A dal a legnagyobb inspiráció // Vastag Gábor, Aranyakkord

A Kiss Tibi és Vastag Gábor, azaz Vasti által alakított zenekar, az Aranyakkord, amely Gábor Andor ütőssel egészült ki trióvá, januárban az A38 Hajón koncertezik. Interjúnk.

Hogyan született meg az Aranyakkord zenekar? Örömprojektnek szántátok vagy voltak kifejezetten tudatos terveitek vele?

Az Aranyakkord nem egy előre megtervezett zenekar. Sőt, mondhatni, a csillagok különös együttállása szülte e formációt. Annak idején közös helyen volt a Quimby-próbaterem, és a stúdióm. Tibi sokat járt be a próbaidőszakokon kívül is. Sokszor leült egy szál gitárral a kanapéra, és csak úgy folytak belőle a dalok. Mindig mutogatta, hogy éppen mit komponált. Kérdezte, mit szólok hozzá, én meg leültem mellé egy gitárral, és már játszottuk is. Ez jó párszor előfordult. Kiültünk a kanapéra, és csak úgy muzsikáltunk, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. A dalok meg persze születtek sorban. Nem gondoltuk mi ezt komolyan, csak hagytuk, hogy megtörténjen. Élveztük a közös játékot. Majd egyszer csak Tibinek jött egy felkérés, hogy csináljon egy egyszál gitáros előadást. Ekkor született meg az ötlet: mi lenne, ha ketten mennénk. Addigra már egy koncertnyi dal volt a kezünkben, de fogalmunk sem volt arról, hogy ez milyen is hallgatói szemmel, füllel, hisz tényleg csak magunknak muzsikáltunk, és mindketten a hangos rock and roll-koncertek színpadait tapostuk addig. Milyen is lehet két akusztikus gitárral elvinni egy bulit? Röhögtünk is, hogy de jó kis nyugdíjas projekt lesz ez. Viccesen mondtuk: Aranyakkord, aztán így maradt.

Hogyan dolgoztok Tibivel? Amikor belevágtatok, hogyan dőlt el, hogy miből lesz Quimby-dal és miből Aranyakkord? Hogyan készülnek a dalok? Mi a munkafolyamat?

Többnyire Tibi hozza az ötleteket, és közösen gyúrjuk dalokká azokat. A kanapé azóta is a dalkeltető. Tulajdonképpen ezek olyan dalok, melyekből nehezen lennének kifejezetten Quimby-dalok, hiszen sokkal jobban áll nekik ez a puritánabb hangszerelés, habár az ellenkezőjére is volt példa oda-vissza. Például az Árnyék a szoba falán című dal kezdetben Aranyakkord-dal volt, de annyira megtetszett a quimbys fiúknak, hogy a végén felvettük a teljes zenekarral, és Quimby-szám lett belőle. Az Otthon lenni valahol a Quimbynek készült, de valahogy nem működött úgy, ahogy szerették volna, így abból Aranyakkord-dal lett. Szóval a dalok nem bevált recept szerint készülnek, és az elején sem biztos, hogy melyik fiókban landolnak majd. Viszont a koncerteken szoktunk pár Aranyakkord kompatibilis régebbi Quimby-számot is játszani, amik nagyon jól működnek.

E pillanatig is „kicsiben” tartjátok a projektet, akusztikus jellegű duóként Gábor Andor Ufó ütőssel kiegészülve. Ez koncepció, így marad a jövőben is?

Ez egy nagyon jó együttállás. Rendkívül jó hármunk között a kémia. Kezdetben ketten voltunk Tibivel, de valahogy mindig is hiányzott a dalokból a ritmushangszer. Egy nyári budapesti koncert előtt pár órával gondoltunk egy nagyot, és felhívtuk Ufót, vagyis Gábor Andor ütőhangszerest, hogy volna-e kedve csatlakozni az esti koncerthez. Igazi mélyvíz volt. A buli előtt egy órával a backstage-ben néztük át vele a dalokat, nem is jutottunk a műsor végére, mert már kezdeni is kellett. A koncert nagyon jól sikerült. Remekül kiegészítette a dalokat, hihetetlen zenei alázattal és profizmussal nyúlt a dalokhoz valós időben. Azóta is velünk van, visszük magunkkal mindenhová. A jövőben is ez lesz a felállás, de persze gondolkodunk egy-egy nagyobb szabású koncerten is, ahol további zenészekkel kiegészülve szólaltatnánk meg dalainkat. Egy színházi darab is terveződik, de ez még tényleg a jövő zenéje.

Várható hagyományos Aranyakkord-stúdiólemez?

Van egy stúdió-koncert albumunk Dalok a bolhapiacról címmel, ahol a dalokat élőben játsszuk úgy, ahogyan a koncerteken is szoktuk, illetve készült jó pár dal, amiket szintén játszunk élőben, de felvettük őket teljes hangszereléssel. Szeretnénk idén rögzíteni egy stúdiólemezt; ha minden igaz, ennek a munkálatait már az év elején el is kezdjük. A lemezen az új dalok mellett szerepelni fog pár régi szám is más hangszerelésbe öltöztetve.

S ha már a stúdió: te magad hangmérnökként és stúdiógazdaként is ismert vagy. Nemrégiben megújult, pontosabban új helyre költözött a birodalmad, a SounDay stúdió. Hol érzed magad jobban, a színpadon vagy a keverőpult mögött? Mi az, ami izgalommal tölt el az egyik helyen, és mi az, ami a másikon?

Nos igen, a SounDay stúdió 2021 januárjában költözött új helyre, majd fél év építkezés után júniusban végre megnyitotta kapuit. Ez egy nagyon kemény időszak volt nekem lelkileg és fizikailag is, hiszen a stúdiót magam építettem két jóbarátom segítségével, teljesen önerőből. Fél évig gitárt sem fogtam, minden nap kb. 12 órát dolgoztam a héten hét napot. Kemény volt, és még mindig van mit csiszolni rajta, de a lényeg már megvan. Olyan jól sikerült az akusztika, hogy lett egy sajátos hangzása, ami csak rá jellemző. Úgy szoktam mondani, hogy nem egy stúdiót, hanem egy óriási hangszert építettem. Az elmúlt fél év alatt számtalan produkció fordult meg az új stúdióban, amiért nagyon hálás vagyok. Jobbnál jobb lemezek, dalok születtek e falak közt. Amikor bent vagyok a stúdióban, és mondjuk egy négytagú zenekarral dolgozom, én vagyok az ötödik tag. Az én hangszerem a stúdió maga, a benne lévő berendezésekkel, hangszerekkel együtt. Én ezzel szállok be a produkcióba. Nagyon hasonlatosan fogom fel, mintha egy koncerten lennék. Itt is a pillanat dominál. Hagyom, hogy hatással legyen rám, és afelé mozdul a kezem a koncerten a húrokon, a stúdióban a keverőasztalon, mert a dal maga a legnagyobb inspiráció.