Amíg alszunk, nem lesz változás // Antonia Vai

A karantén hónapjait - mondhatjuk, stílszerűen - részben Budapesten, részben Stockholmban élte át a svéd-magyar dalszerző-énekesnő. Most visszatér Pestre és egy sok szempontból is izgalmas koncerttel várja a közönséget az A38 Hajó Tetőteraszán.

Adódik az első kérdés: hol és hogyan élted át a karantén hónapjait és mi történt veled közben? Változtatott valamit rajtad ez az időszak?

Amikor kitört a karantén, éppen Pesten voltam, egyedül egy lakásban, így eléggé izoláltan indult ez az időszak. Éppen újra Magyarországon voltam, miután pár hónapot Berlinben laktam, és kezdtünk volna próbálni ezerrel a zenekarommal a tavaszi turnékra. Furcsa volt nagyon ez a váltás, annyit készültem, de mire Pestre értem, minden megváltozott egyik napról a másikra. Röviddel ezután hazamentem Stockholmba, ami egy teljesen más oldalt mutatott meg nekem. Svédországban nem csináltak szigorú karanténszabályokat, ilyen szempontból érdekes volt hazajönni, miközben az egész világ karanténban volt. Mintha egy parallel válóságba érkeztem volna. És azt is észrevettem, hogy milyen szép érzés volt hazajönni. Hét éve költöztem el Svédországból és azóta nem töltöttem hosszabb időt itthon, és ha nem lett volna a Covid, akkor nem is lett volna megállás, hogy megtegyem. Ilyen szempontból óriási érték volt, hogy így történt és újra otthon lehettem.

Tudtál valamifajta művészileg produktív életet élni mindeközben?

Igen, igazából most visszanézve, ez egy nagyon kreatív időszaknak bizonyult. Amikor még Pesten voltam, sokat írtam és zenéltem egyedül, kísérleteztem és felvettem dalokat a lakásban, ahol voltam. Hogy megtörjem az elszigeteltséget, ezeket nyilvánosan is megosztottam, abban az egyszerű, nyers formában, ahogy a felvételek készültek. Ezek “Quarantine songs” néven fenn vannak az oldalomon. Aztán Stockholmban folytatódott ez a kreatív periódus. Szerencsém volt, hogy pár zenész, akikkel 10 éve dolgoztam, amikor még ott laktam, épített egy csodás stúdiót, ahova befogadtak engem is. Ott sok időt töltök, egész éjszakákat átzenélek és producerkedek, dolgozok új zenéken.

Hogyan vetted fel a fonalat azóta, amióta eggyel lazább az élet. Nem csak a szakmai, művészi kapcsolataidra gondolok, hanem általában az emberi kapcsolataidra is.

Érdekes lesz, mert Magyarországgal most fogom csak újra felvenni a fonalat, amikor jövök augusztusban. Amikor utoljára láttam Budapest utcáit, akkor teljesen üresek voltak. Már úgy érzem, nagyon régóta nem találkoztam a zenekarommal, haverjaimmal, a családommal, akik Pesten laknak. Izgalmas lesz újra együtt lenni és belecsöppeni a Budapesti nyárba. Várom már.

Ez az év összességében elképesztő. Nem csak a járvány, hanem a Black Lives Matter mozgalom miatt is. Az elmúlt években amúgy is egymásnak adták a kilincset a hasonló szellemi földindulások, például a MeToo is. Hogy látod ezeket?

Hú, erről sokat tudnék mondani… Úgy érzem hogy ezek a mozgalmak nagyon fontosak, és szükség van rájuk, hogy létrejöhessen egy egyenlőbb világ. A BLM mozgalom és a MeToo teljesen más témákról beszélnek, mégis egy dologról szólnak: hogy kiálljunk egy elnyomó rendszer ellen, ami diszkriminál embereket, ebben az esetben a bőrszínük és a nemi hovatartozásuk miatt. Szerintem a passzivitás egy mérgező, veszélyes dolog, és nem szabad csendben maradni, ha az ember szeretne egy egyenlőbb és boldogabb világot. Akkor nem elég csendben nem egyetérteni, hanem muszáj aktívan cselekedni. Ezért teljes mértékben támogatom ezeket a mozgalmakat és óriási erőt látok bennük. Azt veszem észre, hogy felvilágosít és felébreszt minket, és ami biztos, az az, hogy amíg alszunk, nem lesz változás.

Mik a kreatív terveid az év hátralevő részére? Dolgozol új dalokon, új zenei anyagon?

Aha, dolgozom! Július 31-én jelenik meg a kétszámos kislemezem, ezt is bemutatjuk majd. A kislemez egyik dalának, a Kali’s Song-nak egy élőben zenélős videót is készítettünk. Ezen a kislemezen kívül meg dolgozok más új dalokon, amelyeket egyenként fogok kiadni az év hátralévő felében.

A karantén hónapjai gondolom neked is időt adtak elmélyülésre, kulturális élmények begyűjtésére. Mik voltak rád a legnagyobb hatással?

Hú, haha… Sok 20-as évekbeli dél-amerikai bolerót hallgattam. Igen, valószínűleg szerelmes vagyok.

Mit tervezel az A38-as koncertre? Egyáltalán, hogyan tervezed az idei év hátralévő részének klubkoncertjeit?

Az A38-as koncerten annyi új dalt fogok bemutatni, hogy szédülök, ha rágondolok. Az utóbbi hónapokban organikusan egy elektronikusabb hangzás felé váltottam, ahogy elkezdtem producerelni az új dalaimat. Ezért a zenekarral is most elektronikusabban fogunk megszólalni. Persze lesz pár régebbi dal a Ritual cimű lemezről, de azért ezen a koncerten a teljesen új szerzemények lesznek túlsúlyban. Nagyon izgatott vagyok és izgalmas lesz a közönséggel találkozni, mert eddig ezek a dalok csak a fejemben és a fülhallgatómban léteztek.

Álmok, rémálmok, titkos tervek?

Készen állok sok mindenre és ez egy nagyon izgalmas érzés. Talán ezt a belátást adta nekem ez az időszak. Az álmok, a tenger, meg a hegyek közelében lenni. Meg még sokat zenélni, itthon is persze. A titkos tervek nincsenek ettől messze.