllal, mint azt vártuk, de taktikus csapatjátékkal sikerült megmaradni a ligában.
A személyes mailcímedben is benne van egy híres dalszerző neve, te is dalszerző-énekesként indultál és tulajdonképpen most is az vagy. Kik hatottak rád a leginkább és miért?
A valóban megkerülhetetlen Beatles mellett rengeteg brazil zenét hallgatok és hallgattam is. Többek között pont ezért kezdtem el a portugál szakot annak idején, hogy megértsem, miről énekelnek a latin hőseim, és azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem csalódtam: még a legegyszerűbbnek tűnő bossa novának is irodalmi értékű szövege van. A kortárs brazil könnyűzene meg egyenesen lenyűgöző; egyáltalán nem egy felületes, szuperboldog fieszta, mint azt az európai előítéletünk diktálná.
Obligát kérdés, de nem lehet kihagyni: miért Rózsa utca? Mármint az új lemez címe.
Minden lemeznek olyan címet keresünk, ami az együttes hat tagjának ugyanazt jelenti. Az elsőnél mind arra vágytunk, hogy a zenéléssel váljunk híressé, ezért lett Hadd legyek arról híres a címe. A Krokodil című második album rengeteg turnébuszos belsős poén egyikéből született, mivel akkor állandóan úton voltunk, és a kopott Transporter vált második otthonunkká. A Rózsa utca pedig a próbatermünk helyszíne, ami szintén közös jelentéssel bír mindannyiunk számára: egy biztos pont a városban, ahová mindig be lehet bújni, és csak zenélni kell.
Kérlek, mesélj kicsit az új albumról! Mennyi idő alatt készültek a dalok, mennyi idő alatt állt össze a lemez? Milyen hangulatok, érzések, események inspiráltak a dalszerzésben? Van-e valami különleges tematikája, narratívája az albumnak?
Nagyon nehezen született meg ez a lemez, és nem túlzás azt mondani, hogy van benne egy nagy adag útkeresés is. Eleve három producer/hangmérnök dolgozott a lemezen: az ifjú Závodi Marcival csináltunk egy furcsa nu-metalszerű balladát; a megbízható Bogyóval, akivel az előző lemezeinket készítettük, csináltunk két további dalt, a lemez gerincét pedig Vastag Gáborral, azaz Vastival vettük fel és kevertettük meg. Vasti egy valóban egyedi és különleges figura, aki lenyűgöző érzékkel nyúl hozzá a zenekar elképzeléseihez. Így a legtöbb vad, prince-es fúvós neki köszönhető, de izgalmas vokálszólam-ötletekben sem volt hiány nála, az utánozhatatlan százéves pianino hangja is csak a Sounday stúdióban ilyen, és nagyon hálás vagyok neki, hogy énekteljesítményben is a legjobbat hozta ki belőlem; sőt, a vendégénekeseink (Törőcsik Franciska, Kiss Flóra) is imádták.
Álmok, rémálmok, titkos tervek?
A vágyálmaim között szerepel egy könnyen kiguruló, dalközpontú, egyszerű lemez jövő decemberre, a rémálmom pedig az, hogy mivel ezt most elkiabáltam, tuti nem fog sikerülni… A kicsit közelebbi, nem is annyira titkos tervünk pedig az, hogy nyáron visszatérünk a MüPába, és a Lóci32 koncert után ismét valami nagyon izgalmasat és szórakoztatót állítunk színpadra; talán az eddigi legnagyobb fába vágva merészet álmodó fejszénket.